Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

1967, február 34. Péntek in — ■ ■ r ­Nem a tsz-eken múlik... Bjj van a földimogyoróval. A köztermesztésben I^vő fajta le­romlott. Holdanként már csak egy-két mázsa termést hoz. Ennyiért nem kifizetődő, nem ér­demes termelni sem a tsz-ben, sem a háztájiban. Ez a magyará­zata annak, hogy a vetésterü­let — a korábbi 2500 holdról — néhány száz holdra csökkent. Az üzletek csemegepolcain ennek ellenére bő a készlet. A külke­reskedelmi szervek nemes valu­táért hozzák az országba a nyu­gati piacokról. Ismeretes, hogy Medgyesegyháza homokos tala­jain — az országban egyedül csak itt — évek óta foglalkoz­nak mogyorótennesztésscl. Az utóbbi időben sokat beszé­lünk arról, hogy nemzetgazda­sági érdekből amit csak tudunk, idehaza termeljünk meg. Bár a 3500 holdas földimogyoró nem számít tételnek a megye csak­nem egymillió holdján, de ha eltűnne az üzletek polcairól, azt mondanák egyesek, hogy: a me­zőgazdaság már ezt sem tudja megtermelni? Pedig a földimo­gyoró termesztése nem a (sz­ékén múlik, hanem a mogyoró- fajta mihamarabbi felújításán. Érdemes-e ezzel a kérdéssel foglalkozni? Feltétlen, hiszen a mogyoró termesztése révén im­portkiadást', nemes valutát ta­karíthatnánk meg. A mezőkovácsházi járás veze­tőinek nincs tudomása arról, hogy valamelyik kutatóintézet­ben tettek-e vagy tesznek-e lé­péseket a fajta megjavítására. Nincs értekezlet, ahol ezt a meg­oldásra váró gondot — évek óta Á megye második legnagyobb községének gondjairól A tizenháromezer lakosú, egyre!nyit a múlt évben építettünk. A jobbon fejlődő Mezőberényt jog­gal. lettet nevezni a megye rpáso- ! dik legnagyobb községiének. Va­jon. mit tettek az elmúlt évben a város és a falu közötti különbsé­gek megszüntetéséért? Erre pró­báltunk választ kapni a napok­ban Siklósi Ferenctől, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökétől. — ne feszegetnék. Közben azon- | _ Szíves-örömest sorolom — ban a tsz-ek próbálkoznak a j mondja enyhe iróniával —, ha ez lajtaiéi újítással. Medgyesegyhá- ! segít a további terveink megvaló- za környékén szelektálások ki- J jutáséban. Mondhatnánk talán úgy serletet kezdenek meg ebben az J is> hogJr Jdcn pfflaTTatban válasz- evben. Xudomanyoe eszkozok ! ,^ton vagyunk: vagy lesz vizünk, híján is vállaltak ezt a munkát,: '“rte. mert érdekük fűződik a mogyo- í topoghatunk egy helyben, ró termesztéséhez. Lehetséges, ^gcsekélyebb kozsegfej­hamarabb célba érnének, ha 1lesztest sem lenet inar f kepzel- ehhez a munkához valamelyik községünkben korszerű vizha- kutatóintéssettől segítséget kap- [ lózat nélkül. Vezetékünk hossza minak, f jelenleg eléri már az ötezer-nyolc­O j száz métert, ebből két kilométer­Iskolák - kultúrházak A község kultúrházigazea- iója elhatározta, hogy feltá­masztja azt a néptáncegyüttest, amely évekkel ezelőtt sok babért és még több örömet > szerzett mind saját faluja, mind pedig a környező községek publikumá­nak. Megállapodást kötött a me- j gye egyik legjobb néptáncoktató- j iával is, aki hetenként két al- J kálómmal tanítja majd az ő tán­cosait, illetve leendő táncosait, mert itt mutatkozott az első j akadály. Sebaj — gondolta —, itt I a gimnázium, van ott elég fiatal | lány, fiú, majd azokból tobor- i zunk táncosokat. A külföldön isj jól ismert néptáncoktatóval fel- kereste a helyi gimnázium igaz-j gatóját, aki lakonikusan így re- ! agáit a kérésre: — Az én tanulóim nem arra; valók, hogy a kultúrházban ug-! rándozzanak. Ami kis műsorra a ! mi iskolánk tanulóinak szüksége i yan, azt mi magunk megcsinál- j juk. Ez iskola — tette hozzá jelentőségteljesen. A fent említett péida megtör- j