Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
KÖRÖS TÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ A Békési Élei első számairól Békés megyében az utóbbi öt-tíz év alatt figyelmet érdemlő módon föllendültek a helytörténeti kutatások. Füzetsorozatok, városmonográfiák jelentek meg, a kulturális hagyományokat bemutató feldolgozások láttak napvilágot, sőt a megye történetét is újra megírták egy, a múltat csaknem napjainkig vázoló áttekintés formájában. A publikált kiadványok természetesen nemcsak formátum és jelleg tekintetében térnek el egymástól, színvonalukat, eredetiségüket illetően is igen nagy különbség van köztük, de összességükben mégis olyan törekvést mutatnak, amely a helyi értékek föltárására irányul. A megye történetét bemutató, kulturális hagyományait feldolgozó kisebb lélegzetű írások egy ideig a Körös Népe című antológiában jelentek meg. Részben ehhez hasonló, de többre is vállalkozó kiadványt indítottak a múlt évben a helyi tanács- és pártszervek, valamint a kulturális szervezetek a Békési Élet létrehozásával. A két antológia profiljának eltérését leginkább témakörük különbözősége mutatja: míg a Körös Népe elsősorban a Körös-vidék múltjának megszólaltatására törekedett szinte kizárólag csak kulturális anyag közlése révén, addig a Békési Élet — ahogy első három száma mutatja — a múlt bemutatása mellett a jelen problémáinak is fórumot biztosít, mégpedig igen különféle ' tárgyú munkák megjelentetésével. A kiadvány legnagyobb értéke éppen a tematikai sokoldalúság. A környék haladó agrárszocialista, művészeti, pedagógiai és egyéb hagyományait bemutató tanulmányok mellett a legkülönfélébb kérdésekről jelennek meg cikkek: a néprajztól a demográfián és urbanisztikán át a jogtudományig, a mezőgazdaságtól az orvostudományon keresztül a gazdasági földrajzig. Az egyes írások jellegüknek, mélységüknek, terjedelmüknek megfelelően kerülnek a tanulmány-, az ismeretterjesztés-, a dokumentum- vagy a szemlerovatba, de tipográfiailag is elkülönített helyen szerepelnek a kiállításokról készült tudósítások és a csak örömmel üdvözölhető vitacikkek. Bár a rovatok terjedelme, aránya füzetenként eléggé változó, az eddig kiadott számok felépítése jól láthatóan tükrözi a komplexitásban mértéket tartani tudó, alapjaiban helyes szerkesztési irányelveket Az egyes számok élén helytörténeti tárgyú tanulmányok állanak. A sokszínűség ezekre is jellemző: a politikai történet köréből valók éppúgy vannak köztük, mint gazdaságtörténetiek vagy a kulturális hagyományokkal foglalkozók. Közülük a legsikerültebbek újként feltárt dokumentumokra épülve nyújtanak országos viszonylatban is érdeklődésre számot tartó eredményeket Ilyen dr. Szabó Ferencnek az 1891. évi agrárszocialista szervezkedések nem ismert mozzanatairól szóló tanulmánya, és ide sorolható Sipitzky András — kissé ugyan egyoldalúan gazdaságtörténetinek sikerült -— cikke a Mezőhegyesi Cukorgyár múlt járók Emlékezés jellege ellenére is ide sorolható Elek László írása a természettudományos művelődés első hazai szer- vezeteirőL fl helytörténettel foglalkozók egy másik része, sajnos, nem ezt az utat járja. Ismert dokumentumgyűjteményekből vagy kevésbé ismert feldolgozásokból komplikálják cikkeiket, amelyek egészként éppúgy nem adnak újat, mint amennyire ismertek már az általuk felhasznált források. Feltűnően ez a helyzet — az egyébként is gyakran önmagára hivatkozó dr. Virágh Ferenc Gyula váráról szóló cikke esetén, és ebbe a típusba tartozik Szíj Rezső Kner tipográfiai törekvéseiről szóló, illetve Irányi István Szendrey Júlia első mezőberényi tartózkodását tárgyaló munkája. Természetesen helyet kell kapniuk az ilyen írásoknak az antológiában, de nem a tanulmány-, hanem az ismeretterjesztő rovatban. Az Ismeretterjesztés címszó alatt érdekes és a maguk nemében többnyire színvonalas művek jelentek meg, de maga a rovat terjedelmesebb lehetne, és bővítésének módja az előbb említett módon is elérhető. Ezenkívül több olyan munkára lenne szükség, mint dr. Tóth Lajos visz- szatekintése Szarvas kultúrtörténetének egy periódusára, illetve Fancsovics György felmérése, amely bepillantást nyújt a megye lakosságának művelődési viszonyaiba. A helyi erők elenleg arra alkalmasak leginkább, hogy ilyen — tájékoztató, dokumentáló — jellegű munkát színvonalasan végezzenek. Nem külön fejléccel ellátott részben találhatók, de önálló témakört képeznek azok a hol vázlatnyi, hol pedig tanulmány terjedelmű írások, amelyek a megye gazdasági életének jelenével foglalkoznak. Néhány közülük témájában és stílusában szakmai jellegűnek marad, mint Szabó János legelőgazdálkodásról szóló cikke, de az esetek többségében mást, érdekes híradást és eszmefuttatást kap az olvasó. A belvízrendezésről (Hartyányi László), a Körösök árvizéről (Ambrus Lajos), a kőolaj és földgáz kitermeléséről, valamint felhasználásáról (dr. Dank Viktor, Kelemen János) viszont közérdekű ismertetések látnak napvilágot. Vitathatatlan, hogy ezek csak növelik a kiadvány értékét Vitatkozni inkább azon lehetne, hogy ilyen antológiába valók-e az olyan cikkek, mint dr. Bakó Józsefé a munkavédelemről, vagy dr. Fodor Györgyé a válásokról; ezeknek ugyanis semmiféle lokális színezetük nincs, ezért inkább — persze másként megírva — szakfolyóiratba valók. Nagyon helyesen összpontosul a helyi problémák átfogására a szemle rovat. Olyan könyvekről közöl kritikákat, sőt időnként folyóiratcikk- és vitaismertetéseket, amelyek itteni hagyományokat dolgoznak fel. Ezzel a kritikai rovat egyrészt a helytörténeti kutatások mérlegének szerepét tölti be, másrészt orientálja is a hagyományfeltáró munkát, s bizonyos fokig a megye kulturális törekvéseinek egészét Mivel már most is van, de még inkább lehetne ilyen szerepe, joggal hibáztatható az az elnagyoltság, ami az első szám kritikai rovatát általában jellemzi. A továbbiakban örvendetes javulás történt: a tisztán re- cenzív jelleget az elemző megközelítés váltotta fel. Ezt a tendenciát kellene még tovább fokozni, hiszen aligha kétséges, hogy a megyére vonatkozó könyveknek a helyi fórumon kell megkapniuk — ha esetenként külső szakembertől is — a legbehatóbb elemző értékelést. Az a'apos önvizsgálatnak ez a módja jellemzi — különösen a második és harmadik füzetben — a „Kiállítás” rovatot. Külön pozitívum, hogy olyan neves művészeket is sikerült itt megszólaltatni, mint Koszta Rozália és Csoór István. Talán e rovatról szólva kell megdicsérni a gazdag és jó ízléssel válogatott illusztrációs anyagot is. Részben jellegéből adódóan, de jellege által nem mindig indokoltan decentralizált a vita rovat. Egy- egy szám anyagát jobban egy témára kellene összpontosítani; az eddigi problémák közül mind a helytörténetírás, mind a televízió kultúraadó szerepének kérdése nagyobb teret érdemelne. Ugyancsak tematikusabban kellene összeállítani a dokumentum rovat anyagát A koncepcionális egység és a tematikai sokszínűség dialektikájának még következetesebb érvényesítésére kellene törekednie a szerkesztésnek az eddigi számok tanulságainak elemzése alapján. Ez mindenekelőtt a lényeges helyi vonatkozások nélküli, szakmai jellegük miatt egyébként is máshová kívánkozó cikkek mellőzését követelné meg Előnyös lenne az arányok olyan megváltoztatása, amelyen belül több hely jutna — egyelőre — az ismeretterjesztésnek, s csak később a tanulmányoknak. A valamilyen oknál fogva aktuálissá vált természettudományos és gazdasági vonatkozású témák feldolgozásáról lemondani, az ilyen cikkek terjedelmét csökkenteni nem lenne tanácsos, sőt a még alig érintett problémák — néprajz, szociológia, iparosítás stb. — körébe illő tanulmányok megírását kellene szorgalmazni az erre alkalmas, esszé stílusban ás írni tudó szakembereknél. Továbbra is helyet kellene adni az országos témák vidékünk vonatkozásait megvilágító, valamint a tágabb értelemben vett táji jelleg specifikumait megmutató feldolgozásoknak. I szerkesztés még határozottabb vonalvezetése előbb-utóbb a színvonal emelkedését is magával hozná. E tekintetben az első számtól a harmadikig így is nagy előrelépés történt. Ha a fejlődés füzetről füzetre ilyen mértékű lesz, a Békési Elet hamarosan a legjobb vidéki antológiák közé emelkedik. Ez elsősorban attól függ, hogy a szerkesztőség milyen tág perspektívában gondolkodik, milyen aktivitással szervez és milyen igényesen válogat Dr. Kaposi Márton Németh András ===== i======= i ===== 11 Ülő nő :l: OLVASÓNAPLÓMBÓL A dolgok Kisregény méretű Georges Perec Renaudot-úijas regénye, A dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy a könyv csupán méreteihez mérendő érdek ességű. A fiatal francia író furcsa, félig regény, félig esszé könyve ugyanis a mai huszonöt és harminc év közötti vagy körüli francia nemzedékről szól — Perec velük egyidős —, méghozzá úgy, hogy egyszerre szövi át a nemzedék-társ író önvallomása és nemzedékét megértő szándéka, s egyszerre határolja el magát ennek a generációnak a hibáitól, életérzésétől. A dolgok két hőse. a fiatal reklám- és közvéleménykutató szakember házaspár, Jerome . és Sylvie egy elég népes réteg képviselője: félbemaradt egyetemisták, akik se nem ®gé- szén értelmiségiek, se nem Mucsi József: Esti hangok távoli fUttyök motorzúgás csend kacaj az utcán újabb vonatfiitty egyedül vagyok hotelszobámban egy fék csikorog mindenki elment nekem a félénk ifjú csend maradt és a szaladó kurtácska évek valaki megjött kattan a kilincs nyílik az ajtó és egy új holnap és holnap újra bezárom magam hogy kinyíljak mint havasi gyopár Zakopane, 1966. július 11. egészen szabadúszók, se nem egészen alkalmazottaik. Életük két fő meghatározója a tárgyak, a dolgok — bútorok, lakás, ruhák, könyvek, (kanyhafelszerelési eszközök — megszerzésére irányuló vágyaik és a csaknem teljes értetlenség, sőt közöny és tehetetlenség az őket körülvevő világ mélyebb összefüggéseivel, a társadalmi valósággal szemben. S ez az, amiben Perec elhatárolja magát hőseitől, ez a közöny és tehetetlenség. Jól tapint rá, mennyire kiszolgáltatottá válik emiatt ez a nemzedék, mennyire befolyásolhatóvá, mennyire felhasználhatóvá — akár jóra, akár rosszra annak a kezében', aki ért a velük való bánáshoz. Ugyanakkor Perec finoman kielemzi, hogyan és miiért hatalmasodott el a dolgök iránti vágy hőseiben. Ezt a vágyat sugallják a reklámok, a filmek, a magazinok. Maga Jerome és Sylvie is ebben a szakmában dolgozik. Felőrli őket az a gépezet, melyet maguk is mozgatnak. A merkantilizált társadalom őket' is felszippantja, az áru fétis jellege lassan és különös módon életérzéssé, alapérzéssé válik bennük. S Perec szerint generációjának felemás életérzése, a világban meg nem talált helyük, az elidegenedés jórészt ennek a furcsa folyamatnak köszönhető. A dolgok okos és hűvösen tárgyilagos stílusú könyv, sajátosan francia mű, de mondanivalója, s hősei nemcsak a mai Franciaországban érvényesek és igazak. Takács István
