Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
I Csoór István: Sóderhintés Fény szökkent be az ablakon. Négyen Ültek a fülkében. A vasutas aludt. FéünebiCSaiklotít nyakkal, leflittyent szájjal. Horkolt, de csak il- leimtudáan. Nem rezgeti bele a függöny és nem hulltak le a polcról a csomagok Sem. — Húzza a bőrt.,. Ezt a juhász mondta, aki szemben ült a vasutassal az ablak mellett. Nem szólt rá semmit a fiatal, de a matróna sem, aki az ajtó mellett gubbasztott. A fiatal végigpásztázta az útitársakat A juhászt új (kiadású kalandári ummak találta. Lajtai kiszidolozott pátykékkel, vakítóan fehér nylon inggel és állatiam modem mandzsettagombokkal. A pipát kihúzta a nagyvonalú szerkesztő, a kovát, a taplót és a kostökzacskót. Helyettük borostyán-szipkát Kos- sut-csomagöt és az osztrákoktól csempészett vihargyújtót szúrt be. Koros a juhász, de még nem öreg. Vígan veri a fokost a mestergerendába. A matrónán a rajszegekkel odaszúrt táblát kereste. Mú-\ zeális melók. Múlt századbeli karosszériával, csípős naftalinszaggal és oldalt- gomboiós, magas szárú zsev- ró cipővel. Csipkés fejkötővel és olyan réklivel, amin annyi a fekete miütyürke, amibe a józan ember is belegabalyodna, míg megszámlálná. A kiállított tárgyaidhoz nyúlni szigorúan tilos. A szeme még fürgén mozgott a matrónának. Sűrűn pislogott az ablak felé: — Gyula következik? A fiataltól kérdezte, aki készségesen felelt is rá rögtön. — Csak Csaba.— Szent Isten, máris Gyula... A fiatal rázta a fejét: — Még nem Gyula, csak Csaba... — Jaj, még továbbvisz a vonat... A juhász is béleseffftett. Hangosan, tele torokból átkiabált az öregasszonyhoz, aki mér kezdett szedelőz- ködni. — Csaba...! Mosolygott és hálálkodott. — Akkor még maradhatok... A fiatal javított a táblán. Korabeli, de eldugult kagylókkal A vasutas felriadt az erős hangra. Normális helyzetbe csavargatta az elzsibbadt nyakát és tétován, körülnézett. — Tűz van? Nem várta meg a választ. Üjra nekivetette fejét az ablak fájának és aludt tovább. A juhász a vasutast Is könnyen a» helyére tette. Fékező a kocsik hátulján, kormos-piros zászlóval és olyan hangú síppal, ami a hatottat is kiugrasztja az ágyból A matrónával is hamar végzett. Nyugalmazott bábaasszony, özvegy, abból a fajtáiból, aki mellett hamar kútba ugrik az ember... A fiatallal nehezebben boldogult. Gondos kézzel 'szétzilált tarka haj fedte a fejét, aminek az eleje vöröset, a teteje szőkét, a hátulja meg feketét mutatott. Esküdni mert volna, hogy lány az illető. Az ondóiéit göndör haj eltakarta a füle karimáját, csak a fülbevalók helyét hagyta ki. Azon kereste a juhász a lyukat, amit kicsi korában meleg tűvel fúrtak. De még a nyoméit sem lélte. Megrendült a hite, kani a fiatal. A cipője sarka magas, ez megint csak lányra utal... Lapos a begye, akár a fiúké. A zakója rövid, csapott vállú, a gombok rajta saját anyagból fedettek, * olyan kosztümös izé, ez megint csak lányra vall... Nyakkendőt hord, amin rajta van az egész Csendes-óceán, néhány lakatlan szigettel, égig érő pálmafákkal és az árnyékban bolházkodó majmokkal. Nem szuka a fiatal... Bizonyosságot szeretett volna, amivel végképp eldől a fiatal hovatartozása. A sliccre nézett Réz zipp- zár szaladt végig a gombok helyén. Legény a szomszéd, holtibizonyos, mert a lányok oldalt hordják a sliccet... örült a juhász' a sikernek és útnak indított mosollyal kinézett az ablakon. Egymás után soroltak a telefonpóznák. Karjuk között bullámat vetett a sok- szárú drót. A barackfákon sárgult a barack és leveleiken csillant a reggeli fény. Helyenkdnt hónaljig ért már a tengeri és az őszi árpában poroltak a kombájnok és nagy csomókban tojták maguk mögé a szalmát, Aratógépek is dolgoztak, azok meg úgy köpködték ki az összekötött kévéket, mint gyerekszáj a meggymagot. A kanyarban eüövillant a mozdony füstje és a gép erőlködését a juhász fülébe hozta a szél. Kitartóan mondta a mozdony: «.Hazamegyek paszulyt [eszek... Az asszonnyal összeveszek. Hazamegyek tyúkihúst [eszek... A, menyecske mellé fek- [szek.” Szinte hadarta a mozdony és durta magát előre a kifényesedett síneken. Szembejöttek véle a reggeli fények és az ébredő szelek. * A fiatal unta a banánt. Egymásra rakta a lábát és sűrűn cserélgette. Behunyta a szemét^ a feje billegett, ahogy a kocsi diktálta a ritmust. A matróna a fényképeket nézte a falon. Fél szemmel megmérte a juhászt. Dromedar. Egyszerre megeszik egy bogrács birkapaprikást, bevedel egy fél kanna vizet és utána olyanokat böffent, hogy a verebek felborzolt tollal repülnek a hetedik faluba. A fiatal ványadt, sápadt. lSlég növésben van. Tíz evésre nem enné meg azt, amit a juhász egyre. Leste a fiatalt és amint kinyitotta a szemét rácsapott: — Szintén Gyulára? — Oda... S ingatta hozzá a fejét. . — Kórházba? — Nem.,. — Hogy olyan sápadt... Azt gondoltam,.. Fürdőbe? — Nem! — Dolgozni? Szétszaladt a fiatal arcán a szín mint a padlóra löty- tyent benzin. Közelebb hajolt az öregasszonyhoz, át- tüzesedett a nyalka, úgy kiáltott: — Üzemi gyakorlatra... Csodálkozva tartotta szét a karját a matróna. Ujjal remegtek, akár a nyárfalevél. — Ilyen korán nősül... Nagyon fiatal még... Legyintett a diák. Lenyelte az összes nyálát és a mérgét. Az ádámcsutka zavarában ugrált a torkában, A juhász földbe szúrta a viüámhárítót. Közelebb hajolt a matrónához és szókat tagolva, okosította: — Di-ák... Dol-goz-ná megy... A be-tű méL-lett is- mer-je meg a ka-la-pá-csot is... — Értem. Lakatos... — Nem! A juhász csendre és nyugalomra intétte a veresedé fiatalt. — Mondja, majd én tolmácsolom... — Technikusnak készülök és a tejporgyárba megyek... Szétaprózva tálalt a juhász: — Mér-nök-tojás., Va-jat kö-pül«. * Kojtolgó láng gyűlt a matróna szemében. — Ott majd megerősödik... Sok vaj, sok túró és sok savó. Azt tartja a közmondás, aki sokáig savót iszik, sokáig él... Leszállt a matróna a fiatalról és átnyergelt a juhászra, aki nem is olyan nagyon böffenős... — Az elvtárs hova tart? — Gyu-lá-ra... — Ott lakik? — Ott. — Messziről? — Csu-da-ballá-ról... — Szentség! Most hallom először... Eszik vagy isszák? — Pré-ri._ Húzódott volna már visz- sza a juhász, de az öregasszony belekapaszkodott. A fiatal meg mosolygott a bőrbajúsz alatt. — Rokonoknál? — Ko-sok-ért... A túlzott ro-kon-ság md-att... Bólogatott a matróna. Kezdett kibékülni a juhász- stal. Igaz, hogy nagyon erősnek látszik, de így kerek a világ, mert akad olyah asszony, akinek még a juhász is gyenge... — Okosan csinálják a kosokkal... Nem akarnak úgy járni, mint az egyszeri' ember... Elvett a jóember egy nagylányos özvegyasszonyt. Az asszony a sok strapától idő előtt hervadozott, leakasztotta magáról az áldott lelkű ember és elvette a felesége lányát, akinek hamarosan gyereke született. Egyszerre apja lett a jóember a saját gyerekének, de ugyanakkor nagyapja is... A volt feleségének vője, a volt feleség meg egyszeriben anyós lett. Hogy nem volt már olyan nagy strapája, kezdett virulni az asszony, újra férjhez ment és mát ád az Isten, gyereke lett. A kétnapos gyerek egyből nagybácsija lett a húszéves saját lányának, az pedig ezek szerint unokahúga... Az új férj a réginek sógora, de egyúttal apósa is... Na... Szédült a juhász, kóválygott a fiatal. Kapaszkodtak az ülésben. Igaz, a vonat is fékezett, és kis idő múlva Csabán megállt A fülkében ötre emelkedett a létszám. Fiatalasszony kért helyet: — Szabad? Ügy látta a matróna, hogy a juhásznak egy pillanatra felakadt a szeme, a fiatalnak rángatódzott a szájaszé- le, mintha sokkot kapott volna. Az alamuszi vasutas felriadt a csiripelésre és kitágult orrlyukkal szimatolt bele a levegőbe. Nyá- lazott zsebkendővel törölte a szemét és simította zubbonyán a ráncokat. Súlyos bőröndöt cipelt a fiatalasszony és két nyakig tömött szatyrot. Egyszerre ugrottak mind a hárman. A juhász a bőröndért nyúlt és fél kézzel lendítette a hálóba. — Só van benne? Tetszett az öregasszonynak az indítás. Ügy látta, nemcsak a kosokhoz ért. A fiatalasszony csicsergése kicsit szúrta a fülét. — Nem só, csak néhány nyári cucc... A diák is 'kihúzta a púpot és a kisebbik szatyrot az alsó hálóba helyezte. — Remélem, nincs benne tojás...? A matrónának nyitva maradt a szája. Még az álla sem pelyhedzik, máris kokaskodiifc. A vasutasból kiment örökre az álom, fürgén és erősen csapta összie a bokáját, szinte csattant. Szalutált volna, de nem volt fején sapka, így csak meghajolt a nagyobbik szatyor előtt. — Szabad? Hálálkodott és mosolyai közül a legtetszetősebbet villogtatta: — Kösz... Igazán nagyon kedvesek... Kicsit megegyengette magát, úgy, hogy a dombok minél jobban domborodjanak, a halmok minél jobban emelkedjenek és a völgyek a lehető legméllyebbre süllyedjenek. Tekintetével végigsuhantotta az úti társakat A fiatalt csak seprette: gyerek, néhány hiányzó tejfoggal. A vasutasra több fényt pazarolt, de gyorsan továbbította a reflektorokat: alacsony, még húsz centit nőhetett volna. A juhászon tovább tartotta a sugarakat és azokból is a langyosabbakat: bika, kormos, fekete bika, de néhány év és kiverik a csordából... Leült a matróna és a vasutas közé, a juhásszal és a diákkal szemben. A matrónára csak ültő- helyből és a számsorok leg- csücskéből jutott mécsvílág- nyi fény: már a szalonna- bőrt sem tudja megrágni... A matróna még az ajtóban megmérte a fiatal- asszonyt. Súlyra és minőségre is. Első osztályú csíkos ruha és hozzá tartozó alsó kellékek nélkül hatvan kilós. A ruha minden hosz- szanti csíkja feszül rajta külön-külön is, de együttesen pimaszul. Pimaszul csinos és pimaszul fiatal az illető, aki lehet rúgott asszony is, akit sü fcőlapá ttal zavart ki az ember a házból, mert még a jegesbe is belekötött. Jól kondicionált és prímául konzervált nőszemélyt mutat, de az is lehet, hogy csú- zos„ reumás és féléjszakákat ordít a díványon. Mindenesetre ért a fifiká- hoz. Sima és ki számított lendülettel rakta keresztbe a lábát. Nem csúszott fel a szoknya kötésig, csak térden felül rövid arasznyit. A szétnyílt rések sem mutattak meg mindent, csak sejtettek. Ügy érezték, a fehér bőr villanása parazsat szórt széjjel, le az olajozott padlóra, a diák zippzáras ölébe, a juhász fényesre szido- lozott pitykéire és a vasutas pihétől megtisztított zubbonyára. A matróna lába elé is hullt, de a gombos, zsevró cipők egyből a pad alá rúgták. — Sicc! Nerh mondta az öregaszszony, csak gondolta. De a szót is magával vitte volna a vonat, mert zökkent és erős köhögéssel nekilendült. A váltókon csattogtak a kerekek és a lendülettől a kocsi és utasai részegen bdllegtették magukat Potyázott, mert ráült a hegyes orrú cipőre, a bokára és a sima lábszárakra, és a szemre, amely sóvárgő pillantást vetett a kisebbik szatyorra. — A könyveim.. A 'juhász és a diák is már-már mozdulni akartak, de úgy látszik, egyet gondolhattak, mint akik szántén értenek a fifikához. — Nyújtózkodj csak... Felállt a menyecske és nyúlt a könyvért. Karjával együtt húzódott fel a ruha. Lent térdhajlá- son felül egymáshoz simult kemény ékeket mutatott. S fent a csíkok nyúltak a könyv felé és a kiugró halmok majdnem a fénykép rámáját verték. Szívta a fogát a juhász. — Tűbe lehetne fűzni... A vasutas nyelte a nyálát: — Akár a mozdony puf- ferja... A diáknak reszelt a foga. — Egyenként félkilós go- molya... Sajnos, zacskókban... A matróna gondolata is pedzette a valóságot — Disznók... Majd megza- bálják... A fiatalasszony érezte mi^án a hamm férfiú tekintetét A juhászé volt a legborzolósabb, a vasutasé hasonlított a könyörgéshez, a fiúé olyan volt mint a macska, amikor a tejfél után nyalja a száját. Lassan tapogatott a szatyorban. A keze már konyákig járt benne és merészen kúszott utána a ruha, félni lehetett, hogy kibújik belőle teljesen. Sikerült kihalásznia a könyvet Visszaült helyére és úgy tett, mintha lehúzta volna maga körül a rolót. Olvasott. A vonat köhögött tovább, a fény fellángolt erővel szitált be az ablakon. A hegyes orrú cipőknél megállt, a matróna gombos cipőjétől visszafordult. A matrónát nem érdekelte a fény, behúzódott a sarokba és csendes szemlélődéssel nézte a férfiak hevülését. A juhász alapos munkát végez. A konty nál kezdte, mintha ismerkedne torony- haj építésének technológiájával. A tűk és a hajlakk szerepével. Tudja, hogy ennek nincs különösebb funkciója, tisztán csak dísz, ami széles terüléssél borítja be a párna hófehér huzatát. Érzi, hogy a gondolata sántít, mert ettől a képzelettől is borsódzik a háta. A fülnek már több és a parányi pilléknek. A szemnek, ami jobban beszél, mint a száj, nem is szólva a nyakról, a vállról, a karról. Hús, háj, szalonna és velős csont az egész, de prímául formált és remekbe szabott burokban vannak. És ez a lényeg. A burkot nézi és azon felül a csíkos ruhát, ami követi a halmokat, dombokat, feszül és omlik. Különböző színűek a csíkok, szélességük egy. Számolja a csíkokat. Nyolc-nyolc csík fut át egyik-egyik dombon és a dóm középen a belső gomb hegyesre böki magát. Ver a juhász nyakán az ütőér. Ügy látja a matróna, menten szétveri a nyakát. A diák cseles. Ügy tesz, mintha nem érdekelné az egész cáriburi. Leeresztett szempülái alatt hajszálrepedés mutatkozik. Tudja a matróna, hogy a fiatal azon a keskeny résen többet magába szív, mint a juhász és a vasutas együttesen. Az arca nyűgöd inak látszik, de nem annak az ujjaá. Körömreszelőt fognak és a körmök rengetegében citerál a vas. Reszelné a szerencsétlen a körmét, de többet szánt a bőrben, mint a' szarun. Precízen épít a kölyök. A matróna figyeli az ujjak játékát. A reszelő csil- lámlását. Azt is látja, amikor a reszelő hegye beleakad a nadrág szövetébe és onnan két bukfenccel lerepül a padlóra. A nő keresztbe rakott lába elé. Az-apró neszre felfigyelt a vasutas és a juhász is. Látják, hogy búvik utána a fiatal, kezével matat a földön, tágra meresztett szemével pedig les a szoknya elején végig. Még ezzel ia húzza az időt. Igaz, reszketnék az ujjal. Kétszer is melléfog, kaparja a padlót, harmadszorra sikerült csak köröm közé kapnia. Elegánsan ráfúj a resze- lőre, hegyét a nadrágjához feni és a másik két férfiún úgy néz végig, mint az eldobott kenyérhéjon. Mintha mondaná: — Na, bumfordiak«. A juhász nyeli a nyálát és szeretné a fiatalt’ szájba verni. A vasutas fúj, szuszog és hogy jobban kerülgesse őket a guta, a fiatalnak még a szája is mozog: — Rózsaszínű a bugyi... Kókadnak, veresednek és pipál belőlük a gőz felszálló párával. A matróna befelé mosolyog. — Szenvedjetek, kutyák... Fut a vonat, nyeli a kilométereket. Sorolnak a régen orra bukott tanyák, fasorok, velük fut a fény és néha-néha árnyékot dob be az akácfa széles loanibú koronája. Vissza is rántja, mert kell még tovább a másik vonatnak és a holnapnak is. Ti kkadnak a férfiak. A matróna jószívű. Felenged. Kár volna a juhászért, a rengeteg birkáért és az új kosokért. A vasutasnak is árván maradna a zászlója és a fiatalnál is ottmaradna a rengeteg köpü- letlen tejfel. Meglehet, az egész város éhenhalna. A gutaütés veszélyes nemcsak a vérmesebbek - nék, de a ványadtabbaknak is, pláne ilyen melegben. Felhúzta a rolót a matróna és belesett a fiatalasz- szanyhoz. , — Nincs melege, kedves...? — Nagyon... Két kézzel kapott utána a juhász. — Ilyenkor mondják azt: tésztaszárító idő... A vasutasból is spriccel a szó: — A hulló tojás is megsülne, mire az aszfaltra érne... Csak sózni kellene meg paprikázni. A fiatal, mintha a polcról szólott volna le. — A tűrés, akarat kérdése csupán... A könyv az ülésre került és a négy fej egy irányba fordult. A matróna még egyszer közéjük dúródott: — Gyulára, kedves? — Igen. — Fürödni? — Nem, dolgozni... — Maga is vajat csinál? Nevetett a fiatalasszony. — Nem, harisnyát. Eri mér nem értette az öregasszony. Elégedett volt munkájával és így is szólott önmagának. — Hadd hintsék a sódert... A többi az idő dolga.
