Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

1 $ m január 21. Péntek Az 1967. évi állami szóló törvényjavaslat az országgyűlés előtt (Folytatás az 1, Mairól.) ségveíési befizetéseiknek általában : eleget tettek. A január 1-i felvá­sárlási áremelés, valamint az ez­zel összefüggésbe hozott intézke­dések lehetővé tették a gazdálko­dás fejlesztését, az önállóság fo- *„ kozott érvényesítését, s az amor­tizációs alap révén azt, hogy az állóeszközök pótlásának és bőví­tésének növekvő részét saját for- . Írásaikból fedezhessék a szövetke- aetek. >: A lakosság is eleget tett adófi- zetési kötelezettségeinek. .• A költségvetés kiadási oldalán a tervezettnek megfelelően ala- ...kult a beruházások előirányzata. Az 1966. évben létrehozott váUa- . lati alapok felhasználását is fi- gyelembe véve, körülbelül 7 szá­zalékkal többet fordítottak beru- ; húzásokra, mint 1965-ben. Sajnos, azok a hiányosságok, amelyek az "előző évek gyakorlatát jellemez­ték, 1966-ban • is fennállottak. A keretek túlságosam sokfelé forgá- ■ csolódtak el, ami mindig együtt :>• jár a kivitelezés elhúzódásával. < így mintegy 120—130 — értéklia- . tár feletti — beruházás befejezése húzódott át 1967-re. Az új beru- házasok jelentős részénél a terve­• aett költségeket túllépték s egyes • létesítmények nem az engedélye­zéskor ígért hatékonysággal mű­ködnek. Mindezek'utalnak arra, hogy szükséges a beruházási rendszer . megváltoztatása, ami a folyamatban levő. gazdaságirányí­tási "reform fontos, része. A készletek növekedése az ■ el­nyúlt évben is kisebb • mértékű volt, mint az 1961—1964. években. A .készletállomány volumene azonban még mindig maigas, s össze léteiében sok . térülefen.- nem felel meg a termelés által támasz­tott igényeknek. Az elmúlt évben exporttervein­ket jelen fősen túlteljesítettük, és az import alacsonyabb volt a ter­vezettnél. ÉZ előnyösen hatott a külkereskedelmi és a fizetési mérleg alakulására. Az árkiégyen- lítési kiadások azonban megnöve­kedtek, ami a költségvetésben bi­zonyos hiányt okozott A KGST-országok áltál létre­hozott Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank egyre na­gyobb szerepet játszik- kapcsola­taink és egymás közötti" fizetése­ink zavartalan bonyolításában, hozzájárult- szocialista pénzügyi kapcsolataink rendszerének to­vábbi tökéletesítéséhez. A közületek gazdálkodásában éreztették hatásukat az 1964. év végén hozott határozatok. ­Az 1967-es év feladatai Az 1967-es év feladatait meg- . szabják pártunk IX. kongresszu­sának határozatai, a folyamatban levő ötéves terv, valamint az a tény, hogy ez az év a gazdaság- irányítási reform bevezetését megelőző időszak, a reform mun- t* kálatai végső fázisba jutottak, s > az átállásra minden területen fel kell készülni. A népgazdasági terv legfontosabb előirányzatai a kö- , vetkezők: a nemzeti jövedelem 1966. évihez viszonyított növeke- . dése mintegy 3,5“—4 °/rkal, az ipari termelés a számítások szé- , Tint 4—6 százalékkal bővül. Ezen - belül az igényeknek megfelelően legdinamikusabban növekszik a vülamosenergia-ipar, a vegyipar, '*'» gép- és féibtömegcifck ipár,r'Va- -: J' lamint a könnyűipar egyes ágai-' s nak termelése. A legkisebb rttér- ■ tékű a növekedés a kohászatban, a szénbányászat termelése pedig í az energiastruktúra racionális irá­nyú változtatása miatt csökken. Az iparban előtérben áll továbbra is a termelékenység emelése, az önköltség estikentése — itt a fel­adat 1 százalék —, az export szé­lesítése és gazdaságosságának fo­kozása, a választék bővítése, a jobb készletgazdálkodás. Az ipar ■*' exportszállítása a terv szerint 4 százalékkal nő, s ezen belül a tő­kés exportfeladatok teljesítése és . kívánatos túlteljesítése jelentős erőfeszítéseket követel. Az építőipar termelésének nö­vekedése meghaladja a harmadik “[ ötéves tervben előírt ütemét, az 1966. évihez képest 6,5 százalék­kal lesz magasabb. Az építőanyag- ipar feladata 5 százalékkal nő. A , kormány újabb beruházásokat határozott el az építőipari kapa­citás szélesítésére. A terv a mezőgazdasági terme­lés 2—3 ‘százalékos növelésével számol. Ezen belül a növényter­melés 2 százalékkal, az állatte­nyésztés hozama pedig mintegy 2,5—3 százalékkal emelkedik. Ezek reális és mértéktartó célok. E tervelőirányzatok biztosiják a lakosság alapvető élelmiszerellá­tását és az export növelését. A felvásárlási feladat 3 százalékkal emelkedik. A mezőgazdásági és élelmiszeripari export összesen mintegy 4 százalékkal nő. A közlekedés éá hírközlés tel­jesítménye a szállítási igényekkel arányosan nöyekszik.. '■•'■'A beruházások 'ivolumewä- az előző évit összesen 2- milliárd fo­rinttal haladja meg. A fogyasztási alap emelkedésének mértéke 5 milliárd forint, a belkereskedelmi áruforgalom növekedése 3.4 szá­zalék. A lakosság egyes csoport­jainál áz életkörülmények javítá­sában fontos szerepet játszanak a kongresszuson elhatározott in­tézkedések, így az új termelőszö­vetkezeti nyugdíjrendszer és a gyermekgondozási segély beveze­tése. E feladatokra épül az 1967. évi állami költségvetés- is, amelynek volumene 1967. évbén első ízben haladja meg a 100 milliárd forin­tot. A költségvetés kiadásainak és;, bevételeinek főösszege kere­ken 104,7 milliárd forint, a költ­ségvetés tehát egyensúlyt irá­nyoz elő. A bevételeknél a legnagyobb arányban természetesen ismét az állami vállalatok befizetései sze­repelnek. Források, tartalékok népgazdaságunkban \A pártkongresszuson elhang­zott a munkaidő csökkentésének , programja. Ez az intézkedés igen nagy jelentőségű a szocialista fej­lődés útján. Az intézkedés már ebben az évben gondos előkészí­tő munkát igényel az egyes ipar­ágakban és a vállalatoknál. En­nek során fel kell mérni mind­azokat a tartalékokat, amelyek a munkaidő jobb kihasználása te­rén fennállnak, Ilyenformán c feladatot olyan emelő erővé alakíthatjuk, amely hozzájárul, hogy az intézkedés ne járjon a népgazdaságra nézve a jövedel­mezőség romlásával. A munkaidőcsökkentés nagy szervező munkát kíván elsősor­ban a folyamatosan üzemelő iparágakban, a szolgáltatásoknál, és más iparágban is. Vállalati ve­zetőink, dolgozóink, egész iparve­zetésünk számára jelentős erő­próba lesz ez a feladat, amely, ha jól végezzük el, egyik lenditője lehet üzemeink magasabb fokú szervezettségének és a gazdasági fejlődésnek. , Jelentősek a tartalékok gazdasá­gunkban más Vonatkozásban is. A földgáz és a nyersolaj fokozott hasznosítása, egyes kevésbé gaz­daságos bányaüzemek termelésé­nek leállítása, az energiafejlesztő berendezések racionalizálása, a vasúti vontatás modernizálása együttvéve milliárdos nagyság- rendű költségcsökkentési lehető­ség. Az előregyártott vas­beton és acélváz szerkeze­tek alkalmazásának szélesítése jelentősen csökkentheti építkezé­seink költségeit. Közismert, hogy gépeink súlyosabbak a fejlettebb ipari országok hasonló gépeméi, s ez arra utal, hogy itt már jelentő­sek az anyagmegtakarítási lehető­ségek. Ilyen tartalékok azonban nemcsak az iparban vannak, ha­nem á mezőgazdaságban és a töb­bi népgazdasági ‘ágban is. A szövetkezetek befizetései az 1967. évi költségvetés összes be­vételeinek 6,7 százalékát képvise­lik, amelyből a kisipari’ szövetke­zetek befizetéseinek részesedése 3 százalék, a földmű -esszöveikeze- teké 0,5; a termelőszövetkezeteké pedig 3,2 százalék. Az elmúlt hónapban — mint ismeretes — a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknél hitelrende­zést hajtottunk végre. Mentesí­tettük a szövetkezeteket attól a tehertől, amely a nagyüzemi gaz­dálkodás megalapozásával kap­csolatban alakult ki és amelynek visszafizetése a nagyüzemi gaz­dálkodás kezdeti nehézségei, va­lamint az árviszonyok miatt nem volt lehetséges. A termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományának — átlagosan — 60 százalékát tö- röltük. Ezen belül azonban a gyengébb szövetkezeteknél töb­bet, az erősebbeknél pedig, gaz­dasági erejüket figyelembe véve, lényegesen kisebb hányadot en­gedtünk el. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkeze­teknél teljes körűvé tegyük az amortizációs alap képzését. Az elmúlt évben még csak a gépek után számoltak el amortizációt, ■1967-től az épületek és az ültet­vények után is. Az így kialakult új helyzetben szövetkezeteink be­ruházásaiknak csaknem a felét saját maguk finanszírozzák és így kevesebb hitelt vesznek igénybe. Most olyan feltételeket alakí­tunk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben folyósítandó be­ruházási hitelek valóban megfe­leljenek funkciójuknak: a termelés bővítését, a hozamok növelését és a jövedelmezőség fokozását szol­gálják és így a termelőszövetke­zetek a gazdasági feltételeket megteremtsék az időbeni vissza­fizetésre. A jövőben ez már szi­gorú követelmény minden egyes ' hitelnyújtásnál. A lakosság adóbefizetései 2,1 százalékkal haladják meg az elő­ző évit. Lényeges változtatást e ; téren nem tervezünk. A lakosság adópolitikai feladata a bevételek biztosításán túlmenően változat­lanul az, hogy csökkentse a kirí­vó és indokolatlan jövedelemkü­lönbségeket. i Beruházási politikánk követelményei A költségvetés 1967. évi kiadá­sai között állami beruházásokra 20,7 milliárd forintot, a szövetke­zetek beruházásaira pedig 3,4 milliárd forint hitelt, illetve álla­mi támogatást irányoztunk elő. Az összesen 49 milliárd forinttá tervezett beruházási ráfordításo­kat ezen túlmenően az értékcsök­kentési leírásból, valamint a vál­lalati, szövetkezeti és tanácsi ala­pokból finanszírozzák. 1967-ben számos jelentős léte­sítmény fejeződik be. A napok­ban adták át a Bánhidai Erőmű 100 megawattos új egységét. Az év során befejeződik a Hódme­zővásárhelyi Porcelángyár, a Pé­csi Rostműbőrgyár, Va Dum újvá­rosi Fésűsfonógyár, a Székesfe­hérvári Hűtőház, a balatonarácsi szálloda építése. A vegyiparban, a gépiparban és a könnyűiparban több, külkereskedelmi szempont­ból fontos további beruházás ké­szül el. így például a Székesfehér­vári Könnyűfémmű préskovács üzemének, az ELEKTHERMAX Villamos Háztartási Készülék gyártásának fejlesztése stb. Az év folyamán felépítünk több kórhá­zat, így például a hatvani, a sal­gótarjáni, a szolnoki MÁV-kór- házat. Beruházásaink vonatkozásában egyik legfontosabb szempont a külkereskedelmi és fizetési mér­legre történő kihatásuk. Az indo­kolt szükséglet sokkal több az or­szágban, mint amennyire anyagi erőnkből futja. Rendkívül fontos, hogy beruhá­zási politikánk általános követel­ményeinek hiánytalanul érvényt szerezzünk a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek vonatkozá­sában is. Itt is tapasztalható hasonló jelenség, mint az ipari létesítményeknél: a rendelkezésre álló keretek felhasználásánál nem kellően mérlegelik, hogy egy-egv beruházás milyen gyorsan térül meg, milyen a hatékonysága. Számos olyan beruházást valósí­tunk meg, amelynek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ugyanak­kor a mezőgazdaság más, kedve­zőbb megtérülést biztosító terü­leteire nem jut elegendő eszköz. Az utóbbi években mind az ipari beruházások között, mind egyéb vonatkozásban túlságosan sok az irodaházépítés. Túlzások tapasztalhatók középületek, inté­zetek építése, sőt egyes műemlé­kek — bocsánat a kifejezésért — építése terén is. Az ilyen beruhá­zások nemegyszer meeelőzik égetően szükséges lakásépítkezé­seink kiszélesítését. Csak helye­selni lehet azt az álláspontot, hogy — a lakásépítés bővítése és más fontos célok érdekében — az irodaházak, igazgatási épületek, középületek, intézetek, műemlék jellegű építkezések előirányzatait, korlátok között kell tartani. — A lakásépítést, társasházak építését az új erdekeltségi rendszerrel is támogatni kell. Ezt a célt szolgál­ja például az a tervezett intézke­dés, hogy a vállalatok fejlesztési és részesedési alapjuk egy részé­ből 1968-tól a vállalat törzsgárdá­jához tartozó dolgozóknak támo­gatást nyújthatnak társasház épí­téséhez. * Itt említem meg, hogy az OTP által a lakosságnak nyújtott kö­zép és hosszú lejáratú lakásépíté­si hitelek előirányzata ebben az évben körülbelül kétmilliárd fo­rint. Ebből az összegből az állam 1967-ben körülbelül 38 ezer la­kás és családi ház építéséhez nyújt hiteltámogatást. A* új intézkedések az életszínvonal emelkedését segítik Fontos népgazdasági érdek, hogy javítsuk azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az elmúlt két évben a készletgazdálkodás terén elértünk. Bízunk abban, hogy az idén tovább javult a készletkötés aránya. A készletek hatékonyabb felhasználása érdekében a . Ma­gyar Nemzeti Bank szigorítsa meg a forgóalapthitelek nyújtá­sát és a rövid lejáratú hitelezés­sel a vállalatokat folyamatos ér­tékesítésre ösztönözze. Termelőegységeink egyik leg­fontosabb feladata ebben az év­ben is a gazdaságos export foko­zása, különösen azokban a vi­szonylatokban, ahol exportunk volumene viszonylag alacsony, a fejlett tőkés országok piacain. Jelenlegi árrendszerünkből adódnak a,dotációk, vannak köz­tük olyanok, amelyek indokoltak és azt a célt szolgálják, hogy bi­zonyos áruk körét olcsóbban hoz­záférhetővé tegyék a vásárlók számára. Ilyenek például a gyer­mekruha- és a különböző kul­turális cikkek dotációi. Vannak azonban olyan dotációk is, ame­lyek spontán alakultak ki és nem indokoltak. Ezeket, ha nem is azonnal, de a későbbiek folya­mán fokozatosan meg kell szün­tetni, úgy, hogy ez a lakosság számára ne jelentsen terheket, azaz az esetleges áremelést más területeken árcsökkentés vagy más életszínvonalemelő intézke­dés ellensúlyozza. Mint ismeretes, 1967-ben jelentősebb ármódositá- ssokat nem tervezünk. Az új gaz­daságirányítási rendszerben azon­ban bizonyos termékek árai ér­zékenyebben reagálnak majd a kereslet és a kínálat alakulásá­ra. Ezért az államnak szabályo- zólag kell fellépnie, hogy az ár­mozgások miatt egyetlen társa­dalmi réteg életszínvonala se csökkenjen, sőt az árak mozgása és egyéb intézkedések egyenle­gükben a lakosság életszínvona­lának terv szerinti emeléséhez vezessenek. A költségvetés fedezetet .bizto­sít az állam szociális, egészség- ügyi, kulturális, védelmi, rend- és jogbiztonsági, igazgatási kiadá­saira is. A szociális és egészség- ügyi kiadások az előző évivel szemben 6,2 százalékkal, a kul­turális kiadások csaknem 5 szá­zalékkal, a védelmi, rend- és jog­biztonsági kiadások 6,5 százalék­kal emelkednek. Jelentős — a társadalombiztosítási kiadások kö­zött — a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer reformja. Ez az intézkedés is azt tanúsítja, hogy szocialista államunkban a dolgozó emberek élétkörülményelnek ja­vítása állandó cél. Az idén már a lakosság 12 százaléka — 1 mil­lió 200 ezer fő. — részesül nyug­díjban. Az állami nyugdíjasok át­lagnyugdíja csaknem havi 800 fo­rint. A nyugdíj- és járadékkiadá­sok előirányzata több mint 9 mil­liárd forint. Ez 10 évvel ezelőtt még 3 milliárd forint alatt volt. Intézményeink gazdálkodásá­val kapcsolatban meg kell je­gyezni, hogy az eszközök haté­konyabb felhasználására ezen a téren is még sok .lehetőség van. A takarékos gazdálkodás elő­mozdítására a költségvetési szer­veknél rátértünk a kétéves elő­irányzatok készítésére, ami elő­relátóbb gazdálkodást tesz lehe­tővé, ezzel függ össze az a ja­vaslat is, hogy 1967-től az év végi pénzmaradványokat a költségve­tési szerveknél ne zároljuk. Ettől az intézkedéstől azt vár­juk, hogy a szokásos év végi köl- tekfezés helyett a szervek ezeket az összegeket félreteszik és a kö­vetkező évben vagy években hasz­nálják fel hasznos beszerzésekre vagy felújításokra. A reform pezsdítően fog hatni gazdasági életűnkre A tanácsok gazdálkodnak az 1967. évi állami költségvetés vo­lumenének kereken egyötödével, 21 milliárd forinttal. Ennek zöme a lakosság egészségügyi, kulturá­lis és kommunális igényeinek ki­elégítését szolgálja. A múlt évi­vel szembeni többleteket elsősor­ban a kórházi és járóbetegellá­tás javítására fordítják. A taná­csok költségvetését 1,7 milliárd forinttal egészíti ki a községfej­lesztési alap. Ez az előző évinél mintegy 200 millió forinttal több. A tanácsi költségvetések össze­állítása és felülvizsgálata már bi­zonyos fokig új elvek figyelem- bevételével történt. A tanácsok önállóbban dönthettek a részükre biztosított bevételi források el­osztásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnek tekintjük, mert még nagyon sok a tanácsi terve­zési és gazdálkodási rendszerben az olyan megkötöttség, amely akadályozza annak az elvnek a következetes megvalósulását, hogy a döntések az ahhoz legkedve­zőbb feltételekkel rendelkező szinten szülessenek. 1967 az új gazdaságirányítási : endszer bevezetését megelőző év. A reform jelentősége, amint azt a pártkongresszus is megállapítot­ta, igen nagy. A tervszerűség és a piac jobb összekapcsolásától, a döntési hatáskörök decentralizá­ciójától joggal várjuk a vállala­toknál levő alkotó erők fokozott kibontakozását, s egyidejűleg a bürokrácia csökkentését. Minden remény megvan arra, hogy a re­form pezsdítőleg fog hatni gaz­dasági életünkre, a fejlődés üte­mére, az életszínvonal alakulásá­ra. A kormány munkatervben ha­tározta meg a reformmal kap­csolatos teendőket, s ennek alap­ján az érdekelt minisztériumok­ban széles körben folyik a gaz­daságirányítás új rendszerének konkrét kidolgozása. Egyes in­tézkedések már 1966-ban életbe léptek, illetve 1967-ben életbe lépnek. Így az elmúlt évben be­vezettük az új szállítási szerző­dési rendszert, az idén egyszerű­sítjük a tervjóváhagyás és a ter­mékgazdálkodás rendjét, a beru­házások szabályozását. Mezőgaz­dasági vonatkozásban jelentős, a termelőszövetkezetek hitelrende­zése, a teljes körű amortizáció bevezetése és más intézkedések. A reform komplex bevezetésére 1968-ban kerül sor. Az alapvető elemek bevezetése együttesen (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom