Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

296t. március 8. 3 szerds NŐNAP, 1* Névnap, születésnap, házassági évforduló és ki tudná felsorolni, hogy még hányféle jubileum, egyéb ünnep ad okot arra, hogy köszöntsük szeretteinket, azokat, akik. hoz­zánk a legközelebb állnak. Az év minden napjára száz és száz olyan ünnep esik, ami­kor öreget vagy fiatalt, kis csoportot és sok­szor egy egész kollektívát köszöntenek. Csu­pán egy napja van az évnek, amikor az egész világon félreérthetetlenül szól a címzés: a nőknek. Köszöntik az asszonyokat, lányokat és dolgozó nőket, akik az egyenjogúságukért vívott harc születésének évfordulóját ünnep­ük. Minden országban, így nálunk is kiala­kultak már hagyományok, s ezen a napon sokszor virágok özöne indul útnak, hogy tol­mácsolja a feléjük áradó szeretetet azoknak, akik féltő gonddal őrködnek a család boldog­sága felett, azoknak, akik otthon és a terme­lőmunkában a férfiakkal egy sorban küzdve megállják a helyüket. Köszöntés illene ilyenkor a mi részünkről is. De a szép szavak, a szóvirágok helyett álljon itt ez az oldal, amelyen bemutatjuk azokat az asszonyokat, dolgozó nőket, akik a napi munka és a második műszak — a csa­lád ellátása, gyermeknevelés, háztartásveze­tés — mellett még egy harmadikat is vállal­nak a társadalmi és közösségi életben, hogy munkájukkal hozzájáruljanak szebb és bol­dogabb életünk megteremtéséhez. a nőmozgalom lelkes aktívái, "kik fáradtságot nem ismerve tevékenykednek. Gyűléseket szerveznek, előadásokat, ta­pasztalatcseréket, ankétokat tartanak, politikai tanfolyamo­kat vezetnek, hogy szélesítsék társaik látókörét, ezáltal meg­ismertessék a mi szép világun­kat. És vannak, akik a legegy­szerűbb módon, a régi életről beszélve hintik el az ifjabb ge­neráció körében a haza szere- tetét, annak megbecsülését, amit ők nehéz küzdelmek, har­cok árán teremtettek meg. Az ilyen munka után sokszor fá­radtan és késő éjszaka térnek családjuk körébe. De szívesen teszik, mert nemcsak a maguk, hanem mindannyiunk boldog­ságát akarják. Olyanok, mint Fodré Gábomé békési paraszt­asszony, aki évtizedek óta fér­je oldalán vesz részt a mozgal­mi munkában, s idős kora el­lenére ma is fáradhatatlan. Tisztelet és megbecsülés az ilyen asszonyoknak! A tanácsválasztások előkészí­tési időszakában számtalan olyan asszonyt és lányt ismer­hettünk meg, akik eddig a név­telenség homályában csendesen dolgoztak és másoknak is segí­tettek egyéni vagy a közös ügyek megoldásában. Környe­zetük megismerte áldozatkész­ségüket s országgyűlési kép­viselőknek, tanácstagoknak je­Neki jár köszönet, s megbe­csülés. Tisztelet minden ilyen asszonynak! Soroliuk-e tovább, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Vörös- kereszt, a szakszervezetek és más szervek, tömegmozgalmak lelkes, áldozatkész aktíváit, asszonyok és lányok ezreit, akik a harmadik műszakot a közösségért vállalják és becsü­lttel teljesítik ezt az önkéntes avatást. Ügy hisszük, felesle­ges, hiszen mindannyian is­merjük őket, itt élnek közöt­ünk, nap mint nap érezzük egítő kezüket. Halljuk hol csendes, hol erőteljes szavukat is, függően attól, mikor miért emelnek szót. / Tisztelet és hála nemes mun- Irmkért! Kasnyik Judit Fotó: Esztergáig Keve Kádas Lászlóné, a békési Egyetértés Tsz nőbizottságának tagja új­szülött kislányával. Nap mint nap találkozunk velük a munkahelyen,1 az ut­cán és a különböző összejöve­teleken. Mindenütt ott vannak azok az asszonyok, akik a párt­tagok soraiban részt vesznek a felvilágosító munkában, szót emelnek a nők jogaiért, meg­becsülésükért azokon a fóru­mokon, ahol a legilletékeseb­bek hallják. A párt munkásai, Az elhagyott gyermekek gondozója. Szántó Emilné, a Gyulai Harisnya­gyár KISZ-vezetőségének tagja munka közben. A járási tanácstagjelölt, Somos Józsefné. A régi időkről beszélget a veterán mozgalmi munkás. lölte őket. Vannak, akik évti­zedek óta ezt teszik, s most újból megkapták a megtisztelő bizalmat. Munkahelyük, hiva­tásuk különböző, üzemekben, hivatalokban, a katedrán, az orvosi rendelőben vagy éppen a földeken dolgoznak, egyben azonban azonosak: mindig se­gítőkész szándékkal, a szabad idejüket feláldozva, fáradhatat­lanul küzdenek a kis és nagy ügyek megoldásáért. Somos Jó­zsefné tanár Eleken. Mindenki tisztelettel és szeretettel beszél róla, körzete járási tanácstag­nak jelölte. Másodszorra vál­lalja ezt a megbízatást, s a bi­zalom köszönetéképpen csak ennyit mond: örülök, ha segít­hetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom