Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

1MC. december 29. 4 Csütörtök A pedagógus írja: Számoljunk előbb tízig... Karácsony a kopogi óvodában Nemcsak a jó pap tanul hol­táig, hanem a jó pedagógus is. Sokszor pedig nem is a bölcs könyvekből, hanem a gyerme­kek dolgozataiból is tanulunk. Botladozó stílusukért bőven kárpótol bennünket a gyerme­kek őszintesége. Ök még nem tudják, amit Talleyrand mon­dott, hogy a „beszéd arra való, hogy a gondolatainkat eltitkol­juk”. Egyszerű szavakkal, sok­szor nyersen tárják fel a maguk •kis örömeit és bánatai;. Pár nappal ezelőtt két ötö­dik és egy hatodik osztállyal írattam fogalmazást ezzel a címmel: Kikaptam. (Kisgyerek­koromban történt.) Az alcím arra való volt, hogy ne szégyell­jék elmondani kikapásuk tör­ténetét, hiszen „régen történt”. HU is meséltek sok tanulságos esetei... Apró-cseprő gyermekcsínye- kért majdnem mindenki része­sült annak idején némi retorzi­óban, s ha a büntetés arány­ban állt a kifogásolt cselekedet­tel, így volt ez rendjén: min­denkinek meg kell tanulnia, hogy a cselekedet néha olyan akció, amely kellemetlen reak­ciót vonhat maga után. Az én gyermekeim között is volt, aki visszafeleselt, eltört valamit, megengedett időn túl maradt valahol focizni vagy esetleg be­tört valahol egy ablakot — s ezért meg kellett szenvednie. De hogyan? Három osztály dol­gozatai között csak négy olyan esettel ‘találkoztam, amikor va­lamelyik gyermeket megpiron- gatták, összeszidták vagy aki egyszerűen kikapott A túl­nyomó többség ilyeneket írt: édesapám a nadrágszíjjal na­gyon megvert, leakasztotta az ostort és alaposan ellátta ba­jomat. egy botot vágott, és ösz- szevert vele... Közismert tény, hogy a szo­cialista pedagógia elítéli a testi fenyitéket. Úgy látszik, az már nem annyira köztudott dolog, hogy ez nemcsak az iskolára, de a szülői házra is vonatko­zik. Az említett dolgozatokból ugyan- nem lehet általánosítani, mert a gyermekek sok esetben túloznak, sőt ismerünk olyan jelenséget is, mikor szinte büszke a gyermek szüleinek szigorúságára. Mégis valószínű, hogy az otthoni fenyítésnek említett módjait nem ók talál­ták 3d, hanem a bőrükön ta­pasztaltakat írták meg. Pedig, kedves szülők, ez is valami ál­datlan kettős nevelés, amelyet lel kellene számolni! A fegyelemre nevelésben mutatkozó módszerbeli eltérés, amely sok esetben tapasztalha­tó a szülői ház és az iskola kö­zött, nagyon megnehezíti a pe­dagógusok dolgát. Alig képzel­hető el, hogy az a gyermek, akit otthon szíjjal, bottal bírnak jobb belátásra, az iskola szelí- debb és emberségesebb módsze­reivel eredményesen legyen ne­velhető. Igaz, vannak gyerme­kek, akik az otthoni durvasá­gok ellenére is hajlanak a jó szóra, de gyakoribb eset. hogy úgy érzik: szabad a vásár. A durvaság durvává tesz vagy ami még rosszabb, alattomossá, olyan emberré, aki nemcsak szavakkal, de cselekedeteivel, magatartásával is hazudik. Hogy bosszúállóvá is teszi az embert, azt magamról tudom, mert vagy tíz évig mindennap fekvőtámaszok hatalmas meny- nyiségét végeztem, hogy majd egy gyermekkorban kapott igazságtalan pofont vissza tud­jak adni. Benőtt a fejem lá­gya, és nem adtam vissza, de a pofon romboló hatását örökre megjegyeztem. A büntetés néha elkerülhetert- len, sőt éppen olyan eredmé­nyes, mint a jutalmazás. A ve­résnél azonban hatásosabb a kedvezmények megvonása, ha arra komoly ok van: olyan ok, amelyet képe® a gyermek is be­látni. Szükséges, hogy összhangba hozzuk ezen a téren is az is­kola és a szülői ház munkáját. Szocialista embert nem lehet bottal nevelni! Hogy is szokták mondani? „Akinek nem inge, ne vegye magára!” Tudom, hogy a szülők többségére nem vonatkozik, amit fentebb írtam, Tarján László Art mondja a tanácski- lehet elhelyezkedni, lakásába hív, rendeltségen egy idős bácsi, pi- i szolgálati, csak egy kis teraszon rospozsgás, jó kedvű öreg, hogy j megyünk át, és már meg is ér- azt mondja: no, ha újságíró, és kezünk. Szól a rádió, minden az óvodát keresi, menjen csak j karácsonyi hangulatot áraszt, és végig ezen a Mátyás király utcán, j ebben a meghittséget keltő han- csak a tengerekre vigyázzon!... Es gulatban meséli el — mint valami hunyorított hozzá csalafinta mó- | szép barácsonyi mesét — a kopo- don, amiből azonnal tudtam, itt j gi óvoda történetét. A mese rövid, valami régi-régi bajról lehet szó. jalig hároméves múltat összegez, Igaza volt. Bizony az a kopog- 11963-ban épült az óvoda, és nem­szentetornyai Mátyás király utca nem valami királyi, és azon még lovaskocsival sem lehet végig­evezni ilyenkor télidőben, ha eső esik meg hó is. és szép nagy kátyúk, majdnem méteres mély iszaptengerek születnek. Pedig amolyan főutcaféle, hosszú is, csak új, hanem korszerű is. Mód­szeres nevelőmunkát végezhetünk, fűzi hozzá, a felszerelésünk kitű­nő, minden évben új játékokat kapunk, az idén most vásároltam el a pénzt karácsonyra, hogy le­gyen egy csomó új játék is a fa alatt Aztán a helyi tsz-t említi: rengeteg házzal, a végén pedig, a j nincs olyan év, hogy ne adnának meleg vizes kútnál ott az új óvó- i egy-kétezer forintot, vegyenek da. ; rajta azt a gyerekeknek, ami jól— Négy ablakszerűé vakolatlan iesik; ■ Az .3^ ®*ztus ne‘ arcán hívogató, szép gyermeki titkokat rejteget Délidőben érke­zem, érzem az ebéd illatát, a túl­oldalról sikeresen átkelek a „gáz­lón”, kopogtatok, benyitok. Kellemes meleg csap meg, és az ebéd illatához fenyői Hat társul, ott áll a gyönyörű karácsonyfa az egyik sarokban, alatta piros au­tók, babák, kirakós játékok. Ebben az óvodában még nem járt újságíró — invitál egy törpe székecskén helyet fog­lalni Marozsán Károlyné vezető •óvónő, .miközben bemutatja mun- Ikatársát, Dávid Lászlónét is. Az­után, hogy a törpe széken mégsem Mit mond a tudós? A hold sem gömb alakú Újabb meglepő megállapításra i hatók le a Ívold szerkezetére. A jutott a holdkutatás: a hold sem j Luna—10 révén szerzett új isme­tökéletesen gömbölyű. : retek ugyanis egyfelől arra a fél­Ezt a következtetést — amint ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csil­lagvizsgáló munkatársa elmondta j — a hold körül keringő mester- í séges holdak pályájának alakulá­sából vonták le. A hold alakját í ugyanis a földről pontos, műszeres I mérésekkel meghatározni gyakoc- ilatilag lehetetlen. A „szputnyik- I korszak” előtt tehát csak annyit lehetett több-kevesebb joggal fel­tételezni. hogy a föld vonzóerejé­nek hatására esetleg a hold fe­lénk forduló része némileg kidom­borodik. A Luna—10-et, továbbá az Or­biter—1-et és 2-t azonban „pó­rázon tartja” egyrészt a hold von­zása, másrészt a hold tómegelosz- lása, így tehát az általuk leírt pá­lyából vissza lehet, következtetni erre a két tényezőre. Ily módon számították ki, hogy a hold nem gömb, hanem durva hasonlattal élve, nagyjából körte alakú. Déli sarka némileg belapul, az északi pólus viszont kissé kicsúcsosodik. Az eltérés a szabályos gömb alak­tól nem nagy, a két sarkon mind­össze 400—400 méter. Ebből a „lunoid” alakból azon­ban további következtetések von­tétélezésre jogosítanak, hogy a hold külső rétegeiben az anyag nagyjából egyenletesen oszlik el, másfelől azt bizonyítják, hogy szó sincs a föld felé néző kádomboro- dásról. Ez arra mutat, hogy bel­sejében az anyagtömegek elosz­lása nem egyenletes. (MTI) künk is jólesik, igazgatja az asz­talterítő szélét a rendszeretet ön­kéntelen mozdulataival. Negyvenkét gyerekünk van, de karácsony után márciusig csak húsz. Persze azért is, mert tél­időben a szülők otthon vannak, meg nézzen ki az ablakon: mesz- szirői ilyen sártengerben nem engedik el a gyerekeket. Rossz ez, bizony, nagyon rossz. Egy foglal­kozási évre nem is lehet felépí­teni a nevelés terveit, kettétörik úgyis. Márciusban, amikor újból benépesülünk, kezdhetünk min­dent elölről, kezdhetjük a beszok- tatást, a kis kollektívák kialakí­tását... A szülőkkel, jaj, nem könnyű. Eljönnek ugyan a szülői értekezletre, de nevelési problé­máikat soha nem mondják el. Akiknek meg a legszükségesebb volna, hogy itt legyenek, hogy együtt beszéljük meg a gyerek sorsát: azok tájunkra sem jönnek. Marad a családlátogatás, ami vi­szont állandó kapcsolat nélkül 1 nem sokat ér. Azt is megpróbál­tuk, hogy Szülők iskolája-soroza- tot szerveztünk és utána tartottuk meg az értekezletet. így már töb­ben voltak. Hogy mi a legnagyobb gondom-bajom? Ilyet kérdez karácsonykor? Bár igaza van. Az öröm csak az egyik oldal, és újabb öröm mindig abból támad, ha megoldódik valami, ami gond, ami küszködés, ha a nehéz man­kónak eredménye születik. Szóval, a gond. Kettő elég lesz? Tessék az egyik: kiáltó ellentétek faluja ez a Szentetornya. Sok családnak van már tévéje, de képzelje, ahol egyetlen szobában eszik, alszik, él és még televíziót is néz a család, ott borzasztó a kisgyerekek sor­sa. Mert azok is megnéznek min­dent, hiszen hogyan is tudnának elaludni, ha Belphegor. a fantom közeledik?... Másnap leesnek a kisszékről, olyan álmosak. Elég ébren tartani őket, nemhogy „ta- nítgatni, oktatni. Pedig a tévés házakban is élhetnének másként. J Ott van mindenütt a „tiszta szo­ba”. Csak azt nem tudja senki, kinek-minek tartogatják lakatla­nul egy életen át?! Mondhatnák sokan: túlzók egy kicsit. Persze, de a lényeg az igaz. Műsorzárásig szenvednek a három-ötévesek is. ahol egy szobában lakik a család. Nagyon sokan laknak így, külö­nösen télen, hogy ne fogyjon a tüzelő. Televízió már van, lakás- kultúra az még nincs. Elmondom a másik gondo­mat is. Ez a ház az. Három éve épült, még nincs bepucolva, az ajtók, ablakok — 3 éve! — csak alapfestéket kaptak. Ügy volt, hogy tavaly megcsinálják, aztán egy másik óvodánál építettek a pénzből kerítést. Biztos az is kel­lett persze. De talán jövőre, ezt már sokkal határozottabban ígé­rik, mint eddig ígérték. Úgy hal­lottam: játszószín is épül. Látja, így lesz a gondból öröm. Fehér masnis kislány óvatoskodik be az ajtón. Odabú­jik édesanyjához és mosolyog. Majd bemutatkozik illedelmesen, ügyesen — Marozsán Nórika va­gyok. Együtt kísérnek vissza a gyere­kek közé, akik a karácsonyfa kö­rül játszanak nagy karácsonyi buzgalommal. Nem is zavarom tovább őket. Sass Ervin A DOMBEGYHÁZI ÁLLAMI GAZDASÁG sürgős belépéssel keres mezőgazdasági erő- és munkagépek üzemeltetésében jártas gépészmérnököt Fizetés kollektív szerint, jelentkezés a gazdaság központjában. Pintér István—Szabó Zsigmondi Vendégség a csizmaszárban Olaszországi útijegyzet Elnézés: Kérünk a címbeli szó- ezek a tarka csipkés hegyek ke- képalkotásért, de ha a földrajz- resztülszelik Olaszországot. Ami- tudósok Olaszországot csizmához kor kétezer-háromszáz méter ma­ijai „hárompontos' leszállással földet értünk. Erre egyébként minden pilóta büszke, és akkor derül szélesre a mosolya, ha az utas, aki esetleg a navigáció rej­telmeiben is jártas valamicskéi, hasonlítják, akkor talán mi sem követünk el nagy hibát, ha Kö- zép-OlaSzországitól Észak-Olasz- országig megtett útunkról úgy be­szélünk, mintha a csizmaszárban jártunk volna. Útleírásunknak az Észak-Olasz­országban pusztító árvíz ad szo­morú aktualitást. A katasztrófá­ról naponta étkeztek a hírek, filmtudósítások. Jegyzetünk éppen arról ad számot, milyen volt ez a vidék, milyen gazdag, te-vidám Itália. Budapest—Pisa repülőgépen két óra negyven perc. Ez a légiút Ma­gyarország déli határain át ve­zet, majd Zágrábot is érintve ju­tunk az Adriai-tenger fölé. Cső- ha meg dálatos volt a látvány, amikor győződni, gasból figyelhettük a hegyeket, valami egészen csodálatos érzés kerített hatalmába. Nem volt bennünk félelem a magasságtól, a repüléstől, hanem azt figyel­tük, hogy a szerpentinek fehér csíkja miként kapaszkodik fel a hegycsúcsokra. Vagy a merészen szabdalt völgyek ölén patak csőr. gedezett alá. Aztán egyik pilla­natról a másikra eltűntek a he­gyek és felcsillant a Tirrén-ten- napsütöt- ger kékje. De milyen más ez a kék a repülőgépről nézve! Pisa fölé értünk és árgus tekintetünk elsőként a ferde tornyot kereste. Bocsássanak meg egy kis ki­térőért. Amikor az iskolában azt tanultuk, hogy a tenger vize sós akartunk volna erről akkor a kútvízbe sót a szeptember végi délutáni nap- tehettünk voilna és megkóstoljuk, sütésben visszatekintettünk Ve- De higgyék el, más a tenger sós lencére, az Adria gyöngyszemére íze, mint ahogyan más volt ne- Repülógépről kellene tanítani az künk a pisai ferde torony a iskolákban a földrajzot. Aki ed- hallomás után , valóságban, dig csak térképről tájékozódott az A repülőgép pilótája egy ud- Appenninek hegyláncairól, az nem variassági kört írt le a nagy j tudja elképzelni, mit jelent, hogy múltú város felett, aztán amo­Pisa jelképe, a csodálatos ferde torony. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom