Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-08 / 57. szám

Világ proletárjai, egyesüljétek1 NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRT Bl ZOT TSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1967. MÁRCIUS 8., SZERDA Ars: 60 fillér xxn. ÉVFOLYAM 57. SZÁM Eled a határ Jugoszláviai asszonyok ás leányok lálogalása Békéscsabán Megkezdődtek a IV. Magyar Gépipari Hét megyei rendezvényei Békéscsabán, a Technika Há­zában — a IV. Magyar Gép­ipari Hét országos rendezvényei­nek keretében — kedden reggel kezdődött a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület Békés megyei Szervezetének négynapos tudo­mányos ülésszaka. Megnyitójában Bakó Ignác, a GTE helyi szervezetének Bánki Donát díjas elnöke hangsúlyozta, hogy a szocialista építőmunka új szakaszában, a gazdasági mecha­nizmus reformjának előkészítése és megvalósítása során a koráb­binál nagyobb szerepet kapnak a műszaki tudományos egyesületek. Célunk — mondotta — a műszaki színvonal további emelése, az is­meretek minél intenzívebb ki­cserélése révén a műszaki gon­dolkodás elterjesztése. A tanácskozás első napján Vo- lent György kutatómérnök a lég- fentnpresszorok kérdéseiről tartóit előadást, majd a „Hidraulika sze­rei« és jövője a mezőgazdaság­ban” címmel Csukás Lajos mér­nök referátuma következett. Bár­dos Miklós, a békéscsabai forgá­csológyár főmérnöke a gyors­acélból készült takarék forgácsoló- szerszámok alkalmazásáról szá­molt be. Dr. Mihályi Ferenc ku­tató pedig a „Korszerű forgácsoló- szerszámok alkalmazása és annak gazdaságossági kihatásai” címmel tartott előadást A tudományos ülésszak mun­kája a következő napokban Gyu­lán és Orosházán folytatódik, majd pénteken Szarvason fejező­dik be. Kedden délután a békéscsabai sépjavítóban szerszám-, kisséo-, készülék- és géptartozék-kiállítást nyitót ak meg. Ezen számos kis­gépet a gyakorlatban, működés közben láthattak az érdeklődők. v. * Vetik a salátamagot a kondoros! Vörös Októ bér Tsz-ben. Borgula Pál kézbe veszi a haj­tószárat. A kocsi elé fogott két ló nekidől a hámnak. A kerekek úgy kattognak, mint valami óraszer­kezet. — Nincs már baj — jegyzi meg —, ez már jó jel. Ha a kerekek be­szélnek, nem vágnak mély nyo­mot. A lovak táncos járása az első fuvart sejteti, pedig délelőtt 11 óráig már éppen negyedszer for­dulnak a tavalyi kukoricatábla és a falu között. Az őszön kint maradt kukoricaszárat hordják a háztájiba. A távolból traktorzú­gást hoz a szél. Jönnek szántani. Éled a határ. A nap márciusi sugarai melen­getik a környéket. Gyengébb, erősebb szél pásztázza a szárkú­pokat. A kévékből pajkos gyerek­ként leszakít egy-két levelet, mintha örömét lelné benne és magasra pörgeti. A fogatos ostor- nyelén megakad a levegőben úszó ökörnyál. Ez már a tavasz jele. Az első tavaszi napfényhez, a szélhez, az ökörnyálhoz gyermek­kori emlék fűzi. Amikor a hosz- szan tartó hideg tél után bekö­szöntött a várva várt meleg, el­foglaltuk az utcát. Sapkánkat fe­jünk fölé dobáltuk, nagyokat ne­vettünk, kacagtunk, játszottunk, köszöntöttük a jó időt, a tavaszt, az ősszel abbahagyott játék foly­tatásának újabb időszakát. Gond­jaink most mások, mint 20—30 évvel ezelőtt. Az akkori gyer­mekhad felnőtt emberré csepe­redett, s ki-ki feladatát, köteles­ségét teszi, hogy gyermekeinek és magának ez az esztendő is meghozza az elégedettséget, a mo­solyt és az örömet. Borgula Pál fogatát „elnyelte” a falu valamelyik utcája. De csakhamar ismét a szárkúpok kö­zött kattognak a kerekek. Rakod­nak, amíg a készlet tart Nincs hiány szorgalmas embe­rekből a szarvasi Dózsa Tsz-ben sem. Három lovat fogtak a vetőgép elé, hogy a Békéscsabai Konzerv­gyárral kötött termelési szerződés alapján március 6-án elkezdjék a borsó vetését. Itt, a kötöttebb talajon nehezebben gördül a ke­rék. A három ló is csak rend­szeres biztatásra húzza a gépet. Laluska Mihály vetőgépfarosnak bőven akad dolga: a csoroszlyák- ra ragad a föld. Ezeket tisztítja, takarítja. — Vetni kell, azt mondta az agronómus. Hát vetünk, majd látjuk, hogy mire megyünk ezzel a korai munkával. Kondoros mellett, a Nagyszé­násra vezető út mentén egy ta­nya szérűskertjében vetőgép áll. A gép alatt kiterített ponyva, a veiögép körül pedig Zsjak János traktoros, Petneházi István és Korbely János. Kezükben kala­pács és seprű. — Valami baj van? — kérde­zem a traktorostól. — Vetőmagcserét csinálunk. — Az agronómus azt mondta, hogy a négyfajta salátamagot nem keverhetjük össze. Ha a vetést 5 holdanként befejezzük, az utolsó szemig ki kell takarítanunk a gé­pet — kapcsolódik a beszélgetés­be Korbely János, közben a meg­maradt magot zsákba önti. Precíz, jól szervezett a mun­ka. Evekkel ezelőtt nem volt ilyen egyértelmű a szövetkezetek ter­melésszervezése. Ha volt is szak­ember, legfeljebb eggyel több nem dolgozó embert láttak benne. Most pedig a közelgő tavasz el­ső munkáinál meghallgatják és megvalósítják a szaktanácsát. Ezért a gondosságért nem lesz hálátlan a közösség, a természet, amebr élteti ez e—hor* serkenti tél végi álmából a termő­földet. Dupsi Károly „Emelői a műszaki színvonalai” Uhljár Mihály, a városi tanács vb-einöke és Botyánszki And- rásné, a városi nötanács vb-tagja a küldöttség tagjaival beszél­get a fogadáson. Ismerkedés Békéscsabával a megérkezés utáni percekben. A nemzetközi nőnap alkalmá­ból százhetven tagú jugoszláv nőküldöttség, üzemi, hivatali, egészségügyi dolgozók, köztük több sportoló, háromnapos kör­útra indultak a mull héten pénte­ken Zrenjaninból és ellátogattak a baráti országok testvérvárosai­ba. Az első napot Temesvárott töltötték, szombaton Araddal is­merkedtek, vasárnap a déli órákban pedig Békéscsabára ér­keztek. A jugoszláv asszonyok hattagú küldöttségét fogadta Uhljár Mi­hály, a városi tanács vb-elnöke és Botyánszki Andrásné, a vá­rosi nőtanács vb-tagja. Megjelent a fogadáson Krivik András, az MTS Békés megyei Tanácsának elnöke és Petar Moro zrenjanini sportvezető is. Uhljár elvtárs és Botyánszkiné elvtársnő szeretet­tel köszöntötték a városba láto­gató vendégeket. Városaink ve­zetői és sportolói — mondotta többek között Uhljár elvtárs — már eddig is több alkalommal találkoztak egymással. Az önök mostani látogatása tovább széle­síti ezt a baráti kapcsolatot Az üdvözlés után a vendéglá­tók virágcsokorral kedveskedtek a jugoszláv asszonyoknak, majd kifejezték azt a reményüket, hogy a jövőben gyakrabban találkoz­hatnak egymással a két város asszonyai. A kedves fogadtatá­sért Dusko Grubity, a küldöttség vezetője, a jugoszláv asszonyok és leányok nevében pedig Budai Lajosné mondott köszönetét. Mindketten viszontlátogatásra hívták meg Zrenjaninba a bé­késcsabai asszonyokat, akiket szívből üdvözölnek a nemzetközi nőnap alkalmából. A jugoszláv nőküldöttség va­sárnap délután visszautazott Zrenjaniniba. r. v. Fotó: Csapó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom