Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-14 / 62. szám
1967. március 14. Kedd Tizenhét év a tanácselnöki székben Alig tudott szóhoz .jutni a j székben és fáradhatatlanul dolgo- meglepetéstől, amikor meghallot- j zott a község fejlődésén. Immár ia. hogy őt javasolják tanácséi- ! éve teljesen villamosították a nőknek. Addigi életében még a | községet. Bontott anyagból, sok községháza felé se szeretett járni, I társadalmi, munkával nyolccal mert olyankor mindig látni vélte : növelték az iskolai tantermek Fopovics főjegyző úr pulykamór- 1 számát. Kialakítottak két bentla- ges ábrázatát, hallani vélte, dur- kásos kollégiumot 80 tanyasi a szitkait, amiért fiatal koré- j gyermeknek, konyhát és étkezdét ban ellogotí a leventefoglalko- j 350 napközis tanulónak. Felépült zasrol. A felszabadulás után is a második óvoda, elkészült 14 mindig a feleségét küldte a ka- j fúrott kút a község különböző pott kilenc hold föld adóját és j pontjain, s most készül a törpeegyéb ügyeit intézni. Ezekre gondolt rémült-meglepetten, s csak annyit mondott: „Nem tudnék én ott mit csinálni”. Meg arra gondolt, hogy a község vezetői mindig tekintélyes urak, nagygazdak voltak addig. Még a tanácsválasztási idején is a zsiros-paraszt Kukla volt a bíró. s neki, Maczák Andrásnak kellett megmondania neki is meg az esküdteknek is, vízmű. Járdátlan utca nincs mái:, mi több a belterületen az utcák mindkét oldalán beton- vagy téglajárdán járhatnak. Van már művelődési ház i-s és még sok minden más. Maczák András csak az eddig elkészült létesítményekről beszél, a jövő terveiről egy szót sem. — Én már csali segíteni akahogy lejárt az idejük, hagyják eí j ezut*" “ . utódomnak. ., ^ J I Nem a hat x a baj. hanem az, i hogy rosszalkodik a motor — tea hivatalt. Ez sem ment zavartsag és kisebbségi érzés nélkül, hát még' az első nyilvános beszéd, összefutott szeme előtt az írás, amin a mondanivalója volt. Félretette hát, s csak úgy keresetlen szavakkal mondta az egykori bérestársai és a többi volt elnyomott igazát, a falu és az ország építésének terveit. Gyenge kis mécsesként pislákoltak az akkoriban megalakult termelőszövetkezetek. Ő is tagja volt addig és aztán is az egyiknek népes családjával együtt. Szóval, a szövetkezetekben is volt mit tennie, a községben is, amelyhez három úttalan, járdátlan települést csatoltak. Az első nagyobb létesítmény a szülőotthon volt Csor- váson. Először azon dühödött fel, hogy a főorvos mindaddig nem akarta megnyitni, amíg a minden eshetőségre szükséges felszerelések mindegyike meg nem érkezik. Aztán meg azon, hogy az asszonyok nem akarták igénybe venni. A következő élmények a kenyérellátáshoz fűződnek. Az 1953. évi aratás küszöbén mind a három szövetkezetben zúgtak, morogtak: „hova menjünk, aratni | vagy sorbaállni kenyérért?” Maczák András többször is megpróbált telefonon kölcsönkérni búzát a helyi malomban tárolt mennyiségből. Nem találta az erre illetékest. S erre saját felelősségére kiadatott egy vagon búzát a három szövetkezetnek. Aztán az volt a baj. hogy nem teljesítették i a búzavetés tervét. Jött is érte a j dörgedelem és az utasítás, hogy a hiányzó területbe vessenek kölest meg tavaszi búzát, Maczák Andrásnak eszébe jutott, hogy több helyütt jobban fejlett, bokrosabb volt az árvakelés, mint az, amit. az ősszel mázoltak úgy ahogy a sárba. Bejárta az egész határt, s egyezkedett a szövetkezetekkel és a magángazdákkal. hogy ne szántsák ki az árvakelést, mert biztosabb és jobb termést ad az, mint a tavaszi búza. Szerencséjére jó volt az időjárás, s így holdankét 12—16 mázsájával fizetett a merész kísérlet. — Intézkedjél már te, András! — szóltak rá többen is. — Mégiscsak tűrhetetlen, hogy az az egy daráló állandóan rossz, és ezért Gerendásra meg Nagyszénásra kell hurcolnunk a darálnivalót. Ezen való töprengése közben jutott eszébe Maczák Andrásnak, hogy a földművesszövetkezet tudna leghamarabb segíteni a bajon egy új daráló kialakításával. — Minden további nélkül, csak legyen helyiség — hangzott a válasz. Volt is egy kisebb, erre alkalmas magtár, de az a termény- forgalmié volt és nagyon ragaszkodott hozzá. Maczák András ■ meg ahhoz ragaszkodott, hogy legyen daráló, s önhatalmúlag meg is csináltatta. Ilyen és sok hasonló tett, elég gyakran az önkényeskedés vádjától való félsz közben rohantak tova az évek. Maczák András viszont maradt a tanácselnöki szí szívére a kezét. Kár, mert olyan volt ez a szív eddig, hogy mindenkiért, az egész községért dobogott Szeretik és tisztelik is Maczák Andrást a csorvásiák. Kezdetben olyan furcsa lesz számukra, hogy nem találják ott az íróasztal mellett, mint amilyen furcsa volt András bácsinak tizenhét évvel ezelőtt odaülnie. t Kukk Imre flz elmúlt ciklusban 194 közérdekű bejelentésre kapott választ a lakosság Békéscsabán A néhány nap múlva lezáruló tanácsciklus időszakában igen eredményesen tevékenykedtek Békéscsaba városi tanácsának tagjai. A 24 alkalommal tartott városi tanácsülésen 225-en tettek közérdekű bejelentést. Ezeket az illetékes szakosztályok kivizsgálták. 194 bejelentést rendeztek, vagyis a lakosság a tett észrevételre megkapta a választ. A fennmaradó 31 bejelentés kivizsgálása idő hiányában elhúzódott. Ezek rendezése a március 19-én megválasztásra kerülő tanácstagokra vár. A lakosság jelzése alapján kezdte el a városi tanács Jaminá- ban, a legnagyobb munkáskerületben a rendelőintézet építését. A választópolgárok kérésének megfelelően szervezték meg több utcában a belvizek elvezetését, az árok rendszer felújítását. A tanácstagok szervező munkája jelentős helyet foglalt el a városi vízműhálózat fejlesztésében is. A lakoisság szinte egy emberként támogatta a kezdeményezést. Ezt az is bizonyítja, hogy 1966-ban 14 kilométer hosszú csővezetékkel bővült a vízhálózat Békéscsaba területén. Négy év alatt tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon gyakran szóba került a város tisztaságának'megőrzésé is. A kertészeti vállalat feladatának ellátásához korszerű gépeket vásároltak. Ennek ellenére azonban még mindig nem valósulhat meg az igények kielégítése. Az V. kerületben még jelenleg sincs olyan üzlet, ahol tűt, cérnát és a háztartáshoz apróbb kellékeket vásárolhatnának az emberei:. Ez is szerepelt a közérdekű bejelentések között. Ezt követően, az V. kerületben új üzletház építése kezdődött el. Az építkezést rövidesen befejezik. Békéscsaba lakossága a tanácstagi választások előkészítésében is hű maradt önmagához. A jelölőgyűléseken 10 ezernél is több választópolgár jelent meg. Közülük ötszáznál többen szólaltak fel. Száztizenkilenc felszólaló tett közérdekű bejelentést. Ezek ösz- szegezése, feldolgozása a városi tanács vb szakigazgatási szerveiben elkezdődött. 1/ könyv: Kik voltak, mit akartak? A Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? című könyve. Budapesten 1956. október 23-án a déli órákban valami Váratlan és elképzelhetetlen kezdődött él. Az ellenforradalom nyugati ’krónikásai szerint „spontán”, „ösztönös népmozgalom” bontakozott ki, a „nép fegyvert fogott”, hogy „kivívja szabadságát”. Valóban ösztönös volt? Valóban a nép mozgalma volt? A szerző ezekre a kérdésekre ad választ. A könyvben megszólalnak a szereplők, ellenforradalmárok, az alvilág figurái, feltárulnak a dokumentumok, napvilágra kerül 1956 igazi háttere. A könyv nem elemzi az ellen- forradalom összes okait és tényezőit. Mindenekelőtt a tudatos osztályellenség, a bukott reakciós pártok és egyházi szervezeték, hét- próbás fasiszták és bűnöző elemek készülődéséről, illegális szervezkedéséről rántja le a leplet. A vízhiánytól a szökőkútig Vésztő. Találomra kérdezünk meg embereket: Mi nem tetszik, mi hiányzik még a falu életében? Mikor lesz fürdő? A község főutcáján egy trafikba nyitok be. Tóth Elekné először szabódik, majd azt mondja.- hogy jó lenne már egy fürdő. — Hát igen, egy fürdő jó volna — szól a közben belépett vásárló. Bejárni Gyulára?!., Turbucz Istvánnak hívnak.., — Család? — Hát azért mondám. Van egy j kislányom A noteszba 'bekerül: fürdő. Hát a kultúrház ? A tavaszias szel már port zavar ! a szembejövők elé a Kossuth La- j jós utcán, amikor „laszólítok” egy j fiatal lányt, Csapó Juliannát, aki a szabó ktsz-ben dolgozik néhány hónapja. Ebédelni indul. — Mi tetszik, mi hiányzik? — Hirtelenjében nem is tudom, pedig vésztői vagyok, csak Békésen végeztem az i pari tanuló-iskolát. Talán azt mondom: szeretem ezt a fahrt, de nem tetszik nékem. Hogy miért? Nem tudom. Valahogy... Itt ez az út is. Aszfaltos, de azután a járdáig... Sok apró dolog szebbé tehetné Vésztőt. Például a liget sem olyan gondozott-. Szórakozásról kérdezem. — Kellene egy olvasóterem a könyvtárhoz. Meg a művelődési házat is „helyére tehetnék már”. „Szépen kezd minden alakulni” A képzeletbéli mikrofon Tamási I Gergelynéé, aki a Kossuth út 32 i számú háza előtt a földet planí- rozza. —Az utak, azok már rendben vannak lassan, a házak is, szépen kezd minden alakulni — válaszol beszédesen, egy akácnak támasztva kapáját. — Csak az a baj, hogy nincs elég munkalehetőségük az itteni nőknek. Ez hiányzik. Mert mindenki azért nem mehet tsz-be dolgozni. Pedig szorgalmas asszonyok vannak ám itt Gárgyán Imre az utcai kifolyóhoz megy vízért. Szívélyes, de nem nagy kedve van nyilatkozni. Ügy érzi, hogy ő nem tanácstag, nem „közéleti személyiség”, ez nem az ö feladata, A szemközti háziból egy vontató újból nekirugaszkodik az enyhe lejtőnek, hogy feljusson az útra. — Most sikerül — mondja. A vontató továbbhalad emberek által segítve, és az ottmara- dók lapáttal tisztítják meg az utat a felhordott sártól. — Tudja, előfordul, hogy azok beszélnek, akik a legkevesebbet dolgoznak — felel korábbi kérdésemre. *— Én a Béke Tsz-ben állatgondozó vagyok, nemrég kerültem be a faluba. Szegeden születtem, 17 évet majorokban töltöttem, s most jó. Itt lakom a Kossuth utca 7 szám alatt... — Hány méter lehet? — intek a kút felé. — Vagy húsz. Szóval, most jobb. Bekerültem a faluba, a két családomnak nincs messze az iskola, jól megvagyok itt. És a tanácselnök? Komáromi Gábor tanácselnököt kész tények elé állítom. — A távlati tervekben szerepel a tisztasági fürdő építése. Az idén törpevízmű-társulatot akarunk létrehozni, ami sok gondot megold majd. — Csapó Julianna? — Évente 50—60 ezer forintot költünk a művelődési osthonra. Sajnos, a tárgyi feltételek valóban nem megfelelőek, de még ilyen körülmények között is dicsérendő a kulturális tevékenység. A tervek? 1970. Addigra ösz- sze is borulhat ez. Nehogy így írja meg! És a másik. Tavasszal parkosítják a Kossuth utat, a volt kisállomástói a Tó-hídig. Ide kerül egy szökőkút is. A lakosság beveti fűvel, s 6—700 tő rózsa kerül erre a szakaszra. Ami pedig az olvasótermet illeti, az is megvalósul az idén: április 1-től olvasóterem áll rendelkezésre egy ifjúsági és egy felnőtt kölcsönzőhelyen kívül. —Tamási Gergelyné? — Valóban gond az asszonyok munkalehetősége. A megyei KI- SZÖV-höz is fordultunk 60—80 asszony foglalkoztatásáért. A Békéscsabai Konzervgyárral is tár-] gyalunk egy nyári időszaki, négyhónapos munkáról. Reméljük, sí-, kerül. — A tanácselnök? — Szükséges lenne egy szolgáltatóház építése. Eddig 500 ezer forintos ígéretet kaptunk rá. Ez nem nagyon felelne meg a távlatoknak. Jó lenne egymillió forint költségű. Ezenkívül egy nagyobb, jobb ruházati bolt, illetve üzletház hiányzik. A tanácselnök búcsúzóul átad egy feljegyzést Vésztő szocialista fejlődésének eredményeiről, további fejlesztésének terveiről címmel. „A felszabadulás előtt egy artézi kút volt a községben...” Olvassam tovább...?! Vitaszek Zoltán Megúsztok keleset nélkül Pénteken, március 10-én, amikor Békéscsabáról elindult 16.44 órakor a 133-as számú személyszállító szerelvény Orosháza felé, még senki sem gondolta, milyen izgalmakban lesz része. A B—54811-es kocsi fülkéjében a megszokott, mindennapi jövő-menő utasok foglaltak helyet. Indulás előtt még hallani véltük a műszaki ellenőrzést végző kalapácsos emberek koppantásait. Elindultunk. Nem értünk még Csorvás alá, amikor e kocsi fékje ripegett, ropogott, azért elérte Csorvást. A szerelvény indulása szintén nagy robajjal történt. Az ottani _ forgalmista jót mosolygott a, kocsi | fékjét nézve, ami bizony beszorult. Csapó László vonatvezető utasítására a „fékfejet” kiiktatták. Ám az Orosházi-Tanyáknál épphogy tovább juthattunk, a meglazult fékfej megállításra kényszerítette a szerelvényt. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy az esetleg lehulló fékfej kisiklássá vonatunkat. Mi történt volna? Erről jobb nem beszélni, azonban arról szólni kell, hogy a 133-as szerelvény vezérlői kezüket „nem piszkították be” a hiba kijavításáért. Kötelességük lett. volna? Nem ismerem a MÁV ilyen irányú szabályzatát, de mi, oktalan utasok az emberségre apellálunk! Olyan emberségre, amelyet a mellettünk levő síneken álló tehervonat fűtője tett. Amint látta a hibát, se szó, se beszéd, szerszámokkal a kezében ő és társa gyorsan leszerelték a súlyos balesetet előidézhető, megrongálódott fékfeieí. némi késéssel megérkeztünk Orosházára. „MíUzaki hiW” — kézlegyintéssel vélekedett a vonat vezető, és a szolgálatos:1 forgalmista Orosházán. Műszaki hiba. Szerencse, ez esetben megúsztuk baleset nélkül. Am kérdezzük mi, sok százan, akik utaz- | tunk e szerelvényen: vajon milyen I hibát vesznek észre azok a kalapá- J esős, kopogtató emberek? j Ezt viszont kézlegyintéssel nem le- | hét elintézni ... (rocskár) I Mezöhegyesi Cukorgyár Kísérleti Telepe megvételre felajánlja illetve könyvjóváírással átadja a következő használaton kívüli mezőgazdasági munkagépeit: 1 db Zetor K—25-ös, hidraulikája függeszthető Saxonia vetőgép, 1 db TB 28x18 kétsoros tárcsás borona 1 db TE—330 traktor kereke és 4 db benzines, 4 lóerős MIA 2 db 4 lóerős MIB gőzzel meghajtható motor használható állapotban vállalatnak, tsz-nek átadható. A gépek megtekinthetők munkanapokon a kísérleti telepen, illetve a szállítószalagok a gyártelepen. 142
