Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Kassai Ferenc: Niklai Ádám: Filadelfi Mihály: Karácsonyi levél Vietnamból Tudod, Betty oly furcsák itt a fákon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony, a sűrű lombon ingó pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égnek: a dzsungel-karácsonyfa díszei. S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt velem, Betty. Betty, sok csók a gyerekeknek. Gyertyát gyújtani a kicsi Joe-nkat Betty, az istenért, ne engedd! Ruhája könnyen lángra kaphat! Ö Betty, mikor szemükben nagyra nő a felelem s árnyéka önarcunkra ég, mikor gyerekek szája szegletén halál mosolyog angyal-félszegen.1. Tudod, Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony. Szerelem Almomban fa voltam szél fénylett rügy ringott ágaim álmain néztelek megláttál hívtalak leültél védtelek szunnyadtál hűvösség lehelt ránk suttogtam féltelek ébredtél szemedben egyszerre láttam meg elmégy majd én meg művirágba borultam Évfordulón Planéták roppantak össze már bennem és gyúródtak új összefüggésekké szétzilált és izgága vakmerő bolond akarások halkulnak konok elhatározássá amíg a kezedet fogom és mappám a lelked ösvényeiden is eligazodom már s nem talány többé a tekinteted sem szedjünk a réten virágokat amíg roppan az idő könyörtelen nagy roppanással s emléked leszek vagy emlékem te. Kérdőjelek vagyunk és tűzvillanások és két összenőtt ököl vagyunk és két bolond egymás szivébe belenőtt szív vagyunk planéták roppanása a mi szerelmünk ezer összefüggés s új reláció s a gordonkahúrok búgása mégis a szerelmünk amíg roppan az idő könyörtelen nagy roppanással s emléked leszek vagy emlékem te. K'lenc-tíz éve annak már, amiken Miska bácsi földművesszövetkezeti felvásárló volt. A falvakat járta, felkereste otthonukban azokat a gazdákat, akik hizlalásra vagy valami termény eladására szerződést kötöttek. Érdeklődött, hogyan nőnek a malacok, híznak-e már, jól növekszik-e a cukorrépa. Egyiknél erről, másiknál arról, ki mire szerződött, ki mire vett fel előleget. Szorgalmasan nyitogatta az utcakapukat, ahol zárva találta, zörgetett, s ha kicsit kinyújtotta a nyakát, a kerítés felett be is tudott nézni, mert jó szálas ember. Az egyik ház kapujánál többször is kinyújtotta nyakát, kutatta szemével, hogy az udvar valamelyik sarkában vagy a kertben nem szöszmötöl-e valaki, és nem hallja a zörgetést, mert nagyon belemerült, a keze ügyében lem dologba. Már többször be is kiáltott, de csak a kutya ugatott, s meg-megrángglta láncát, és a tyúkok szaladtak kotkodálva a kert végébe, a ribizli- bokrok alá. Már-már dolga végezetlenül akart elmenni, amikor a konyhaajión kidugta a fejét egy asszony, de hirtelen vissza is rántotta, majd komótosan kilépett egy rátarti férfi. Miska bácsi még néhány pillanatig az udvart nézte a kerítés felett, majd hátralépett és várta, hogy kinyíljon a kapu. Ennek a háznak a gazdájával még nem találkozott, s csak gondolta, hogy a komótosan közeledő lesz Jeszenszki, akit keres, öt hízóra szerződött, s jócskán kapott hizlálási előleget, jó lesz már megnézni, milyenek, mikor lehet szállítani, mert kétszer volt már itt, de egyszer sem talált senkit itthon. Végre kinyílt a kapu s ott állt előtte, aki az imént a konyhaajtón lépett ki. Nyírott bajusza szénfekete volt, látszott, hogy fakóságát festék takarja. Vastag ajka között cigaretta füstölt. Kezét sem nyújtotta, csak állt, mereven kihúzva testét. Miska bácsit meghökkentette a dolog, s hadarva köszönt, megkérdezte, jó helyen jár-e, Jeszenszkiéket keresi. Amaz biccentett, hogy igen és Miska bácsi máris előrelépett, hogy beljebb kerüljön a kapun. — Mi járatban? — vette ki ajka közül a cigarettát Jeszenszki és cövekként állt a kapuban. — A hízókat jöttem megnézni — nyújtott kezet Miska bácsi. Jeszenszki megenyhült és toieg is rázta Miska bácsi kezét, hogy hát sajnálja, kár, hogy nem jött előbb, jól járt volna velük, nagyon szépek voltak, darbonként 130 kilogrammot nyomtak, de már eladta. » Miska bácsi először meglepődött, hogy nem tudott az eladásról, ezután pedig meghökkent, hogyhogy jól járt volna a hízókkal, hiszen nem magának akarta megvenni azokat. — Én a földművesszövetkezet felvásárlója vagyok, a szerződött hízókat akarom megnézni. Jeszenszki nyelt egyet, s úgy nézett apró szemeivel Miska bácsira, mint valami istencsapásra. Azután széttárta karját, hiába minden. —a Nem volt nekem más hízóm, csak amit éladtam. Miska bácsi bosszant nézett az arcába, majd hirtelen távoli emlékeiben kezdett kutatni. Derengett benne valami halványan, de nem tudott rájönni, hogy mi az.-— Nem találkoztunk mi már valahol? — húzta fel szemöldökét. Jeszenszki megrántotta vállát, s hosszan rázta a fejét: — Soha nem láttam magát. — És úgy állt ismét, mint a cövek, arcát ridegség vonta be. A kapu kilincsére tette a kezét, majd hátCserei Pál: Találkozás húsz év után rászólt az udvarba, mintha hívta volna wo- laki: — Megyek mindjárt. Miska bácsi végig-végignézett rajta, nem hagyta valami nyugton, s nehezen szánta rá magát, hogy otthagyja. — Akkor még beszélünk a hízókról meg a hizlálási előlegről — fordult kissé oldalt. — Ez nem becsületes dolog, amit maga csinált — és közben kinyújtotta nyakát és a kerítés felett benézett még egyszer az udvarba. Az asszony, aki kidugta a fejét a konyhaajtón, amikor bekiáltott, ott állt közel a kapunál és hallgatózott. Ahogy eltávolodott néhány lépést Miska bácsi, Jeszenszki bevágta a kaput és foga közt szűrte: — Az atyaúristenit neki! Csendes májusi délután volt, s a sziszegő szavak is elkúsztak Miska bácsi füléig, aki most mar nem találta helyét. Ment, ment az utcán és előtte táncoltak Jeszenszki arcvonásai. Hol látta?... Mikor?... Ösztönösen fordult utcáról utcára, nem gondolt egyetlen szerződésre sem, örvényként kavarogtak fejében a gondolatok. Csak akkor vette észre hol van, amikor a tanácsháza nyitott ablakán rászólt az elnök: — Hol járt, Miska bácsi? Hirtelen megtorpant, majd az ablak irányába nézett és felocsúdott. — Jeszenszkinél voltam. Furcsa ember. Hizlalást szerződést köt, előleget vesz fel és másnak adja el a hízókat. — Művel az ilyen dolgokat. Nehezen veszi be a törzs úr begye, hogy nem különb a többinél. Miska bácsi megremegett, s eszébe jutott Szarvas periférikus része, Zöldpázsit. Húsz esztendővel ezelőtt történt. Nyár volt, és a reggeli órákban már ingujjra vetkőzve sepre- gette össze az udvaron a faforgácsot. Kerti gereblyéket, tapasztó simítókat faragott, és a piacon árulta, amikor nem jutott neki ku- bikolnivaló. A kétnyelű kést, a gyalut, a fűrészt, kecskelábat még megelőző este pakolta el. Kis kasba rakosgatta a faforgácsot, amikor két idegen nyitott be a dróthálós kiskapun. Megálltak megette, s az egyik rászólt: — Mi újság? — Takarítgatom az udvart — egyenesedett fel a kas mellől Miska bácsi. — Kerüljenek beljebb — tessékelte a két idegent. Azoknak összevillant a szemük s megindultak a konyha felé, majd beléptek a szobába. Szótlanul álltak egy ideig, majd aki az udvaron szólt, a szekrény felé lépett, hirtelen feltépte ajtaját, s nagyot kiáltott: — Hol vannak a könyvek!? — Ott is van néhány meg itt is — mutatott Miska bácsi a sublótra. — Oda rakjuk, ahol jobban van hely. — Milyen könyveket dugdos?... Hm... Kellerman: Alagút... Dosztojevszkij: Bűn és bűnliődés ... Petőfi: összes versei... Minek olvas ilyesmit? — dobta a szoba agyagpadlójára Veres Péter Gyepsor-át. — Ez a bolond paraszt összeírkál minden sületlenséget. Miska bácsi csak állt, szótlanul nézte, hogyan dúrják, dobálják féltve őrzött kincseit. — Hát ez micsoda? — dugta Miska bácsi orra alá hirtelen az egyik könyvet, aki az imént elhajította a Gyepsor-t. — Viharsarok...?! Felesége kezét tördelve állt a szobaajtóban. Azután hirtelen három lépést hátrált, kifelé indult a két idegen. Miska bácsi utánuk. — A laktanyába megyek — nézett a feleségére ... Jeszenszki az istálló előtt sétált hátra tett kézzel, amikor Miska bácsi belépett a laktanya udvarába.-0 Erre, erre — mutatott a zárható kocsiszínre. Az elvtársak szíve megszakadt volna, ha te nem jössz — lökött rajta, ahogy kinyitotta a kocsiszín ajtaját. — Mozgás, mozgás, az atyaúristenit!... — Megállt az ajtóban s végignézett a zsúfolástól mozogni is alig tudó embereken. — Barátság, elvtár- sak... A nyári napfényben csillogott-villogott kalapján a kakastoll... Délfelé Miska bácsi felesége nyitott be a laktanya udvarába, kosárral a karján. — Mit akar itt? — áUt elébe szétvetett lábbal Jeszenszki. — Ebédet hoztam az uramnak. — Kapnak ők eleget — mordult rá, majd dobbantott a lábával, amikor Miska bácsi felesége csak előre igyekezett. — Az atyaúristenit, hát nem érti!?... Nagyon meleg volt, a nap forróra sütötte az udvar kövezetét, az istállóban, a kocsiszínben fullasztó volt a levegő, és torzult arccal féloldalt dűlve szorították össze fogukat, ajkukat az emberek, vagy ültek és a falnak támaszkodva fogták gyomrukat, fejüket, oldalukat. Miska bácsin az ing cafatokban lógott... — Hát persze, a törzs úr — tolta fel homlokán a simlis sapkát Miska bácsi, s a tanácselnökre nézett. — Olyan volt annak az atyaúristen, mint nekünk az adjonisten. A bikacsököt nagyon kedvelte ... Metélt tészta lett az én ingemből is... Hogy is emlékezne rá, hogy mi már találkoztunk... Ex librisek Lipták Pál rajzai Az ex libris-gyűjtők tábora napjainkban egyre növekszik, hazánkban sincs ez másként. Festőművészeink közül sokan foglalkoznak ex lib.~Í!s-raizolás=al, s minő "több otthoni könyvtár könyveibe kerülnek hasonló, művészi ex lib-isek. Lipták Pál festőművész ra'-ri közül muta.unk be négyet. ♦VAkCA 1 ♦ (írAlAi S
