Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

I9tl. március 19, s Vasárnap A szépség alkotói Sokszor szó esik napjainkban az esztétikai nevelésről, termé­szetesen a nevelés sokféle vo­natkozásában, az ízlés kialakí­tásától a legbonyolultabb műal­kotások megértésére való neve­lésig. Gyakorló népművelők a megmondhatói, hogy munkájuk­nak kifejezetten ez a legnehe­zebb része, bár úgy is fogalmaz­hatnánk, hogy egész munkájuk, hivatásuk nem más, mint szün­telen nevelés, állandó hozzá­adás az emberekben különböző szinten kialakult esztétikai ér­zékhez, tudatossághoz. S mivel az esztétikumban rejlő szépség felismerése és élvezése nem ve­lünk született tulajdonság, azt kimunkálni a teljesebb emberré válás megkapóan szép, lenyűgö­ző útja. De nem akadálymentes, nem sima, nem magától értetődő. Harc? Jogosan mondhatjuk, mert az, és nem biztos, hogy gyors győzelmet arat az, aki be­leveti magát, aki másokért vál­lalja e harc fárasztó, kudarcokat is hordozó hétköznapjait. Vállal­ni kell azonban, és jó érzés vál- ■lalni, s öröm a legelső, apró si­ker is, mely kitűnő fogódzó az újabbak felé vett lendülethez, jó támpont, jó alap lehet. Az újabb és újabb nemzedé­kek már az iskolában megis­merkednek a jó ízlés jellem­zőivel, s milyen nagy előnyük ez! Mert régen ugyan ki is tö­rődött az alaposabb esztétikai neveléssel, a múlt iskolájában a „művészettörténef’ oktatása elsősorban a tárgyi ismeretek bővítését célozta, és nem azt, hogy a diák saját világában, ön­maga körül kialakíthasson egy megértett és magáévá tett esz­tétikai harmóniát. Igaz ugyan, hogy o mai iskola viszont sok­kal többet tehetne, mint tesz, szeretik. Pedig nemcsak szerete­ted kapnak tőle, hanem olykor fejmosást is, mivel 1952 óta ő a meó-csoport vezetője. A munká­ban nem ismer tréfát, így hát nemegyszer elkerülhetetlen az összekoccanás. Csakhogy ő úgy próbál segíteni munkatársain, hogy mihelyt valamilyen hibát talál, szinte azonnal megkeresi a „bűnöst”. Aztán a lelkére beszél, hogy máskor megelőzze a bajt, és ne szőjjön hibás árut. Lám, nem a hibás áru felfedezése a nagyobb művészet, hanem az ilyen termék készítésének a megakadályozása. Ö ezt tartja a fontosabbnak. És mennyire igaza van! Nála nem frázis az embersze­retet, a közösségért való munka, hiszen már az ellenforradalom előtt szb-elnök volt. Azóta is 1967. március 14-ig szb-titkárként dolgozott. Lassacskán már két évtizede, hogy tagja a pártnak, s nehéz lenne akárcsak felsorolni is, mennyi társadalmi tisztséget viselt és visel ma is. Aki először látja, alig hiszi el róla, hogy már nyugdíjba készülődik. Negyven- évi munka után most már ennek is rövidesen elérkezik az ideje. Addig azonban sok a tennivalója. Két utódot nevel a maga helyébe. A meó-csoport vezető posztjára Berkesi Gábornét tanítgatja és vezeti be ebbe a felelősségteljes munkakörbe. A szakszervezeti tit­kári funkció ellátására pedig Pá­zsit Imrénét segíti gazdag, sok évtizedes tapasztalatával. Eddig egymaga látta el mind a kettőt igaz az is, hogy nem általános a következetes, minden terület­re kiterjesztett esztétikai neve­lés. A felnőttek dolgában is ez a jellemző, a jó ízlés, a szépér­zék kifejlesztése művelődési in­tézményeinkben sem több — vagy csak ritkán több — a meg­szokott sémákba merevedett di­rekt ráhatásoknál. Ha azonban a kísérletező kedvet vizsgáljuk, ha a konvencionális formák mellett az újakat, a sokszor meghökkentőket to felfedezzük, már derűsebb a helyzet. Van törekvés, hogy indirekt módon, fokozatosan vezessék el az em­bereket a szépség élvezetének nagyszerű érzéséig, sőt arra is. hogy az esztétikai igény, a bel­ső töltés aktív tevékenységgé alakuljon, és mind többen vál­janak a szépség alkotóivá. S amikor ezt így fogalmazzuk, nem művészi alkotómunkára gondolunk, hanem arra, hogy az esztétikailag mind magasabb igényű ember önmaga környeze­tét is formálni képes, hogy ki- söpri otthonából a nyárspolgári ízlés hordozóit, a rikító díszíté­seket, a giccs-képeket, a művi­rágokat, ízléstelen csecsebecsé­ket; öltözködéséből a sokszor egyéniségétől is távol álló, vi­szont divatosnak vélt vonáso­kat. A szépség alkotása így válik a mindennapok tartozékává, az élet kiegyensúlyozottságának egyik alkotóelemévé, mely az egész társadalom javára szolgál. Makarenko említette; „Annál szebb az ember, minél nagyobb az a közösség, melynek távlatai az 6 egyéni távlataival azono­sak.” S így alkotni a szépséget, igy munkálni önmagunkban és másokban; jelenünk, jövőnk, az újabb és újabb esztendők egyik legszebb feladata. A fogalom igazi értelmében, Sass Ervin Most, hogy ő elmegy, ketten áll­nak a helyére. Sosem pályázott elismerésre, kitüntetésre. Amit tett, azt meg­győződésből, emberségből tette. A múlt — s ez természetes — adós maradt a megbecsüléssel. S ami késett, azt már a mi rendünk ad­ta meg számára is. Társadalmi és szakmai munkájáért tüntették ki a Munka Érdemrend bronzfo­kozatával, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója cimmel és a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatával. Legjobban mégis munkatársainak egyszerű, meleg szavainak örül. Dús haját ezüst szálakkal hin­tették teli a tovatűnt évek. S any- nyi munka és küszködés után most is sziklaszilárd az egészsége, amelyet talán jó humora segített megőrizni. — Negyven év alatt egy fél órát sem voltam táppénzen. A munká­ból is csak Egyszer késtem el még az 1930-as években — idézte fel emlékeit. — Nagyon szerettem táncolni. Amikor először és utol­jára elkéstem, akkor egyenesen a bálból jöttem dolgozni — mondta és szemében pajkos tűz gyűlt. Ilyen asszony Liszka néni, aki április 8-án mond búcsút munka­társainak. Nyugdíjba megy. Még­sem lesz munkanélküli, mert aho­gyan a gyárban ismerik, végleg sohasem tudja őket elhagyni, hi­szen itt. köztük ette meg a kenye­re javát. Podina Péter Riporter kerestetik Májusban befejeződik az erzsébethelyi bolt építése A Békés megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat nemcsak megyeszerte, de Békéscsabán is nagy gondot fordít a boltháló­zat fejlesztésére. Békéscsabán 1960. és, 1966. évek között 5 mil­lió 183 000 forintot fordított a boltok korszerűsítésére. A me­gyeszékhelyen működő 30 bolt­juk közül úgyszólván valameny- nyi kisebb-nagyobb mértékben korszerűsítésre került. 1967-ben üzemibe lépett az 1 200 000 fo­rinttal épül új bútorbolt, Az er- zsébethelyiek régi vágya teljesül azzal, hogy május hónapban a hosszú idő óta húzódó bolt épí­tése valószínű befejeződik. Kö­tött-, rövid- és cipőáru kerül áru­sításra ebben az üzletben. A KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió a KISZ VII. kongresszusa tiszteletére 1967-ben ismét megrendezi a „RIPORTER KERESTETIK” cí­mű vetélkedőt A versenyen részt vehet min­den fiatal, aki 1967-ben még nem töltötte be 26. életévét és legalább középiskolai végzett­séggel rendelkezik. A legráter­mettebb televízió-riporterjelöl- tek a kamerák előtt, nyilvános televízióadások keretében ver­senyeznek majd a helyezésekért. A jelentkezés levélben törté­nik a következő személyi adatok feltüntetésével: név, születési év, iskolai végzettség, lakás­cím, foglalkozás, munkahely, nyelvismeret. A jelentkezéshez mellékelni kell egy fényképet és egy három ritkán gépelt oldal­nál nem nagyobb terjedelmű írást, amely tetszőleges újságírói műfajban a fiatalok életével, problémáival, törekvéseivel fog­lalkozik. Jelentkezni lehet a KISZ me­gyei bizottság címén: Békéscsa­ba, Szabadság tér 17—19. A bo­rítékra írják rá: RIPORTER KERESTETIK. Jelentkezési ha­táridő: 1967. április 5. A verseny győzteseit értékes külföldi utazással jutalmazzuk. A legtehetségesebb versenyzők­nek lehetővé tesszük, hogy ri­porteri képességüket a gyakor­latban továbbfejleszthessék. A KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió CSUKAFEJES? „CS U KAFEJÉS/" j A szellem ; Békéscsaba press2ójáró közön­• sége: fiatalok, még fiatalabbak • és kevésbé fiaialok örömmel is- j merkedtek az újjáalakító t Csa­• ba-eszpresszó kellemes, sőt • mondhatni elegáns környezőté- j vei. : Na végre! • Körülbelül így lehetne a vé- ! leményeket összefoglalni. Végté- : re is elszomorító látvány volt ; (régebben), amikor szombat es­• ténként néhány elárvult vendég : unat kozott egy félhomályos sa­■ rokban, elkeseredett várakozás­• sál figyelve a tv-készülék kép- ! ernyőjét. Hátha (ott) mégis tör- í ténik valami. S Félreértés ne essék: nem va- : gyünk a tv-műsorok művelődési ■ lehetőségednek ellenségei, de : egy presszóban rré-^'s jobban • szeretünk látni vidám, csinos • embereket, táncclo párokat, és > — különösen hét végén — „zsu- S fi” házat. Kétségtelen, ez az őt­• alakítás javított a Békéscsaba • központjában levő szórakozó- : hely színvonalán, és han.gula'.o­• sabbá is tette; még ha picit saj­• nálkozunk is azon, hogy a két • város csendes „vetélkedésében” ; megintcsak Gyula kapott égy ■ újabb pontot (valljuk be az ot­• tani nevezetes Hóvirág-presszót - másolja a mi új szórakozóhe­■ lyünk), azért mégis örülünk. : Nem tudom megfigyelték-e, A Szarvasi Kísérleti Halasta­vak sokrétű tenyésztő és tudomá­nyos kutató tevékenységet látnak el. Egy érdekes adat legutóbbi kísérleteik eredményéről: azokon a tavakon, ahol a haltenyésztéssel egyidejűleg kacsákat is neveltek, általában megkétszereződött a halak húshozama. Sőt, volt olyan terület, ahol az egy hold tófelü­letre eső természetes hozam évi négy mázsa 70 kiló lett a korábbi 70 kiló helyett. Többek között a mesterségesen keltetett csuka-, ponty- és más ivadékok innen indulnak külön­böző gazdaságokba, s az itteni kutatók dolgoznak a halak neme­sítésén, a tenyésztésre legalkal­masabb példányok kiválasztásán. Az intézetben folyó munka egy- egy epizódját örökítik meg fel­vételeink. Pesti Andrá3 hariszteehr.lkus így gyű nyörű «enyészcsuka „fejését” végzi. A Gyomai Viharsarok Hal&szati Tsz- nek £00 ezer mesterségesen keltetett csukaivadékot szállítanak. A kétnyaras telelőből kihelyezett tenyészpontyok védőoltást kapnak Ben­csik Jusztina és Ladányi Antalné szakmunkások közreműködésével. Ezek pedig a halastavi kacsák. Gazsó Jánosné, a gondozójuk, éppen eteti őket. Fotó: Opauszky hoí?v pp-TT*'r*s31k ir>-° ^ presszót látogatóik száma, de clegánssbbakká, ü nr.epéi y es sb~ GalambfenyészSők, ügyelem! A MAKÓI ÜTTÖRÖ MG TSZ HATRONGYOS1 ÜZEMEGYSÉGÉBEN BORSÓT ÉS BÜKKÖNYT VETETT. Ezért felhívja a galambtartók figyelmét, hogy galambjaikat zárják el, mert a tsz a szabadon levő galambokat lövetni fogja. 7674 ÜTTÖRÖ MG TSZ ben ölfö7ö*i'“bbe>i'-é a­emberek Tweedzakó helyett sötét öltöny, pulóver helyett kis- estélyi. Ja, ahogy mondani szokták: a helynek szelleme van! Most már cs^ik e"v ..a” betű hiányzik a bejárat fölötti neon­feliraton. Hogy teljes legyen az elegan­cia. — aj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom