Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-28 / 305. szám
1>68. december 28. 4 ftzeré* Figyelmesség Reggelenként zsúfoltan kapaszkodnak fel az autóbuszok a vasúti felüljáróra, viszik a munkahelyekre az erzsébet- helyieket. Az utasok és a járművek vezetői régi ismerősök, reggelenként barátságosan iidvözlik egymást. Bár mindig nagy a tömeg, soha sincs tülekedés, kölcsönös megértéssel történik az utazás. A hét elején ennek a jó kapcsolatnak kedves tanújelét tapasztalhatták az utasok. A vezető mögötti ablakon egy fehér papírlapra a következőket írták: „Kellemes ünnepeket, békés, boldog új esztendőt kívánnak az 1-es járat dolgozói.” Nem csoda, ha az utasok is sűrűn kívánnak hasonlókat fel- és leszállásnál az autóbuszok vezetőinek— O — Nagy sikerű irodalmi est • A Szarvasi Mezőgazdasági és ! Faipari Ktsz nemrég felavatott kultúrtermében a TIT előadásso- \ rozatában a napokban Édes ha- | zám, fogadj szivedbe címen nagy ' sikerű irodalmi estet tartott Vajda Aurél főiskolai tanár. Közreműködtek a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet irodalmi színpadának tagjai. Bere Erzsébet, Dienes Imola, Nagy Sarolta és Papp Katalin, akik József At- , tila és Radnóti Miklós verseit tolmácsolták nagy felkészültséggel. Solymossy Zsuzsa Kodály Zoltán népdalaiból énekelt, megkapó előadásban. A szövetkezet vezetősége az iro- ! dalmi esten elhangzott előadást, szavalatokat, népdalokat hangszalagon rögzítette, hogy klubes- i ten. ismét felelevenítse azokat. apróságok Egy könnyelmű kijelentés és következményei Ma már adomaként mesélik megyénk egyik távoli községében, s jót mosolyognak rajta az emberek. Annak idején viszont komoly bosszúságot okozott a közel háromezer lakosú község utazni vágyó dolgozóinak. Miért nem állt meg? Az történt ugyanis, hogy a MÁV a budapesti gyors csatlakozásaként több község kérését teljesítette azzal, hogy hajnali vonatot indított, mellyel a főútvonaltól távol eső lakók is elérhetik a kora reggeli gyorsvonatot. Mielőtt azonban ez megtörtént, a MÁV tanácskozásra hívta össze az érintett községek képviselőit, akiknek kívánsága szerint jelölte meg. Szenvedélye a műgyűjtés Békéscsabán úgy ismerik Talabér Ferencet, a városi tanács őszülő hajú dolgozóját, mint lakóhelye. az ötödik kerület örökké tevékenykedő közéleti személyét. Legutóbbi ténykedésének egyik kézzelfogható eredménye az az emléktábla, melyet, ez év augusztus 19-én lepleztek le az 5. számú általános iskola falán és Berzsenyi utca 61-ben lakó Orbán András veterántól kaptam sokfélét. így a 3. számú páncélvonatról fényképet is, melynek alapján MÁV ipari tanulók vizsgamunkaként elkészítették kicsinyített mását. Pesten a Hadtörténeti Múzeum is kiállította, most a csabai múzeumban látható. A Tanácsköztársaság idejéből való újnem tősgyökeres csabai — ..mindössze” 21 esztendeje él itt, azelőtt pedig Vas megye volt a szúkebb pátriája —, mégis jól ismeri a megyeszekhelv múltját, történetét. Hiszen bárhol is éljünk, mindenütt kedvvel és szívvel szolgálhatjuk népünket, társadalmunkat. Huszár Rezső (hogy hol, mely állomásokon álljon meg a vonat. A fent említett község küldöttétől is megkérdezték, mi a javaslata, s a következőket válaszolta: Nem fontos, hogy nálunk megálljon, úgysem szeretek korán felkelni. A kimondott szó határozattá vált, s valóban nem állt meg a vonat ezen az állomáson. Az utasok így lemaradtak a hajnali vonatról. Aki például Budapestre akart utazni, az jobban tette, ha előző nap átutazott a szomszéd községbe, hogy ott szállhasson fel a hajnali vonatra. Mindez még a nyáron történt, s a tanács vezetőinek hosszú hetekbe tellett, míg a MÁV-nál el tudták érni, hogy korrigálják a korábbi határozatot. Ma már itt is megáll a vonat és a tanulságot levonták: a jövőben fontos megbeszélésekre csakis felelős vezetőt küldenek. A láthatatlan korlát i Ilyenkor ősszel, télen nem ritka az áthatolhatatlan sűrű köd. j Tudjuk, milyen veszélyt rejt magában, főleg a járművezetők részére. Feltétlenül szükséges tehát a fokozott óvatosság. A rádió is ! sűrűn felhívja az emberek figyel- | mét. Mi viszont most csak egy j apróságra szeretnénk inteni az illetékeseket. Békéscsabán, a Szarvasi úti felüljáró korlátja rejt veszélyt a járművezetőik részére este, különösen ködös időben. Festése tudomásunk szerint azt a célt szolgálná, hogy a hófehér és fekete szín váltakozásával felhívja az arra utazók figyelmét; mögötte már nincs út, mélységbe zuhanhat, aki nem figyel. Ám mostanában még a kitűnő fénycsöves világítás mellett is alig vehető észre. A korlát ugyanis elvesztette fehérségét, a sok esőzés következtében az arra haladó járművek teleiröcskölték sárral, szürkévé vált és teljesen egybeolvad az éjszaka sötétjével. Ideje lenne átfesteni, mielőtt még komoly baleset történik. Ha valaki nincs a szardíniában Sokan szeretik az olajos halat, a szardíniát. Van is bőven választék az üzletekben, erre senkinek sem lehet panasza. Aki már kiismert egy-két fajtát, az rendszeresen a megszokottat, a kedvencet keresi. Ha pedig véletlenül kifogyott és mégis olajos halat szeretne venni, akkor a bolt dolgozóitól kér tanácsot, melyiket válassza, hiszen mindegyik felirata idegen nyelven íródott, s így nem tudja megállapítani, megfe- lel-e majd ízlésének. amely a kerületben éli. majd pedig a spanyol szabadságharcban hősi halált halt kommunistának. Padrah Lajosnak az emlékét őrzi. Miként annak idején Sebes Györgynek, Csaba másik spanyolországi hősi halottjának az élettörténetéhez, akként Padrahéhoz is sok-sok írásos, fényképes anyagot gyűjtött. De még az emléktáblának való kőlapért is ő szaladgált, hogy az ne valami málladó. hanem <időálló legyen. Valahol Kecske- méten lelt ilyenre. Most otthon, az Orosházi úti lakásában, csipesszel a kezében az asztalnál találom. Különböző korokból való pénzérméket rendezget. Még ókoriak is akadnak köztük, s olyan parányiak, hogy csali csipesszel szedhetők fel a térítőről. Nyomban róluk- kezd beszélni; — Négy-öt esztendővel ezelőtt kezdtem foglalkozni velük. Igen érdekesen mesélnek ezek a kis fémdarabok a maguk koráról. Aljúiéban. szeretek régiségeket gyűj- íögetni. Akkor vátt ez szenvedélyemmé. amikor — vagy fél évtizeddel ezelőtt — arra vállalkoztam, hogy társadalmi munkáltán segítek a Munkácsy Múzeumiak az állomány gyarapításában, Volt a Rákóezi-szabadság- barc idejéből való puskagolyó- présem. Beadtam. A múzeum munkásmozgalmi állandó kiállításához is hozzájárultam, amivel csak tudtam. Felkerestem a t árosban a veteránokat, ami nem volt különösebben nehéz, hiszen jóformán utca és házszám szerint ismerem valamennyit, ök megertve, miről van szó, egymásnak adogattak. Ily módon rengeteg írásos és tárgyi dokumentumot kaptam tőlük, melyek aztán a kiállítás alapanyagává let- fe'k. Fel is sorolnék néhányat. A Csabai építőmunkások 1833-ból való zászlaját, az Erzsébethelyi Földmunkás Dalkör zászlóit, serlegeit, sapkáit, jelvényeit, továbbá más veteránoktól 1919-ből való kommunisták, vöröskatonák fényképeit, igazolványait, karszalag- aait,. jelvényeket. Különösen a Ságokat, régi sajtótermékeket, a direktóriumok tagjainak fényképeit, hadosztályparancsokat, a mártírhalált halt Kulich Gyula varrógépét, mandolinját. Sebes György és Padrah Lajos életét idéző, valamint a spanyol szabadságharchoz kapcsolódó dokumentumokat sikerült felkutatnom és megmentenem a csabai állandó munkásmozgalmi kiállítás részére. Foglalkozom Hrobán János békéscsabai születésű s Orgoványban. 1919-ben, a fehérterror által elpusztított. mártír életdokumentu- mainak az összegyűjtésével is. Szeretnék még a városunkban i ttot* a padlásokon vagy másutt elheverő hadtörténeti és néprajzi értékű anyagot összegyűjteni... Talabér eivtárs a gyűjtésen! kívül néhány életrevaló tervvel, ötlettel is foglalkozik. Szerinte meg kellene szólaltatni az egyre korosodó, fogyó veteránokat, hangszalagra véve a régi harcok- j ról, küzdelmekről való visszaérő- ] Iékezéseiket. Másrészt létrehoz-! hatnák az illetékesek más megyék j példájára, Békés megye természet- és tájvédelmi bizottságát, hiszen nemcsak hazánk hegyes- völgyes tájainak, hanem az Alföldnek és a Tiszántúlnak is megvan a táji szépsége és történelmi múltja. Tájház létesítésére is szükség van Csabán. Ilyen értelmű javaslatával — mint mondja — a városi tanács és a múzeum is egyetértett. Egyébként ilyen létezik már Kalocsán, Mezőkövesden s az ország más helyén, j Szlovák népi jellegű csabai táj-1 házra gondoltak. Létesítése már folyamatban is van. Jaminában, a Madách utcában nyílik meg. Berendezése részben megvan a múzeumban. Bizonyos mennyiséget Linder László néprajzi gyűjtő hagyatékából mentett meg Talabér Ferenc. És hogy honnan az ő sokoldalú mentő és megőrző kedve, azt talán egy általa idézett mondat világítja meg legjobban: — Hogy a jelent megfelelően értékelni tudjuk, ahhoz a múltat is ismerni kell. — Könyvespolcán a város történetéről szóló írásművek sorakoznak. Ezeket tanulmá- nyozgatja, olvassa időnként. Ez is egyik magyarázata, hogy noha A helytörténeti bizottság megbeszélése ját belátásuk, egyéni módszereA közelmúltban egyre több szó esett arról, hogy a megyénkben működő helytörténeti szakkörök, csoportok munkáját tervszerűbbé, tudományosabbá kell tenni. A Békés megyei Népművelési Tanács kebelében működő helytörténeti bizottság az új esztendőben ebben a szellemben kíván segítséget nyújtani azoknak a szakköröknek. amelyek egyelőre még saik szerint tevékenykednek. Az új év első hetében, január 6-án délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán, a megyed tanács üléstermében tart tanácskozást a helytörténeti bizottság, amelyen javaslatok és határozatok hangzanak el a helytörténészet! munkák megjavítására, tervszerűbbé tételére. Több esetben jártam már így én j is, ám hiába fordultam az eladóhoz, mondja el mit tartalmaz a doboz, a válasz enyhébb esetben mindig ugyanaz volt: „Nem tudom, de biztosan jó”. Persze, olyan is akadt, aki azzal utasított el: „Mit tudom én, nem bújhatok bele”. Azt senki sem kívánja, hogy valamelyik dolgozó belebújjon a dobozba, és onnan kiabálja ki a vásárlónak: olajos angolna vagy füstölt hal van benne. De azt viszont elvárná, hogy alaposan ismerjék a konzerveket és kellő szaktudással rendelkezve adjanak felvilágosítást a dobozok tartalmáról. I Kasnyik Judit Egy kedves szombat délután Amikor szombaton délben munkából jövet befordultam az utcánkba. rettenetes látvány tárult a szemeim elé. A ház előtt, amelyben lakom, hatalmas fekete halom: Te jóságos atyaúristen! Meghozták a szenet. És nem hordták be. Lelki szemeimmel már láttam . magam, amint a szombat délutáni lustálkodás helyeit nehéz vödrökkel a kezemben méregetem az utca és a sufni közötti távolságot. — Sajnos, drágám, a fuvaros nem tudta délelőtt elhozni a tüzelői, most jöttek csak egy órakor, de már nem vállalkoztak a behordásra — íuvolázta kedvesen a feleségem. — Rád vár a beli ordas. . Mit volt mást tenni, nekirugaszkodjam ebéd után. Már a harmadik forduló után úgy éreztem, leszakad a derekam... — Ne segítsek, főnök úr? Az utca túloldaláról toprongyos öreg ember indult felém várakozva a válaszra. Ebben a pillanatban lépett ki az utcára kedves feleségem is a fodrászhoz indulóban. — Mennyiért hordja be, bácsi? — vette át az esetleges munkaadó szerepét. — Olcsón megszámítom — motyogta az öreg —, három forint mázsánként. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor létrejött az egyezség. Bementem a sufnihoz, tettem-vet- tem s hálásan gondoltam kedves nejemre, aki megmentett a cipe- kedéstől. Az öreg meg szorgalmasan hordta a két vödörrel a szenet. Alig tett két fordulót, amikor megállt egy pillanatra. — Főnök úr, nem volna egy cigarettája? Ebéd helyett jólesne... Készségesen megkínáltam, majd beszaladtam a lakásba, összecsomagoltam, ami hirtelen a kezem ügyébe akadt. Egy darab hurka, néhány szem töpörtő, sajt, sőt még két jókora vajas kenyeret is kentem. Jóságomtól meghatódva vittem le az éhező öregnek. Az még ott állt a sufni előtt, kéjesen szívogatta az immár centiméternyi Kossuthot. y Felcsillanó szemmel vette át az ételt s boldogan telepedett le egy fatönkre a kapu mögött. •- Egyen csak, papa — biztattam —, majd én hordom addig. Izzadva, de a fáradtságot szinte nem is érezve, ezorgaimasan hordtam a nehéz vödröket. Csókás! Jóska rikkantott rám hirtelen: — Mi van, komám? Szombat délutáni szórakozás? — Leugrott a kerékpárjáról, de amikor meglátta a kapu mögött falatozó öreget, gúnyosan elmosolyodott. — Hát az öreg? — bökött arra. — Te dolgozol helyette? — igen. most egy kicsit segítek iszegénynek — motyogtam zavar- tóin. — Csak addig, amíg megeszi azt a kis uzsonnát... — No, jól van, csak dolgozzatok — kacsintott egyet Jóska * azzal már ment. is. Megálltam egy pillanatra az öreg mellett, rágyújtottam. — Jólesik? — kérdeztem aza- nakozva, mikor láttam, hogy milyen jő étvággyal, minden falatot külön élvezve tünteti el az öreg a kis uzsonnát. — Nagyon — csámcsogott visz- sza —, régen ettem ilyen jó ízűt. Hát még. ha akadna valami kis szíverősítő is — nézett rám kérőn. — Látja, papa. erről majd: elfeledkeztem. Azzal szaladtam be a lakásba, előkotortam a spájzból a demi- zsont s jókora pohár vörös borral tértem vissza. Se vége, se hossza nem volt a hálálkodásnak.
