Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

HWT. martins 3.

5

Pántele

Bízunk a következő 15 éviién..*

Eredményesen zárult esztendő a Békési Építőipari Etsz-nél

Csabai csatornaépítők

A 15 évvel ezelőtt — 1952. február 21-én 27 kisiparos által — alakított Békési Építőipari Ktsz az elmúlt héten 'tartotta mérleg- záró közgyűlését. A községi kul- túrotthonban a fiatalabb tagok mellett ott voltak Nagy Károly, Csávás Sándor, Kutyik József, Nagy Zsigmond asztalosok és Molnár József szobafestő alapító tagok, akik ma is tevékeny részesei a szövetkezeti munkának.

Nővé István, a ktsz elnöke büszkén számolt be arról, hogy az alakuló évben termelt 1 millió 200 ezer forint értéket — egy fűrészgép és egy gyalugép felhasználásával — döntően kézi munkával értéle el. & 15 év után, 1966- ban — nagyfokú gépesítéssel, de még mindig nem megfelelő mű- helyelhelyezkedéssel — 10 millió 687 ezer forint értékű termelési értéket állítottak elő 110 dolgozóval és 20 napi átlagbérnek megfelelő nyereségrészesedést oszthatnak.

Rengeteg vesződség, sok gazdasági nehézség és megkötöttség akadályozta a fejlődést, amibe sokszor „besegített” a tagság pillanatnyi elkeseredése vagy a nem megfelelő szakmai vezetés. Egy dologra azonban nagyon büszkék a békésiek. A ktsz tagsága a rossz gazdasági eredmények és néha a perspektívátlan- ság ellenére is politikailag kitartottak a szövetkezeti gondolat mellett.

Az elmúlt év már gazdasági és anyagi megnyugvást biztosított úgy a vezetésnek, mint a tagságnak. Ennek alapján termelési értékük 1965-höz viszonyítva 30 százalékkal növekedett. Ez a megalapozott, jól átgondolt vezetésnek és a minőségileg jobban végzett munkának köszönhető. Külön említést érdemel, hogy a község lakói részére tervezett 100 ezer forint értékű szolgáltatást 754 000 forintra teljesítették. Ezzel jelentősen javították a ktsz hírnevét.

Már az új gazdasági mechanizmus szellemében próbálják elgondolásaikat megvalósítani. Fokozott figyelemmel foglalkoznak az1 újonnan belépett tagokkal és bevezették a fizikai dolgozók külön premizálását. Megszüntették a szak- és segédmunkás bérezése közötti nagy aránytalanságot s ma már mind többen vannak, akik elérik a havi 2300—2600 forintos keresetet.

A munkát tovább javítja, hogy az elmúlt két évben csaknem 1 millió 500 ezer forintot költöttek gépesítésre. Ez évben pedig újabb

Obsitosok leszerelő ünnepsége Békéscsabán

— Föl! Vigyázz! — csattan a parancsszó a csabai Balassi Művelődési Otthon nagytermének falai közt, s a széksorokban ülő néhány száz őszülő hajú civil katonás feszességgel, mozdulatlanul állva harsogja a belépett és ugyancsak vigyázzban álló Vágási László alezredes előtt a tisztelet- adás szövegét:

— Erőt, egészséget, alezredes elvtárs!

Ez volt a hivatalos kezdete annak a meghitt kis ünnepségnek, melynek során Békéscsaba és tanyavilága 1916-os születésű fér- fiai megkapták az „obsitot”, vagyis részükre a katonaköteles kor befejeződött

Miközben még a gyülekezés tartott a helyőrségi honvédzenekar keringőkkel, indulókkal szórakoztatta a jelenlevőket. Rég látott ismerősök rázták egymás kezét Közben Kiss József őrnagy afféle kedves, eleven házigazdaként sürgött-forgott a jelenlevők sokadalmában.

— Azt hittem, 10 perc alatt végzünk, de nem úgy néz ki. Pedig nekem tovább kell fűtenem az iskolában — fordult hozzá valaki. Megnyugtatta, hogy a délelőtti néhány óra kivételesen elbírható. Viszont érkezett olyan, aki betegágyból kelt csakhogy itt lehessen.

— Részünkre már nem létezik fegyelmező gyakorlat — csapott egy deresedő fejű barátságosan a szomszédja vállára. És mindenfelé folyt a kedélyeskedés egészen a már említett vezényszavakig.

A prezidiumban a párt, a tanács, a KISZ, a íömegszervezetek, Üzemek képviselői foglaltait helyet ezzel is jelezve, hogy ezen a délelőttön a jelenlevő néhány száz ember életének egy olyan epizódja következett el, mely megérdemli a közmegbecsülést. Vágási alezredes elvtárs közvetlen hangú beszédében többek közt arról szólott, hogy a jelenlevők életében sok jó, de inkább még több rossz volt. Két világháborút értek meg. Legtöbbjüknek édesapja az első világháború poklába került, ők a másodikéba és mindig a földesurak és a gyárosok érdekeiért. A Szovjetunió nem akart háborút, mégis ellene

meneteltették az urak a nép fiait. A felszabadulás sorra felnyitotta a szemeket. Mind többen értették meg, hogy a munkásnak, parasztnak, értelmiséginek egy az érdeke, akárhol éljen a földön és bármilyen legyen is bőrének a színe! Sem a fiatalok, sem az idősek nem kívánnak háborút. Meg tudunk élni urak nélkül is, sokkal jobban. Újjáépítettük az országot, szocialista iparunk és mezőgazdaságunk van.

— Ennek az építésnek önök is aktív résztvevői. Kívánok mindnyájuknak sok-sok erőt, egészséget és további jó munkát, és a fiatalok felé jó példaadást szocialista hazánk javára — fejezte be beszédét Vágási alezredes elvtárs,

öt követően Palyik György elvtárs, a városi tanács vb-elnök- helyettese a párt és a tanács üdvözletét tolmácsolta. Igen tartalmas és szívhez szóló szavainak befejező mondatai ezek voltak:

— Most következik a választás, mely után még fokozottabb erővel munkálkodunk a haza javára. Ez a munka közös erőfeszítést kíván, mert hiába a vezérkar, ha nincs hadserege. Sokan katonai értelemben is tevékenykednek még mint munkásőrök vagy a polgári védelem tagjai. Nem búcsúzunk tehát. Találkozunk az életbén. Mindnyájuknak jó egészséget a további ötvenhez!

Ezután kedves esemény következett. A DÁV, a Békés .megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat és a vendéglátóipari vállalat pártszervezete, szakszervezete és vezetősége nevében ez alkalommal nyújtottak át jó munkájuk elismeréseként néhány tárgyjutalmat az említett munkahelyek itt levő dolgozóinak.

A vigyázzban végighallgatott Intemacionálé elhangzását követően a Balassi Művelődési Otthon irodalmi csoportja, valamint Palotai Miklós vezette népi zenekara szórakoztatta az obsitosokat, Andó Mihály énekelt. Mindez társadalmi munkában, a leszereltek iránti kedves figyelmességből történt. Befejező programként pedig a kiegészítő parancsnokság nevében kiosztották a katonai igazolványokat és az emléklapokat

H. R.

1 millió 200 ezer forintot fordí- ■ tanak parkettcsiszoló gépre, ha- • barcsszivattyúra, csőállványra, 284 : négyzetméter alapterületű garázs- j ra és javítóműhelyre,'illetve az új * székház és asztalosüzem építésére. ;

Növelik a brigádok önállóságát • és bevezetik az új munkáknál a | bér- és anyag egyösszegű utal- ! ványozását. Megszüntetik a „sok • munkahely” gyakorlatot és egy brigád egyszerre legfeljebb két • helyen foghat munkához. A ma- i gánlakás-építéshez elkezdik gyár- • tani a hullám téglát, melyre nagy • az igény. Ez év tavaszán már 36 ! új lakást adnak át az OTP-nek. ;

—tai i

Több mint két méter mély árkot ásnak a Tanácsköztársaság útján a csatornaépítők. Ebben az árkok aládúcolása után 30 centiméteres átmérőjű nyomócsöveket helyeznek el.

Fotó: Esztergály

Először tanácstagjelölt

Még soha nem voltam tanácstag — kezdte a beszélgetést Kovács József, a Magyar Beruházási Bank Békés megyei fiókjának vezetője. — Őszintén szólva, meglepett a megtiszteltetés. Február 13-án jelöltek a Szlovák Diákotthonban a 49-es városi választókerület tanácstagjának. Örülök az irántam megnyilvánult bizalomnak, bár tudom, hogy nem lesz könnyű a munkám. Manapság már nagyon igényesek az emberek. Minden apró hiba, rendellenesség bosszantja őket. Megértem, mégsem ígérhetem, hogy mindazt a gondot, amit eddig elődeim — jóakaratuk ellenére — nem tudtak megoldani, nekem máról holnapra sikerül. Természetesen mindent megteszek, hogy egyre kevesebb legyen. De ezt csak az ő segítségükkel tudom majd elérni.

Négyéves kora óta él Békéscsabán. Nem itt született, de magáénak vallja, szereti ezt a várost. Amikor hivatali munkája Szolnokra, Debrecenbe vagy más vidéki városokba szólítja, mindenütt a beruházási szakember szemével néz körül, összehasonlítást tesz, s titkon kissé irigyli, ha a fejlődésben itt-ott előttünk járnak. Ugyanakkor azzal vigasztalja magát, hogy néhány éve md is ráléptünk erre az útra. Kevés csabai büszkébb nála a Ku- lich Gyula Lakótelepre, a Mokri utcai házakra, a KlSZ-táborra, a város új és fejlődő üzemeire, amelyek puszta látványukkal is az elmúlt esztendők szorgalmas munkáját tanúsítják.

Választókerületéi, amelyet „mozgalmas” jelzővel tisztel, úgy ismeri, mint a tenyerét. Harmincegy esztendeje lakik a Telep utca

18-as számú házban, s alig van olyan ember a környéken, akit személyesen ne ismerne. És nemcsak az embereket, hanem a mostani és a jövő gondjait is.

Azt mondja: sok házban még nincsen fürdőszoba. Pedig kellene. Ehhez azonban csak az alapközművesítés teremtheti majd meg a feltételeket. Jó lehetőséget adna ehhez a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat székhazának, az iparitanuló-iskola és kétszáz személyes diákotthonának tervezett építése, a vérkonzerváló állomás, a kórtiáz és a sporttelep bővítése, ahol — szerinte — úgy kellene a közművesítést megépíteni és összehangolni, hogy az egyúttal a lakosság előnyét is szolgálja. Vagyis a környék is jól járjon.

Gazdag, sokszínű a választókerület. Itt van a liget, a forgácsoló, a vasöntöde és a már

fent említett intézmények. S mint másutt, itt is mindmáig szennyezik még a levegőt a közintézmények és az üzemek füstöt eregető kéményei. A kórház, a liget és a sporttelep nagyon is indokolja, hogy a gáz bevezetése után ezeknél a közintézményeknél és üzemekben az elsők között áttérjenek a korszerűbb gázfűtésre. Ezzel lehetne a füstöt száműzni.

Még csak tanácstagjelölt, de már szinte kész munkaprogramja van arról, hogy hol és mit kellene majd közös erővel megcsinálni.

— Eddig elsősorban csak az egyik oldalról, mint pénzintézeti ember láttam a beruházásokat és azok sokféle gondját Most — mondta — tanácstagnak jelöllek, s így a választók megbízottjaként mindjobban látom már a másik oldalról, a lakosság szempontjából is. És ezt nagyon jó dolognak tartom, mert a beruházásokra szánt összegek mögött az emberek, a lakosság érdekeit is közelebbről megismerhetem, s ahol tudok, segíthetek. Jó alkalom ez arra, hogy az eddiginél még jobban átérezzem: egy-egy építkezést végigélni, s talán nem túlzók, ha azt mondom, néha végigszenvedni bizony nem könnyű. Éltet azonban az a remény, amit én is várok az új gazdaságirányítási rendszertől. Az, hogy 1968. január 1-e után a tanácsok önállósága jóval nagyobb lesz a mostaninál, s hogy az eddigi mindenáron való péhzelköltést, amit gyakran a kötött éves keretgazdálkodás okozott, felváltja a pénzeszközök nyugodtabb, előrelátóbb és hatékonyabb felhasználása. Akkor pedig a mi munkánk, tanácstagoké — nagy felelőssége mellett — mégiscsak gyümölcsözőbb lehet, mint az elődöké volt.

Kovács elvtárs már jóval a választások előtt szinte teljes aprólékossággal készül megbízatására. Huszonhat éves pénzintézeti tapasztalata, városszere tete, a jövő tervezésének és építésének állandó nyugtalansága a biztosíték arra, hogy választói március 19- én nyugodt szívvel szavazhatnak bizalmat első tanácstagságához.

Amikor erről beszélgettünk, így szólt:

—- Majd meglátjuk. Mindenesetre négy év múlva is szeretnék a mostanihoz hasonló lelkesedéssel beszélni arról, hogy mindazt, amivel a választópolgárok megbíztak és saját elképzeléseimet is miként sikerült teljesíteni. Remélem, így lesz — mondta, miközben szemüvege mögött megcsillant jövőt fürkésző tekintete.

Podina Péter

Ötven szolgálati lakás épül Mezőhegyesen

Hazánk legöregebb állami gazdaságában, a 182 éves múlttal rendelkező Mezőhegyesen az utóbbi években több millió forintot szántak a régi szolgálati lakások felújítására, korszerűsítésére. Üj lakás a 23 ezer holdas gazdaságban viszonylag kevés épült. Az öreg épületek sok pénzt emésztenek fel, mégsem nyújtanak igazi

kényelmet. Ráadásul nem is jut minden dolgozónak megfelelő lakás. Ezért kétszeres örömmel fogadták a hírt, hogy ötven új szolgálati lakás épül Mezőhegyesen. Az építkezést még ebben az esztendőben megkezdik. Egy-, két- és háromszobásak, fürdőszobásak lesznek az új szolgálati lakások.

Űj külföldi bárányvevők jelentkeztek

A megyénkben nevelt pecsenye- és tejesbérányoknak jó híre van a külföldi piacokon. Nem utolsósorban ennek tulajdonítható, hogy az idén a görög és olasz megrendelők mellett új vevők, svájciak jelentkeztek bárányvásárlási igénnyel.

A Gyapjú- és Textilnyersanyag- forgalmd Vállalat a héten már el is szállitott Svájcba ezer tejesbárányt, a húsvéti ünnepekig pedig még legalább ötszázat szeretnének útnak indítani. Olasz és görög piacra került már az idén hatezer pecsenyebárány s az első negyedévben még háromezret szállítanak. A juhtenyésztő termelő- szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal már köti az idei szerződéseket a vállalat. Eddig húszezer bárányra kötöttek megállapodást, de a közeli napokban a jelek szerint legkevesebb tizenötezerrel emelkedik a szerződött bárányok száma. ,