Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
Az MSZMP IX. kongresszusának határozata umegyezmény végrehajtása. Timföldtermelésünk öt év alatt csaknem kétszeresére, mintegy 460 000 tonnára emelkedik. Ebben az időszakban befejeződik a Százhalombattai Kőolajkombinát hárommillió tonnás feldolgozókapacitásának kiépítése és kezdetét veszi e kombinát kétszeresére történő bővítése. Körülbelül 1000 mW erőművi kapacitást építünk Százhalombattán, a Bánhidai Erőmű bővítésével, a gyöngyösi új erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú új konstrukciók és termelési eljárások meghonosítására. Hazánkban az ipar növekedése csak a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésével együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve növeljük a mezőgazdasági beruházások mértékét. Folytatjuk a mezőgazdaság korszerűsítését, belterjes irányú fejlesztését. 1966—1970 között kereken kétszeresére növeljük a műtrágya felhasználását A mezőgazdaság — többek között — 38—40 ezer traktort, 35—36 ezer pótkocsit 6—7 ezer gabonakombájnt kap. A mezőgazdasági üzemeknél fokozatosan olyan helyzetet alakítanak ki, amely túlnyomó többségük számára lehetővé teszi, hogy bevételeikből fedezzék a termelés növeléséhez szükséges eszközöket és a személyi kiadásaikat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelőszövetkezetek rátérjenek a valamennyi üzemágra kiterjesztett garantált havonkénti munkadíjazásra. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél nagyobb mértékű kiaknázására. A mezőgazdaság kívánatos ütemű fejlődésének biztosítása a tervidőszakban szükségessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdálkodási rendszernek megfelelő termelőszövetkezeti hitelberuházási, állami támogatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy a jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa, tárgyalja meg a termelőszövetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseket, válassza meg az országos termelőszövetkezeti tanácsot és foglaljon állást ,a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves tervben nagy erőt fordítunk a közlekedés fejlesztésére, elsősorban a villamos- és Diesel-vontatás részarányának növelésére. A lakásépítés meggyorsítására a tervidőszakban 4—5 korszerű házgyár építését tervezzük. M A gyorsan fejlődő termelés ■ növekvő anyagszükségletének és a fejlett technika átvételének fedezeteként egyre nagyobb mértékű exportra van szükségünk. Az iparcikkek exportjának 50 százalékos növelését tervezzük. Az export növelésében nagy szerep hárul a vegyiparra, a könnyűiparra, a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és az alumíniumiparra. Ipari kivitelünkben — alapvetően a KGST-országokkal történő gazdasági együttműködés keretében — változatlanul vezető szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk az eddig importforrásokból kielégített igények hazai forrásból történő gazdaságos kielégítésére. Ezt a célt szolgálja harmadik ötéves tervünkben a vegyipari, a papíripari és a faipari kapacitások nagyobb mértékű fejlesztése. OQ A fejlődés okozta új körülméfcwi nyék napirendre tűzték a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdálkodásunk jelenlegi módszerei már a mai helyzetnek sem felélnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk adott fokán lehetővé és szükségessé vált a tervgazdálkodás továbbfejlesztése. A jövőben a tervszerű központi irányítást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, hanem közgazdasági eszközökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív szerepére építünk, a tervgazdálkodás keretében nagyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyotknaik. A reform fő célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, segítse a szocialista társadalom teljes felépítését, kibontakoztassa a szocialista tervgazdálkodás előnyeit, lehetővé tegye gazdaságpolitikánk következetesebb megvalósítását. A gazdasági reform legfontosabb célkitűzései: — a népgazdaság dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb fejlődése, — a termelés és a fogyasztás szerkezetének olyan változása, amely megegyezik a néng^zdasági szükségletekkel és kielégíti azokat, — a nemzetiközi munkamegosztásba való intenzívebb bekapcsolódás, külkereskedelmünk gazdaságosságának javulása, — a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb behatolása a termelésbe és a fogyasztásba, — a dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági folyamatok irányításában és ellenőrzésében, — összességében: eredményesebb gazdálkodás az életszínvonalemelés további bázisának megteremtéséhez. A reform megvalósítása mélyreható politikai folyamat is, amely egész társadalmunkat érinti. A gazdasági döntések decentralizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság a legfőbb feltétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére áttekinthetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentősen hozzájárul az alkotó munka, a kezdeményezések kibontakoztatásához. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése növeli a munka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági vezetőket a korábbinál nagyobb feladatok elé állítja. Tömegméretekben biztosítja a dolgozók, a vezetők fejlődését, tágabb teret ad a tehetségek felismeréséhez és hasznosításukhoz megfelelő munkahelyen. Az új rendszer növeli az állami irányító szervek kötelességeit és felelősségét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvalósításáért, a gazdasági reform bevezetéséért és alkalmazásáért folytatott tevékenység növeli az egész társadalom aktivitását, az alkotó munka jobb kibontakozását. IV. Az életszínvonal alakulása Több új és magas műszaki színvonalú ipari üzem lépett termelésbe, előrehaladtunk az ipari termelés koncentrációjában. Helyesnek bizonyult az iparvállalatok összevonása, a középirányító szervek számának csökkentése. Az összevonások célja: a műszaki, szellemi erők gazdaságosabb felhasználása. Ennek kezdeti eredményei vannak. A termelőerők erőteljesebb koncentrációja azonban még hosz- szabb időt igényel. A két kongresszus közötti időben folytattuk a vasút dieselesítését, villamosítását, növeltük a közúti közlekedési gépparkunkat, bővítettük és javítottuk úthálózatunkat öt év alatt kb. kétharmadával nőtt az építőipar gépállománya, növekedett a korszerűbb, a nagyelemes építkezések részaránya, az előregyártott beton- és vasbetonszerkezetek felhasználása. A mezőgazdaság termelése 10 ■ százalékkal haladta meg az előző öt évit, ez a kedvezőtlen időjárást és a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti időszakának nehézségeit figyelembe vévé nagy eredmény. A tervidőszak végén a kenyérgabonaszükségletet hazai termésből fedeztük. A felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 1960-hoz képest 20 százalékkal nőtt. Már tapasztalhatók a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésének eredményei. Öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöt, elterjedtek a nagyobb hozamú növényfajták. Javult a mezőgazdaság technikai ellátottsága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok száma és két és félszeresére az öntözhető terület. W A mind szélesebb és gyors üte- a mű munkamegosztás mélyrehatóan megváltoztatta az ipar és a mező- gazdaság kölcsönös viszonyát, valamint a termelés területi, ágazati és üzemi megoszlását. A mezőgazdaság gyors ütemben válik egyrészt nagymértékű ipari fogyasztóvá, másrészt az ipar jelentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kisérő jelensége a népesség gyors és nagyarányú társadalmi, szakmai átrétegeződése. Több százezer ember változtatott ebben az időszakban foglalkozást és lakóhelyet. A szocialista iparosítás munkaerőforrását főleg a mezőgazdaság jelentette. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az összes keresőkéhez képest az 1949-es 55 százalékról 31 százalékra csökkent. Az ipari beruházásoknak háromnegyed részét vidéken használták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az. ipari foglalkoztatottak számának növekedési üteme csaknem kétszerese volt az országos és négyszerese a budapesti növekedésének. Az iparban dolgozók száma öt év alatt az Alföldön 38 százalékkal, Dél-Dunántúlon 29 százalékkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növekedett. Ennek ellenére a budapesti ipar 1965-ben még az ország összes ipari dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Feladatunk, hogy folytassuk a vidék iparosítását. W Bővültek az ország nemzetközi ■ gazdasági kapcsolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredményei igazolják a gazdasági összefogásra irányuló politikánk helyességét. A második ötéves terv éveiben külkereskedelmi forgalmunk a KGST-országokkal 70 százalékkal, ezen belül a Szovjetunióval 93 százalékkal növekedett. Fejlődésünket biztonságossá teszi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szállításaival megoldottnak tekinthető a harmadik ötéves terv teljesítéséhez szükséges energiahordozók és a villamos energia importja, vaskohászatunk ellátása alapanyagokkal. Külkereskedelmi forgalmunk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Üj és hasznos termelési és kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megvalósult nemzetközi munkamegosztás egyes fontos iparágakban még nem tekinthető kielégítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok között a szakosítás szélesedjék, a kooperáció jobaon működjön, Együttműködésre törekszünk minden szocialista országgal, de készek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sajátos megnyilvánulása. Sokszorosára nőtt a hazánkba látogatók és külföldre utazók száma. Ez politikailag és gazdaságilag is előnyös. Gazdasági fejlődésünk elemzé- ■ se — az egészében pozitív képen belül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kongresszusi célokat nem tudtuk teljes egészében elérni. A nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a tervezettől. A mezőgazdasági termelés emelkedése a tervezettnél alacsonyabb volt, a termelési költségek az iparban az előirányzottnál kisebb mértékben csökkentek és a mezőgazdaságban — főleg a növekvő anyagköltségek miatt — nőttek. Fogyasztásra és felhalmozásra együttesen — beleértve a készletek növekedését is — többet fordítottunk, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, vagyis többet osztottunk el, mint amennyit megtermeltünk és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágakban az állóeszközök kihasználása elégtelen volt, viszonylag sok új beruházást kezdtünk meg. A munka szervezettsége nem felelt meg a követelményeknek, s ez szerepet játszott abban, hogy a munka termelékenysége nem a kívánt mértékben emelkedett. Az ötéves tervszakasz második felében a népgazdaság fejlődésének üteme lassult. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatában felléptünk a kedvezőtlen tendenciák ellen, ennek hatása 1965-ben már érvényesült. Kidolgoztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mechanizmus reformját. Gazdasági feladataink a követ■ kező időszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósítására és ezzel egyidejűleg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgozására és bevezetésére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: — Folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését; — Tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rendszeresen javítjuk a lakosság élet- körülményeit, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését, ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk. A mezőgazdasági termelés a megelőző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beruházások összege öt év alatt érje el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reáljövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megoldanunk: A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyensúlyozottabbá. Fenntartjuk a felhalmozás és az elosztás eddigi arányát. A beruházások növelésével megalapozzuk a népgazdaság továbbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelését. A terv nagy figyelmet fordít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztésére, figyelembe veszi, hogy a jövőben is szükséges az ipar súlyának további növelése, ezért a beruházások 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza elő. Kedvező irányú további szerkezeti változás megy végbe az energiahordozók felhasználásában. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalékot A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit-, földgázvagyo- nunk nagyobb mértékű hasznosításával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termelés 32—36 százalékkal emelkedik, a vegyipar termelése 55—60 százalékkal, a gépiparé 40—45 százalékkal növekszik. Gépiparunk nagy feladata r közúti közlekedési eszközök gyártásának jelentős arányú fejlesztése. A program szerint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kezdődik meg a szovjet—magyar timföld-alumíniA két kongresszus közötti idő- ■ szakban a népgazdaság fejlődéinek megfelelően javultak a lakosság ' stkörülményei. Lényegében teljessé vált a fejnőtt férfilakosság foglalkoztatottsága. Általánossá vált a társadalombiztosítás, javult a lakáshelyzet. A második ötéves terv időszakában 282 000 lakás épült. A munkások és az alkalmazottak, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1965-ben 18 százalékkal haladta meg az 1960. évit. A reáljövedelem azonban egyenetlenül, az egyes években változóan növekedett. Az egy főre jutó jövedelem- növekedésnek kisebb részét tette ki a reálbérek emelkedése, a nagyobb rész a foglalkoztatottság és a béren kívüli jövedelmek — elsősorban a nyugdíj — emelkedéséből származott. A szocialista állam hatalmas összegeket költött a társadalmi gondoskodás céljaira. Csak nyugdíjak címén 1963-ben
