Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-09 / 34. szám
tW7. február 9. 5 Csütörtök Jól hasznosítjuk-e az aktív szabad időt? Az erkölcsi nevelés, j^y felöleli a szocialista hazafiságinak, a proletárnemzetköziségnek, az emberség megvalósulásának, az igazság szeretettnek, a munkához és a szocialista tulajdonhoz való új viszonyok, a szocialista fegyelemnek tudatos és érzelemdús átélését — arra törekszik, hogy ezek a tulajdonságok az ember cselekvésének belső motívumaivá váljanak, egyszóval, az embert ezek jellemezzék. Az erkölcsi nevelés mint permanens folyamat, összefüggő részfeladatok megvalósításából áll, és feltétlenül, állandóan gazdagodnia kell ■ Ilyen részfeladat az is, hogy az emberekben jó szokások alakuljanak ki, olyanok, melyek az erkölcs főbb normáinak elérését hivatottak szolgálni. Makarenkó azt írja egy helyütt, hogy az igazi etikai norma csak akkor válik hatékonnyá, ha tudatos korszákéból átlép a szokás, a hagyomány kor- x zalaiba. Mi következik ebből? Elsősorban az, hogy a szocialista embereszmény etikai tulajdonság- jegyeinek kialakulásában szokássá, sőt mi több: hagyománnyá kell válni a kulturált viselkedésnek, a tanulás igényének, a tudatosságon és az érzelmeken nyugvó erkölcsi megnyilatkozásoknak, a jó ízlésnek, a mindennapi élet számolatlan, e témakörbe vágó szabályának, emberi kapcsolatának stb. Mindezt elkezdeni borán soha nem lehet, óvodás gyermekkel szembeni etikai követelmények csakúgy vannak, mint az általános iskolásokkal, középiskolás korúnkkal és természetesen a felnőttekkel seembeniek. Az erkölcsi nevelés sok útja, módja ismert, céljai közül a jó szokások és hagyományok kimunkálását az aktív szabad idő felhasználás lényegesen segítheti. Többek között ilyen céllal végeztünk felmérést a közelmúltban a tótkomlósi gimnázium egyik negyedik osztályában, hogy megközelítőleg helytálló választ kapjunk: az ottani középiskolások a tanuláson (munkán) kívül hogyan használják fel szabad idejüket, mekkora az az Időkeret, melyre a népművelők építhetnek az erkölcsi nevelés vonatkozásában is. A felmérés érdekes adatokat nyújtott, és úgy vélem, jellemzőeket is ahhoz, hogy napjainkban egy községi gimnázium tanulói hasznosan osztják-e be szabad idejüket, hogy érik-e őket olyan hatások, melyek módosítani igyekeznek az esetleges helytelen időfelhasználást, beosztást, hogy egyáltalán részt vesznek-e, vagy részt tudnak-e venni olyan kollektív szórakozásokban, összejöveteleken, ahol — visszatérve kiindulópontunkra — jó szokások, jó hagyományok alakulhatnak ki bennük, ahol erkölcsi tudatosságuk, érzelmük gazdagodhat, illetve nemesedhet? Az adatok szépen jelzik, hogy a gimnázium tanulói általában a felnőttekkel megegyező időkerettel rendelkeznek aktív szabad idejük szempontjából, fél szabad idejük pedig — utazás, házimunka, étkezés, tisztálkodás stb. — naponta átlag 5 óra. Aktív pihenésre, szórakozásra naponta átlag 2 óra 20 percük jut, egy héten tehát mintegy 16 óra. Ez nem sok, de nem is kevés. Ha azonban fel- használásának elosztódását vizsa moiíkm mumm : 'v Mesterségünk címere gáljuk, a kép már nem olyan vonzó, és jellemző tulajdonságaik helyes formálására vajmi csekély idő esik, illetve: alig-alig vesznek részt valamennyien olyan kollektív együttléteken (szakköri élet, klub, ankét, közös tv-né- nés, stb.), ahol erkölcsi tulajdonságaik fokozott fejlődése biztosítottnak látszana. (Természetesen, ehhez az is hozzátartozik, hogy a népművelés meg is teremtse ezeket a lehetőségeket, tartalmilag és hatásában magas színvonalon valósítsa meg, mert hiába van idő, hiába van klubélet, szakköri élet, ha az ala* csony szintű; ha annak alig van nevelő, személyiséget formáló hatása, az egész nem sokat ér.) Észrevehető egy olyan tendencia, hogy a községekben, falvakban élő középiskolások többsége csak szombaton megy szórakozni, vagy akikor is csak a televízió műsoré 1 nézi otthon, ahol meg nincs a lakásban tv, ott rádiót hallgat. Vájjon miért? Még érdekesebb egy másik adat: az osztály tanulói — lányok, fiúk — hetenként átlagban mindössze 1 órát fordítanak táncra, esz az átlag is úgy jön ki, hogy a 30 tanuló közül csupán 8 közölte azt, hogy táncos összejövetelen is részt vett a hét valamelyik napján, rendszerint szombaton. Vajon miért? Talán a tótkomlósi és környékbeli fiatalok nem szeretnek táncolni? Hz nem lehet igaz, a hiba talán ott keresendő, hogy a táncos rendezvények, klubestek sem elég vonzóak, nem biztosítják az igények kielégítését. íme tehát, a sokat emlegetett és lebecsült „táncos rendezvényekről” is kiderül, hogy ma már az sem mindegy, hogy milyen a zenekar, hogy miiven kulturált a környezet, hogy ügyes, ötletgazdag népművelő szervezi-e azokat, vagy pedig olyan, aki munkáját csak foglalkozásnak tekinti. A rádió „húszas stúdiója” már sok. érdekes, hasznos, épkézláb közvetítésnek volt a színhelye. Legutóbb az Ifjúsági Rádió életrevaló műsoraként, Mesterségünk címere címmel hallhattunk közvetítést. Pálya- választás előtt álló fiatalok, vagyis általános iskolák nyolcadikosai, s érettségi vizsgák felé közeledő középiskolások találkoztak olyan érdekes szakmák mohikánmestereivel melyek, iia nem sikerül utánpótláshoz jutni, végleg kihalnak a foglalkozások világából, így például zsinórkészítés, kovácsoltvasművészet, mézeskalácsosség, továbbá olyan pályák képviselői is voltak a stúdióban, milyenekből nem sok akad: hídőr, alagútőr, Gellérthegy-tatarozó és hasonló. Turketia Gomolicki szovjet ősnövénykutató az Üzbegisztánban levő Gisszar hegység délnyugati nyúlványainak közelében eddig ismeretlen új növényfaj levélle- nyomataira bükkant. A kérdéses növény levelei igen keskenyek — 4 mm — és nagyon hosszúak, 30 centiméteresek. A kutató Turketia-nak nevezte el az új növényt, amelynek korát 140 millió évre teszi. Verses, zenés aláfestés kíséretében, Mesterségünk címere című játék formájában kellett a lányoknak, fiúknak kitalálniuk a, nyilván élőre ei nem árult, különleges szakmák, foglalkozások eleven mestereinek a munkakörét, ami ritkán sikerült Közben humoros helyzetek is adódtak. Az egyébként a televízióból már ismert Benda bácsi ezermesterségét akként érzékeltette a játékvezető, hogy „lányok, asszonyok jövendő vágya” (mármint egy ilyen sokoldalú férfitípus). Olyan válaszok hangzottak el, hogy „nyugdíjas”, „öttalálatos lottózó” és hasonlók. Kedves, megható epizódja is volt ennek a résznek. Benda bácsi a mikrofon útján bármely KlSZ-szer- vezetnek önzetlenül felajánlotta maga készítette ötmázsás csillagászati teleszkópját (sok száz értékes barkácsmunkájá- nak egyikét), egyetlen feltétellel: becsüljék meg. A műsor másik, gyakorlatibb részeként a fővárosi tanács képviseletében egy pályaválasztási tanácsadó, a jelenlevő fiatalok és a rádió nyilvánossága előtt megszívlelendő módon tárta fel mindazokat a lehetőségeket, melyeket továbbtanulás és szakmaszerzés szempontjából a legérdemesebb megragadni. _ Űj Az igaz, hogy a népművelés legmagasabb szintű formája az slőadásos ismerettel’jesztes, de az is igaz, hogy a fiatalok erkölcsi nevelésének nem egyetlen eszköze, sőt — esetükben — talán nem is mindig a leghatásosabb, mégis elképzelhető lenne (a felmérés adataira hivatkozva), hogy a művelődési otthonok KlSZ-klub- jaiban, szakköreiben intenzívebb előadásos ismeretterjesztést szorgalmaznának, ezeket aztán köny- nyebb formákkal lehetne kiegészíteni, hatásukat tartósítani. A művelődési intézmények vonzását is fokozni lenne jó, mert a differenciáltabb szabadidő-hasznosítás korkövetelmény. És hogy újból a kiindulópontra utaljak: az erkölcsi nevelés részfeladatai, a jó szokások, hagyományok kialakításának műhelyei a művelődési intézmények is, ért a lehetőséget pedig nem teljesen kiaknázni, nem lehet bocsánatos közömbösség, „hát csak ez van”-nal iliotézett tunyaság. Elgondolkoztató, tehát az ösz- zefüggések feltárására ösztönző válaszokat adtak ezek a diák- tiatalok, nem lenne haszontalan, ha népművelőink tájékozódásaik iorán hasonlóval kísérleteznének, ismereteik gyarapodnának, jobban megismernék azokat, akik művelésére vállalkoztak. Sass Ervin Ruzicska í/ Gijorgy festőművész a békéscsabai művészeti klubban Hétfőn este 7 órakor Ruzicskay György festőművész látogatott e Békéscsabára, a TIT művészet klubjába, hogy ott részt vegyei miniatűr tárlatának megnyitásán majd az egybegyűlt művészeikkel művészetkedvelőkkel elbeszél ges sen éLménydús élete egy-egy jel lemző állomásáról. A Szairvasró indult művész sok időt töltött é tölt ma is Párizsiban, ahol a Gram< Prix-vel is kitüntették. A tartalmas csevegés után leve títette egyik igen érdekes rajz sorozatát, a „Szerelemk!ercső”-t A klub presszójában bemutatót miniatűr tárlaton is grafikai al kotásadt láthatják az érdeklődők A művész éietűtjáról beszél. Pillanatkép: Ruzicskay György, Petrovszky István, a megyei pártbizottság propaganda- és m ivelődésügyi osztályának vezetője, dr. Krupa András, a TIT megyei titkára és Romváry Etelka raj itanárnő. Koszta Rozáliával, aki a. kiállí .ásón mondott megnyitó szavakat. Fotó: Esztergály ♦ ...................... SS»*« ♦ >.».«.1 F ebruár 9-én kezdődik a középiskolai tanulmányi versenyek első fordulója Az 1966—67-es oktatási évre hirdetett középiskolai tanulmányi versenyek első fordulója országszerte február 9-én kezdődik. A nemes vetélkedőn a középiskolák harmadik és negyedik osztályos diákjai vehetnek részt. Egy tanuló legfeljebb két tantárgyból indulhat. A verseny tárgyai: magyar irodalom, történelem, orosz nyelv, angol nyelv, matematika, fizika, földrajz, kémia, biológia, gazdasági számtan és könyvvitel. Angol nyelvből az idén előszó versenyeznek a középiskolás fiatalok előreláthatóan mintegy hétszázan, kémiából és biológiából a jelentkezők száma együttesen megközelíti a nyolcszázat. A többi versenytárgyat is hozzászámítva összesen körülbelül öt-hatezer fiatal vesz részt az országos versenyen. A második fordulóra áprilisban kerül sor. (MTI)
