Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-07 / 6. szám
INI, Januar 5 Szombat Őszintén a csorvásí népművelésről Kecskés Béla egészen final ember: 25 éves. A múlt év >któberétől kezdve a csorvásí nűvelődési otthon igazgatója és ígyben a 7500 lakosú község lópművelési életének irányító- a, vezetője. A termelést segítő zakkörök, szaktanfolyamok zervezése, az emberek tudataink változása, a kulturált, művészetben jó ízlésű embertípus áalafcítása a feladata. Csórva- on nem kis feladat ez, s elöl- árójában ezeket említem meg teki, s kérem, őszintén tárja él községének helyzetét ilyen unatkozásban. — Bár fiatal vagyok, mégis ízt mondom: a népművelési éladatunk Csorváson elsősor- >an a felnőttekkel való foglaltozás. A fiatalok túlnyomó öbbsége iskolában tanul, rriű- elődik, úgynevezett kialakult ktatósi-nevelési módszerek zerint formálódik, s a szülőd , levelest sem becsülöm le ... la itt tartok, már megemlíte- lém: a mi községünkben nem olt szükséges gimnáziumot lét- ehozni, s az idő fel is számola ezt a középiskolát, Íriszen ölünk 15 kilométerre, Oroshá- án van iskola. Tehát visszaérek a felnőttekkel való foglaltozás szükségességére. Hogy íiennyíre fontos a felnőttek zakmai művelése, azt nem hi- zem. hogy nagyon kellene má- utt bizonyítanom. Sajnos, a .özségünkben .igen. A Vörös Iktóber Tsz-ben 56 fővel sdke- ült megszervezni egy növény- srmesztő szakkört. A fő feladat z, hogy a szakkör tagjai a held növénytermesztési adottsá- oknak megfelelően fejleszthes- ék ismereteiket. További cé- mk, hogy ha itt beválik, akkor község másik két tsz-ében is zervezünk ilyet. Annak külön rülök, hogy területi jellegű yümölcstermesztésá szakkört is tkerült létrehoznunk 30 állan- ó taggal. Sőt az fmsz-sziel kö- ösen kisállattenyésztő szakkö- öket is. Ez eddig mind szép, de bban . egyeztünk meg az ele- án, hogy őszinte szavakat monok... Megint a Vörös Októ- er Tsz-t említem meg, és oszmán dicsérem is a . vezetőségét, izenöt TIT-előadást kértek tőink, ezek olyan ciklust alkot- ak. amelyben az egyedi élő- dások logikailag kapcsolódnak gymáshoz. Voltam aztán máik tsz-ben is a községiben, ahol zt mondta az egyik vezető: Ez nem énrám tartozik, mernem a párttitkár elvtárshoz, ez rá tartozik.” Elmentem a árttitkár élvtárshoz, Ő ezt londta: „Hogy van-e szükség smeretterjesztő előadásokra a iz-ben, ezt majd a vezetőségi lés eldönti.” — Na és? — Ezt a választ kaptam: „A ehetőség úgy döntött, hogy !yen előadásokra nincs szük- ég...” Elhallgatunk egy pillanatra, rajd arról beszélünk, hogy az 1SZMP IX. kongresszusa nem életlenül szentelt olyan nagy éret az egyetemes művelődés ontosságának, nem véletlenül ■angoztatta Kádár elvtárs beSóder! SZÁLLÍT AZONNAL, vagonba rakva, köbméterenként 98,50 forintos árban a dunavarsányi PETŐFI MGTSZ. 6 számolójában, hogy a szocializmust csak szakmailag és egyáltalán minden vonatkozásiban művelt emberek építhetik fel. Ügy látszik, egyesek a kongresszus anyagából csak egy bizonyos részt 'olvastak el, s még mindig ott tartanak, hogy az összefüggések keresése lényegtelen valami. — Mi lenne, ha a kuiUir- házak tervezői a jövőben az igényeket is figyelembe vennék? A mai modern és eredményes népművelés csak olyan kultúrházakiban képzelhető e.l, amelyekben sok-sok kis helyiség található. Az, hogy a mi kultúrházunkiban van egy nagy terem, csak egy igen kis részéi biztosíthatja a népművelés egészének; egy-egy film megtekintésére vagy egy szórakoztató színdarab bemutatására alkalmas. A szakköröknek, tanfolyamoknak, művészeti csoportoknak helyiség kell, hiszen ezeknek tagjai itt szerezhetik meg azt a tudást, amellyel eredményesebben végezhetik -hétköznapi termelőmunkájukat. — Igazgató elvtársnak hány szakköre, tanfolyama, illetőleg művészeti csoportja működik összesen? — Pontosan 10, s ehhez van két helyiség. Előfordul olyan Mindenki város, megyénk székhelye, ahol egy mérsékelten sikerült véradóhét eltelte után a karácsonyi és újévi ünnepek évzárással párosuló előkészületeibe temetkeztek az üzemek, családok, emberek; megmutatta igazi arcát. S ez az arc az emberségességet, segítő szándékot és a legnemesebben együttérző felelősséget tükrözte azokkal szemben, akik derűs hangulatú, sok színű ünnepi pompába öltöztetett fenyőfák vakító csillagszóró ■ fényeit sziporkázni aligha látták, ám életük mécsesének kialvó lángját már csaknem elsi- ratták rettegésben szorongó családjaikkal egyetemben. Gyenge karjuk lehanyatló mozdulataival, elernyedt testük moccanó tehetetlenségével, lélegzetük fel-felszakadozó siralmas sóhajával úgy nyúltak az életben maradás vágyának és reményének utolsó szalmaszála után, hogy a legjáratosabb toll rutinjának is sok volna leírni azt. S mennyien voltak a két ünnep között, de mennyien, akik a döbbenet minden •maradék iszonyatával az arcukon és szemük szűk szögletében esedeztek ezért az utolsó szalmaszálért? S az időzített segítség ott volt a betegágyaknál, a műtőasztalok kockázatos. pillanatainak lázas borzalmaiban segített a vér és egészséget adott vissza, életet mentett, bármilyen csoportból és mennyiségben, bármennyire sürgős időn belül igényelték azt. Ott lehetett, mert a békéscsabai téglagyár minden más megyeszékhelyi üzem eddigi számbeli véradását tetőzve, 172 dolgozóját emelte a szociálista humanizmus szellemében végrehajtott életmentő cselekedet emberi magaslatára az égetőkemencék porából, melegéből. Segíthetett a vér, mert a konzervgyáriak i átérezték bajba jutott embertársaik élet-halál között verejté- keztető gyötrelmeit, s 85-en adtak vért, mert a mezőkovácsházi és a békéscsabai MHS elnökeset, hogy a színpad egyik sarkában kellene megtartani mondjuk az angol nyelvtanfolyam foglalkozását, a másik sarkában pedig az irodalmi színpad próbáit. — Visszatérek arra, műt az elején az ifjúságról mondott. ...Mintha nem lenne komoly gondja az ő nevelésük? — Ó, dehogynem, volt itten probléma épp elég, egy egészen fiatalokból álló csoport azt hitte, a kultúrház arra való, hogy a folyosóján a lábtörlővel / focizzanak. Ök most aktív, rendes tagjai az ifjúsági klubnak, részben az irodalmi színpadnak, s nem - unatkoznak: szórakoznak, fedélének, ízlésük forihá- lódik. Csak hát a helyiség gondja őket is idegesíti néha... Azért befejezésül azt mondanám vagy inkább kérdezném: a Vörös Október Tsz-nek van-e igaza, amely kísérletként szakkört hozott létre, amely 15 ismeretterjesztő előadás megtartását igényelte, vagy. annak a tsz-nek, ahova esőben, sárban gyalog is kimentem', hogy meggyőzzem őket a kulturáltság fontosságáról, de hiába. Nem hiszem,/ hogy az utóbbinak lenn* igazat.. — Én sem... ünnepe sége a már több ízben tanúsított emberséget megismételve, az ünnepek biztonságos vérellátásának elősegítésére bátorító gesztussal sorakoztatta fel a fiataljait. vidék, ahol a Magyar Vöröskereszt véradómozgalma jóleső megnyugvással tartja számon gyógyintézeteink áldásos munkájának életmentő arany- tartalékát, ugyancsak jelentkezett, noha az év végi számvétő, boldog révületben már alig láthatott maga előtt egyéb tennivalót a mosollyal teli ünneplésnél. Véradónapját a tavaszon pusztító árvíz kellős közepének a rémületében jó eredménnyel megrendező Füzesgyarmat 171 véradójával újra tanúsított, hogy a térítés nélküli véradás második évében is lehessen mindenkinek karácsonya, lehessen szilvesztere az emberi humánum ékes megnyilatkozásának pótolhatatlan, ' aranynál is drágább ajándékával. S így érzett, ekként cselekedett Sar- ( kadkeresztúr is, 46 véradóval fémjelezve összetartó emberi közösségének bajban is osztozkodó nemes törekvéseit. me, az ünnepek biztonságos vérellátásának vázlataiban is szűkített krónikája. A véradók, a véradás szervezésében, a folyamatos vérellátás biztosításában szívességet, kötelezettséget vállalók nem említést, hanem • kiemelt köszönetét érdemelnek általában, de e köszönet közlésére emberi magatartásuk nagy érdeme szerint keresni kell méltóbb lehetőségeket, merthogy rövid írásom szorító keretei miatt, főképpen az ünnepek alatti vérellátás biztonságának a megteremtése érdekében áldozatkészséggel vállalkozó 550 véradó emberségességének meleg szavú méltatására vállalkozhattam. Ám az emberi jó értékelésére elszerződött írónak aligha lenne ennél fennköltebb vállalkozása. Szekerczés József Ternyák Ferenc Arthur Miller: Pillantás a hídról Bemutató a Jókai Színházban Pákozdy János, Szentirmay Éva és Bállá Olga. Pákozdy János, Sós László és Dánffy Sándor. Pákozdy János és Bállá Olga. Fotó: Demény A. Miller: Pillantás a hídról című színművét mutatta be tegnap este nagy sikerrel a Békés megyei Jókai Színház. Az előadást Máté Lajos rendezte. A főbb szerepekben Pákozdy Jánost, Szentirmay Évát, Bállá Olgát, Dánffy Sándort, Kardos Gábort és Körösztös Istvánt láthatja a közönség. Képeink az előadás néhány jelenetét mutatják be.
