Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG IM. DECEMBER 4., VASÁRNAP An»: 80 fillér xxi. Évfolyam, 286. szám Ismét Kádár János elvtársat választották a Központi Bizottság első titkárává Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. I A küldöttek elsőként meghallgatták a Fellebb- viteli Bizottság jelentését, amelyet Nemeslaki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően mind a Fellebbviteli Bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fellebbviteli Bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak, s a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztását kővetően megtartotta első ülését, amelyen megválasztották a tisztségviselőket. A Központi Bizottság — a Politikai Bizottság javaslatára — előterjesztést hagyott jóvá a KB apparátusának — a gazdasági mechanizmus reformja előkészítésével összefüggő — módosításáról. Megválasztotta ezenkívül a Központi Bizottság mellett működő bizottságokat és munkaközösségeket, kijelölte a párt központi lapjainak főszerkesztőit, ifletvo a szerkesztő bizottságok vezetőit, megerősítette, illetve kinevezte a KB apparátusának osztályvezetőit, majd folyó ügyeket tárgyalt. Ezután Németh Károly ismertette a kongresz- szus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság, és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének har tározataít. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság tagjait. Kádár János vitazáró beszéde Tisztelt Kongresszusi Kedves Elvtársak! Elvtársnők! Kongresszusunk munkájának, tanácskozásának híre elterjedt az országban, sőt határainkon túl is, s részben ismerjük már a visszhangot is. Szinte egyöntetű az a vélemény, hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politikájában szilárd, céljait ismerő párt tanácskozása, amely munkáját minden látványosság nélkül, a nagy szavakat kerülve végzi, reálisan elemzi a helyzetet és ugyanígy tárgyalja a jövő feladatait. Örülünk ennek a véleménynek, s annak is, ha a kongresszusunk ezt tükrözte. A vitában 48 küldött szólalt fel, és a felszólalók nagy felelősséggel, a kérdés ismeretéiben és sokoldalúan szóltak a legf ontosabbról, pártunk bel- és külpolitikájáról, a nemzetközi munkásmozgalomról, a gazdasági és kulturális építőmunkáról, a párt életének leglényegesebb kérdéseiről. A felszólalások általában alátámasztották és megerősítették mindazt, amit a Központi Bizottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatokról összegezett. Jó dolog, hogy a felszólalók jelentős része tulajdonképpen már azzal foglalkozott, hogyan és miképpen képzelik a kongresszus határozatainak végrehajtását. A vitát a kongresszus által tárgyalt nagy fontosságú kérdésekhez méltónak tartom. E terem falain túl szinte aktív részese volt a kongresszus munkájának az egész párttagság, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresszus több mint ezer táviratot és levelet kapott. Kaptunk például üdvözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fémművek 20 ezer dolgozója röpeyüléseken tárgyalta meg és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üzeneteket és a leveleket általában nagy dolgozókollektívák küldték. Ezek mindegyikét megemlíteni persze lehetetlen, de elmondhatom, hogy kivétel nélkül összefüggnek a kongresszus tiszteletére indított szocialista munka versenynyel és többségük már a vállalt felajánlások teljesítését jelenti be. A Központi Bizottság nevében és — bizonyára egyetértenek ezzel — kongresszusunk nevében megköszönöm a szolidaritást, a táviratokat és a leveleket, azt, hogy így emlékeztek meg kongresszusunkról, tettekkel bizonyítva, hogy követik a párt szavát és szív- vel-lélekkel vesznek részt a szocialista társadalom építésében. (Nagy taps.) Pártunk XX. kongresszusára a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyomás éllen harcoló európai testvérpár- tokát hívtuk meg. Nagy jelentőségű számunkra a testvérpártok küldöttségeinek jelenléte és vélekedése. Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a testvérpártok pártunk politikáját és törékvéseit. A testvérpártok küldöttei üdvözölték pártunk törekvéseit, szolidaritásukról biztosítottak és sikert kívántok munkánkhoz. Kongresszusunkon a választott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot. Munkájukat párttagságunk, hazai közvéleményünk és testvérpártjaink hivatottak megítélni. Most, a kongresszus vitája után, joggal állapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a marxista—leninista élveket, politikája kommunista politika, megfelel a munkásosztály n-’SV történelmi céljainak, megfelel a magyar dolgozó nép, a nemzetközi munkásosztály és a szabadságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps.) Nyugodtan mondhatjuk, hogy pártunk eszmeileg és politikailag egységes és képes az egységes cselekvésre. Joggal állapíthatjuk meg azt is, hogy pártunk munkáját a munkásosztály, a nép legszélesebb rétegeivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének legfontosabb forrása. A Magyar Szocialista Munkáspárt folytatja eddigi bél- és külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szocialista társadalom teljes felépítése. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejével azon lesz, és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottségá- hoz, egységéhez, legjobb együttműködéséhez. Ez a törekvés vezette pártunkat eddig is és ugyanezért akarunk dolgozni ezután is, jobban, mint eddig. Mi a viszonyunk a nem szocialista országokhoz? Mi ápoljuk a j Kádár János elvtárs a zárszó közben. MTI Fotó — Vigovszki felvétele népeik barátságát, mert van jó és rossz társadalmi rendszer, de rossz népek nincsenek. A népek mindenütt jót akarnak. Jelenleg azonban vannak a világon kapitalista országok, s velük az állami politika síkján elveinknek, világnézetünknek, a magyar nép érdekelnek, a nemzetközi munkásosztály érdekeinek megfelelően kéll szabályozni viszonyunkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság mindenkor és mindenhol szembeszáll mindenféle imperialista agresszióval. Ez most mindenekelőtt azt jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak vietnami agressziója ellen, és mindaddig segítjük vietnami testvéreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszan tartó, nagy taps.) Ugyanakkor azonban híven a forradalmi lenini elvekhez, a kapitalista államok viszonylatában a békés egymás mellett élés élvét A kongresszus küldöttei tapssal vezetőit. köszöntik az eredményes tanácskozást, az MSZMP megválasztott MTI Fotó — Kéri Dániel felvétele követjük, és kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatokra törekszünk. Ennyiben tudom összegezni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő jellemvonásait. A vitával kapcsolatban ezeket kívántam általában megemlíteni, s gondolom, hogy a tisztelt kongresszus, a küldött elvtársak mindezzel egyetértenek. Ezek után szeretnék foglalkozni részben a vitában felmerült kérdésekkel, részben olyan eseményekkel, amelyek időközben történtek. Kongresszusunk november 28- án, hétfőn nyílt meg és én megbízatásomnak megfelelően ismertettem a Központi Bizottság beszámolóját. A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon szóltam kapcsolatunkról az Egyesült Államokkal. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Magyar- ország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kapcsolatukat. Bennünket ez nem zavart. Egy elvileg helyes alapokon nyugvó kommunista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is. Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpártokkal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakítottunk. Elítéljük az Egyesül* Államok vietnami agresszióját. Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Államok kormányának minden beavatkozási kísérletét a Magyar Népköztársaság belügyei- be. Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen elvi politika az is, hogy békés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk, politikai, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk részűikről, akkor kapcsolataink normálisak lehetnek. Pártunk meggvőződése szerint ez marxista—leninista forradalmi politika. (Taps.) Egy másik külpolitikai kérdés, (Folytatás a 2. oldalon.) Befejezte munkáját az MSZMP IX. kongresszusa