lent valóság. Szó szerint lehet, | hogy nem így hangzott el, de a j lényege ez volt. Sok hasonló l példát lehetne találni megyénk- ben. amikor az iskolák igazgatói j mereven elzárkóznak a kultúr- j házak életétől, amikor szigorúan bezárkóznak intézetük ajtajai j mögé, amikor a leglényegeseb- i bet: a falu egyetemes kultúrál á- j nak az ügyét nem hajlandók tá­mogatni. Érdemes egy kicsit időzni az iskolánál. Az iskola mindenkori vezetőjének, az igaz­gatónak adva vannak' a „publi­kum”, vagyis a tanulók; a tan­testület; a tankönyvek; s az évszázadok alatt kialakult peda­gógiai módszerek. A tanulók mindennap pontosan megjelen­nek az' iskolában, a tantestület tagjai úgyszintén, a tárgyi és személyi feltételek is adva van­nak, a munkát elvégezni kell csupán. A pedagógusok és a ta­nítványok aránya is szerencsés. Például egy középiskolában, ahol tíz tanulócsoport van, több mint harminc szakképzett pedagógus oktat-nevel... Egy községi függetlenített kul­túrházigazgató egyedül, tantestü­let, tankönyvek, hagyományok útján kialakult módszerek nélkül szórakoztatja, műveli, neveli azokat az embereket, akik vagy stem jutottak el annak idején az iskolába, vagy már kikerültek az iskolából. Hol itt az arány? Az igazság valahol itt rejlik: az is­kolán kívüli népművelő, aki egyedül lót-fut, éjszakázgat, be­vételi tervet szeretne teljesíteni, kulturális alapot kunyerál a tsz-ektől, nagy művészeket sze­retne falujában felléptetni — egyedül van. Egyedül van akkor is, amikor művészeti csoportjai­ba arra rátermett tagokat tobo­rozna azzal a szent szándékkal,! esetben látogathatja a diák a kultúrházak művészeti csoport­jait, ha mind tanulmányi, mind pedig erkölcsi vonatkozásban ar­ra érdemes. Nem valószínű kü­lönben sem, hogy a művelődési otthonokban, áltól felnőttek irá­nyítják az életet, az iskolában szerzett nevelési eredmények semmivé válnának. Sokkal in­kább a spontán házi összejövete­leken... Jó lenné, ha az iskolák igaz* hogy azok majd értékes szóra- j gatói a sokszor kunyerálva kérő koztató műsorukkal a munkában megfáradt embereknek adnak pihentető felüdülést. Valahogy nem áll olyan megbecsülésben a kultúrházigazgató, mint amilyen megilletné. Még a járási taná­csok művelődésügyi osztályain is a népművelési felügyelők olyan „jópofa, bohém gyerekek”, akik csak úgy vannak és sokat „lóg­nak”, mert ugye az ő munkájuk nem is nagyon mérhető le, mert a népművelés az olyan, mint a takarítás, ha „tiszta a la­kás”, senki sem veszi észre. kultúrházigazgatók munkáját megfelelőképpen támogatnák, hiszen az illető község egyetemes kulturális életét segítenék jó értelemben vett rugalmasságuk­kal. Nem beszélve arról,' hogy patronálásukkal nagyban növel­nék az iskolán kívüli népművelés tekintélyét is. Megyénk jó néhány helységében, főleg a városokban egyre mélyebb a kapcsolat az iskolák és a kultúrházak között. Hogy ezek a kapcsolatok szeren­csések, az eredmények bizonyít- j ják. Ternyik Ferene régiből két és fél kilométert sür­gősen fel kell újítani, ■ mert mór nem felel meg a követelmények­nek. Háromszáz család és a kö- zületek kapnak most úgy-ahogy vizet az öt régi, kis teljesítményű kútból, amelyek teljesítménye alig éri el a percenként tizenhét lite­res vízhozamot. Azt hiszem, az eddig elmondottakból kitűnik, hogy nincs elegendő vizünk s nincs mód ezzel a hálózattal a község további fejlesztésére. — Sokat írunk arról, hogy a megye községeiben egymás után alakulnak meg a vízmű­társulások, tervezik, építik a vízműveket. Mezőberénynek nincs ilyen terve? — Kockáztatok meg egy kérdést. Kissé elborul az elnök tekinte­te, miközben tovább ismerteti a vízproblémét. — Van tervünk, illetve