Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-28 / 305. szám
LM6. december ;ís. 3 Szerda Jövő év tavaszától buszforgalom veszi át az alföldi keskeny vasút utasszállítását Csuklós buszok, új taxik u megyei személyszállításban Békés megye iparosodása és mezőgazdasági fejlődése maga után vonja a közúti személy- forgalom átállítását is. E nagy fontosságú ügyben lapunk tudósítója felkereste Budapesten a KPM Autóközlekedési Vezér- igazgatóságot, amely egyébként felettes hatósága a 8. szánni Autóközlekedési Vállalatnak is, hogy tájékoztatást kapjon a jövő évi közúti személyszállítások problémáiról. — A KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság felügyelete alá tartozó közlekedési vállalatok a következő esztendőben sem tudják autóbuszállományukat növelni és ezért átszervezésekkel kell nsegoldani a folyton növekedj személyszállítási problémákat. Üj városrészek nőnek a megyében, s emelkedik Többször is kértek már a mezőgazdaság felsőbb irányítóit: segítsék elő megyénkben egy takarmányvizsgáló intézet létesítését. A kérés most újra elhangzott nyomatékos indoklásokkal. Több állattenyésztő is elmondta: felelősségre vonják őket a szövetkezet vezetői azért, mert alacsony hozamokat érnek el — amint a vezetők mondják — annak ellenére, hogy bőségesen rendelkezésükre bocsátják a takarmányt. Csakhogy a bőség nem minden. Mert hogyan érjenek el növekvő hozamot például a tehenek az olyan hereszénának nevezett valamitől, amelynek csak 30 százaléka a fehérjét tartalmazó lucerna, a többi pedig mit sem érő gyomnövény? A gyomai Dózsa Tsz-ből is hangzott el olyan panasz, hogy általában negyedik-ötödik osztályú takarmányt bocsátanak az állattenyésztés rendelkezésére, de ezt a költség megállapításakor első osztályúként tüntetik fél. A gyulai járásban is zaklatják az állattenyésztőket azért, mert az év első negyedében általában. 4,4, az év többi időszakában, pedig 3,5 kilogramm takarmányt használnak fel egy kiló hús előállításához. Azzal azonban kevésbé törődnek, hogy a kimért abrak milyen nedvességtartalmú, s azzal sem, hogy a hideg istállóban, ólban a takarmány milyen hányadát fordítja az állat szervezetének „fűtésére”. a helyközi munkás, illetve az iskolás gyermekek szállításának szükségessége is. — Ezeket a problémákat — mondotta tájékoztatónk — olyképpen kívánjuk megoldani, hogy az elöregedett, 10—12 éves buszokat kiselejtezzük és helyükbe — saját erőnkből épített — csuklós buszokat helyezünk forgalomba. Ezek befogadóképessége megtöbbszörözi a szállítható személyek számát anélkül, hogy a kocsik mennyiségét emelni kellene. Vállalatunk ebben az évben komoly felméréseket végzett az utasáramlás, sőt az utaslemaradással kapcsolatban, így tiszta képet kaptunk, hogy hol kell a járatokat sűrítenünk, hol kell új vonalakat létesítemutatni megfelelő összetételű, jó minőségű táppal. Egyrészt a szövetkezeti vezetők és az állatenyésztők közötti, másrészt a szövetkezetek és a keverőüzemek közötti áldatlan vitának venné elejét egy megyei takarmányvizsgáló intézet létesítése. Ismerve az Országos Minőségvizsgáló Intézet túlzott igénybevételét, nagy elfoglaltságát, nem is igen fordulnak hozzá takarmányvizsgál- tatási szándékkal megyénk szövetkezetei. Egy helyi, vagyis jóval közelebb levő, s analizálást gyorsabban eszközlő intézet nemcsak arra adna többek között megnyugtató választ, hogy megyei átlagban miért használnak túlzott mennyiségű vagyis 5,2 kilogramm abrakot egy kiló sertéshús előállításához a szövetkezetek. Emellett áldásosán elősegítené azt is, hogy közös gazdaságaink vezetői alaposan megismerjék a rájuk bízott földek minden egyes táblájának talaját, és aszerint céltudatosan és ne vaktában adagolják rajuk a különböző műtrágyát. nünk. Ugyancsak fel kell készülnünk az eddiginél jóval nagyobb idegenforgalomra is és ezért .jövőre növeljük a nemzetközi járatokat és lehetőség szerint a különjáratokat is. — Az említett erőfeszítések ellenére számolni kell azzal, hogy minden jelentkező igényt teljes mértékben kielégíteni nem tudunk. Természetesen azon leszünk, hogy a megye buszkapacitását növeljük. Tájékoztatásunk elején mondottuk, hogy általánosságban országos szinten sem tudjuk növelni autóbuszállományunkat, csak a selejtezettek helyébe nagy létszám szállítására alkalmas csuklósokat állítunk be. Ennek ellenére méltányoljuk Békés megye személyiszállítási szükségleteit és a kiselejtezett buszok pótlásán kívül 4 darab nagy befogadóképességű buszt is beállítunk. Ami annál is inkább szükséges, mert jövő év március 1 után Orosháza térségében mi vesszük át a személyszállítás jó részének lebonyolítását. Orosháza—Rákóczifalva, és Orosháza—Pusztaföld váj' szakaszán a keskeny nyomtávú vasút helyett a közútra terelődik a forgalom, s így azt a nagy létszám befogadására alkalmas buszokkal bonyolítjuk le. Természetesen meg kell oldanunk az új települések közlekedésének ellátását és az új iskolakörzetek tanulóinak szállítását is. Több új vonalat kell tehát bekapcsolnunk a személyszállításba. Ennek adatait csak a felmérések alapján tudjuk kiértékelni. — Végül szólnunk kell a megye taxiállományáról is. Szükségessé vált, hogy a taxiállomány 60 százalékát kiselejtezzük cs új, modem taxikat állítsunk be a városi és megyei forgalomba, amivel a taxiellátottságot lényegesen javítjuk — fejezte be tájékoztatását a vezérigazgatóság egyik vezetője. Zsolnai László Vidám játék, szórakozás a gyermekeknek Sarkadkeresz túron A szükség követeli Az állatok szaporulatának javítására szinte minden szövetkezetben sürgetik az állatorvosok és az inszeminátorok a foszforban gazdag korpa etetését is a tenyészállatokkal. A * szövetkezetek azonban nem jutnak korpához, mert a rendelkezésre álló mennyiséget felhasználják megyénkben a gabonafelvásárló vállalat üzemei a takarmánytáp keveréséhez. Ám a vésztői Béke Tsz állattenyésztője is azt mondja, hogy a foszfor hiányában levő teheneik általában csak 88 százalékban vemhesülnek. Hozzátette, ők sem tudják, hogy valóban olyan beltartalmú tápot kapnak az állatok neveléséhez, tartásához, mint ami a zsákokon fel van tüntetve. Ehhez kapcsolódva Nagy Antal battonyai állattenyésztő elmondotta: lebecsülő megjegyzések sokasága zúdul a szakemberekre, amiért a rendelkezésükre bocsátott tápokkal nem tudnak megfelelő hozamokat elérni a £ állattenyésztésben. Véleménye szerint nem a szakemberek tudásában van a hiba, mert azok még a korszerűtlen férőhelyeken is sokkal jobb eredményt tudnának íelVasárnap délelőttönként a i gyermekeké a sarkadkeresztúri kultúrház nagyterme. Vidám játékról, szórakozásról gondoskodik két fiatal, az idén érettségizett lány: Námer Katalin és Törő Viktória, akik Forró {Ilona kultúrotthonvezető kérésére vállalták, hogy vasárnaponként, feláldozva a szabad idejüket, megfelelő programot állítanak össze és irányítják a foglalkozásokat. A járási tanács 1000 forintot biztosított különböző játékok vásárlására. Az asztali futball, a rex-játék, a sakk, dominó vonzotta a gyermekeket, vasárnaponként 50—60 tanuló tölti el vidám, önfeledt játékkal itt a szabad idejét. A program igazodik a televízió műsorához, ha valami érdekes dolgot láthatnak a gyerekek, bekapcsolják a tévét. A | foglalkozások irányítói társas- | játékokat, mesefelolvasást és ! egyéb szórakozást is szerveznek. A kultúrotthon vezetője tervezi, hogy egy törzsgárdát alakítanak ki a vasárnapi foglalkozások résztvevőiből, akik tagjai lesznek majd a megalakulásra kerülő szakkörnek. A felnőttek irodalmi színpadához hasonlóan ebbe a legjobb sza- valókat, színjátszókat, énekeseket tömörítik és később kidolgozzák a programot is. Bánatuk csupán az, hogy a nagyterem egy padlás nélküli épületben van, s így nagyon hideg. A két kályha sem tudja felfűteni. A gyermekek mar most is kabátban kénytelenek játszani, s mi lesz, ha nagyobb hideg jön. Pedig örömmel járnak ide, hamar népszerűvé vált a vasárnap délelőtti foglalkozás és a szülők is szívesen engedik gyermekeiket. Félő viszont, hogy a hideg időjárás, és a rideg környezet elriasztja őket a kultúrotthontól. Jó lenne, ha valamilyen jobb megoldást találnának vagy pedig megfelelő helyiséget tudnának biztosítani, hogy a helyes kezdeményezés ne fulladjon kudarcba. K. J. Törzsgárda a mezőgazdaságban A párt megyei bizottságának mezőgazdasági osztálya a mező- gazdasági szakmunkásképzés helyzetének ismerőivel együttesen vizsgálta meg a termelőszövetkezeti törzsgárda kialakításában elért eredményeket. Megállapították, hogy 1960 őszétől 1966-ig 2311 felnőtt és 787 fiatal szerezte meg a megye és az ország különféle intézeteiben a szakmunkásbizonyítványt. fezzel párhuzamosan 4342-en végeztek rövidebb tanfolyamot, betanított munkások lettek. Összegezték azt is, hogy az előbb említett időszakban 2688 fiatallal kötöttek a tsz-ek tanulószerződést, Közülük 787-en már megkapták a bizonyítványt, 1169-en jelenleg még tanulnak, a többiek év közben elhagyták az iskolát, lemorzsolódtak. A lemorzsoló- dottak jelentős része visszament a tsz-be és napjainkban is ott dolgozik. Összességében tehát 1960-tól 1966-ig csaknem 7500 szakmáját értő felnőtt és fiatal került a szövetkezeti gazdaságodba. Ha ideszámítjuk az 1950 —1960 között a tsz-ekben elhelyezkedett traktorosokat, ezüst- kalászos tanfolyamot végzett, de tovább nem tanuló gazdákat, akkor elmondhatjuk, hogy megyénk közös gazdaságaiban 10— 12 ezerre becsülhetjük azok számát, akik a mezőgazdasági tudomány egy adott gyakorlati területén többé-kevésbé ismerik feladatukat. A mezőgazdasági szakmunkás- képzés szervezésében, eredményességében Békés megye országosan élen jár —< állapították meg a Földművelésügyi Minisztérium vezető beosztású dolgozói. Ez a megállapítás kétségtelen elismerése annak a több év óta tartó szívós és következetes munkának, melyet a megye vezető szervei a szakmunkásképzés fellendítésére fordítottak. Jelentős tevékenységet fejtett ki a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya is. Öt esztendő alatt a megyei tanács vb határozata alapján lényegében két szakmunkástanuló-iskola — Elek, Gyoma — beindításáról gondoskodott. Közreműködött a békési és a kétegyházi országos beiskolázás alapján működé szakmunkástanuló-intézetek bővítésében, rekonstrukciójuk előkészítésében. Különösen az oktatási csoport dolgozói tűntek ki az úgynevezett kihelyezett osztályok szervezésével, az egyes iskolák vezetőivel való együttműködés fejlesztésében. Elismerés illeti azokat a pedagógusokat, akik évek óta szakmunkásképzés ügyben rendszeres látogatói a termelőszövetkezeteknek, tanyaközpontoknak, akik a szabad estéiket a családtól távol, az új termelési eljárások széles körű terjesztésére fordították. Megbecsülés illeti azokat a szövetkezeti gazdákat is, akik az új út, a nagyüzemi termelés korszerű módszereinek megismerésére, elsajátítására elsők között vállalkoztak. Az egész megyét felkaroló akciónak öt esztendő alatt a várakozásnak megfelelő eredménye lett. Ez azt is jelenti, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben néhány esztendő alatt kialakult az az egészséges mag, amelyet egy öt éve felavatott üzemben törzsgárda néven említenek. Az eredmények elismerése mellett azonban gondolatok vetődnek fel: a felnőtt és az ifjúsági szakmunkásképzés szervezésében mindent jól csináltunk? Mit tehettünk volna esetleg jobban, mire kellene a következő években több figyelmet összpontosítanunk? Az utóbbi években a szakmunkásképzés szervezésében központi helyre került az ifjúság nevelése. Ez lényégében helyes törekvés volt a néhány helyen elöregedett szövetkezeti gazdák majdani pótlására. Viszonyaink között azonban a mezőgazdaság szakmunkásokkal való ellátáséi nem építhetjük kizárólagosan a tavaly vagy az azelőtt végzett általános iskolásokra. A mezőgazdasági fiatalság elsősorban arra hivatott, hogy apáik örökébe lépve folytassa a termelőszövetkezeti gazdálkodást!,Ez azt is jelentheti, hogy a fiatalok mezőgazdasági szakmára nevelése közepette az apák és az ötve* év körüli nagyszülők szakmunkásképzésével az eddigieknél többet kellene törődnünk. Elsősorban ők hivatottak — mint a gazdaságok tulajdonosai, esetleg alapító tagjai — a törzs gárdába való bekerülésre. Két-három évvel ezelőtt lényegében ilyen irányban hatott a mezőgazdasági szakmunkás- képzés. 1962 és 1964 között 1471 felnőtt szakmunkással és 2600 betanított munkással lett gazdagabb a megye mezőgazdasága. Azóta a felnőttek körében felére csökkent a szakmunkástanfolyamok iránti érdeklődés. Ennek — és visszatérve a 732 szakmunkástanuló fiatal lemorzsolódásához — az lehet az oka. hogy a szövetkezeti munka díjazásában nem határolják el a szakmunkás, a betanított munkás és a segédmunkás besorolási kategóriának megfelelően a munka és a kereseti lehetőséget, Ma legtöbb szövetkezetben nem tesznek különbséget a tanult és az örökölt szakma alapján végzett munka között. A földművelésügyi miniszter egy korábbi rendeletében azt ajánlotta a tez-eknek, hogy a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező szövetkezeti gazdák — amennyiben tanult mesterségükben dolgoznak — kapjanak néhány százalékkal magasabb keresetet azoknál, akik nem tanultak. A miniszteri rendelet megjelenése egybeesik qzzal ae idővel, amikor megyénkben a felnőttek tömegesen a tanulás útjára léptek. Vagyis a miniszteri ajánlat jó irányba térelte a. mezőgazdasági dolgozók aktivitását. Bizonyos értelemben érthetetlen, hogy szövetkezeti vezetőink jó része miért nem szorgalmazta a tanulás útján szerzett ismeretek anyagi ösztönzését, A szakmunkástanuló-iskolát közben elhagyó fiatalok azzal magyarázzák elhatározásuk indítékát: fölösleges tanulniuk, mert háromévi iskolai munka után ugyanoda és olyan kereseti lehetőség közé kerülnek, mint azok, akik nem tanultak. Ezek a tények! A tanulság kézenfekvő: termelőszövetkezeteinkben jusson az az eddigieknél több figyelem a holnap gazdálkodásának előkészítésére, a szakmunkásképzésre. A tanulás iránti érdeklődés felkeltésére szövetkezetenként kellene megvizsgálni az anyagi lehetőségeket, s olyan ösztönző módok kidolgozása lenne indokolt, mint amilyet a földművelésügyi miniszter is évekkel ezelőtt ajánlott. A tanulásra fordított anyagi kiadások, továbbá a végzett munka minőségi értékének megkülönböztetése meghatványozhatja a szövetkezeti gazdák tanulási kedvét. Valószínű, hogy a2 ilyen is az ehhez hasonló' gyakorlati intézkedések gyorsabbá tennék a szövetkezeti gazdaságok szakmunkásellátó- sát, a törzsgárda kialakítását. Dupsi Kár elv
