Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-04 / 30. szám

M67. február 4. 5 Szombat Ériékelő sorok cg\f szavalóversen ifríí! Mint arról a Népújság korába ban már hírt adott, január 29- én Békésen folyt le a falun élő fiatalok I. megyei szavaló­versenye. A közel félszáz in­duló küzdelme nagyon színvo­nalas, szép élményt adott a részvevőknek és a közönség­nek. Ezen felül sok tanulság­gal és örvendetes ténnyel szol­gált valamennyi ott levő szá­mára. örvendetes volt elsősorban a részvevők nagy száma és külö­nösen az, hogy a kisebb hely­ségek — Almáskamarás, Ker­tészsziget vagy Gyulavári — is több versmondóval képviseltet­ték magukat a vetélkedőn. Ugyanígy, hogy valamennyi iészvevőt nagy-nagy irodalom- szeretet és gondos, igen lelkiis­meretes felkészülés jellemezte. Egyetlen vers elmondása alap­ján is nyilvánvaló volt, hogy a fiatal szavalok szinte kivétel nélkül valamennyien jelenlegi tudásuk legjavát adták — ami természetesen rajtuk kívül ren­dezőik, tanáraik, segítőik dicsé­rete is. Ez azokra az egészen fiatal versmondókra is vonatkozik, akik ezen a versenyen még nem értek el helyezést és a me­zőny második felében végeztek. Ok még inkább az amatőr mű­vészeti mozgalom jövőjét jelen­tik. Tehetségüket már most is bizonyították, versválasztásufc, eszközeik azonban természetsze­rűleg nem érhetik még el azt a színvonalat, amit idősebb kol­légáik már magukénak mond­hatnak. Náluk alakulhatott ki legkevésbé az önálló, sajátos művészi egyéniség. A győztesek a tapasztaltabb, évek óta érlelődő tehetségű fi­atalok közül kerültek ki s ez azt bizonyítja, hogy az alapve­tő képességek mellett milyen szükséges a rendszeres munka, a tehetség gondos kimunkálá­sa. Tanulság és ösztönző erő lelhet ez a tény a verseny leg- fiatalabbjainak. A két győztes, Nagy Béla és Tóth Sándor egészen kitűnő, már-már hivatásos színtű vers­mondást produkált. Előbbi Rozsgyesztvenszkij gyönyörű Rekviem-jét adta edő nagyszerű­en felépítve, összefogva, a köl­temény ívét töretlenül megmu­tatva, az egészet az értelem ál­tal ragyogóvá lelkesítve. Tóth pedig Jobbágy Károly: Vadak közül a szelídekhez c. versét' mondta. Igaz szenvedély, a rész­letek kidolgozottsága, őszinte belső tűz tette az előadást em­lékezetessé. Ketten találták meg az egyéniségükhöz legin­kább illő alkotást, s ezt mind­ketten kitűnően tudták formá­ba önteni. Az „értelmező” és „beleélő” versmondói stílus szép példája volt a két produkció, s a zsűri döntése egyben azt is bizonyította, hogy mindkét fel­fogás helyes lehet... csak meg­felelő mű és megfelelő előadó szükséges hozzá Nagy Béla és Tóth Sándor esetében ez ideá­lisan megvolt. Értékes teljesítményt nyúj­tottak a második helyezettek: Perjési Orsolya, Fodor Etelka és Várfalvi Erzsébet. Különö­sen dicséretes volt Perjési sze­replése, aki számos — balla­dákkal elért — sikere után másfajta verssel, számára új' előadói stílussal próbálkozott, méghozzá eredményesen. De fi­gyelemre méltó tehetségről tett tanúságot Fodor és Várfalvi is, akik közül előbbi a vers érté­kein sokszor túl is nőve adta elő a művet, utóbbi pedig Ba­bits hallatlanul nehéz Ba- naidák-ját oldotta meg szép eredménnyel. S 'fel kellett figyelni a har­madik helyezettekre, az egyéni ízű, határozott, egészséges ka­rakterű Angyal Istvánra, a nagyon intellektuális, vibráló érzékenységű Marsai Évára, a szenvedélyes, kitűnő beleélő készségű Illgner Katalinra s rajtuk kívül is még jó néhány fiatal tehetségre. Jó volt látni, hallani a nagy érdeklődést, a színvonalas pro­dukciókat, a versmondóknak ezt a lelkes csoportját. Biztos, hogy mindegyikük. életének egyik szép pillanata volt ez a verseny, s biztos, hogy mind­egyiküknek ezután is még sok örömet jelent majd a versmon­dás s a költészet maga. D. Gy. Kulturális kerekasztal Okányban Spontán ült össze Okányban a közelmúltban a kulturális kerék­asztal dr. Borbényi Olivér orvos lakásán. Jelen volt ő, Tímár Imre művelődési otthon igazgató és az újságíró. A témát kimondottan aktuálisnak lehet nevezni, hiszen a község időszerű művelődésügyi állapotáról, feladatáról, majd­hogynem szociográfiai pontosságú elemzéséről esett szó. Ha már szerepelt ez, hogy „szó”, adjuk át a szót a kerékasztal három vitat­kozójának, beszélgetőjének. DR. BORBÉNYI OLIVÉR: — Az orvos talán a legközelebb van az emberekhez, úgy értem, hogy a betegek szinte a legintimebb problémáikat is elmondják. Egy­részt azért, mert az orvos előtt nem csupán fizikailag meztelene- dik le egy ember, hanem lelki­leg is. Tudják, hogy az orvosi titoktartás törvény. Nem is sértek azzal, hogyha általánosítok, hi­szen nem nevezek nevén senkit sem, csupán a tipikust mondom el. Azt szoktuk mondani, hogy az anyagi lét meghatározza a tuda­tot; azt is hangoztatjuk, hogy az igények előbb járnak, mint a le­hetőség Az az ember, akinek már nincsenek étkezési, ruházkodási gondjai, szükségszerűen többre vá­gyik; próbál divatosan öltözköd­ni, megpróbálja otthonát lakájo- sabbá tenni, s más vonatkozásban pedig szórakozni. Egyszóval, kul- túrigényei jelentkeznek. A mi községünkben azonban (hang­súlyozom tapasztalom) másképp van ez. Hosszú és szívós munka vár a népművelésre, hogy ezek az emberek jövedelmük arányának megfelelően kulturálódjanak. Ott­honuk berendezése, sőt a szappan- fogyasztás is sok embernél kíván­nivalót hagy maga után. Ezt ismét hangsúlyozom, az anyagi lehetőségük előbb jár, mint az igényük. Azt nagyon nagy ered­ménynek tartom, hogy az úgyne­vezett „népi gyógymódok” kihal­tak községünkben, az elmúlt idő­szakokban nem találkoztam olyan pácienssel, aki ne bízott volna maradéktalanul a diplomás orvos tudásában. Pókháló, marhatrágya a sebre... Szóval, ilyen már nincs községünkben, s ez a népműve­lésnek igen nagy eredménye. Ne­künk, fiatal értelmiségieknek — dr. Borbényi Olivér 30 éves — becsületbeli kötelességünk (azon­kívül, hogy tulajdonképpeni mun­kánkat elvégezzük) az emberek nevelése, felvilágosítása. Ha be­teghez hívnak ki, tudatosan meg­vizsgálom az otthoni környeze­tet is, s elsősorban az egészség- ügyi szempontok figyelembevéte­lével az orvosi szó súlyával hívom fel a beteg vagy a hozzátartozó figyelmét. Még ezt a kifejezést is használom: kioktatom őket. Az ismeretterjesztő előadásokat ko­runk egyik leghatásosabb nevelési módszerének tartom, s a kultúr­Klubesf Csorváson — orosházi vendégekkel Jó a hangulat. Közös klubesten találkoztak nemrégiben Csorváson az ifjú­sági klub és az orosházi művelő­dési ház színjátszó csoportjának A BOV orosházi gyáregysége (BARNEVÁL) / szakmai gyakorlattal rendelkező villanyszerelőket felvesz Jelentkezés a gyáregység munkaügyi irodájában OROSHÁZA, Október 6 utca 8—12. 130822 Fotó: Gyevd tagjai. A színvonalas, tartalmas örömmel fogadtál? a vendégeket, Klubéletet ólő csorvási fiatalok Kecskés Béla igazgatóval és Sze­les Ferenc klubvezetővel együtt Köziiiet munkaerőigénye A Budapesti Lakásépítő Vállalat azonnal {elvesz — budapesti munka­helyekre kőműveseket, ácsokat, köny- nyűgépkezelfiket, villanyszerelőket, kubikosokat és férfi segédmunkáso­kat. Különélést dijat rendelet szerint fizetünk. Munkásszállást és napi két­szeri étkezést biztosítunk. Tanácsiga­zolás és munkaruha, szakmunkások­nak szerszám szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 8« A Műszaki Anyag- és Gépke­reskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi) (február 7-én, kedden) Bé­késcsabán a MÉH Vállalat Sallai u. 