Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-29 / 306. szám
1MC. december 29. 4 Csütörtök A pedagógus írja: Számoljunk előbb tízig... Karácsony a kopogi óvodában Nemcsak a jó pap tanul holtáig, hanem a jó pedagógus is. Sokszor pedig nem is a bölcs könyvekből, hanem a gyermekek dolgozataiból is tanulunk. Botladozó stílusukért bőven kárpótol bennünket a gyermekek őszintesége. Ök még nem tudják, amit Talleyrand mondott, hogy a „beszéd arra való, hogy a gondolatainkat eltitkoljuk”. Egyszerű szavakkal, sokszor nyersen tárják fel a maguk •kis örömeit és bánatai;. Pár nappal ezelőtt két ötödik és egy hatodik osztállyal írattam fogalmazást ezzel a címmel: Kikaptam. (Kisgyerekkoromban történt.) Az alcím arra való volt, hogy ne szégyelljék elmondani kikapásuk történetét, hiszen „régen történt”. HU is meséltek sok tanulságos esetei... Apró-cseprő gyermekcsínye- kért majdnem mindenki részesült annak idején némi retorzióban, s ha a büntetés arányban állt a kifogásolt cselekedettel, így volt ez rendjén: mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a cselekedet néha olyan akció, amely kellemetlen reakciót vonhat maga után. Az én gyermekeim között is volt, aki visszafeleselt, eltört valamit, megengedett időn túl maradt valahol focizni vagy esetleg betört valahol egy ablakot — s ezért meg kellett szenvednie. De hogyan? Három osztály dolgozatai között csak négy olyan esettel ‘találkoztam, amikor valamelyik gyermeket megpiron- gatták, összeszidták vagy aki egyszerűen kikapott A túlnyomó többség ilyeneket írt: édesapám a nadrágszíjjal nagyon megvert, leakasztotta az ostort és alaposan ellátta bajomat. egy botot vágott, és ösz- szevert vele... Közismert tény, hogy a szocialista pedagógia elítéli a testi fenyitéket. Úgy látszik, az már nem annyira köztudott dolog, hogy ez nemcsak az iskolára, de a szülői házra is vonatkozik. Az említett dolgozatokból ugyan- nem lehet általánosítani, mert a gyermekek sok esetben túloznak, sőt ismerünk olyan jelenséget is, mikor szinte büszke a gyermek szüleinek szigorúságára. Mégis valószínű, hogy az otthoni fenyítésnek említett módjait nem ók találták 3d, hanem a bőrükön tapasztaltakat írták meg. Pedig, kedves szülők, ez is valami áldatlan kettős nevelés, amelyet lel kellene számolni! A fegyelemre nevelésben mutatkozó módszerbeli eltérés, amely sok esetben tapasztalható a szülői ház és az iskola között, nagyon megnehezíti a pedagógusok dolgát. Alig képzelhető el, hogy az a gyermek, akit otthon szíjjal, bottal bírnak jobb belátásra, az iskola szelí- debb és emberségesebb módszereivel eredményesen legyen nevelhető. Igaz, vannak gyermekek, akik az otthoni durvaságok ellenére is hajlanak a jó szóra, de gyakoribb eset. hogy úgy érzik: szabad a vásár. A durvaság durvává tesz vagy ami még rosszabb, alattomossá, olyan emberré, aki nemcsak szavakkal, de cselekedeteivel, magatartásával is hazudik. Hogy bosszúállóvá is teszi az embert, azt magamról tudom, mert vagy tíz évig mindennap fekvőtámaszok hatalmas meny- nyiségét végeztem, hogy majd egy gyermekkorban kapott igazságtalan pofont vissza tudjak adni. Benőtt a fejem lágya, és nem adtam vissza, de a pofon romboló hatását örökre megjegyeztem. A büntetés néha elkerülhetert- len, sőt éppen olyan eredményes, mint a jutalmazás. A verésnél azonban hatásosabb a kedvezmények megvonása, ha arra komoly ok van: olyan ok, amelyet képe® a gyermek is belátni. Szükséges, hogy összhangba hozzuk ezen a téren is az iskola és a szülői ház munkáját. Szocialista embert nem lehet bottal nevelni! Hogy is szokták mondani? „Akinek nem inge, ne vegye magára!” Tudom, hogy a szülők többségére nem vonatkozik, amit fentebb írtam, Tarján László Art mondja a tanácski- lehet elhelyezkedni, lakásába hív, rendeltségen egy idős bácsi, pi- i szolgálati, csak egy kis teraszon rospozsgás, jó kedvű öreg, hogy j megyünk át, és már meg is ér- azt mondja: no, ha újságíró, és kezünk. Szól a rádió, minden az óvodát keresi, menjen csak j karácsonyi hangulatot áraszt, és végig ezen a Mátyás király utcán, j ebben a meghittséget keltő han- csak a tengerekre vigyázzon!... Es gulatban meséli el — mint valami hunyorított hozzá csalafinta mó- | szép barácsonyi mesét — a kopo- don, amiből azonnal tudtam, itt j gi óvoda történetét. A mese rövid, valami régi-régi bajról lehet szó. jalig hároméves múltat összegez, Igaza volt. Bizony az a kopog- 11963-ban épült az óvoda, és nemszentetornyai Mátyás király utca nem valami királyi, és azon még lovaskocsival sem lehet végigevezni ilyenkor télidőben, ha eső esik meg hó is. és szép nagy kátyúk, majdnem méteres mély iszaptengerek születnek. Pedig amolyan főutcaféle, hosszú is, csak új, hanem korszerű is. Módszeres nevelőmunkát végezhetünk, fűzi hozzá, a felszerelésünk kitűnő, minden évben új játékokat kapunk, az idén most vásároltam el a pénzt karácsonyra, hogy legyen egy csomó új játék is a fa alatt Aztán a helyi tsz-t említi: rengeteg házzal, a végén pedig, a j nincs olyan év, hogy ne adnának meleg vizes kútnál ott az új óvó- i egy-kétezer forintot, vegyenek da. ; rajta azt a gyerekeknek, ami jól— Négy ablakszerűé vakolatlan iesik; ■ Az .3^ ®*ztus ne‘ arcán hívogató, szép gyermeki titkokat rejteget Délidőben érkezem, érzem az ebéd illatát, a túloldalról sikeresen átkelek a „gázlón”, kopogtatok, benyitok. Kellemes meleg csap meg, és az ebéd illatához fenyői Hat társul, ott áll a gyönyörű karácsonyfa az egyik sarokban, alatta piros autók, babák, kirakós játékok. Ebben az óvodában még nem járt újságíró — invitál egy törpe székecskén helyet foglalni Marozsán Károlyné vezető •óvónő, .miközben bemutatja mun- Ikatársát, Dávid Lászlónét is. Azután, hogy a törpe széken mégsem Mit mond a tudós? A hold sem gömb alakú Újabb meglepő megállapításra i hatók le a Ívold szerkezetére. A jutott a holdkutatás: a hold sem j Luna—10 révén szerzett új ismetökéletesen gömbölyű. : retek ugyanis egyfelől arra a félEzt a következtetést — amint ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa elmondta j — a hold körül keringő mester- í séges holdak pályájának alakulásából vonták le. A hold alakját í ugyanis a földről pontos, műszeres I mérésekkel meghatározni gyakoc- ilatilag lehetetlen. A „szputnyik- I korszak” előtt tehát csak annyit lehetett több-kevesebb joggal feltételezni. hogy a föld vonzóerejének hatására esetleg a hold felénk forduló része némileg kidomborodik. A Luna—10-et, továbbá az Orbiter—1-et és 2-t azonban „pórázon tartja” egyrészt a hold vonzása, másrészt a hold tómegelosz- lása, így tehát az általuk leírt pályából vissza lehet, következtetni erre a két tényezőre. Ily módon számították ki, hogy a hold nem gömb, hanem durva hasonlattal élve, nagyjából körte alakú. Déli sarka némileg belapul, az északi pólus viszont kissé kicsúcsosodik. Az eltérés a szabályos gömb alaktól nem nagy, a két sarkon mindössze 400—400 méter. Ebből a „lunoid” alakból azonban további következtetések vontétélezésre jogosítanak, hogy a hold külső rétegeiben az anyag nagyjából egyenletesen oszlik el, másfelől azt bizonyítják, hogy szó sincs a föld felé néző kádomboro- dásról. Ez arra mutat, hogy belsejében az anyagtömegek eloszlása nem egyenletes. (MTI) künk is jólesik, igazgatja az asztalterítő szélét a rendszeretet önkéntelen mozdulataival. Negyvenkét gyerekünk van, de karácsony után márciusig csak húsz. Persze azért is, mert télidőben a szülők otthon vannak, meg nézzen ki az ablakon: mesz- szirői ilyen sártengerben nem engedik el a gyerekeket. Rossz ez, bizony, nagyon rossz. Egy foglalkozási évre nem is lehet felépíteni a nevelés terveit, kettétörik úgyis. Márciusban, amikor újból benépesülünk, kezdhetünk mindent elölről, kezdhetjük a beszok- tatást, a kis kollektívák kialakítását... A szülőkkel, jaj, nem könnyű. Eljönnek ugyan a szülői értekezletre, de nevelési problémáikat soha nem mondják el. Akiknek meg a legszükségesebb volna, hogy itt legyenek, hogy együtt beszéljük meg a gyerek sorsát: azok tájunkra sem jönnek. Marad a családlátogatás, ami viszont állandó kapcsolat nélkül 1 nem sokat ér. Azt is megpróbáltuk, hogy Szülők iskolája-soroza- tot szerveztünk és utána tartottuk meg az értekezletet. így már többen voltak. Hogy mi a legnagyobb gondom-bajom? Ilyet kérdez karácsonykor? Bár igaza van. Az öröm csak az egyik oldal, és újabb öröm mindig abból támad, ha megoldódik valami, ami gond, ami küszködés, ha a nehéz mankónak eredménye születik. Szóval, a gond. Kettő elég lesz? Tessék az egyik: kiáltó ellentétek faluja ez a Szentetornya. Sok családnak van már tévéje, de képzelje, ahol egyetlen szobában eszik, alszik, él és még televíziót is néz a család, ott borzasztó a kisgyerekek sorsa. Mert azok is megnéznek mindent, hiszen hogyan is tudnának elaludni, ha Belphegor. a fantom közeledik?... Másnap leesnek a kisszékről, olyan álmosak. Elég ébren tartani őket, nemhogy „ta- nítgatni, oktatni. Pedig a tévés házakban is élhetnének másként. J Ott van mindenütt a „tiszta szoba”. Csak azt nem tudja senki, kinek-minek tartogatják lakatlanul egy életen át?! Mondhatnák sokan: túlzók egy kicsit. Persze, de a lényeg az igaz. Műsorzárásig szenvednek a három-ötévesek is. ahol egy szobában lakik a család. Nagyon sokan laknak így, különösen télen, hogy ne fogyjon a tüzelő. Televízió már van, lakás- kultúra az még nincs. Elmondom a másik gondomat is. Ez a ház az. Három éve épült, még nincs bepucolva, az ajtók, ablakok — 3 éve! — csak alapfestéket kaptak. Ügy volt, hogy tavaly megcsinálják, aztán egy másik óvodánál építettek a pénzből kerítést. Biztos az is kellett persze. De talán jövőre, ezt már sokkal határozottabban ígérik, mint eddig ígérték. Úgy hallottam: játszószín is épül. Látja, így lesz a gondból öröm. Fehér masnis kislány óvatoskodik be az ajtón. Odabújik édesanyjához és mosolyog. Majd bemutatkozik illedelmesen, ügyesen — Marozsán Nórika vagyok. Együtt kísérnek vissza a gyerekek közé, akik a karácsonyfa körül játszanak nagy karácsonyi buzgalommal. Nem is zavarom tovább őket. Sass Ervin A DOMBEGYHÁZI ÁLLAMI GAZDASÁG sürgős belépéssel keres mezőgazdasági erő- és munkagépek üzemeltetésében jártas gépészmérnököt Fizetés kollektív szerint, jelentkezés a gazdaság központjában. Pintér István—Szabó Zsigmondi Vendégség a csizmaszárban Olaszországi útijegyzet Elnézés: Kérünk a címbeli szó- ezek a tarka csipkés hegyek ke- képalkotásért, de ha a földrajz- resztülszelik Olaszországot. Ami- tudósok Olaszországot csizmához kor kétezer-háromszáz méter maijai „hárompontos' leszállással földet értünk. Erre egyébként minden pilóta büszke, és akkor derül szélesre a mosolya, ha az utas, aki esetleg a navigáció rejtelmeiben is jártas valamicskéi, hasonlítják, akkor talán mi sem követünk el nagy hibát, ha Kö- zép-OlaSzországitól Észak-Olasz- országig megtett útunkról úgy beszélünk, mintha a csizmaszárban jártunk volna. Útleírásunknak az Észak-Olaszországban pusztító árvíz ad szomorú aktualitást. A katasztrófáról naponta étkeztek a hírek, filmtudósítások. Jegyzetünk éppen arról ad számot, milyen volt ez a vidék, milyen gazdag, te-vidám Itália. Budapest—Pisa repülőgépen két óra negyven perc. Ez a légiút Magyarország déli határain át vezet, majd Zágrábot is érintve jutunk az Adriai-tenger fölé. Cső- ha meg dálatos volt a látvány, amikor győződni, gasból figyelhettük a hegyeket, valami egészen csodálatos érzés kerített hatalmába. Nem volt bennünk félelem a magasságtól, a repüléstől, hanem azt figyeltük, hogy a szerpentinek fehér csíkja miként kapaszkodik fel a hegycsúcsokra. Vagy a merészen szabdalt völgyek ölén patak csőr. gedezett alá. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűntek a hegyek és felcsillant a Tirrén-ten- napsütöt- ger kékje. De milyen más ez a kék a repülőgépről nézve! Pisa fölé értünk és árgus tekintetünk elsőként a ferde tornyot kereste. Bocsássanak meg egy kis kitérőért. Amikor az iskolában azt tanultuk, hogy a tenger vize sós akartunk volna erről akkor a kútvízbe sót a szeptember végi délutáni nap- tehettünk voilna és megkóstoljuk, sütésben visszatekintettünk Ve- De higgyék el, más a tenger sós lencére, az Adria gyöngyszemére íze, mint ahogyan más volt ne- Repülógépről kellene tanítani az künk a pisai ferde torony a iskolákban a földrajzot. Aki ed- hallomás után , valóságban, dig csak térképről tájékozódott az A repülőgép pilótája egy ud- Appenninek hegyláncairól, az nem variassági kört írt le a nagy j tudja elképzelni, mit jelent, hogy múltú város felett, aztán amoPisa jelképe, a csodálatos ferde torony. /
