Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
1967. január ÍJ, 5 A barátok nem lelejtenek A barátság érzése az emberek legnemesebb vonása, ami nél- | kül elképzelhetetlen a normális élet. Ezek az érzések, ha párosulnak a kölcsönös felfogásbeli nézetazonossággal és a közös célokért végzett tennivalókkal, óriási erőt jelentenek. Így van ez természetesen nemcsak az egyének, hanem a nagy közösségek, a népek, a nemzetek baráti kapcsolatainál is. És itt gondolok elsősorban a bennünket legközvetlenebbül érintő barátságra, a magyar és szovjet nép barátságára. A régebbi történelmileg közös cselekedetek mellett az elmúlt tíz évben ez a barátság hatalmasan kiszélesedett, tartalmában gazdagodott. Az 1956-os ellenforradalmi események szovjet barátaink segítségével történt leküzdése után megyénk lakossága is még mélyebb és közvetlenebb kapcsolatba, „kézzelfogható” közelségbe került a Szovjetunió fiaival, majd később a különböző delegációk tagjaival és egyénileg meghívottakkal. Ki ne emlékezne nemcsak a vezetők, hanem az egyszerű emberek köréből is azokra — a Va- szilij Limárjevekre, Szemjon Cimmermannokra, Gavrilovok- ra, Korzinokra és sok más társukra —, akik szükség esetén legdrágább kincsüket, az életüket is hajlandók feláldozni a szocializmus, a béke, a testvériség és barátság érdekében. Ezek az emberek Békés megyébe hosszú időn keresztül „hazajártak". Elvtársak és barátok között érezték magukat. Sokat segítettek, tanítottak és egyúttal tapasztaltak is. amit — elmondásaik szerint — a szovjet hazában hasznosítanak. Ma ezek a személyes jóbarátaink a hatalmas Szovjetunió különböző helyén élnek, dolgoznak és alkotnak. Azonban nem felejtették el velünk együtt azokat az időket, amiket közösen eltöltőttünk. Számtalan tény mutatja ezt: ha Békés megyei turisták járnak a Szovjetunióban, várják őket és szívélyes üdvözletüket küldik. A posta rendszeresen viszi, hozza a leveleket, az apró ajándékokat, figyelmességeket, melyek mind változatos megnyilvánulásai a barátság, a személyi ismeretség fenntartásának. A minap is a gyulai városi pártbizottság titkára, Jámbor elvtárs egy egész halom Szovjetunióból címére érkezett levelet, ajándékot mutatott. Tartalmukban a jókívánságok mellett beszámolnak az életükről, munkájukról, örömükről és bajaikról. Sok újévi jókívánság is érkezett bizonyára jó párunknak. Érdemes ezekből néhány sort idézni. Gyulára írta Moszkvából az egyik régi barát, Karolyin elvtárs. „Tiszta szívből köszöntlek benneteket Gyula város lakói és kommunistái. Az új évben sok sikert ahhoz a nemes munkához, melyet a nép boldogságáért végeztek. Gyakran olvasunk és hallunk sikereitekről, fejlődésetekről. Külön figyeltük az MSZMP IX. kongresszusán elhangzottakat, melyek megvalósításához szívből gratulálunk. Igaza van Kádár János elvtársnak, amikor azt mondja, hogy a bonyolult nemzetközi helyzetben a munka legfontosabb eredménye, hogy népeink számára megőriztük a békét. Biztos vagyok benne, ha ellenségeinket elhagyná a józan eszük, akkor «■méltó fogadtatásban« fogjuk őket részesíteni.” Ilyen és ehhez hasonló, közvetlen, baráti hangú levelek érkeztek Vaszilij lAmárjevtől Tüskémből vagy Cimmermanhtól Kisinyovból. De jött még üdvözlet a Dagesztáni Autonóm Köztársaságból vagy az északon fekvő Leúingrádból is. Ezek az emberek — akik egyszerű, becsületes és áldozatkész munkájukkal, cselekedeteikkel mellettünk vannak — nem felejtenek. A barátság tiszta érzését ápolják családjaikkal együttesen. Ápoljuk mi is ezt a kapcsolatot, hiszen a barátság kétoldalú érzés és ez kötelez bennünket is. Pankotai István FIGYELEM ! Vásárolható: Pontos méretre szabott fenyő bőrdeszka folyóméterenként 1,50 Ft Szélléc 1,00—1,50—2,00 méter hosszúságban pontos méretre szabva, kötegelve 20 darabonként, folyóméterenként 0,60 Ft Nagyobb rendelésnél kívánság szerint' méretre szabást egyezményes áron vállalunk. Karikagyújtós 20 centiméter hosszúságú, fenyőlécekből kötegelve kötegenként 5,00 Ft Megrendelést vagontéfelben is fogadunk Ládaipari Vállalat 5. sx. telepe Szeged, Csanádi u. 1—3 sz 130 Veronika — a tanyavilág vándora Ütra készen. Hajnaliban ébred. Az álomtól még alighogy elbúcsúzott és máris az autóbusz egyik ülésén kuporog egy kissé fázósan, morcoson. Hideg van. Az igazi tél úgy látszik, mégis eljött. S nem könnyű ilyenkor naponta kijárni Békéscsabáról Kétsopronyba. Különösen, ha az utas fiatal, aki hajnalban még szívesebben nyújtózkodna egyet a puha, meleg ágyban. Dezsőfi Veronika kötelességtudó ember. Hiszen várják a falusabb közlekedési eszköz. Viszont egy kissé szellős. így hát a hivatalos iratok mellett kellék a meleg takaró és a forró teával töltött termosz. — A kis Ágihoz megyünk — mondja a fogatosnak, s frissen, vidám mosollyal lép fél a szánra, meg sem látszik rajta, hogy hajnalban kelt, s egy fárasztó út van már mögötte. Húszéves még alig múlt... Elkísérjük mi is. Ági a tízhó- .lapos kicsinyek bájt» mosolyáhoeszú út áll előtte. Ellátogat a legtávolabbi tanyára is. Milyen ez a távolság? Az Apponyi-sor például közelebb van Kondoroshoz, mint Kétsopronyhoz. Olyat* tanyán is járt már, amelyik 18 kilométerre van az egtezségházté.. A körzet nagy. A kicsinyek hetven százaléka viszont a tanyákon él így hát sokszor 20—25 kilométeréé utat kell megtennie kocsin vagy kerékpárral egy-egy napom, ha több családot is meg akar látogatni. Agika barátkozik. ban, a távoli tanyavilágban a kicsinyek, akikre őrködnie kell, hogy egészséges, szüleiknek örömet okozó gyermekek legyenek. Védőnő Kétsopronyban. Amikor kiér, sokszor már az egészségház előtt áll a „szőrpul- man”, ahogyan tréfásan nevezik a rendelkezésére bocsátott lovasfogatot. Most szánnal indul, mert a hófútta utakon ez a legbizto—» Tiszta val fogadja. Dehogy is fél tőle! Érzi, a védő néni nagyon szereti a kisgyermekeket. Ezután kérdésfelelet játék következik az anyuka és a védő néni között. Tanácsokkal látja él, s az anyuka megfogadja: úgy lesz. Alig néhány hónapja van itt, de már sok családot és gyermeket név szerint ismer. Szinte naponta kint van közöttük. Most is még kezed? — Bizony ez egy ldsaé fárasztó — mondja —, de kárpótol, ha megfogadják a tanácsot és egészséges, mosolygós gyermekeket látok az otthonokban. A tisztasággal, ruházkodással nincs it bej. A kartonok rendezése közben. Ma már a tanyán éló kismamák gondosan ügyelnek gyermekeik ápolására. A táplálkozással viszont annál több. Előfordult, hogy 8—10 hónapos gyermekeknek toros káposztát adtak. Orvoshoz sem viszik mindig, amikor javaslom. Ez pedig sokszor súlyos következményekhez vezet. A körzet védőnője nemcsak a kicsikre vigyáz, hanem terhestanácsadást is tart és tizennégy éves korig a nagyokra szintén ügyelnie keD. Iskolákat látogat, melyek igen szétszórtan vannak. — Este, amikor felülök a buszra, sokszor fáradt vagyok — mondja —, mégis szeretek itt lenni. mert úgy érzem, megszerettek és munkám értelmét abban látom, hogy — ha néha kissé nehezen is — megfogadják tanácsaimat. Belopta magát az emberek szívébe, ezt tapasztaltuk. Kasnyik Judit Fotó: Deméoy
