Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

1966. december 25.

10

Vasárnap

Galagonya kityi-kotty... /

Téli néphiedelmek Orosházán és környékén

A néphitnek — így ax orosházi néphitnek is — legföltűnőbb megnyi- kell söpörni a házat hogy a fér—

I&tkozásai a babonák, amelyekről a kutatás megállapította, hogy jó részükben ősi idők maradványai, amikor az emberiség még másként gondolkodott, tudása kezdetlegesebb, lelkivilága gyermetegebb volt, és így a jelenségeket másként magyarázta, mint a mai iskolázott, modem ember.

Az esztendő kisebb természeti! Aligha tévedünk, ha ezt még a szakaszokra, évszakokra oszlik,! dunántúli palázolás megőrzött tö- amelyek hosszú századokon át ke- j redékének véljük, retbe foglalták, jelentős mérték-1 Orosházán él a lucaszék, luca- ben megszabták a nép ünnepét és kalendárium hagyománya is. munkáját. Ez a világ már szinte^ Elérkezik a karácsony estéje, teljes egeszeben a múlté, egyes1 Ilyenkor Csorváson S2almát sz<>_

kás szórni a szoba közepére. Ráfekszik a család minden tagja a betlehemi Jézus tiszteletére. Amikor felállnak, asztalt a szalmára teszik és körbejárják. A családfő hangosan imádkozik. Utána vacsoráznak: mézbe mártott foghagymát, diót, mákosgubát, Az asztalt úgy hagyják, és elmennek az éjféli misére. Visszajönnek és újra esznek. A szalmát otthagyják egészen vízkeresztig a szobában.

Karácsonykor egyébként lencsét kell főzni, hogy sok pénze legyen a családnak. Meg kell verni a kapualját, hogy sok disznó legyen. Diót és mogyorót kell elszórni a

az idősebb nemzedékek tudatában *— máig is élnek. •

A téli időszak jórészt bent a házban, a család hajlékában telik el. Téli népszokásainkban ezért Orosházán is van valami meleg, közvetlen ünnepélyesség, öröm.

Középpontja a Luca, karácsony, farsang, amelyeknek hagyományai kezdő jellegűek, és kedvezően akarják az új esztendő életét, munkáját, továbbá a termést, háztartást, fiatalok boldogságát befolyásolni.

Az új esztendő a nép tudatában voltaképpen már András (november 30) napjával kezdődik. Az orosházi lányok is szeretnék kipuhatolni jövendőbelijüket. Ré-, ... ,

gebben egész nap böjtöltek, este j sz°baban, hogy sok kiscsirke le- hétágú papírcsillagot tettek a “yen. A párna alá kell tenni egy

fejük alá. Mindegyik ágára férfinevet írtak. Hajnalban a párna alá nyúlva, egy ágat leszakítottak. Ügy vélték, hogy a rajta olvasható nevet viseli a kérő is. Mások böjtölni szoktak, éltéikor pedig-tükörbe néznek, és meglátják benne jövendő férjüket.

gek elkerüljék. Lóitatáskor almát kell dobni a kútba, hogy a lovak sima szőrűek legyenek.

Szilveszter napján a lányok Orosházán is ólmot öntenek, hogy alakjából kérőjükre következtessenek. Egész kenyeret és sót tesznek az asztalra, hogy a jövő évben mindig legyen a családnak ennivalója.

o

E rövid áttekintés is Igazolja, hogy a nép régebbi szokásaiban, ünneplésében, legfurcsább hiedelemvilágában is mindig valami gyakorlatiasság, célra törés nyilatkozik meg: az életnek egészségnek, továbbá a növényi és állati vegetációnak védelmezése, tisztelete. A család, föld, jószág virágzása e régi paraszti szemlélet szerint nemcsak az emberi erőtől, akarattól, munkától függ, hanem kiszámíthatatlannak érzett körülményektől, a jelenlevőnek hitt szellemvilág szándékától is. Amikor tehát tőle telhetőleg mindent elkövetett a maga értékeinek józan munkával és körültekintő gondossággal való megőrzésében, nem feledkezett meg a mágikus lényekről és eszközökről sem.

Ma már ez a képzeletvilág eltűnőben van: Orosházán talán még inkább, mint az ország más

tükröt, és kilencvenkilencszer kell megfordítani a párnát, akkor az eladó lány meglátja a jövendőbelijét. Diót kell enni mézzel, mert akkor nem hull ki a fogunk.

Kötélen kell megjáratni a jószá- vidékein. Megmosolyoghatjuk got, mert így egészségesek lesz- 5^5^ küzdenünk is kell ellenük, L uc a * (dec e 1mber^l 3 )"'n a p Já n nem' nek' Nem szabad a padláson 1 UJ^anakkor azonban meg kell szabad semmit a házból kiadni, j hat szárítani, mert akkor a jövő látnunk, becsülnünk bennük az

emberi élet és munka naív» de törhetetlen tiszteletét is.

otthon kell maradni, hogy a jö-| évben valaki meghal a családból, vő év szerencséje is a családban Karikás ostorral kell durrogtatni maradjon. Napkölte előtt ülőjii- az istállóban, hogy a rosszakat el- kön a tyúkokat piszkafával kell riasszák a jószágtól. Gabonát kell megdöfködni, hogy majd többet az asztal alá tenni, mert ebből a

tojjanak. Az udvart kölessel kell teleszórni, hogy az aprójószág

szapora legyen. Lucától karácsonyig a tyúkokat csak füttyszóval szabad hívogatni, különben a szomszédok viszik el a tojást. Ezekben a napokban tizenháromféle eleséget kell eléjük szórni, hogy el ne hulljanak.

Sül a lucapogácsa is. Gyerekek fatönköket visznek. A szoba közepén ráülnek és ezt mondják: Galagonya, kityi-kotty!

Aggyon az Isten ennek a gazdának Jó fejős tehenet,

Bort, búzát eleget,

Szép lányokat:

Boriskát, Juliskát, Mariskát!

^Válflalatontoémt, üzeme níkérat az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozók munkaidejét átlagosan heti 44 órára kelil csökkenteni.’*

— Km. Nem lesz nehéz — a mi üzemünkben eddig is csak négy órát dolgoztunk naponta,

*

Az absztrakt művészt üdvözli Ismerőse és búcsúzás után kifelé jövet megjegyzi:

— Egy ember, aki nem tud festeni, neon is szereti a képeket, nem érdekli Őt még a képkeret sem, de azért itt sétál a képtárban. Mert itt, jó meleg van.«

*

A ma idősebb újságolvasói a megjelenő apró betűket kifogásolják. És régen?

A ,, Pester Lloyd”-ot valamikor got betűkkel nyomták. 1920-ben tértek rá a latin betűkre. A lap olvasód annak idejében megelégedetten vették tudomásul az újítást. Egyetlen öreg előfizető kesergett csak így levelében:

„Nem tudom, miféle új betűkkel nyomják most a lapot. Én ezt nem ismerem, de a rádió és a repülőgép világában már mindenfélét kitalálnak. Hát én nem akarok a fiatalok útjába állná. Nem bánom, nyomják a lapot ezen az új módon, kérem azonban, hogy az én példányomat továbbra is a régi betűkkel nyomják”*

—ár

gabonából jó termés lesz. Körül

(Részlet Bálint Sándornak, az „Orosháza története és néprajza” c. monográfiában megjelent tanulmányából.)

(Monoión két megálló között)

A kórházba megyek, drágám, jobban mondva a rendelőbe. Kezelésre van szükségem, illetve vizsgálatra, kötést is váltanak. Ivókúrát rendeltek. A májam miatt, érti? Besugárzást is kapok, hogy a foltok elmúljanak. A máj foltjai, tudniillik. A foltok a májtól vannak, azt mondják, megnagyobbodott a májam és ezt kezelni kell. Éppen az én bőrömön legyenek foltok, holott az én bőröm mindig olyan volt, mint a márvány, még szebb volt, mint Angelica unoka-nővéremnek (szegény, mint aggszűz hallt meg, tüzes férj helyett hideg márvány jutott néki, mint azt halotti beszédében a költő mondta). Most Giulestibe megyek, Giou bácsihoz, a férjem barátjához. Micsoda szép kertje van. Nagyszerű gazda, igen értelmes ember. Látni akarom, mit csinál, mert tegnap este meghalt. Azaz inkább éjjel, helyesebben reggel felé, mert korán kelő ember volt. Telefonált nekünk és mondta, hogy meghalt. Vagyis nem hogy meghalt, hanem, hogy összeesett. És sírt hozzá az istenadta. Jó szomszéd volt, jobban mondva amolyan rokonféle, művész volt szegény, cégtáblafestő, hogy világosabban fejezzem ki magamat. Szavamra mondom, naponta meglátogatott bennünket, pedig három villamosra és egy trolibuszra kellett átőzáHnia. Talán

még többre is. Vasból volt, egészséges, mint a makk és most, mint halottat keli visszontlát- nom. Ugye már mondtam, hogy milyen korán kelő ember volt. Erő®, kemény! Mindig sokat tornázott. Ezért is halt meg természetes halállal. Olyan volt, mint a hegy, már ami szilárdságát ületá, egyébként apró, tömzsi figura. Minden reggel hideg vízben mosdott, és kevesen evett. Ezért tudott szép halállal kimúlni. Alig várom, hogy ismét lássam. Azt hiszem, igen egészséges halott lesz. Már hogyne lenne az, hiszen 90 éve® korában műtétet állt ki, a vakbelét vágták 3d, de lehet, hogy a sérvét. Nagyszerűen viselte a kést, de utóbb komplikációk léptek fel, tüdőgyulladás, de lehet, a csipeszt nem főzték ki jól és a szegény embert megfertőzték. Ki tudja? Kicsi korában gyermekibetegsége is volt, így mesélte egy szomszédasszony, aki ismerte az anyját, de nem érintkezett vele, mert a fiú szerelem- gyerek volt, zabigyerek, no! Mindent maga csinált, kaszált, mosott, mert sohasem házasodott meg. És most senki sem siratja., akármilyen rendes ember volt, nem is örököl utána senki, mert nincs örököse. Hiszen zabigyerek volt. Vagyis egyenes ágon nincs örököse, de van egy unokahüga, aki persze csak kiadja maírta : Cornel in Leu

gát unokahúgának. Értelmiséginek tartja magát, de hiszi a pici, hiszen adventista és gyomorbajos.

Be most hoppon maradt, mert az öreg hirtelen meghalt, amikor összeesett — legalábbis Így mondta a telefonba. Es szegény olyan szomorú hangon beszélt, hogy fájt az emher szíve, amiért nem maradt életben. Köztünk legyen mondva, ez a Gleit bácsi közönséges ember volt, amolyan nyers faragatlan fajankó. Megígérte ennek a nőnek, hogy eladja a gyümölcsösét és vásárol egy Trabantot, mert igen szép gyümölcsöse volt, cseresznye, barack, málna termett benne, de szegény nem tudta az új termést kivárni. Mondom, a nő hoppon maradt, hiába forgatta a szemét. Hiába, a komplikációkra mindig számítani lehet egy műtétnél, aztán a csipesz sem tiszta mindig. De mit akar, drágám, ez a zabigyerek sorsa, él 9» évig, aztán kész. No, viszontlátásra. Megyek a rendelőbe. Szegény jól járt, hogy meghalt. Mit szól althoz, hogy a nő azt állítja, hogy értelmiségi? Azért, mert festett szemöldöke van? Még többet is tudnék mondani, de ezek a megállók olyan közel vannak egymáshoz. Le kell szállnom a kezelés miatt, hogy úgy ne járjak, mint ez a szegény Gicu. A viszontlátásra.

(Fordította:

Hegedűs Nándor)

Karácsonyi ez az,,» Kellő pillanat

Karácsonyi szünidőben

— Látszik a gyerekeken, hogy Pesten egy KÖZÉRT-ber helyezkedtek el!

írtáé*

Mennyből az angyal...

Optikai csalódás

— Elnézést, azt hittem szaloncukor!

Endrődi István rajzai

.■iuiuiHmtiiiiMUiun:iiniiliim»Miiim.iiinimiMiiimiimiHmnnifliiinnnmiiiiMMmmiiiiiimiiiiMimimuiiuuiiiuiiiiiuiiiuii.iai,

MORZSÁK

Az autóklubban hangzott el;

— Ha a gépkocsik száma ilyen gyorsan növekszik, úgy 100 kilométerenként kell egy autómotelt építeni.

— S 50 kilométerenként egy kórházat.

* * *

A börtönigazgató a rabhoz:

— Már megint itt van? Régen láttam magát.

— Szabadságon voltam.

* * *

Az egyik francia városkában két szomszédasszony beszélget egymással:

— Igaz, hogy a fia a szemben levő kereskedő lányát veszi feleségül?

— Igen, mi mindent nála vásárolunk.