Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

1967, március 5. 6 Vasárnap S jövő hét a tv-ben Értekezlet előtt..; (szerda, 18.40). A tv munkatársai a püs­pökladányi járási tanács mező- gazdasági osztályát keresték fel kameráikkal. Az osztályhoz ki­lenc község 16 termelőszövetke­zete tartozik, ami azt jelenti, hogy a családok 80 százalékának élete, sorsa a mezőgazdaságtól függ. Az osztályon értekezletre készülnek és ez azok közé a ritka esetek közé tartozik, amikor a munkatársak hosszabb időre ta­lálkoznak egymással. Mert egyéb­ként állandóan járják a terüle­tet, egymást és az íróasztalt rit­kán látják. Nyílt, szókimondó a légkör, sajátjuknak tekintik a tsz-ek gondjait, és segítenek, ahol lehet. A főagronómus például már most Debrecenbe jár, ahol 1970-ben kezd termelni az új konzervgyár, ez a tény pedig ki­hat a környező tsz-ek zöldségter­melésére. Hogyan lehetne többet termelni? Szó lesz még az állat­egészségügyről, a beruházásokról és minden gondról. Az eredmé­nyekről jóval kevesebb szó esik. Mint mondták: „Nincs értelme dicsekedni, sokkal inkább azok­ról a problémákról kell beszélni, amelyeket még meg kell olda­nunk.” Katasztrófa (csütörtök, 20.20). A Hét ország filmje című sorozat első darabja; magyarul beszélő lengyel film. Egy viadukt össze­omlik — ki a felelős? A fiatal, tehetséges tervezőmérnök, az építésvezető, a kivitelező vállalat vagy más? A halálos áldozatokat is követelő szerencsétlenség ügyében bírósági eljárás indul. Az érdekeltek egymásra hárítják a felelősséget, míg kiderül, hogy a katasztrófa oka a ^ felhasznált anyag minőségében volt. Kinek kellett volna ezt észrevennie, szót emelnie miatta?’ Elégséges-e az, hogy mindegyikük csak a saját területére koncentráltan dolgo­zott, s a másokéra már nem figyelt? Kukkantó (vasárnap, 17.10). Mi­ként a rádiónak a Kíváncsiak klubja adásai, úgy a Kukkantó is hosszú évek óta a tv legkedvel­tebb adásai közé tartozik. Ezúttal a következő kérdésekre kapunk választ: Mióta ismerjük a csoko­ládét?; Merre csavarodik a csi­gaház, jobbra-e vagy balra?; Rossz szokás-e a balkezesség?; Mi az élőlények életének végső határa?; Kik voltak a rózsakeresztesek?; A Belphegor-film után igen sok kérdés érkezett a szerkesztőkhöz Paracelsus fémével kapcsolato­san. Ezúttal erre is választ ka­punk. S végül: megőszülhet-e valaki hirtelen, például egy na­gyobb ijedtség hatására? Leopold Stokowski Budapesten (vasárnap, 21.45). Január végén járt először hazánkban a világ­hírű 85 esztendős karnagy, Leo­pold Sickowski. Kéthetes buda­pesti tartózkodásának eseményeit vették fel filmre a tévések; a próbákat, találkozását Kodály Zoltánnal, ismerkedését a város­sal, látogatását a régi hangszerek múzeumában. Igen nagy érdek­lődést tanúsított a cigányzene iránt. Mint mondta: tanulmá­nyozza a cigányok játékstílusát, és erre Budapesten jó alkalmat ta­lált. A film, amelyet maga Sto­kowski kommentál, részleteket tartalmaz a művész Petruska szvitjének budapesti előadásából, és Beethoven VII. szimfóniájának néhány tételét is hallhatjuk. Az Amerikában élő 85 éves művész magyarországi tartózkodásának minden jelentősebb eseményét megörökítette a filmszalag, érke­zésétől elutazásáig. J. Gy. Emlékeznek, még rá-, hogy az 1950-es évek ele­jén miféle itallal dorbé- zoltak a kapitalista kör­nyezetben játszódó iro­dalmi történetek összes „negatív" szereplői? Ter­mészetesen Coca-Colá- val. Ez a jellegzetes mo- nopol-burzsoá itóka (iro­dalmunkban) egy pusz­tulásra érett társadalom végső züllöttségét volt hi­vatva jelképezni. Mámo- rító ereje alantasabb ösz­tönöket szabadított fel megszállottáiban, mint a múlt századvég jámbo- rabb korhelyeiben a zöld abszint vagy a jelenko­riakéban a barna rum. Nos később eljutot­tunk odáig, hogy nem­csak szidtuk a Coca-Co- lát, hanem akadt hazánk fiai közül bátor, aki meg is kóstolta és nyomban kiderült: nem tartalmaz sem kábítószert, még annyi alkohol sincs ben­ne, mint a derék kőbá­nyai világosban. Legin­kább a mi kátrány ter­mékből készült bam­binkhoz hasonló, s né­mileg a Fagifor nevű gyermekgyógyszer aro­májára emlékeztető, ár­talmatlan üdítő ital. Ne­ves publicistánk útijegy­zeteiben olvastam, hogy az USA becsületes dol­gozóinak tömegei kény- telenak a szóban forgó lé vei (esetleg testvérével: Pepsi-Colával) leöblíteni a gyorsbüfékben béka­Coca-Cola pott ebédjüket, lévén, hogy a vizet nem isz- szák, a bor drágább és nem népszerű, a mi za­matos gyümölcskivona­tainkhoz hasonló készít­ményeknek pedig telje­sen híjával vannak. Hoz- zátehetem saját tapasz­talatból: olyan kulturált országban például, mint a németeké (gyenge szin­tetikus limonádén kívül) ugyancsak ismeretlen fo­galom a jóféle gyümölcs­szörp. Kivéve, ha drága magyar . importkészit- ménnyel vendégelnek meg valakit. Ez is mu­tatja: bár kis ország va­gyunk, egyben-másban azért gazdag. Büszkén magyaráztam ezt a dolgot külföldi vendégeimnek, akik a napsütötte, gyümölcster­mő magyar Alföldön jár- tukban-keltükben mo­hón vágyakoztak valami originális gyümölcsital­ra. A vendéglős — egy házzal odébb a presszós — tudott is ajánlani meggyet, barackot és szilvalét, de sajnos, csak a feldolgozásmód legki- finomítottabb formájá­ban. Pálinkaként. A ma­gyarázathoz tartozó szemléltető példákkal te­hát adós maradtam, a nevezetes alföldi gyü­mölcstermelés áldásaiból azonban mégsem marad­tak ki a külföldiek. Persze van, amikor bosszantóbb a dolog. Nézzünk egy példát. . A békéscsabai halászcsár­dában kiváló halászlét, túrós csuszát szoktam fo­gyasztani. Szomjas is rá az ember, de ha jármű­vel van, vagy sok mun­ka áll előtte, nem koc­káztathatja meg a tel­jesen lepárolt esszenciá­kat. Nekem egyébként hiába rendeltem w alig sikerült még közön­séges kimért málnaször­pöt is kapnom. Hogy miért adnak helyette pa­lackozott üdítő italt, azt valamennyire sejdítem, a hasonló zamatú, de egyáltalán nem azonos árú innivalók sajátos differenciájából. De hogy miért nincs válasz­ték a palackozott termé­szetes gyümölcslékből sem, azt már nehezeb­ben tudom megérteni. Nem azért mondom, de kiváncsi lennék: a helyi­ség előtt nagy számban parkírozó gépkocsik, motorkerékpárok veze­tői, biciklik tulajdonosai mit hőrpintenek fel a csípős halászlé után? Fo­gadnék bárkivel egy po­hár narancsitalban, hogy jó „üzletet” csinálna egy arra járó közlekedési járőr. Na de hói kapni na­rancsitalt? Kevés a cipész- és a szabóipari-tanuló a szeghalmi járásban A Szeghalmi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának, legutóbbi ülésén megvizsgálták, hogy a kisipari termelőszövetkezetek mi­lyen áruelőállító és szolgáltatóte­vékenységet folytatnak. Hogyan alakult a szolgáltatómunka sze­mélyi, tárgyi feltétele, van-e le­hetőség ennek bővítésére. A végrehajtó bizottság alapos mérlegelés után megállapította, hogy a kisipari termelőszövetke­zetek eredményesen dolgoznak és látják el a lakosságot a legszük­ségesebb szolgáltatással. A vég­rehajtó bifottság mégis a szolgál­tatómunka színvonalának növe­lését szorgalmazta, mivel a já­rásban működő kisipari szövet­kezetek jórészt új gyártmányok készítésével belföldi, illetve kül­földi rendelés alapján dolgoznak. Emiatt előfordul, hogy a lakos­ság igényeit csak késve elégítik ki. A végrehajtó bizottság azt is megállapította, hogy kevés a ci­pész és a szabó a szeghalmi já­rásban, sőt e két szakma folyta­tása is veszélyben van, mivel a fiatalok nem jelentkeznek ipari tanulónak. Padrach Lajos nevét veszi fel a békéscsabai V. sz. iskola úttörőcsapata Tavaly nyáron Békéscsabán, az erzsébethelyi V. számú iskola fa­lán Padrach Lajos emléktáblát helyeztek el. Az úttörőcsapat el­határozta, hogy az ő nevét veszi fel. Padrach Lajos Zalka Máté­val és a nemzetközi brigád többi önkéntes tagjával együtt harcolt a spanyol nép szabadságáért. A mártírhalált halt hősről szóló do­kumentumokat a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum őrzi. Az V. számú iskola úttörőcsapa­tának valamennyi raja néhány héttel ezelőtt Talabér Ferenc ve­terán vezetésével hatalmas mun­kába fogott. Levelezések, szemé­lyes látogatások során újabb do­kumentumokat kutatnak fel, hogy még teljesebb képet kapjanak a hősről, aki valamikor ugyanen­nek az iskolának a tanulója volt. Mintegy kiegészíteni kívánják a múzeum őrizte dokumentumokat, s április 3-án valamennyi Pad­rach Lajossal kapcsolatos képet, leveleket, emléktárgyakat kiállít­ják az iskolában s az úttörőcsa­pat ünnepélyes keretek között fel­veszi a Padrach Lajos nevet. „ILLEQÁLIS" TAVA S Z Ki a szobából a szabadba. A Szabadság téri leánykollégium előtt. Hát ez is eljött végre. Már már­ciust mutat a naptár, s három hét sincs hátra, hogy hivatalosan is tavasz legyen. Mert ez olyan „il­legális” tavasz. Lassan lekerülnek a télikabátok, a hideget felváltja a jó idő, a régen várt, igazi nap­sütés. Fotósétát tettünk Békéscsabául Lencsevégre kaptuk az „előta- vaszt.” íme: A Kazinczy utcai iskolánál. Fotó: Esztergály 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom