Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

I960, december 24. 5 fizombat Tömörkény István Napjainkban emlékeznek meg országszerte a nagy szegedi író, Tömörkény István születésének százéves évfordulójáról. 1866. de­cember 21-én született Cegléden. Apja vendéglőjében mindenféle ember megfordult, de különösen a vásárból hazatérő parasztok, s a gyermek Tömörkény itt szerez­te első maradandó benyomásait az életről, s az Alföld e tájának pa­rasztjairól. Az adomák, melyeket gyermekkorában hall, későbbi írásainak forrásaivá válnak. Első írásai a nyolcvanas évek­től jelennek meg a Szegedi Hír­adóban, de hamarosan megnyíl­nak a tehetséges író előtt az or­szágos lapok is: a Pesti Hírlap, a Budapesti Napló, az Űj Idők, a Magyar Figyelő, s neve ismertté válik a század végére egész Ma­gyarországon. Első novellásgyűj- teménye Szegedi parasztok és egyéb urak címen jelent meg 1893-ban, s e kötetének is jellem­zője már az, amit Kispéter And­rás egész életművéről mond: .....művészete sokoldalú gazdag­ságában tükrözi kora paraszti vi­lágát, ő az első képviselője annak a paraszti-népi realizmusnak, amelyet később Móra Ferenc foly­tat, s amely Móricz Zsigmond írá­saiban teljesedik ki a legszeb­ben”. Tömörkény igazi területe tehát a parasztábrázolás, s ami­kor a polgári életforma ábrázo­lására vállalkozik, már kevésbé hitelesek figurái. Bizonyos fokig Mikszáth folytatója, de a mik- száthi anekdotikus hangnem ná­la valami sajátos líraisággá oldó­dik, amikor az öreg parasztról szól, aki „röttentő halandó”, vagy amikor az idegenben állomásozó magyar bakák életét eleveníti meg, akik „gügyögnek” a hazai emlékeket elhozó, dermedésből éledő fecskéknek, „mint ahogy az apró gyermekeknek szokás”. Tömörkény nem szocialista, de szociálisan érző, gondolkodó író. A parasztok, a vizen járók és két­kezi munkások ábrázolásakor mentes az álromantikától, s a sze­génység valóságát olykor mór móriczi erővel szólaltatja meg. Elekes Ferkó történetének olvasá­sakor az öreg tanító mormogását nem érezhetjük belenyugvásnak a megváltoztathatatlanba: „Igen, áldozatoknak kell lenniük. Ren­delve van, hogy áldozatok tétesse­nek”. Több ez, mint humanizmus, a lázadás csíráit érezzük e lefoj­tott indulatú szavak mögött; s a népi nyelv és népi szimbolisztika művészi ötvözéséből adódó stílu­sának varázsa sem öncélú játék, mindig a mondanivaló, az ábrá­zolás szolgálatában álL Népek az ország szolgálatában c. posztumusz kötetének kapcsán adott nagyszerű jellemzést Móricz az immár klasszikussá vált Tö­mörkénnyel kapcsolatban 1917- ben: „önkéntelen feljegyzője volt nagy pillanatoknak, amelyek megrendítően hatnak.” A felsza­badulás óta Tömörkény művésze­te is egyre nagyobb megbecsülés­hez jut, ezt bizonyítják évenként meg-megjelenő kötetei is. Irodal­munk haladó hagyományai között tartjuk immár számón Tömör­kény Istvánt. Filadelfi Mihály a TIT irodalmi szakosztályának tagja A jövő hét a tv-hen Nem vagyunk angyalok. (Hét­fő, 15.15) Fehér Klára zenés tv- játéka (ismétlés). Az írónőt a Magány című elbeszélésére érke­zett több ezer levél indította a darab megírására A novella szá­mos olyan morális kérdést érin­tett, amely sokak életében problé­ma vagy azzá válhat. A szerzőt a védő és támadó levelek vígjáték megírására ösztönözték, amelyet csaknem kilenc éve mutatott be a Madách Színház, a televízió pedig tavasszal. Világirodalmi magazin. (Hétfő, 18.00) Másodszor jelentkezik ez az adás, amellyel a szerkesztők arra törekszenek, hogy a kortárs- irodalom legfrissebb, legmoder­nebb műveibe nyújtsanak bepil­lantást. Ezúttal főként lírai hang­vételű műveket dolgoz fel a mű­sor; mottója lehet a szintén kép­ernyőre kerülő jelenet egyik mondata: „Az ember boldogságra születik, mint a madár a repü­lésre”. Az ember boldogságra tö­rekvése szólal meg többek között Heinrich Böll, O’Henry, Jevtusen­ko, Alberto Moravia, John Stein­beck és mások írásaiban. A je­lenetek ezúttal is díszlet nélkül kerülnek előadásra.' Ólomglória. (Szerda, 19.50) A magyarul beszélő francia film megtörtént és annak idején a vi­lágsajtó által szétkürtölt ese­ményről szól, amelynek főszerep­lője — a valóságban is ez volt a neve — Van Meegeren, a hírhedt képhamisító. A háború után, ami­kor a szövetséges csapatok meg­bízottai a vezető nácik képtárait leltározták, több olyan Delft-képet találtak, amelyeknek létezéséről addig senki sem tudott. És ami­kor vissza ákarták juttatni azo­kat a jogos tulajdonosaiknak, ki­derült, hogy ilyen igénylő nin­csen. A szálak Van Meegerenhez vezettek, aki mint képkereskedő foglalkozott annak idején ezekkel a képekkel. A háború után igen súlyos büntetés várt azokra, akik­ről bebizonyosodott, hogy a volt deportáltak vagyonát dézsmálták. Van Meegeren a kérdéses képe­ket azonban saját maga festette Delft modorában. Csakhogy a szakértők ennek ellenére eredeti­nek ítélik a hamisítványokat. Mi­képpen bizonyítja a hamisító, hogy nem rabolta, hanem saját maga készítette a képeket? Er­ről szól a fordulatos cselekményű film. Szilveszter, vagy amit akartok. (Szombat, 21.35-től) A tv idei sziveszteri műsorában lesz vari­eté, tán.cdalfesztivál, persziflázs, humoreszkek, monológok, magán­számok. Veszedelmes labdacsok. (Va­sárnap 21.40) Krimiparódia. A film „Angyal”-mintára készült és háromfajta labdacsról szól, ame­lyeket egy — a színen tetemként megjelenő — öreg kémikus ké­szített, s ezek egyikébe zárta meg nem értéttségét. Áz öreg zenét szerzett és aki a labdacsot beve­szi, rögtön az ő szerzeményét kezdi énekelni. A második és a harmadik labdacs tulajdonsága... No de erről majd vasárnap. A labdacsok természetesen összeke­verednek és elcserélődnek. Ekkor színre lép a nagy detektív, aki kérlelhetetlen vaslogikával min­dent kiderít az angol kollégától megszokott eleganciával. Templar Simont Latinovics Zoltán játssza, a cselekmény színhelye az őshaza: Anglia, pontosabban Linkfield. J. Gy. Van-e közöttük egy új Lakatos Gabriella? Kicsi fehér balettcipő... Mit szóltok hozzá? — kérdi Darida Szilvia Pintér Lillától és Hangyái Évikétől. Figyelem! Rózsi tanár néni magyaráz, hét kis előkészítős hallgatja. A tanóra gyorsan elröpül, pedig olyan jól érzik 'magúkat, hogy akár haza se mennének... tésére is, ahová mint hírlik, harminc falusi kislány és kis­fiú jár — mozgáskultúrát ta­Tizenkét évvel ezelőtt je­lentkeztek a legelsők: balet­tet tanulni szeretnének! A szép mozgás művészetét elsa­játítani vonzó dolog, az pe­dig csak természetes, hogy az orosházi kultúrház vezetői azonnal reagáltak az igényre, s megkérték Urbán Rózsi tánctanárnőt: vállalja el a gyermekek tanítását. Vállal­ta és azóta megszakítás nél­kül vezetője á tízhónapos ba­lettiskolának. A kultúrház vezetői mesé­lik, hogy ha jól megszámol­ják, ötroennégy óta 350 nö­vendéke volt az iskolának. Most 14 elöképzös aprósága (íme a képek!) és 16 egy- négy éve balettező tanulója van. Az elmúlt vasárnap nyilvános órákat rendeztek az első fél év anyagából a zeneiskola koncerttermében. Nagymamák. anyukák és apukák jöttek el és tapsol­tak nekik, és kitűnő tanár­lőjüknek, akit éppen a kö- ■elmúltban kértek meg a mauszénási balettiskola neze­nulni... (s. e.) Fotó: Demény Fő a komolyság! Elöl Hetényi Mari és Sapka Erika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom