Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
* KÖRÖS TAJ Utózöngék az európai költőtalálkozóról Október végén nagy jelentőségű művészeti esemény színhelye volt Budapest. A MEDOSZ székházában rendezték meg öt napon át az európai költők konferenciáját 19 nemzet mintegy 200 képviselőjének részvételével. A találkozóról írott jegyzeteimet a Tisza- táj decemberi száma közit. Az intimebb pillanatokat, a közvetlenebb hangú, sokszor négyszemközti eszmecseréket rögzítettem abban az írásban Váci Mihály és Vincze Lajos két illusztrációjával színesítve. Ami azóta öltött Írásos formát, itt nyújtom át az irodalom iránt érdeklődő ol vasónak. Vitára ingerlő, de mindenképpen elgondolkoztató kijelentést kockáztatott meg például Csepeli Szabó Béla a modem költészeti formáról folytatott beszélgetés során. — A költészetet nem szabad a nyelvi virtuozitás játékszerének tekinteni — mondotta. — Mert könnyen- eljöhet az az idő, hogy a ,,modern” vers egy nyelvi társadalmon belül műfordítói problémákat vet majd fel. Alkotni úgy kell, hogy a művet az ember közvetlenül be tudja fogadni s az hússá, vérré, lélekké alakulhasson benne! * * * Inkább filmszínésznek hinné az ember, mintsem költőnek, pedig Arend mellett korunk legjelentősebb német poétája Stephan Hermlin. Nagyon választékosán öltözködik, kezei ápoltak, mozgása csiszolt, artisztikus, finom metszésű arca fölött pedig mindig jól fésült, modem frizurát hord. Vonásain, külsején semmi nyoma az egykori sok szenvedésnek, halálveszélynek, küzdelemnek. Pedig volt benne része. Szinte gyerekfővel végigküzdöt- te a spanyol polgárháborút az egyik nemzetközi brigádban, aztán Dél-Amerikában dolgozott, harcolt különböző baloldali szervezetek névtelen munkásaként, s csak a náci hatalom összeomlása után tért vissza hazájába, életét, munkásságát, költői tehetségét a demokratikus Németországnak ajánlva fel. Az Astoria halijában beszélgetünk, s míg ezeket elmondja, folyton az az érzésem, hogy Hermlin most is költeményt ír, verset mond, annyi szavaiban a szenvedély, olyan líraian, megejtő kereken fogalmaz. S hogy közel vagyok az igazsághoz, bizonyítja az egyik költői est, amely a MOM-ban volt, ahol egy József Attila fordítását, az Anyám-at olvasta fel németül. Fiatalemberek, asszonyok ülnek mellettem, akik nem “beszélik a nyelvet, az utolsó sor után felcsattanó ováció közepette azonban, míg pirosra tapsolják tenyerüket, mind azt mondja: — Nem tudom, nem értem, mit mondott, de éreztem, élveztem a verset, szinte belém szuggerálta Hermlin a szépet, a nemes gondolatot! * » • Módos parasztcsalád gver- meke Artur Lundkvist svéd poéta és író, aki feleségével, a dán Marie Wine asz- szonnyal jött el a találkozóra. A nyúlánk, szőke nő nemcsak házastársként résztvevője a kongresszusnak, hanem maga is költő. Nemrég jelent meg kötete, igaz, hogy még csak az első, de északi barátaink igen elismerően nyilatkoznak a lapjain kibomló költői világról. Az asszonynál jóval idősebb férj mögött már egész életmű áll. Pontosan ötven könyve jelent meg. Versek, fordítások, regények, útirajzok. Ez utóbbiban érzi legjobban magát. Bőséges élményanyagot nyújtott ilyesféle munkáihoz az a tíz esztendő, amelyet India- ' ban, Afrikában töltött el utazgatással. — Mi lesz az ötvenegye- dik mű? Katsányi Pál Karácsony : Szokolay Sándor Holdfényben Rövidesen elharrvia a nyomdát, önéletírás! Közel hatvan év emlékeit, jelentős eseményeit, művészi útkereséseit, tévedéseit, eredményeit foglalja magában. — S mi az utóbbi évek legnagyobb svéd könyvsikere? — Wilhelm Möberg könyve. Kiment Amerikába, éveket töltött a kivándorolt svédek között. Róluk szól a regény! > * * * Érdekes dolgokról tudósított az egyik szünetben Gianni Toti, a kitűnő olasz költő, újságíró és fordító, a magyar líra itáliai jeles pro- pagátora. — Bár műfordítások dolgában Magyarország és Olaszország között a magyarok javára billen a mérleg még e pillanatban, ami annyit jelent, hogy hivatott, ihletett magyar fordításban sokkal több olasz költő szólal meg, mint viszont, az utóbbi időben lé- nj’egesen javult a helyzet — mondotta Toti a büfépultra könyökölve, feketéjét szürcsölgetve. — Formálódott nálunk egy olyan fordító- csoport, mely nem csupán a magyar nyelvet ismeri, hanem valamennyi maga is költő, sőt, a magyar történelem, a magyar társadalmi viszonyok, politikai küzdelmek jó ismerője! S ez nagy szó! Mert én azt vallom, hogy a művészi fordításhoz nem elég az intuitív azonosulás, az ihlet, hanem a fordítónak genézi- sében ismernie kell a tolmácsolandó művet. Majd meglátják, sok öröme lesz még a magyar költőgárdának, a magyar költészetnek ebben a nyolc-tíz műfordítással foglalkozó olasz poétában, akik közé sorolom magamat is.„ • • • Fordításról lévén szó, hadd említsem Leonyid Martinon egyetlen mondatát, melyet Pest és Buda között, az autóbuszon jegyeztem fel sebtében az egyik bulletin szélére: — Azt lehet jól fordítani, abból lesz igazi műfordítás, amit szeretünk, egyébként minden csak paródia™ Másfél napot a Balatonon töltöttünk. Juhász Fe- rencékkel éjfélig beszélgettünk a vedlett falú füredi bárban. Itt dőlt el az is, ki a legszebb hölgyvendége a konferenciának. Nagy szótöbbséggel az olasz Maria Luisa Spaziani vitte el a pálmát. — Nem csupán nőként szép, a neve is felér egy költeménnyel — kommentálta a zsűri döntését Csanády János, majd poharat ürített a győztesre. » • * Két esztendőn át folyt a költőtalálkozó előkészítő munkája. A rendezőhad élharcosai közé tartozik Somlyó György, aki az Árion szerkesztése mellett igazi kultúrdiplomataként utazott, tárgyalt Európa-szerte. Ülünk a füredi Arany Csillag-bán reggelink mellett. Garai Gábor a teánál tart, Váci Mihálynak még csak eztán hozzák a szalon- nás rántottát. Privát rendelésre. Ekkor “ telepszik a szomszéd asztalhoz Somlyó. Fészkelődik, feszeng, végül csak észreveszi a főúr, s gyanakvó szemmel megáll előtte: — Maga ide tartozik?! Gyuri döbbenten rámered, mint aki nem hisz a fülének, Váci kezében megáll a konyakos pohár, Garai torkán a tea, s mindketten fulladoznak a nevetéstől. — Ez a hatodik, Gyuri! A hatodik! — kiáltja köny- nyezve a szomszéd asztalhoz. Mert szegény Somlyót, ki hetek óta alig eszik, alig alszik, a konferencia alatt már hatodszor nézik közös étkezőhelyünkön illetéktelen potyázónak. Moldvay Győző Harry Martinson: A kábeljavító hajó Kihalásztuk az atlanti kábelt Barbados és [Tortuga között. Felhúztuk a fedélzetre és új kaucsukot borítottunk a hátára a 15. északi körnél, a 16. nyugati , [hosszúsági foknál.' Mikor fülünket közeltartottuk a csupasz részhez, hallottuk, hogy zúgott belül a kábel. Milliomosok Montreálból és Szent Johnból [beszélnek a kubai cukor áráról és, hogy felemelik a mi lakbéreinket — mondta valaki közülünk. Ott álltunk körben, izzó gondolatokkal, mi szegény kábelhalászok, aztán visszaeresztettük a kijavított kábelt a helyére, a tenger fenekére. Fordította: Baranyai Tibor Hairry Martinson hadadJó svéd költő, tagja a Nőből-dijat odaítélő bizottságnak. „A kábeljavitó hajó” című verse az első, mely magyar nyelven megjelenik. MtmvmmmntnmmmnMH Sass Ervin: Krakkói szonett A híre más volt, mint a kézfogása, Galambok szárnyán jött az óváros felől, A Mária templom megölt harsonása, S Hedvig, a királylány lépkedett elöl. Mögöttük hosszú zárt oszlopokban Menetelt a szörnyű történelem, S a Visztulán porzó gyöngyhabokban Mélytengerig futott a félelem, Oltárok mögé bújtak az istenek, Vérszínű felhő lángolt a vár felett, Wawel, ne reszkess araúyhomlokú, A Posztócsarnokban felüvölt a szél, Mind, aki szenved, életet remél, — Csak a galambok szeme szomorú. 1966. augusztus.