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek múhelyberendezésok stb. BECSLÉSÉT, illetve LEBONYOLÍTÁSÁT VÉGZI. 98544 akik Vidám illemtan címmel rövid előadás keretében több, az illemtan szabályaival ellenkező példát is bemutattak. A csorvási fiatalok a vidám program játék- szabályai értelmében szinte min­den „illetlenséget” felismertek. A vidám, szórakoztató játékműsart Zana János, az orosházi művelő­dési ház vezetője irányításával iűemtahi vita követte, majd tár­sasjátékokkal és tánccal ért vé­get a találkozó. Az orosházi színjátszók az első csorvási látogatás után február 2-án Pusztaföldvárra utaztak műsorukkal. Terveik szerint a járás minden művelődési otthoná­ba ellátogatnak majd. (t) házigazgatóval, Tímár Imre bará­tommal, aki egy személyben TIT- titkár is, ilyen vonatkozásban igen szoros a kapcsolat. TÍMÁR IMRE kultúrházigazga- tó: — A múltkor olvastam egy cikket a Népújságban, amely a többi között arról szólt, hogy milyen is egy ideális kultúrnáz, hány helyiségnek kell benne len­ni. Ezzel kapcsolatosan egy véle­ményen vagyok a cikkben leírtak­kal. Az embereknek lehetőséget kell adni, hogy különféle tanfo­lyamokon, szakkörökön, ismeret- terjesztő előadásokon mindent megszerezzenek, aminek eredmé­nyeként tudatosan végezzék ter­melőmunkájukat; tudatosan ren­dezzék be otthonukat; tudjál?, hogy miért, mikor, milyen ruhá­ba öltözzenek, mikor mit egyenek, fejlődjék ki tudatos kritikai érzé­kük egy-egy művészeti alkotás megtekintésekor, olvasásakor, hallgatásakor. Ehhez viszont, mint említettem, sok kis hellyel rendelkező, modern, új kultúrhúz szükséges, igen művelt előadók­kal, szakkör- és tanfolyamveze­tőkkel. Sokszor alkalomszerű, spontán a népművelés; arra tö­rekszünk, hogy tervszerű legyen, s hogy az emberek műveltségének fokát állandóan kutatva éppen ott segítsük őket, ahol legnagyobb szükség van rá Sorrendben szakmai műveltségük fokozását, egyetemes intelligenciájuk növe­lését tartom a legfontosabbnak. AZ ÜJSÁGfRÖ: — Beszélgeté­sünk elején doktor úr említette azt az érdekes tünetet, hogy bár a község lakosainak túlnyomó többsége anyagiakban nem szen­ved hiányt, tehát jövedelmükből kulturált környezetet teremthet­nének maguknak, célszerűbben öltözködhetnének, egyáltalán: fut­ná arra, hogy művelődjenek, ön szerint miért nem igénylik ezt az emberek, illetőleg mire költik el a pénzüket? TÍMÁR IMRE: — Megpróbálok erre én válaszolni. Szerintem szemlélet kérdése az egész. Most megint titoktartásról van szó. Tehát név nélkül és általánosság­ban jegyzem meg: olyan külsejű embereknek, akiknek legszíve­sebben krajcárt nyomnék a ke­zükbe, 80—100 ezer forintjuk is van a takarékszövetkezetben. Hogy milyen céllal helyezik oda, s mire gyűjtenek, erre nem tud­nék konkrét választ adni. DR. BORBÉNYI OLIVÉR: — Olyan esetet is ismerek, hogy valaki már a harmadik bikát vá­sárolta. Meg tehenet vesznek, ser­téshizlalási szerződést kötnek, eladják, aztán a pénzt a takarék- szövetkezetbe teszik. Ügy gondo­lom, kerekasztal-beszélgetósünk lényegéhez jutottunk el. Elfogad­hatjuk, hogy egy ilyen községben, mint Okány, célszerű művelődési otthon, következetes népművelők kellenek ahhoz, hogy az emberek szemléletét változtathassuk meg legelőször, hiszen ez mindent maga után von: az emberek egyetemes kulturális felemelkedését. Ternyik Ferene FIGYELEM! Parkettázást szegezett és ragasztott kivitelben RÖVID HATÁRIDŐRE AZONNAL VÁLLAL A GYOMA ÉS KÖRNYÉKE ÉPÍTŐIPARI KTSZ Dózsa György u. 10. Telefon; 122. 63

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom