Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
mn. január 29. 7 Vasárnap Miért akart kilépni a Biró Gyuláné ? pártból A kérdés maga Is meglepő, hát még ha ez az eset egy olyan asszonnyal történik, aki 16 éve párttag és Vésztő társadalmi, politikai életében jól. ismert. Azonnal olyan gondolatok kavarognak az emberben: vajon miért, milyen okból, hogyan juthat el addig a gondolatig, hogy visszaadja tagkönyvét, s ezzel életének küzdelemmel telt részét megtagadja? De mi is tSrtént és miért ? Bíró Gyuláné, aki 1948 óta a nőmozgalom vezetője, 1950 óta párttag és hosszú évekig a község párt-végrehajtóbizottságának tagja, jelenleg is tanácstag — a múlt év szeptemberében hosszú lelki gyötrelem és tusakodás után nekiült megírni egy nyilatkozatot, melyben a pártból való kilépését kéri. Ebben kijelenti: „A párt politikájával igen, de a helyi vezetőkkel nem tudok egyetérteni.” Mielőtt levelét a Szeghalmi Járási Pártbizottságnak elküldte, felkereste Tobai Lászlót, a községi párttitkárt, aki viaskodásá- ra nem mondott sem igent, sem nemet. Ezzel elindult a levél a maga útján és novemberben a járási párt-végrehajtóbizottság elé került A kivizsgálás alapján minden nagyon egyszerűnek és simának látszott. Azonban Láda elvtársnak, az első titkárnak, aki sok közös pártmunka alapján régóta ismerte Bíró Gyulánét, különösnek tűnt a dolog s elhitűségem miatt De fáj a szívem, ha a rosszindulatra, a körülö.tem levő két éve tartó hajszára gondolok. Nagyon nehéz volt a családomat sújtó szerencsétlenséget kiheverni és még az igazságtalanságokat is elviselni. A súlyos betegségek és a családi tragédia miatt kevesebbet tudtam az elmúlt két évben társadalmi kö.elezettségemnek eleget tenni. Bizony a taggyűlésekre is ritkán jártam. S a jó szó, megértés helyett csúnyábbnál csúnyább megjegyzéseket szórtak rám. Ezt tette az alapszervezeti párttilkár is. Egy ideig igyekeztem kitérni a bániaknak elől, majd annyira megsértettek, hogy nemcsak a taggyűlést kerültem, hanem a találkozást is. Bennem is lehetett hiba, talán túl érzékeny voltam, de úgy éreztem, hogy már idősebb vagyok és nem kellek sehol, nincs szükség rám... Amíg tízegynéhány évig minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezte pártmunkáját Bíróné — és ez természetes —, ezt tudomásul vetlek és dicsérték. Most pedig, amikor a családi bajok gátolták tevékenységében, rendszeresen és bántóan elmarasztalták. Szemére vetettek olyasmit, hogy a földművesszövetkezet lel: ározásaira el tuö menni — ahol néhány forintot keresett —, de a taggyűlésre nem. Mintha bekötötték volna egyeseknek a szemüket, nem lát ták, hogy férje, aki iskolai fűtő. súlyos betegen feküdt és szükség voTt minden forintra. A rosszindulatot mutatja az is, hogy az alapszervezet párttitkára szerint a fűtő foglalkozású férj télen havi 4 ezer(?!) és nyáron 2 ezer forintot keres. Igazság az, hogy havonként 1800— 2000 forintot keresett. Aki a bármelyik percben bizonyítható valóságot is képes így eltorzítani, annak enyhén szólva furcsa képzetei lehetnek az igazságról. Különben egy szegény származású asszony, s a párt politikájáért mindenkor sokat tett. Az elmúlt két évben a helyi vezetés ezt másképpen látta. Lehet, talán nem is az a baj, hogy keveset járt a taggyűlésre, hanem valami más? — Kifogásoltam, hogy kezdik nem érteni az egyszerű dolgozók problémáit, ami úgy látszik, nem tetszett — így Bíróné. Hát igen, ahogy ezt hallom, azonnal eszembe jut, hogy pontosan ilyen esetekről fogalmazták nemrégiben a legfelsőbb pártfórumon: „— Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el”. Ez a megállapítás, mintha erre az esetre is vonatkozna. S talán nem is csodála'os, hogy a községben sem a kilépési szándék előtt, sem a rendezés óta nem találtak időt és módot mind a mai napig, hogy Bírónéval beszéljenek. (Pankotai) A JÓLÉT „Már megint az életszínvonal emeléséről beszélnek” — mondja egyik illető a vonaton. — Egyébként gyakran hangzik el ez a kijelentés, unom már. Álljunk meg egy szóra. Mi az értelme az életszínvonal szónak? Az életszínvonal az anyagi és kulturális szükséglet kielégítésének foka; vagyis annál magasabb egy országban a dolgozók életszínvonala, minél jobban élnek (nincs munkanélküliség, ínségkonyha, koplalás, rossz öltözködés stb.), szórakoznak, tanulnak, kulturális igényeiket megfelelő módon kielégítik. Hogy milyen sokat javult a dolgozók életmódja a felszabadulás óta? Nem is nagyon kell mondani. Beszél erről a Horthy- rezsim volt 3 millió nincstelenje, akik földhöz, munkalehetőséghez jutottak. Beszél erről a jól öltözött család, az egészséges gyermeki arc. a tömött kirakatok, boltok, ahonnét a dolgozók családjai vásárolnak. Aki mindezt „unja”, próbálja meg csak gyermekét lefektetni éhen azzal a megnyugtatással: „kisfiam a kenyér még alszik”. Próbáljon csak ismét kenyéren meg vöröshagymán dolgozni vagy gyermekeinek maga faragott játékot adni, majd akkor talán eszébe jut: mennyivel más az a „jólét”. Ha valaki elfelejtette, hogy a fasiszta Magyarországon az egy főre eső kenvér- és cukorfogyasztás mindig utolsó helyen volt Európában, ma azzal „untatom”, hogy lehaa'vttik Angliát is a kalóriafogyasz*ásban. Egyáltalán nem arról van sző, hogy egészséges elégedetlenség ne legyen. Ma már egészséges folyamat az, amikor a kis motor helyett nagyot, a nagy motor helyett autót, a régi bútor helyett újat, a ház'.alanok házat akarnak vásárolni. De miből? Saját erőből. Maga sem ígérhet a családjának többet, mint amennyit adhat. Vagy talán a kormány tehet üres ígéreteket az életszínvonalról? No de mit mutatna ez egyetlen családban? Mindenki nevetségesnek tartaná azt a szülőt, aki hónapokig tartó lakodalmat ígérne gyermekének. Nincs annyi pénze, hogy a sokfős lakodalmas vendégeket nrnden földi jóval ellássa ennyi időre ellenszolgáltatás nélkül. Ez nagyjából áll a népgazdaságra is. Nvilvánvaló tehát, hogy megfelelő feltételek kellenek a „dáridózáshoz” —■ jóléthez. Ennek forrásai: az ipar és mezőgazdaság termelésének növelése, az ^önköltség csökkentése, az áruk minőségének javítása, a munkafegyelem betartása és egyéb hasonló tényezők. És mikor ez így van, akkor mondhatjuk mi: „minden rendben...” Minek köszönhetjük az eddigi sikereinket, az életszínvonal ilyen alakulását? Semmi esetre sem a jogtalan követeléseknek, meggondolatlan kijelentéseknek, az üres szószátyárkodásnak, hanem annak, hogy becsületesen dolgoztunk! Hiába, ez már nálunk így van: a munka fája hozza az ehető gyümölcsöt. És ez a ml számunkra egyáltalán nem unalmas. —ár. ..." ment Bíróné lakására. lit hosz- szas beszélgetés után az elvtársnő sírva vonta vissza a nyilatkozatot Ezek után a járási pártbizottság visszaadta a tagkönyvét, és figyelmeztető levelet küldött Vésztő pártszervezetének, hogy körültekintőbben és megértőbben foglalkozzanak az emberek, a párttagok ügyeivel. Eddig az ügy formai része. De mit takar Bíróné ügye, hogyan jutott ilyen gyötrelmes állapotba? Nehezen nyílik ajka szóra; sírás fojtogatja. — Szégyellem is magam kisgépek kihasználásában, az állatelhullások csökkentésében, a kocaforgó gyorsításában, az újabb állatfajták meghonosításában és így tovább, a termelés tartalékait még távolról sem használtuk ki. A termelés folyamatainak többségében még kevés a tudatosság, a tudomány eszközeivel ébresztett igényesség. A fejlődés viszont ilyen irányba hat. Vannak már olyan szövetkezetek, melyekben 4—4,2 kiló vegyesabrakot használnak fel egy kiló sertésélősúly előállítására. Ismeretes a csabacsűdi legelőtársulás jó munkája. Itt egy kiló növendék marha gyarapodásához 1966-ban 8—10 forint értékű takarmányt ' használtak. Máshol holdanként már 350 mázsa cukorrépát termesztenek, a vegyszereket, a speciális növényvédőszereket is a többtermelés szolgálatába állították. Ezek is és az előbbiek is még mindig nagy tartalékai a szövetkezeti termelésnek. Érdemes lenne ezek feltárásával, terjesztésével mind szélesebb Az orosházi járás dolgozói 954 liter vért adtak az életmentéshez Eredményesen működnek a polgári védelem egészségügyi tanfolyamai Orosháza város és a járás községeiben 26 helyen kezdődött el a polgári védelem egészségügyi tanfolyama. Egy-egy helyen hu- szonkét-huszonöt ember vesz részt az egészségügyi ismeretek Ezért vegyék magukat körül olyan szövetkezeti gazdákkal, akik fogékonyak az új iránt, dolgozzanak együtt ezekkel az emberekkel, újítsanak, vállalkozzanak járatlan utak bejárására is. Ha a termelési eljárások kipróbálásába nemcsak egy-két tsz kapcsolódik be, hanem több is, akkor a kölcsönös bizalom és egyetértés elve alapján meg is oszthatnák egymás között a szakköri feladatokat A gyulai gondolat tehát nem séma, nem kaptafa. Az üzemi adottság, feladat, termelési cél a meghatározója végső soron a tennivalók sokaságának még a szakmunkás-továbbképzésben is. Amikor ennyire egymás mellé illesztjük gondolatainkat feladatainkat, abban a tudatban tesszük, hogy a jövőben a mező- gazdasági üzemi szakkörök munkájára egyre több gazdasági vezető tart igényt. Optimisták vagyunk. Az élet tett bennünket ilyenné, hiszen három és fél évvel ezelőtt csak két szakköre elsajátításában. A befejezésig, április 15-ig a legjobb orvosok és házi beteggondozó ápolónők vezetik a foglalkozásokat Részletes program készült az 1967-es évre. Gádoroson február 24-én lesz az év első véradónapja és utána havi két-három alkalommal tartják meg a járás területén az önkéntes véradást A múlt évben jól vizsgáztak a vöröskeresztes aktívák és az önkéntes véradók, mert a tervezett 843 liter helyett 954 liter életmentő vért adtak a rászorulóknak. Egy évtizednél ie több már, hogy Békéscsabán élek. A mostani latyakos időjárás juttatta eszembe, hogy ez idő alatt bizony alig láttam — még a forgalmasabb utcákon sem —, legfeljebb csak hébe-hóba, hogy lesöpörjék a járdát. A csuda hídja, hogy miért van ez így. Sok helyen megfordultam, de ilyesmit nemigen tapasztaltam. Láttam már egy-egy pesti üzlet előtt, hogy a tanuló vagy éppen valamelyik eladó seprűt fogott és hóolvadáskor vagy eső után letisztította a járdát. Kedveskedés a vevőnek? Lehet. Egészen másként van ez Békéscsabán. Mindjárt azt is hozKi söprogessen ? záteszem, hogy tisztelet a kivételeknek, akikből azért mégis igen kevés van. Azt hiszem, nem túlzók, de valahogy úgy látom: itt mintha kiment volna a divatból a söprögetés. A bokáig érő tócsák ott éktelenkednek a középületek, az üzletek, az állami és magánházak előtt a járdán. Akinek nem tetszik, legfeljebb kikerüli. Ha meg valaki belelép nappal, alkonyaikor vagy hajnaltájt, akkor annak jó alkalma nyílik arra, hogy gyakorolja azt, amit anélkül is tud. Ki törődik itt azzal, hogy a szegény halandó nyakig sárosán érkezik a színházba vagy a moziba? Azt hiszem, sett-' ki. Ha nem tetszik neki, akkor — gondolják — vigyen magával pótcipőt. Joga van hozzá. Javasolnám, hogy amíg a jó öreg Nap és a kéretlen szél fel nem szárítja a járdákat, addig latyakos időben mi, két lábon közlekedők seprűvel járjuk az utcákat. Mi magunk is segíthetünk magunkon, ha már másként nem megy. Mert úgy látszik, nem egyhamar érjük meg azt, hogy Békéscsabán is szokás legyen a söprögetés. Addig pedig mi mást tehetnénk, minthogy időnként söpröges- sünk mások portája előtt is. Hátha egyszer megunják a kontárkodást ... —podina— Felemelték a dohánvfelvásár’ásí árakat: a szabolcsi és a debreceni dohányét 25—30 százalékkal, a kertiét 22, a szuloki és Havanna dohányét 33, a hevesi zölddohányét 50 százalékkal. A felemelt felvásárlási árak, kedvezményes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer- és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termeim. Kössük meg mielőbb a dohány termelési szerződést. 148 ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Válaszol az illetékesMeddig keli várni? A Békés megyei Népújság január 13-i számában megjelent „Válaszol az illetékes” cím alatt közöltük a Szegedi Postaigazgatóság válaszát a január 1-i számunkban megjelent „Vidéknek kapcsolok** című cikkünkre. A Szegedi Postaigazgatóság levélben értesített bennünket, hogy korábbi válaszukba sajnálatos gépelési hiba került. A belyes válasz Így hangzik: „... ha a helyi körben foglalkozni. Jó alkalom ehhez az üzemi szakkör. Ezért ez a kollektiven dolgozó és kísérletező társadalmi szerv minden eddiginél több figyelmet, nagyobb megértést érdemelne a szakvezetők körében. Az üzemekben dolgozó technikusok és mérnökök igen sokat tehetnének a nagyüzemi gazdálkodás módszereinek terjesztésére. volt a megyének. Most pedig már 23! Ha egyre több helyen ismerik fel a szakköri munka lényegét, fontosságát, akkor néhány éven belül elmondhatjuk: a szakmunkások továbbképzésének fóruma behálózza az egész megyét. Addig is, amíg eddig jutunk, nagy munka vár a gyulai kezdeményezés terjesztőire. Dupsi Károly Közöljük, hogy 1967 év második és harmadik negyedévében elvállalunk a megye területén öntött aszfaltozási munkákat * legalább 1500 négyzetméteres mennyiségben. j Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat Széchenyi-liget. Telefon: 10—14. 131025 _______ | forgalomban beszélő személyt távolsági beszélgetésre hívják, a központ kezelőjének a beszélgetést meg kell szakítani. A vonatkozó kezelési utasítás értelmében azonban a beszélő (eleket figyelmeztetni kell a megszakításra és felhívni, hogy fejezzék be. Ha a felhívástól számított körülbelül 10 másodperc alatt nem fejezik be a beszélgetést, akkor is meg keil szakítani.*!