lesz. A tanulmányterv májusra, a kivite­lezési pedig októberre készül él. Negyvenikilométeres hálózatot tervezünk, kétszáz köbméteres glóbusban magas, a hddroforhá- zaikban pedig úgynevezett mely tárolásban összesen háromszáz köbméteres víztartalékot tudunk képezni, ami természetesen szük­séges a folyamatos ellátáshoz. Hét új nagy teljesítményű kút fúrása is szerepel a tervben, hiszen a felmérésiek szerint legkevesebb j ezerötszáz köbméter vízre lesz szüksége a községnek. Az építke­zést szeretnénk hatvannyolcban megkezdeni... — Hát akkor mi a probléma? —- Az — mondja lehangol tan az elnök —, hogy nincs elég pén­zünk. TizenhatmilMó-háromszáz- ezer forintba kerül az egész épít-1 kezés s nekünk jelenleg csak ti­zennégy rnillj ó-h á rom s zázezer fo­rint áll a rendelkezésünkre. Eb-' bői az összegből Mencmillióf ai lakosság önként vállalt. Most fő a fejünk, honnan szerezzük meg a hiányzó kétmilliócskát. A me­gye vezetőitől kértünk már segít­séget, de még nem tudjuk, mát ha­tároznak, illetve tudnak-e segíte­ni. Mi mindenesetre naigyon re­ménykedünk, hogy ez a kétmillió forint nem lesz akadálya a ter­vezett építkezéseknek. — Ezúton is továbbítjuk a község kérését az illetékesek felé, de talán hallhatnánk né­hány szót más vonatkozásban a községről? — Az OTP ötvenhat lakás épí­tését tervem a községben, ebből már huszonnyolcat felépítettek, valószínű márciusban már be is költözhetnek az új lakók. Éppen most hallottam, hogy az egyik nyolclakásos épületet nyolc peda­gógus közösen vette meg. Érdek­lődéssel várjuk egy másik nagy beruházás megvalósításét. Negy­venkétmillió forintos költséggel az OTP az fmsz-szel közösen egy háromemeletes szép házait épít. A földszinten ABC-áruház és ruhá­zati bolt, míg felettük negyven lakás lesz. A tervek hamarosan elkészülnek s előreláthatólag a harmadik negyedévben az építke­zés is megkezdődik. A villanyhá­lózatot két kilométeren bővítjük és ugyancsak két kilométeren hi­ganygőzlámpáikra cseréljük ki a régi égőket. Százhetvenötezer fo­rintot fordítunk az idén az utca­beli árkok tisztítására, hetvenezer forintot parkosításra és még sok másra költünk erőnkhöz mérten kisebb-nagyobb összeget olyanok­ra, amelyek a község tisztaságát, rendezettségét szolgálják. Termé­szetesen a legtöbbet a vízre spó­rolunk.... Opauszky László Konyvtárfcjlesdés a szarvasi Az arányokról beszéltünk, amikor az iskola példáját emle­gettük. Az iskolán kívül levő emberek több ezer igényét egy j főhivatású kultúrházigazgató — esetleg . néhány olyan ember,' akiknek a kultúra terjesztése j nem közömbös — próbálja ki-' Mintegy negyvenen szorong- örömével együtt. A termelési ta- elégíteni. A kultúra terjesztését Itunk f- teremben. Ahogy mondani nácskozások — hallottuk — nem ' , C 7mlrtú ír űOv C/\m Kcw fi" t ín niír« In xnUnl. : azonban csupán ettől a néhány A Szarvasi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén művelődési ügyekről volt saó. Megvitatták a járás könyvtárainak helyzetét. Az ere­deti terv szerint olyan mennyi­ségűre akarták fejleszteni az itt működő közkönyvtárak állomá­nyát, hogy a járás minden lakó­jára átlag egy könyv jusson. A szóban forgó arányt a jelenlegi felmérések szerint máris túltel­jesítették. A lakosság, illetve a könyvek aránya 1:1,2. A tanács­kozáson elhatározták, hogy 1970-re elérik az egy főre jutó két könyv számarányát. A könyvtárak fejlesztésére folya­matosan 850 ezer forintot for­dítanak. Gyorsítani a fejlődést embertől kívánnunk lehetetlen­ség. De főleg akkor lehetetlen­ség, ha nem vesszük észre, hogy a kultúrát a fiatal generáció be­vonásával lehet a leghatásosab­ban terjeszteni. Minden szülő, hozzátartozók, rokonok örömmel látják a színpadon akár énekkar- mán, akár néptánccsoportban vagy irodalmi színpadi előadá­son azt az új generációt, amely magasabb műveltséget mondhat magáénak, mint a felnőttek túl­nyomó része. Hangzik ei sok olyan kifogás — szerintem eléggé avitt —, hogy a kultúrházak különféle művészeti csoportjaiban való sze­replés a diákok tanulmányi ered­ményének rovására megy, s mo­rális vonatkozásban is szabados­sághoz vezet. Azért avítt ez a szemlélet, mert lehet válogatni a tanulók közül; s bizonyos, jó értelemben vett doppingoló ha­tást is el lehet érni éppen a ta­nulmányi eredmény javára azzal, hogy csak akkor és abban az szokták, egy gombostűt is alig le- voltak mindig eredményesek, hetett volna leejteni. Hiába, szű- Néha személyi kérdések, villomgá- kösen vannak, és nemcsak itt, sok kerültek előtérbe, s ezek ép- ahol termelési tanácskozásra pen a legfontosabbról, a termelés- jönnek össze vagy mint most, ről terelték el a figyelmet. Ilyen amikor szakszervezeti vezetőség- gondokban pedig sohasem szű- választó taggyűlésre ültek ősz- kölködtek. sze, hanem a munkatermekben is. Bál- néhány esztendő alatt szemmel láthatóan fejlődött a Békés megyei Nyomdaipari Válla­lat békéscsabai telepe, az üzem­ben mégis lépten-nyomon kísért a zsúfoltság. A terjeszkedésnek pedig sok az akadálya... Ezt érezte és látta az egyszerű szemlélődő, miközben Szűcs Fe­renc szb-titkár beszámolóját hall­gatta az alapszervezet vezetősé­gének és a telep szervezett dol­gozóinak kétéves munkájáról. Az emberek arca olyan volt eköz­ben, mint a nyitott könyv. Olvas­ni lehetett belőlük. A tekintetek hol elkomorodtak, hol pedig fel­vidultak. Aszerint, hogy miről beszélt a szakszervezeti bizottság titkára. A szavak nyomán leper­gett az elmúlt két esztendő min­Tavaly szinte az év elejétől — az elégtelen megrendelés miatt — hónapról hónapra gyűlt az adósság. Ősz felé már negyven­ezer forintra szaporodott. Maguk is érezték, hogy nem mehet így tovább, s mivel ekkorára a mun­kaellátottság javult, a kongresszu­si versenyt hívták segítségül, mert szégyelltek volna abban a politi­kai pezsgésben adóssággal zárni az esztendőt' Nem csalódtak a szervezett munkásokban. Év vé­senybe. Mostanában mégis azt ta­pasztalják, hogy ezekben a bri­gádokban, amelyek sokat tettek a lemaradás megszüntetéséért, tag­jaik neveléséért, mintha lanyhult volna a korábbi lendület. Pedig anélkül, s ezért figyelemre méltó ez a felismerés, nehéz a boldogu­lás. Mit várnak hát tőlük? Első­sorban több kezdeményezést és önállóságot. A brigádvezetőktől pedig azt, hogy az eddiginél rend­szeresebben hívják össze kollek­tívájukat, közösen megtanácskoz­zák és értékeljék munkájukat, hiszen másképp honnan tudnák mi az, amiben segíteni kell. A nyomdászok betűvel dolgoz­nak. Talán éppen ezért érzik és tudják, hogy mennyi tudás forrá­sa az. Élnek a lehetőségekkel, mert őket is szüntelenül sarkallja a tudásszomj. A kis közösségből öten vesznek részt állami okta­tásban, rajtuk kívül tizenöten po­géig nemcsak az addig elmaradt litikai ismereteiket gyarapítják. 40 ezer forintot termelték meg, hanem még mintegy 20 ezer fo­rint többletet is. Tavalyi munkájuk értekét nö­veli, hogy a két szocialista bri­gád mellett a harmadik, a szedő­termi kollektíva is benevezett a den kisebb-nagyobb gondjával és szocialista címért folytatott ver­Az új gazdasági mechanizmus önállóbb, gondolkodásra és cselek­vésre pezsdítő szele ide is elju­tott. Kezdik már mindjobban megérteni, hogy a jobb munká­hoz, a szebb termékekhez nem­csak akarat, hanem megfelelő szakmai felkészültség, közgazda-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom