Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-13 / 11. szám
19CÍ. január IS, 5 Péntek A Napsugár kalandos utazása Ausztria — Svájc — NSZK Falusi fiatalok megyei szava lóversenye Jó a kapcsolat Gyulaváriban a határőrség és a kuliúrhá? közölt IV. München barátságtalanul fogadta csoportunkat. Az esőben ázó város képe nem volt túlságosan megnyerő. Mintha nem akarta volna észrevenni, hogy megérkezett a „Napsugár”. Mindjárt az első napon sikerült Münchenből meglehetősen sokat felfedeznünk. Ezt a közlekedésnek köszönhettük. A városba beérve, negyedóra alatt megtaláltuk a Művésziházat, ahol vártak benMünchen egyik terén nőnket. Ennek ellenére még két és fél óra múlva is az egyirányú utcák útvesztőjében bolyongtunk. Egyre nagyobb köröket írtunk le úticélunk körül. Megközelítése sehogy sem ment. Mikor már vagy nyolcadszor kellett gépkocsivezetőnknek kiszállnia érdeklődés céljából, nem bírta tovább. Megszólított egy rendőrt, felajánlotta neki, hogy kifizeti a bírságot — s bár szabálytalanság —, de hadd menjen be abba a megközelíthetetlen utcába, ahol szállodánk van. így végre sikerült megérkeznünk. München lázban ég, építi a földalattit, készül az 1972-es olimpiára. Olyan volt az egész város, mint Budapesten az aluljáró építésének környéke. A terelőutakat naponta változtatják, így csak egy módszerrel lehet valahová időben eljutni: gyalog. A müncheni program mindkét fél részéről ráadás volt. Ebben a városban van a világ egyetlen bábmúzeuma, s így bizonyos foltig a bábjáték központjának tekinthető. Ott-tartózkodásunk ideje alatt is egy konferencia folyt, melyen pedagógusok és bábjátékos szakemberek vettek részt. A konferencia programjába így éppen beillett a „Napsugár” müncheni szereplése. S bár fellépésünk bevételt nem hozott, mégis hasznos volt a rendezők és a mi számunkra is. A Münchenben töltött idő hangulata természetesen eltért az eddig megszokott otthonos, mondhatni családias hangulattól. München nem ismerte a csoportot és nem is volt senki, aki komolyan előkészítette volna a fogadtatást. Nem zúgolódtunk, de mindenesetre megjegyeztük, hogy Lör- rachban, Bochumiban, Königstein- ben kissé elkényeztettek bennünket. Egyébként minden helyet, ahol meg kellett jelennünk, idegenvezető nélkül is megtaláltunk. Egy /harmadrangú szállodáiban laktunk a Blumen strasszén. Nagyon örültünk, hogy végre egy helyen vtm m egész csoport. Reggel a ’megadott időben a Stadt Múzeumban voltunk, melyet szó szerint toranyiránt találtunk meg Meggyőződéseim, hogy Münchenben a különböző stílusú templomok tornyai után lehet a legjobban tájékozódni. A legszebb és talán legérdekesebb torony az Űj Városháza tornya, mégpedig délelőtt 11 órakor. Ekkor hangzik fel a hires harangjáték, melynek zenéjére lovagok táncolnak az óra alatt. német babosokkal. Mi azonban az első napon a Stadt Múzeumban másfajta lovagokban gyönyörködhettünk. A bábkiállítás sokfajta figuráit nézegetve élfeledkeztünk a külvilágról. A leheletfinom japán, kínai és hátsó-indiai ámyjátékfigu- ráktól kezdve- a vaskos humorú kas-periekig, minden bábu megmutatkozott nekünk. Együtt látni a világ legkülönbözőbb országaiból származó figurákat, ez még a bábukhoz szokott játékosoknak is sok élményt jelentett. Este előadás. Ez volt az utolsó fellépés az NSZK-ban. A csoport felhasználta minden tapasztalatát, melyet a turné alatt szerzett, s az utolsó előadásba beleadott mindent, ami erejéből tellett. Természetesen erre a szakközönség is ösztönözte a játékosokat. Mondhatom, nagy sikerű este volt! A nézők nagyon élvezték, hogy szakember létükre maradékiala- nul gyermekké válhattak. Az előadás után, mint mindenütt, itt is elárasztották a színpadot. Minden bábut megcsodáltak. Az előadás után számtalan kérdésre kellett válaszolnunk. A sok kérdés közül kettő az, amely a turné folyamán szinte minden helyen elhangzott. Az első: „Önök tényleg amatőrök?” A kérdés teljesen érthető. Már volt szó arról, mennyire hiányzik az NSZK-ban az a pénzügyi fedezet, mely a kultúrát magáért a kultúráért támogatná Teljesen elképzelhetetlen számukra, hogy fiatal emberek napi munkájuk után minden héten két-három naponként (sokszor még gyakrabban) összejöjjenek azért, mert szeretnek egy művészeti ágat, azt meg akarják tanulni, s e tudásukkal örömet akarnak másoknak szerezni s mindezt minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül... Szóval, ismétlem, az ottaniak számára ez teljesen elképzelhetetlen. A második kérdés: „Ha dolgoznak a csoport tagjai, munkahelyükkel járó követelményekkel hogyan egyeztethető össze, hogy kéthetes külföldi turnén vegyenek részt?” Elismerően bólogattak, mikor elmondtuk, hogy valamennyien fizetett szabadságon vannak. Valószínű, hogy ezt a mai napig sem hiszik el. Az előadás utón még egy prózai feladatot kellett megoldani s ez nem volt más, mint a számtalan bábu, díszlet, kellék becsomagolása: Vacsora után örömmel kerekedtünk fel, bár a pályaudvaron kellemetlenség várt bennünket. A vonat indulásáig egy hatalmas, huzatos csarnok egyik sarkában voltunk kénytelenek ácsorogni, mivel a nagy hírű város pályaudvarán egyetlen, teremnek sem nevezhető és fűtött helyiség van a várakozók számára, amely enyhén szólva annyira gondozatlan volt, hogy inkább az ácsorgást választottuk a huzatban és a hidegben. A müncheni pályaudvar olyan, mint a világ bármelyik nagyvárosának pályaudvara. A közönség viszont rendkívül vegyes és változatos. Igen sok görög, olasz és ki tudja milyen nemzetiségű ember várakozott vonatára. München minden tizedik lakosa külföldi származású, és nagyon sok a külföldi származású munkavállaló. Ilyen nemzetközi forgatagban azután nem lepődhettünk meg, hogy ránk sem volt tekintettel senki. Még abból a sarokból, amelyben ácsorogtunk, is el akart zavarni egy könyváruda eladónője, mondván, hogy eltakarjuk a kirakatot és emiatt nem vásárolnak tőle könyvet. Az incidens után kezdtük figyelni a könyvárudát. Valóban, nem vásárolt senki könyveket! De nem miattunk! Még csak meg sem próbált senki a könyvek közelébe kerülni. A rejtélyt csak a könyvek rettenetes magas árával tudtuk megmagyarázni. Végre elérkezett a beszállás ideje. Ügy látszik, ez a nap számunkra nem akart szerencsét hozni, mert a vonatba beszállva újabb kellemetlenség fogadott. A kalauz csak a felszállás és az elhelyezkedés után közölte, hogy ebben a vagonban sem fűtés, sem világítás nem lesz egészen Bécsig. Persze, hogy sötét és hideg van a fülkében, azt mi is észrevettük, de gondoltuk ez csak addig tart, amíg a szerelvény el nem indul. Mire megfelelő helyet találtunk és átköltözködtünk, már csak annyi időnk maradt, hogy együnk, vagyis „elkezdtünk utazni”. Bécsben, ahol át kellett szánnunk, kiröppent szemünkből az álom. Azóta eltelt néhány hét s a csoport már értékelte az utazás tapasztalatait. Már mindenki az új feladatokra gondol. Mindig újabbak jönnek, új problémák és új sikerek. Egy újság azt írta rólunk, hogy „amatőrök, elhivatottsággal”. Én ehhez hozzátenném sommázva a németországi utazást: amatőrök, küldetéssel. És a Napsugár e küldetését teljesítette. (Vége) Szemenkár Mátyásné A Szarvasi Gépjavító Állomás AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ PERFEKT gyors- és gépíró! Fizetés megegyezés szerint. Jsak személyes jelentkezést ( ögadunk el. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. ___________Ili A KISZ megyei végreha jtó bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a MÉSZÖV a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére meghirdette a falusi fiatalok megyei szavalóversenyét. A versenyzők két verset mondanak majd el: egy szovjet, valamint egy magyar, illetve külföldi költő versét. A falusi fiatalok megyei szavalóversenyét január 29-én rendezik meg Békésen, a Munkácsy Mihály Járási Művelődési Házban, ahol az elődöntőket délelőtt 9 órától, a döntőt pedig délután 4 órától tartják. A legjobbak könyvjutalmat kapnak, s továbbjutnak az országos területi versenyre. Erre február 12-ón Debrecenben kerül sor. A megyei szavalóversenyre január 15-ig fogadnak él jelentkezéseket. Gyulaváriban a művelődési otthon és a határőrség között szerencsés kulturális kontaktus kezd kialakulni. Január 10-én a művelődési otthon igazgatója és a határőrség KISZ-titikára megbeszélést folytatott, amelynek eredményeként határozat született, hogy a jövőben a határőrség és a klub tagjai kulturális vonatkozásban szorosan együttműködnek. A színjátszó csoport és az irodalmi színpad alkalomadtán férfi szereplőkkel és technikai felszereléssel erősödik a határőrség részéről, de a művelődési otthon tánczenekarának összetétele is mind személyi, mind pedig hangszerelés vonatkozásában javulni fog a2 együttmöködé jóvoltából. Egy gonddal hevesebb Sarkadon A sarkadi községi tanácsnak eddig nagy gondot okozott azoknak a kisebb tatarozása munkáknak az elvégeztetése, amelyet vállalat vagy ktsz valamilyen okiból nem vállalt. Volt ugyan eddig is házi brigádjuk, de tagjai szerződéses dolgozók voltak. Ez az állapot nem volt megfelelő a dolgozóknak sem, hiszen a szerződéses viszony miatt sok juttatástól elestek, a megfelelő szakvezetés hiánya pedig a munkák minőségére nyomta rá a bélyegét. A múlt hónapban végre sikerült segíteni ezen a helyzeten. Megkezdték egy 20—25 fős törzsgárda szervezéséi. A kőműves, lakatos, ács, festő, villanyszerelő és asztalos szakmunkásokat Varga Lajos építész- technikus irányítja majd s a tervek szerint évente egymillió forint értékű munkát végeznek a községben. A tanács végrehajtó bizottsága a brigád működésének tervezetét elfogadta legutóbbi ülésén s február elsején már meg i« kezdik a munkát. Miért keil sártengerben járni? Szerencsére itt az igazi tél, s a hó szépen betakargatta a békéscsabai gázcseretelep környékét is. Néhány héttel ezelőtt bizony nem. ilyen lcép fogadta az ide érkezőket. A sok esőzés, az elolvadt latyakos hó több ezer embernek okozott kellemetlenséget már a könyéken. Aki ugyanis gázt akart cserélni, az jobban tette, ha előre gondos- kodgtt csónakról vagy hosszú szárú gumicsizmáról, egyébként nagyon megjárta. Mivel nincs mindenkinek csónakja vagy gumicsizmája és kölcsön sem tud kérni, így igen sokan póruljártak, ha arra merészkedtek, hogy kicserélik a gázpalackot. Márpedig gázra szükségük van, s ezért szitkozódva és mérgelőd cl ugyan, de átevickéltek a sáv- tengeren, ami a gázcseretelephez vezető úton fogadta őket. Valamikor, nem is olyan régen, hozzáfogtak az út építéséhez — legalábbis az itt-ott kidőlt útszegély erre enged következtetni —, de nem tudni mi okból, ez abbamaradt. Békéscsabán több ezer gáz- fogyasztó van. Így hát sokak bosszúságán segített most a leesett hó és fagy, hiszen szánkón könnyebben elszállíthatják a palackot s még a cipő sem lesz sáros. Mihelyt azonban enyhül az idő, kezdődik minden elölről. Vajon nem lehetne az útépítést majd tovább folytatni? (Kasnyik) Fotocellás automatika. Kitűnő minőségű a nagyképcsöves, csupaszéin rop AZ TV. OTP-hitelakcióban is. Ára: 5300,— Ft. 171
