Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
1967. január 12. 9 Csütörtök Aknatőz az amerikai gyalogságra — Buddhista tiltakozás a vietnami háború ellen Malaysiában A nyugati hírügynökségek sai- goni jelentései arról számolnak be, hogy a több hadosztálynyi erővel megindított amerikai Cedar Falls hadművelet során — 'a dél-vietnami fővárostól mintegy 40 kilométernyire északra fekvő „ vash á rom szögben ” — csak .szórványos harci érintkezésre került sor. A B—52-es légierődök jelenleg a Vietnamtól több mint 3000 kilométerre fekvő Guam szigeti amerikai légitámaszpontról szállnak fel támadásaikra. Az amerikai kormány most tárgyalásokat kezdett a thaiföldi kormánnyal ' arról, hogy a B—52-es gépek egy , részét áttelepítik a Bangkoktól "mintegy 80 kilométerre fekvő Sattahip légitámaszpontra, amely :■( csak néhány száz kilométernyire •ü fekszik a vietnami harcterektől. Számos hír érkezett szerdán reggel a vietnami hábofú elleni nemzetközi tiltakozásról is. Az AF jelentése szerint Malaysia . északnyugati részében, Ipoh vá- , rosában kedden két idős budd- . hista szerzetes élve elégette magát, hogy így tiltakozzék a vietnami háború ellen. Csit Ho Szeng és Nam Kong Csi, a két 75 éves .. szerzetes benzinnel öntötte le és , ■ felgyújtotta magát. Holttestük mellett a következő végső üzene■ tét találták: „Mi, buddhisták, ellenezzük a vietnami atrocitásokat”. (MTI) Salisbury hongkongi nyilatkozata Harrison Salisbury, a New York Times szerkesztője, aki a közelmúltban több hetet töltött a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és először számolt be a polgári közvélemény számára kétségbevonhatatlan hitelű amerikai újságíró szemével a VDK elleni támadások, tényleges pusztításairól, szerdán nyilatkozott a hongkongi rádiónak. Salisbury kijelentette: nem hiszi, hogy Észak-Vietnamot bombázásokkal a tárgyalóasztalhoz lehetne kényszeríteni. „A vietnamiak nagyon kemény, független és bátor emberek benyomását keltik bennem. Azt mondják, inkább visszamennek a dzsungelbe, a hegyekbe és ge- rillahábcrút vívnak húsz évig az Egyesült Államok ellen, mint korábban a franciák ellen”. Ügy vélik, valamikor eljön egy olyan Dien Bien Fhu is, amely az Egyesült Államok veszteségét jelzi majd. (MTI) Johnson üzenet® W.ishihgion | Johnson elnök ismét a vaj és j az ágyú programját hirdette meg az Egyesúlt Államok helyzetéről szóló üzenetében, a hangsúly azonban ezúttal határozottan az ágyún volt. Az elnök — bár kormányának 1957-es programjában azt hangoztatta, hogy folytatja és kibővíti az úgynevezett nagy társadalom tervének megvalósítását, elsődlegesen, a vietnami háborúra hivatkozva, adóemeléseket jelentett be s ugyanakkor közölte, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik megváltoztatni vietnami politikáját Sukarno válasza vád a jobboldali vezetők ellen Djakarta i Sukarno elnök kedden az új- ■Ss’ágírók rendelkezésére bocsátotta írásos „vallomását”, amelyet a legfőbb törvényhozó testületnek, a jobboldal befolyása alá rendelt ideiglenes népi tanácskozó kongresszusnak tett Sukarno a kormány megkérdezése nélkül, egyolClayton Powell: Én vagyok a néger Dreyius Washington Clayton Powel, Harlemnek, New York néger negyedének demokrata párti képviselője — akiről kedd este a képviselőházban olyan döntést hoztak, hogy nem foglalhatja el a helyét a parlamentben addig, amíg az • ellene felhozott vádak ügyében indított vizsgálat be nem fejeződik — a Capitólium épületé- ! bői távozóan kijelentette: „én vagyok a néger Dreyfus, mert szükségük van bűnbakra. Ne feledjétek azonban, hogy Drey- fust rehabilitálták”. Hozzátette, továbbra is a csatatéren marad, mert ez az ország ugyanannyira a feketéké is, mit a fehéreké. A képviselőháznak ez a lépése károsan befolyásolhatja az : Egyesült Államok és az afrikai, ázsiai, latin-amerikai országok . kapcsolatait — mondotta, majd bejelentette, hogy azzal a gondolattal foglalkozik, hogy 1968- ban pártot alapít. A kongresszus előtt több száz néger tüntetett. Mint az AFP megjegyzi, a Powel ellen hozott szankciók komoly nyugtalanságot okozhatnak a színes bőrűek közössegében. (MTI) dalúan tette közzé válaszát, s nemcsak ezzel, hanem azzal is felbőszítette a jobboldalt, amit válasza tartalmazott A nyugati hírügynökségek csak szűkszavúan kezelik a nyilatkozatot, amiből félreérthetetlenül kitűnik, hogy Sukarno ismét csak nem elégítette ki a jobboldal követelését; azt várták tőle ugyanis, hogy „töredelmes vallomást” tegyen á szeptember 30-ára, a gazdasági bajokra és a közerkölcsök romlására vonatkozó kérdésekre. Sukarno visszakérdezett: miért ő az egyetlen, akit a szeptember 30-a akcióért felelőssé kell tenni? Miért nem kérdezik meg az akkori belbiztonsági és hadügyi csúcsminisztert (Nasutiont)? és miért nem éppen Suharto teszi fel ezt a kérdést az illetékesnek? A gazdasági bajokat illetően Sukarno megint csak feltette a kérdést: vajon miért egyetlen személyt próbálnak felelőssé tenni? A szeptember 30-a akció óta rengeteg idő telt el, ki a felelős — kérdezte Sukarno — az állandó áremelkedések, a magánvállalatok egy helyben topogása miatt? Ami a „közerkölcsöket” illeti, Sukarno kifejtette, hogy az ország erkölcsi színvonala az egész társadalom magatartását tükrözi, nem pedig egy bizonyos személyiség tevékenységéből mérhető le. Subchan, az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus alelnöke, újságíróknak már kedden kijelentette, hogy fogadják él Sukamo nyilatkozatát, s a testület vezetősége néhány napon belül ismét összeül a helyzet megtárgyalása céljából. A muzulmán újév, a Lebaran előestéjén a főváros csendes. Á hírügynökségek mindazonáltal azt jósolják, hogy igen hamarosan új lángra kap a Sukarno elmozdítását követelő szélsőjobboldali kampány. (MTI) Egyéb külpolitikai kérdésekről szólva az elnök kijelentette: Nyu- gat-Európában fenn kell tartani a NATO-t és az integrált katonai szerveket, de fel kell készülni arra az időszakra, amikor a „nagyobb biztonságot a fegyverzet ellenőrzésével és a leszereléssel lehet megteremteni”. Johnson elismerte, hogy változás megy végbe Európában, s azt mondotta, hogy változóban vannak az Egyesült; Államok és a Szovjetunió, illetve a kelet-európai országok kapcsolatai is. Az a célunk, hogy ne folytassuk a hidegháborút — mondotta. Utalt arra, hogy a kormányzat továbbra is fenn akarja tartani a kelet—nyugati kereskedelem akadályainak felszámolására irányuló törvényjavaslatát, s a javaslat elfogadását sürgette. Politikai megfigyelők szerint azonban a kongresszus az Idén sem szándékozik élőbbre jutni ezen a téren. Johnson óvatosan leintette a katonai köröknek azt a követelését, hogy az Egyesült Államok nagy költséggel hozzon létre rakétaelhárító rendszert, bár elismerte, hogy a Szovjetuniónak van ilyen rendszere. Belpolitikai téren Johnson lényegében az úgynevezett nagy társadalom programjának folytatására szólított fél. Kovács András: A levelek nem A fehér hópelyheket súlyuk húzza a földre. A magasban még könnyűek, mámoros táncban kavarognak, de a fölközeibe érve meggyorsul hullásuk. Könnycseppként halnak el az úton, a mezőn, önmaguk siratják rövid életüket. Senki sem örül az ilyen télnek. Az olvadt cseppek alatt fázósan didereg a zöldeliő vetés, az utakon mélyül a sár, a csatakos hóié átszivárog a kényszerű gyalogos ruháján és hidegét égetve érzi a bőrén. Kormos János, a tanyai postás ezerszer elátkozta az időt, de nem tehetett ellene semmit. Tempós léptekkel rótta a íöldutakat, mert a végtelen határban lapuló szétszórt házakban várják az újságokat, a leveleket. A tanyasiaknak ilyenkor a világ hírei és a gyerekektől, a rokonoktól, az ismerősöktől. érkező gyöngy betűs vagy kusza sorok jelentik az élethez fűző kapcsot. A postás tudja ezt, hiszen évek óta járja a tanyákat. — Jó napjuk lesz ma Kiss-Tóth- éknak, a Pista gyerek írt levelet — jár az eszében, amikor befordul a legközelebb árválkodó házhoz vezető dűlőúton. Szinte érzi torkában a kisüsti kaparását, amivel majd megkínálják. Nem utasíthatja vissza, nagy sértés lenne ez, és a tanyai postásnak az is kötelessége, hogy együtt Fogságban Amerikai pilótát ejtett foglyul egy női milicista a Vietnam! Demokratikus Köz'úrsaság területén, Dán Ha Tinh körzetében. A női milícia egyik tagja egy bombatámadás közben lelőtt amerikai gép parancsnokát kíséri. Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Amerikai rakéták Japánnak Tokió Szerdára virradó éjszaka egy amerikai hajón Hawk mintájú irányítható lövedékek érkeztek Jokohama kikötőjébe a japán hadsereg számára. A rakétákat a hozzájuk tartozó berendezésekkel együtt még az éjszaka leple alatt teherautókra rakták és a Tokió közelében levő Asaka japán katonai támaszpontra szállították. A kormány a főváros környékén négy támaszpontot szándékozik létesíteni, amelyet irányítható lövedékekkel szerelnek fel. A támaszpontok katonai személyzetét az Egyesült Államokban képezték ki. A japán közvélemény erélyesen tiltakozik a említett támaszpontok létesítése ellen. (MTI) késeinek...? örüljön, akiknek örömhírt visz, s együtt szomorkodjon, akik bánatról, rossz sorsró] vagy netán valamelyik hozzátartozó tragédiájáról olvasnak a levélben. A nagy bőrtáska húzza a vállát, de alig érzi ezt. Óvatosan kerülgeti a néhol tavakká szélesült pocsolyákat és nagyokat toppantva veri le a csizmájára ragadt sarat, ha egyszer-egyszer szilárdabb talajt érez a lába alatt. — Vajon mit írhatott a Jóska? — saját magától kérdezi, majdnem félhangosan a Kerekes-tanya előtt, aztán elmosolyodik: — Hányszor olvastatja el majd a levelet az öregasszony, aki mindig azt mondja, hogy nem találja a szemüvegét. Nem meri bevallani, a<nit a környéken mindenki tud, hogy valamikor réges- régen sem őt, sem a férjeurát nem tanították meg az írás-olvasás tudományára. Érdekes, eddig jóformán nem is figyelt fel arra, hogy a tanyákon szinte csak öregek élnek. Ahogy most körülnéz és számlálja a láthatáron belüli házakat, mindenhol olyanok laknak, akik túl vannak már a hatvanadik karácsonyon. A Kiss-Tóthék, a Kerekesék, a Pálisék, a Zámbóék, s megannyi mások. A gyerekek, a fiatalok pedig a városokból — közelebbről és távolabbról — küldözgetik a levélben írt üzeneteket. Talán a végtelen csend, a kihalt határ juttatta ezt hirtelen eszébe. Csak nyáron élnek a tanyák, amikor megjelennek az unokák, s futnak, zsibonganak, kacagnak, hiszen övék a végeláthatatlan „játszótér”. Kilométerek. Érdemes lenne egyszer összeszámolni, milyen távolságot tett már meg a határban gyalog vagy kerékpárján. Tíz éve tanyai postás és a nyolc-tíz kilométernyi utat majdnem mindennap megjárja. Még tán a földet is körülbaktathatta volna ezalatt. Oly sokat olvas mostanában a nagy távolságokról, amelyekkel az űrutazások hosszúságát mérik... — Nicsak. Mi történhetett Szűcséknél, hogy ilyen embertelen időben nem füstöl a kémény? — tekint egyszerre a közeli, négy nyárfa közé süllyedt tanyára. Nem vezet most arra a postás útja, a két élettől rokkant öreg újságot nem járat, levelet is ritkán kap, de a kíváncsiság meg valami rossz sejtelem a ház felé irányítja lépteit, A nagy fehér kutya messzire eléje fut, s bár ritkán látja, mégis ismerősként csahol rá. A postás végigsimítja az állat borzas hátát, az pedig megfordul és esetlen ugrabugrálással futni kezd a ház felé. Néha megáll, kíváncsian hátratekint, hogy vajon követi-e az Ember. Siettető ugatása mintha azt mondaná: „Gyere, Ember, gyere, segíts!” Az ajtóhoz érve topogva veri csizmája sarát, aztán illendően kopog egyszer-kétszer. Válasz nem érkezik. Rosszat sejtve nyitja az ajtót. Megdöbbenti az eléje
