Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

1961. március 12. A geszti kastély környékén Az utcai árokra döntött fatörzsben vinnyog a keresztfű­rész, két geszti pa­raszt húzza kifogyha­tatlan erővel. Arrébb a már lenyisszant ko­ronáról a gallyakat vagdossa kisfűrésszel a harmadik. A másik oldalon, belül a kerí­tésen, a ház végében már kész virágágy köré drótot húz a ne­gyedik. A presszó melletti kútnál asz- szonyok vizet meríte­nek. Amíg forr a le­ves, visznek haza két kannával, legyen mo­sogatásra is. Az egyik a kút mellett levő hirdetőtáblára szegezett, ragasztott hirdetményeket is megnézi. Valaki hí­rül adja, van eladó rózsakrumplija, öt­ven kiló ennivaló, öt­ven kiló vetnivaló. Kismezőgyánból meg azt adják tudtül, hogy az egyik háznál Dnnuvia motorkerék­pár van eladó... A friss fűrészpor között méhecskék tántorognak, keresik az újuló élet ned­vét. S meg-megcsillan szárnyuk a korai márciusi napfényben. Az egyik udvar há­tulján, a szalmacso­mó tövében anya­koca szöszmötöl ma­lacaival, a pocsolya szélén meg öt-hat li­ba löfötyöl. Az isko­la kapujában apró gyerekek sorakoznak, a tanító néni indítja őket útnak. — András, te Sa­nyikéval mész; vi­gyázzatok mindenütt az úton, ha elfordul­tok is. Nagyokat kacagva lóbálják kezüket, hol szaladnak, hol meg­állnak. Kacagásukba belevegyül a gerlék búgása, a madarak csivitelése. Fél óra, ha hiány­zik a déltől, amikor közelemben felvillan egy fiatalasszony tarka ruhája. Szalvé­tába kötve az ebédet viszi férje urának. Az egyik utcasarok­ról a geszti kastélyt nézem s mire észre- veszem, hogy jön és odafordítom a fejem, rámköszön. Nem tu­dom megelőzni. Res­tellem magam és egy ideig ott lődörgölc, hátha majd jön visz- szafelé. Nem várha­tok sokáig, menni kell. Es nem is tu­dom, találkozom-e valaha vele, megelőz­hetem-e köszönésben. Az bizonyos, hogy a kastély grófi szelle­me itt kísért még a tavaszi zsongásban... * Cserei Pál Jó sikerült a jubileumi orosz nyelv verseny megyénkben Péntek délután Békéscsabán, az út-, híd- és vízműépítési tech­nikumiban rendezték meg a me­gyei középiskolás diákok orosz nyelvi versenyét. Korábban hat­vanam versenyezték írásban, s most a legjobbak .— összesen 17- en — mérték össze szóbelin a tu­dásukat. Mivel a verseny a jubi­leumi év keretében nyert megren­dezést, a szövegben a hagyomá­nyos társalgáson kívül: Ki mát tud a Szov jetunióról, hazánkról, a KISZ tízéves munkájáról? címmel adtak fel érdekes kérdéseket. Tö­visfalvi Bálint orosz nyelvszakos tanár, a zsűri elnöke úgy értékel­te: az orosz nyelvet tanuló diákok kifejezése szabatos, gondolkodá­suk pedig igen logikus. Bátran fe­leltek, meglátszik, hogy a mozgal­mi kérdésekben is jártasak. Egyébként az orosz tagozatú Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment. Pejacse­vich széles, barátságos mosoly- lyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátortalanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kí­nálta hellyel, megállt két-há- rom lépésnyi távolságban az aj­tótól, mintegy öt méternyire a Sturmbannführer íróasztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a ke­zét. — Na, jöjjön csak. Pejacsevidh közelebb lépett, s Höttl kezet fogott vele. Aztán egy kézmozdulattal helyet mu­tatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer,! Szenzációs hí­rem.! — Mondja, hallgatom... Hát arról van szó, hogy Hor- thyék különbékén spekulálnak... A németek magyarországi kémfőnöke, ha lehet, még unot- tabb arcot vágott, mint amilyen­nel addig ült. — ...Az a tervük, hogy kü­lönbekét kötnék az angolokkal és az amerikaiakkal — folytatta Fejacsevich. — Ifjú Horthy Miklós kifejtette nekem... osztályokból a verseny győztese Kemenes Mihály, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium ta­nulója, második helyezést Sza­bados Gabriella, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium hallgatója, a harmadik helyezést pedig Kottái Klára orosházi diáklány nyerte. A normál tagozatú osztályokból a verseny győztese Koszorús Márta gyulai diáklány, második lett Návai Anikó békéscsabai, harma­dik pedig Tóth Éva hattonyai gimnazista. A középiskolások versenyén az MSZBT Békés megyei elnökségé­nek nevében Vichnál Pál titkár ajándékkönyveket adott át, a leg­jobbak pedig az országos ver­senyre mennek annak idején. A. R. — Jól ismerjük azt a hülyét — jegyezte me: Hőt.' lará:jog­talanul. — Nem hiszem, hogy valami újat tudna róla monda­ni. Egyébként mikőr utazik? — Szeptember 10-én, va'sárnap indulok — válaszolta Pejacse- vich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen tel­jesítem. Valamilyen szép képre, vagy ilyesmire gondolok... — Oh, nem — intette le Höttl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Mik­lóssal való beszélgetésemet il­leti... — készségeskedett Peja- csevich —, egy lokálban talál­koztunk és... — Ne folytassa — mosolyo­déit el gúnyosan Höttl. — Ter­mészetesen tökrészeg volt. Me­gint tökxészeg. — Ivott valamit, az biztos. Elmondta, hogy apja Lakatossal, Csatayval, Hennyeyvel és má­sokkal tárgyalt és elhatározták, hogy fegyverszünetet kémek... — Ezt már reggel jelentették nekünk! — közölte kurtán Pe- jacsevichcsel. — Az ilyesfajta fecsegésnek sok értéke nincs. Különben is megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk en­nek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok is fegyverszünetet kér­ték. A románok, a finnek abba­hagyták... (Folytatjuk) Vasárnap „Nagyméltóságú Királyi Közigaz­gatási Bírósági A magyar közvélemény a titkos választójogi törvény megalkotásával azt remélte, bogy egyszer és min­denkorra eltűnik a választásoknak az a törvénytelen módja, mely a nyílt szavazásnak volt velejárója, s melynek kirívó eseteit különösen az 1935. évi nyílt szavazás produkálta. Ezt a reményt nemcsak a józan ész táplálta, hanem a kormányzat fele­lős tényezőinek olyan tartalmú kije­lentései, mely szerint a titkos vá­lasztás alkotmányos, férfias és tiszta küzdelmeit kívánják biztosítani. Ter­mészetesnek is tartottuk ezt, de ... reményünk sajnos, nem vált va­lóra .. 1939, mezőkovácsházi járás. A választások napja közeledik. Már» elkezdődött a „néma hét”, az ut­cákon mégis kivezényelt bandéri­umok, leventeszakaszok éltetik Sármezey Endre nagybirtokost, a kormánypárt jelöltjét A kor­mánypárti berkekben a győzelem biztos tudatában előre isznak a medve bőrére... A gazdák portáin, a nincstelenek kvártélyain is összejönnek az ismerősök. Ök nem latolgatják az esé­lyeket, nekik mindegy. Az „állampolgári kötelesség” érzéseit rég kiverte belőlük a mindennapok gondja, a bizonytalanság rettegése a családért, a megélhetésért. Mégis ilyenkor a parádé­san felfokozott választási küzdelem rájuk is hat. — Mondják, hogy Sár- mezey tíz pengőt ad agy voksórt, Görög meg csak ötöt... Könnyű volna kita lálni, hogy melyikre sza­vazlak, ha lenne jogom... De joga nincs a nincste­lennek. Akinek van, sem a maga szabad akaratának az ura. Gondoskodik erről a rend, a ,jogállam” titkos parancsra mű­ködő karhatalma. „Cicáznak a szép csemdőrtol- lak” — írta a költő. Különösen a választások előestéjén lepik el a falvakat, községeket. Szinte minden szavazóhelyi ségnél ketten állnak, hogy jól megfigyeljék: milyen a szemállása annak, a'xi oda belép. Ha gyanúsan hunyo­rog, mint Végegyházán ez a Sám­son, rátörnek a durva kérdéssel­— Maga kire szavaz, Sámson? Sámson Béla nem meri meg­mondani, hogy az ellenzékre, hisz — úgy gondolja — a szava­zás titkos és bent majd úgyt inté­zi, ahogy akarja. Hát ravaszul ezt feleli: — Akit a többség akar... — Na jó, akkor el is mehet. A többit bízza ránk... Be sem léphet a szavazóhelyi­ségbe a gyanús Sámson. Szavaz­nak helyette — a „többségre” a csendőrök. Sámsonnak szerencséje van, mert a küszöbig eljuthatott. Más még addig sem. A nyíltan bal­oldali elemeket még a „néma hét” előtt „begyűjtik” s koholt vá­dakkal vizsgálati fogságban tart­ják a választások megtörténtéig. Az ellenzéki pártok jóhiszemű korteseit minden eszközzel igye­keznek megvesztegetni. Ha ez nem megy, megfélemlíteni vagy teljesen kikapcsolni a választási munkából. Nem válogatnak az eszközökben. „Dombováry a fenyegető levélben közölt felhívás ellenére sem lépett vissza dr. Görög László kisgazda- párti jelölt támogatásától. Erre két napra a 48 éves Dombováry megkap­ta a katonai behívót a kevermesl 19. határvadász zász'óaljhoz. Minthogy ez a tény köztudomásúvá vált, sőt mivel a MÉP-kortesek azt hirdették, hogy még 200 ellenzéki szavazópol­gárt katonai szolgálatra behívnak, ez a híresztelés és a behívás nagymér­tékben megfélemlítette az ellenzéki polgárokat, mert még két kisgazda- párti választás vezetőt behívtak, és­pedig Tóth Pál és Bélák Péter me- zökovácsházi lakosokat.” A nagybirtok g a klerikális re­akció érdekei mindig azonosak voltak. És mi sem természetesebb annál, hogy a kormánypárt ha­talmon maradásáért a lelki terror brutális eszközeit is igénybe vet­te. A mezőkovácsházi választó- polgárokat Maricz Győző rk. plé­bános pünkösd vasárnapján (1939. május 28.) délelőtt tartott prédikációja alkalmával a szó­székről félemlítette meg, mond­ván: „...Aki az ellenzékre szavaz, „előre ittak a medve bőrére. A csendőrök garázdálkodása az urak cinkos biztatására nem ismert határt. Battonyán és má­sutt betörtek a házakba, a zárt. baloldali párthelyiségekbe s min­den jogos ok, házkutatási parancs nélkül elkobozták a szavazásira vonatkozó tájékoztató felhíváso­kat, röpcédulákat, újságpéldányo­kat. Mezőhegyesről, mely akkor is állami birtok volt, letartózta­tással fenyegetve utasították ki az ellenzék korteseit. A gazdaság dolgozóit nem engedték el a kép­viselőjelölt programbeszédének meghallgatására, Ugyanakkor még a „néma hét”-en is járta a majorokat Sármezey Endre nagy- birtokos. Az ő számára szabad volt az út. „Nem múlhatott el nyom nékül, hogy a MÉP és Sármezey Endre hor­dószámra itatta a bort embereivel, hogy suttogó propagandájával az el­lenzéki jelölt és párt becsületét rabol­ta el és hogy a főispántól lefelé a leg­kisebb községi funkcionáriusig min­denki nyíltan és brutálisan, megsért­ve a választójogi törvény rendelke­zéseit, a MÉP-jelölt érdekében agi­tált” — írja petíciójában dr. Görög László ügyvéd, aki Sármezeyvel szemben ezúttal is megbukott a vá­lasztáson mint képviselőjelölt. Am az egész múlt rendszer belső kor- hadtságából következik, hogy a vá­lasztás érvénytelenítésének mcgálla- ^gására á királyi bírósághoz folya­modó petíció süket fülekre talált. * Mindez már történelem. De a régi képviselőjelölt szemében — aki a felszabadulás után az FKGP jobboldalához, Pfeiffer Zoltánék szárnyához csatlakozott, melyet az új sodrú történelem állított fél­re — a régi láz csillog, amikor ezekről a dolgokról beszél. Ugyanakkor — meghökkentő el­lentmondás! — örül is, hogy többszöri nróbálkozás után még­Sármezey a „néma héten” is járta a majorokat... a pokolba jut, aki a kormánypártra, sem sikerült akkoron bejutnia a a mennyországba kerül..." A me- Parlamentbe. ... Mondják a me- zőkovácsházi hívők sorában olyan zőkovácsháziak: az éltes ügyvéd megbotránkozást váltott ki ez a e lelki konfliktusok után megha- prédikáció, hogy többségük eltá- sonlott önmagával. . vozott a templomból. Varga Dezső AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT vízszigetelő szakmunkásokat és kubikosokat, valamint segédmunkásokat vesz fel azonnali belépéssel. Üzemi étkezés és munkásszállás biztosít­va, továbbá a jogosultaknak különélési pótlék. 131587

Next

/
Oldalképek
Tartalom