Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. december 2S. 6 Vasárnap „Jllái'ia néni elnieqq — M/ufia (úti’ — Kicsit nehéz... „Mária néni elmegy — Mária jön.” Ezzel a címmel jelent meg lapunkban riport augusztus 19- én, amelyben két pedagógus közül az egyik, Jávor Mária gazdag pedagógiai múlt után letette kezéből a piros ceruzát — s a másik, Lukács Marika, aki először vette kezébe, hogy az ötösöket, egyeseket az osztálykönyvbe írja... Mindketten végegyháziak. Illetőleg Lukács Marika mezőkovácsházi, s onnan jár be nap mint nap. Meghökkentem, amikor ezt hallottam: „Ó, a Marika délután is tanít.” Elgondolkodtam: elém villant az augusztusban látott, a friss oklevelet simogató tanítónő diákosan üde arca. s valami duruzsolni kezdett a fülembe: „Meg kell keresni...” — Jó napot kívánok — mondta éneklő hanggal tízegynéhány ki(noWy p-tp-cf rií’pvpTVb' p?cfqvif7<-<u»T<v»v*T£ Végegyházán, az égjük „fiók”-is- kolában. Zavartan néztem körül, kerestem a nevelőt. Az egvik padiból áll fel a törékeny Lukács Marika, a falud tanítónő, aki szeptember elsejétől kezdve w így is lehel ösztönözni A Szarvasi Ruházati Ktsz termékei többségét exportra gyártja. Ez igen jelentős bevételt hoz, nem szólva arról, hogy komoly valutát is jelent az államnak. Éppen ezért a szövetkezet vezetői a folyamatos anyag- ellátástól kezdve minden eszközzel segítik a termelés zavartalanságát, különösen ilyenkor, év végén, amikor a terv mielőbbi teljesítéséről van szó. Ám a folyamatosság biztosítása nem mindig tőlük függ. A napokban például áramszünet miatt leálltak a gépek, s egy teljes műszak kimaradt a termelésből. Év vége közeledtével ez igen súlyos veszteséget okozott volna, hiszen már nem tudnák behozni az így keletkezett lemaradást. A szövetkezet vezetői ezért egy éjszakai műszak megszervezését határozták el. A dolgozók pedig — megértve az ügy fontosságát — vállalták a munkát. Bár reggel 6 órától délután 2 óráig már ledolgoztak egy műszakot, bejöttek este 10 órakor is. Eleinte jő ütemben haladtak, sok ing készült el. Viszont az éjszakai műszak mégsem könnyű, különösen akkor, ha már egy nappali műszakot előtte ledolgoztak. Éjfél felé lassabban mozogtak a kezek, csendesebben, szaegatottabhan zúgtak a varrógépek. Később pedig már lassan el-elbó- biskoltak. A ktsz elnöke és a vezetőség több tagja bent tartózkodott az üzemben. Kovács András elnök látva az embereken eluralkodó fáradtságot, sorra látogatta mindegyiket, s a néhány biztató sző. egv-egv kedves mosolv, elismerés űiabb lendülhet adott. Ám ez nem tartott sokáig, s az elnök ismét csak segített. Szebbnél szebb lemezeket rakott fpl a lemeziátszóra. maid a hajnali órákban feketét főzetett s mindenki ihatott kávét. A figyelmesség, a ktsz vezetőinek szeméives jelenléte, a fekete és a biztató szavak nem nyradtak hatástalanul. F'röppent az álom az emberek szeméből, a kezek fürgébben mozogtak, s a műszak utolsó, legnehezebb két őrá iá ban többet termeljek, mint az eleién, amikor kevésbé voltak fáradtak. Lám. íev is lehet többterme- lásre ösztönözni. Kasnyik Judit az év utolsó tanítási napjáig átesett a tűzkeresztségen. Vizsgál- gatom a vonásait: mintha keskenyebb lenne az arca, mintha nagyobb lenne a szeme, mintha eltűnt volna arcáról az a diákos gondtalanság; mintha egy egyenes redő húzódna homlokán. — „Átesett a tűzkeresztségen” — formálom a gondolatot magamban. — Délután is tanít? Nem félszeg, zavarban sincs. De mégis valami mentegetőzés festi alá válaszát: — Igen, most. És nemcsak most, februárban is napi kilenc órában tanítok. Délelőtt az osztályomban, délután meg a cigány tanulókat... Állnak a barna képű, fekete hajú gyerekek, egészen kicsinyek meg magasabbak is, mint a tanító néni. Van köztük olyan, akinek már a nyolcadik osztályt kellene taposnia, de még a harmadikat szenvedi. „Ő szenvedi — vagy a tanító néni?” — Megint itt a kérdés. És a másik utánatolakszik: „Jó az, ha egy kezdő, fiatal pedagógus így esik át a tűzkeresztségen? Napi kilenc órával, s olyan tanulók „e d zik” a pályára (ha edzik), akik nagy tapasztalattal, kiforrott módszerekkel rendelkező pedagógusoknak is gondot okoznának?!” — Nem... nem tört meg az ambícióm, már úgy értem: fanatikusan szeretem a foglalkozásomat. helyesbítek, a hivatásomat, csak hát... — Nehéz... — fejezem be én a mondatot. — Az a nehéz, hogy reggel hétkor már itt vagyok Végegyházán, és csak este hét után érek haza Kovácsházára; készülnöm kell közben a következő nap kilenc tanítási órájára. Szóval, így fizikailag, kicsit nehéz... Kikísér. Fázósan, törékenyen áll egy pillanatig még az ajtóban. Kint feneketlen sár, bent tízegynéhány igen hátrányos helyzetben levő tanuló, az épületben rajtuk kívül csak a törékeny Lukács Marika, a tanítónő... — Boldog új esztendőt! — Viszont kívánom — mintha kicsit szomorúan mosolyogna. * Mária néni, Jávor Mária otthon van. Augusztusban, amikor hármasban beszélgettünk, Lukács Marika csüngött minden szaván, s hogy majd néha találkoznak is. És ha lesz egy kis panasz vagy egy pillanatnyi elkeseredés, akkor jó szóért, szakmai tanácsért Mária nénihez folyamodik. Visz- szacseng a fülembe Lukács Marika szava: — Olyan ritkán találkozunk. Mária néni otthon van, és visz- szagondol azokra a szép időkre, i amikor még taníthatott, neveibe- I tett. Engem meg leköt a sok el- | foglaltságom, az a mindennapi átjárás, s nincs időm meg fizikai erőm sem, hogy megkeressem. De talán most, a téli szünetben elmondom neki, hogy mennjüre vagyok magammal elégedett. Egy biztos: más az, ahogy az ember megálmodja, és más a szürke hétköznapok újra meg újra megújuló harca azért, hogy jó gyerekeket, értelmes gyerekeket neveljen az ember. De... megtalálom magamat, csak egyelőre egy kicsit sok. Az újságíró maga elé idézi még j egyszer a két nevelőt és valósággal kiáltanak benne Marika szavai: valóban, egyelőre sok... Temyák Ferenc KARÁCSONV 1943. december ötödikét mutatott a naptár. Hazánk ezernyi sebből vérzett. S miközben szovjet földön még javában rombolt a háború, itthon könnyes szemű édesanyák arról meséltek gyermekeiknek, hogy mire karácsony lesz, véget ér a háború, nem kell elsötétíteni az ablakokat, nem zúgnak a levegőben repülőgépek, nem omlanak össze békés otthonok és gyárak — maguk alá temetve gyermekeket és felnőtteket —■, nem szántják fel az utakat és a termőföldeket lánctalpas harckocsik. Arról álmodoztak az édesanyák, hogy a szeretet, a megbékélés igazi ünnepére, 1943 karácsonyára hazaérkezik a lövészárokból az oly’ rég látott édesapa... * Erről beszélt ezen a december ötödikén két gyermekének Békés község akkori szegénynegyedében, a negyedik kerületben is egy édesanya, amikor a jól ismert postás bácsi messziről érkezett levelet tartva kezében lépett be az öreg, nádtetős ház földes szobájába. i— Ugye, postás bácsi, apuka írta a levelet a háborúból? — kiáltott fel a hatéves Kovács Pistike, mielőtt az öreg postás szóhoz jutott volna. — Biztosan azt írta meg, hogy jön haza — szólalt meg kitörő örömmel a tízéves Katika is. A postás bácsi szótlanul adta át az örömtől halkan zokogó Kovácsnénak a gyűrött, kék borítékot. Még be sem csukódott az öreg postás után a kiskapu, amikor a már két és fél éve idegen érdekekért, szovjet földön harcoló apa levelét fennhangon olvasni kezdte gyermekének a bánatos édesanya: „Drága Feleségem, Kicsi Gyermekeim! Levelem a lövészárok mélyén írom. Fejem felett golyók süvítenek. De két és fél év után is azt írhatom, hogy még élek és ha valami nem jön közbe, karácsonyra veletek leszek, a mi kicsiny, nádas házunkban. Tudom, hogy ennivalóra is alig telik, de ha mégis lehetséges lenne, vegyetek egy parányi fenyőfát meg két-há- rom gyertyát. Mert olyan jó lenne a kicsi szobában érezni a fenyő és a gyertya igazán karácsonyt idéző illatát anélkül, hogy hallanánk a géppuskák ropogását, az ágyúk dörgését, a bombák robbanását. Különben jól vagyok. Igaz, kicsit megőszültem, s arcomon, homlokomon több barázda van, mint mielőtt eljöttem tőletek. De a szörnyű háború nem múlik el v ________________________________J G yulai író a Román írószövetség bukaresti kongresszusán Ivános Illés írót, a gyulai román gimnázium tanárát, a Foaia Noastra külső munkatársát a Román írószövetség meghívta az ez év december "3-tól 1967. január 8-ig tartandó évi kongresszusára Bukarestbe. A megtisztelő meghívás előzményeként az író részt vett a sinaiai nyári egyetem előadásán, ahol Eminescuról és Creangá- ról írt értekezésével nagy sikert aratott. Értékére mi sem jellemzőbb, hogy előadásának szövege bekerül az Eminescu és Creanga a világirodalom tükrében című s a közeljövőben megjelenő irodalomtörténeti és esztétikai kötetbe. Miként azt román vendéglátói közölték, Ivános Illés meghívásával is a magyar—román kulturális kapcsolatok kibontakozását és erősítését kívánják szolgálni. A második műszakot segíti a földművesszövetkezet Bucsán A falusi asszonyoknak sokszor nagy gondot okqz a második műszak, a háztartás ellátása. Hétköznap jóformán alig jut idő erre, hiszen a sok baromfi gondozása és egyéb háztáji állat etetése bőven ad munkát, mosásra, takarításra már nem telik. A nagymosás, takarítás tehát vasárnapra marad. Bucsán a földművesszövetkezet látva a falusiak ilyen gondját és figyelembe véve az igényeket, lehetővé tette, hogy a kölcsönző vasárnap is nyitva tartson. A kezdeményezést örömmel fogadták a háziasszonyok, s így vasárnap is tudnak hazavinni mosógépet, porszívót és egyéb háztartási génét, ezáltal könnyebbé válik a házimunka. Követendő pél»la a bucsai kezdeményezés. Bőséges takarmánykésslet - jól szerveseit árutermelés A gádorosi Petőfi Tsz-ben évek óta felfelé ível a gazdálkodás eredményessége. Ebben az esztendőben 1070 hízott sertést és 160 hízott marhát értékesítenek. A jövő esztendőre 1400 hízott sertés és 200 hízott marha eladását tervezik. Árusüldőből a szövetkezetnek jelenleg nagyobb az állománya, mint egy évvel ezelőtt volt. Januárban, februárban fialtatják a kocákat is. A malacokat november végére, december közepére 95—110 kilóra hizlalják és értékesítik. A 200 hízott marha neveléséhez a növendékek jelentős része szintén a szövetkezetben van. Az állatállomány és az árutermelés növelésére lehetőséget adott az idei bőséges takarmánytermés. Tavaly négy vagon takarmányhiánya volt a gazdaságnak, most pedig — szemes abrakból — 7 vagon a többlet. Szénából a tavalyi készletből 16 vagon maradt meg. Ezen felül még 500 mázsa száraz répaszelettel is rendelkezik a közös gazdaság.---------------------------------------------------------------------------------------------n yomtalanul... E halálkatlanban mindennap jut azonban időmből arra, hogy megcsókoljam azt a fényképet, amelyiken rajta vagytok. Nagyon szeretnélek már mind a hármótokat látni és magamhoz ölelni. Ha levelem olvassátok, ne sírjatok. Gondoljatok arra, hogy közeledik a karácsony, amikor benneteket átölelve, együtt örülünk... Meg aztán majd meglátjátok, a háború is véget ér egyszer... Most búcsúzom tőletek, mert megszólalt a kürt és támadásba kell menni. Mint annyiszor, talán most is sikerül életben maradnom... Nagyon vigyázzatok magatokra. Csókjait küldi valamennyiőtöknek a lövészárok mélyéről, sok ezer kilométerre tőletek édesapátok és mindig hű férjed.” Ki tudja hányszor olvasta el Kovácsné könnyes szemmel a messziről jött kedves levelet, miközben arra rezzent fel, hogy Pistike két szomszédasszonnyal jön be az utcai kapun. — Tessék bejönni — nyitotta sarkig a kicsiny szoba ajtaját a kisfiú — nem hazudok... Igazán hazajön apukám a háborúból... Itt a levél anyukám kezében... Néhány másodperc múlva a két szomszédasszony — akiknek férjeik hónapok óta még levelet sem tudtak írni — együtt sírtak Kovácsnéval. Miközben teltek a napok, a hetek, a háború tombolt tovább. Kint a fronton és meggyötört hazánkon belül ezreket, tízezreket puszítottak el a gyilkos fegyverek. Az öreg postás pedig mind sűrűbben jelent meg Békés község szegénynegyedének utcáin. Levél helyett egyre több helyre köszöntött be gyászhírrel. Kovácsné, aki naponként újra és újra elolvasta férje levelét, mintha körülötte semmi nem történne, önfeledten készült a karácsonyra. Késő éjszakákba nyúló mosást vállalt a gazdagoknál, napszámba ment az uradalomba. Mert a kicsi fenyő alá sok mindent akart tenni. Mire beköszöntött karácsony előestéje, ha szegényesen is, de feldíszítve állt az asztalon a kis karácsonyfa. Rajta kívül két gyermekének és férjének fehér papírba csomagolt ajándékok sorakoztak a fenyő alatt. Férjének inget vett, olyat, mint amilyen két és fél évvel ezelőtt volt rajta, amikor a behívó parancsra Debrecenbe indult. * De valami közbe jött... A szörnyű halál, amely talán a levélírást követő támadás során jelentette Kovács István végzetét. Bármennyire szerette volna látni és átölelni gyermekeit, feleségét, magába szívni a kis karácsonyfa illatát — vágya soha nem teljesült. Fél kilencet harangoztak a békési öregtemplom nagy V __________________________J