Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. december 25. 4 Vasárnap Reformokat tervezünk tavaszra Érdekesek az emberek A kék szalonban kék fény világit és finom szörpöt árul a büfé Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt írtam utoljára a tótkomlósa fiatalokról, az ottani Ifjúsági Ház életéről, mely olyan, mint a tenger: hullámzó. Van úgy, hogy minden nagyon jól megy, tartalmas, vonzó a klubélet, de a hullámvölgy sem ritka, ilyenkor alig lézeng egy-két vendég ott, és az igazán kulturált szórakozás elfelejt hozzájuk beköszöntem, jobban érzi magát máshol. Abban a bizonyos legutóbbi riportban a iellendülés csalhatatlan jegyeit hangoztattam, a községi KISZ-bi- zottság — bár sok gonddal küzdött, titkára Mezőhegyesre járt át dolgozni, s már előre látszott, hogy „jó helyi szokás szerint” hamarosan megint csak új titkárt választanak — tervezett, programokat írt össze, a kultúrfelelós agilisán dolgozott. A céljuk az volt, hogy a község fiatalságát valahogy jobban egyesítsék, hogy az Ifjúsági Házban kellemes otthonra találjon a termelőszövetkezetek, a ktsz-ek ifjúsága, a diákság «s a kereskedő, hivatalnok fiatalság is. Egyszóval, mindenki, húsz év körül. Mert tényleg ez volt a legfőbb problémájuk! Elmondták, hogy a tsz-fiatalokat nem lehet becsalogatni az Ifjúsági Házba, ők a saját klubjukba járnak, illetve járnának, ha lenne megfelelő, tehát végeredményben sehová sem járnak. Aztán az is nagy baj volt akkori ton. hogy ha össze is jöttek a fiatalok, akkor az egyik sarokban a diáikok ültek, a másikban az ipari tanulók, a harmadikban a hivatalnokok, a negyedikben meg akik sem ide, sem oda tartozónak nem érezték magukat... Áldatlan állapot volt, annyi szent. Ezért törekedett a KISZ-bi- zottság jó klubéletet csinálni az Ifjúsági Házban, mert pontosan tudták, a fiatalságnak elsősorban színvonalas szórakozás kell, ha ezt megkapja, akkor szívesen odaszokik, és akkor lassan szóba jöhet a klubélet tartalmasabb oldala is. Nagy lendülettel kezdték, össze- 1;óztak egy-két egészen ügyes klubestet, a végén azonban ez a bicska is eltört. Üres pingpong- ,teremmé vált az Ifjúsági Ház, ahová lassacskán egy szűk társaság járt már csak, és a hírük sem volt valami kiváló. Chrappan Erzsi, a csűcstitkár, — Így volt, de nem így lesz’... — állítja határozottan Chrappan Erzsi, a gimnázium KlSZ-szerve- zeteínek csúcstitkára. Mellette két lány: Lachata Zsuzsa, a KISZ- klub vezetőhelyettese és Lenthár Márta kultúros. A gimnázium igazgatói irodájában beszélgetünk és nem véletlenül itt, mert az eltelt egy esztendő alatt újból csak változott a helyzet Tótkomlóson Ifjúsági Ház-ügyben. Közben a Mezőhegyesre járó KISZ-titkár helyett újat választottak, most mégsem ő a községi KISZ-főnök, hanem — jó helyi szokás szerint — egy hai'madik fiatalember: Magna Pál. (A közbeeső Hrivnék György volt, időközben tanács- titkár lett.) & ár nem is tudni, kinek a titkársága alatt — hiszen ez nem is lényeges — döntöttek úgy, hogy az Ifjúsági Ház újabb hullámvölgyét fel kell számolni, és a klubélet szervezését átadni a gimnazistáknak, mégiscsak nekik van a legtöbb adottságuk, lehetőségük és miegyéb arra, hogy újra nekirugaszkodva, kirántsák a sárba ragadt szekeret. Ezúttal az az érzésem, jól választottak. Több okból is. De beszeljenek a lányok, a klub vezetői. — Dorotovics Gusztáv tanár úr a klub tanárvezetője, vele igazán öröm együtt dolgozni — mondja a tanár úr „jobb keze”, Lachata Zsuzsa. A jobb kéz: Lachata Zsuzsa, — Jobb kéznek neveztük el — szól közbe mosolyogva Lenthár Mártó, a kultúros. — Ez persze nem azt jelenti — fejti ki nézeteit a csúcstitkár Erzsi —, hogy csak Zsuzsára vár minden tennivaló. Szó se róla! A klubvezetőség elég nagy létszámú, sportvezető, színjátszókörvezető, büfévezető. a testvérklubokkal kapcsolatot tartó, pénztáros is van benne, de nemcsak gimnazisták, ktsz-fiatalok is. Mi tényleg összefogást akarunk! Hogy így egészen nagy vonalakban megismerkedem a jelenlegi helyzettel, megkérem a lányokat, mondanák el, mit csináltak eddig, és mit gondolnak, tartós lesz-e a fellendülés, amire olyan magabiztosan számítanak? — Amikor a község vezetői ránk bízták az Ifjúsági Házat — kezdi a kis történetet a csúcstitkár Erzsi — és Dorotovics tanár úr vállalta, hogy velünk tart, kidolgoztuk az első időszak programját. — Nagytakarítással kezdtük — szól közbe Lenthár Márti —, rettenetesen elhanyagolt állapotban volt ott minden. Két hétig takarítottunk, padlót sikáltunk, függönyöket szereztünk, csinosítottuk a szobákat. — A középsőt kék szalonnak neveztük el, itt kék fény van, azért. Átvittük a tévét is, van három magnónk — persze, rossz mind a három, és hogy mikor lesz jó?! —, már csak rádió kell. A kultúros Márti. Félresimítja rákoncátíankodó haját. — Az ímsz megszüntette a büfét, mert nem volt nekik kifizetődő. Sebaj! A büféfelelősök, Hu- dák és Motyovszki minden klubestre kapnak bizományba a cukrászdától süteményt és szörpöket; ezt is megoldottuk..,. Még ruhatárunk is van! Innen viszont nehéz lenne kü- lön-külön visszaadni, mit is mondtak még. Így tehát összegezem inkább: boldogok, hogy saját erejükből hangulatos, szép klubot varázsoltak elő. örülnek, hogy a torátkozás, szórakozás más fiatalokkal jó úton halad, különösen a ktsz-ekből járnak már sokan az Ifjúsági Házba, a műszaki ktsz- esek még gyönyörű vas gyertyatartókat is készítettek társadalmi munkában. Minden szavukból az érződik, hogy szeretik ezt a klubot, és kitartásuk is van. Beneveztek a Kiváló Ifjúsági Klub címért meghirdetett országos versenybe is, ez pedig kötelezettség! Vállalják, a haszon önma- guké. — Tavaszra nagy reformokat tervezünk — jelenti ki jóval később a .„jobb kéz”, Lachata Zsuzsa. — Klubigazolványokat nyomatunk, táncparkettet építünk az udvaron, erre a tanácstól kapunk pénzt, azután gyönyörű kertet csinálunk, de nem egyedül: a termelőszövetkezeti fiatalokkal. Meghívjuk őket, segítsenek, legyen az övék is az a sok minden szép, amit a két kezünk munkájával csinálunk. Az úttörők is ide járnak. ők is segítenek. Kölcsönös ez, Űjabb jó híradást hoztam tehát Tótkomlósról. Most megint gyürkőznek, megint nekifutnak. Úgy ^rzem, ha most nem maradnak egyedül, ha most segítik őket, akkor nem kell majd egy újabb év elteltével megint azt írni: most sem sikerült... Sass Ervin Békéscsabán, az Orosházi úti vasúti felüljáró két végén a járda és az úttest megroggyant. Felületes munka vagy a hídépítéskor megbolygatott töltés szokásos ülepedési folyamata miatt történt mindez, ki tudja? Mindenesetre megkezdődött a rend- behozatal és mór sok-sok napja tart A munkába menők-jövők szerint rég befejeződhetett volna a gyalogosok és járművesek örömére, „ha úgy csinálnák, mint Pesten szokás” — jegyzi meg egy bámészkodó—, „éjjel-nappali munkával”. De napi nyolcórás szokványos tempóban hosszan tartó kissé. De nem is annyira ez, mint inBabafoocsit tol a járdán, egy fiatalember vígan fiityörészve. — Mi az, Tóni, apa lettél? — kiáltja feléje valaki a túloldalról, hasonló korúak társaságából. A babakocsis megáll és indig- náltan kiáltja vissza: — Mit hülyéskedtek. Most vették a nővéremék a kicsijüknek és megkértek, hogy guri- gázzam haza . A Mióta létezik, azóta a szabad ég alatt működik Békéscsabán az erzsébethelyi hetipiac. Tűző nap, fagyos szél, eső, hó egyaránt gyötör eladót és vásárlót. Régi közóhaj volt tehát, hogy fedelet építsen föléje a hatóság. Egészségügyi, tisztasági okok is így kívánták. Ez év nyarán a tanácsi építőipariak az Orosházi út és a Vásárhelyi út sarkán kisajátított telekre építőanyagot hordattak, sok-sok fuvamyit, majd pedig mumkásbrigád érkezett s úgy ígérődött, hogy szeptemberre már áll is a két vasvázas, húllámtetős csarnok, aszfaltpadozattal ellátva, vízvezetékkel is felszerelve. Azonban amilyen gyorsan elvégezték a nagyját, olyan gyorsan abba is maradt és most úgy fest a terep, mint mikor a gyerek megunva építő- játékát, mindent szanaszét hagy. Vastraverzek, hullámlemezek tömegei, és etetnitcsövek hevernek látszatra gazdátlanul. Még kább egy másik része az érdekes. A munkálatok miatt a híd két végén az úttest fele és a járda él van zárva a forgalomtól. Gyalogosok és járművek kénytelenek egy aránylag szűk részen közlekedni. Se rendőr, se írtőr, se jelzőtábla, talán még jelzőlámpa sincs és mégis szépen, simán, balesetmentesen bonyolódik le óráról órára, napról napra az áradat áramlása. Kölcsönös türelemmel várakozik az egyik rész, míg áthalad a má- ■ sík. Ezzel szemben hány városban a gondos forgalomirányítás ellenére is megtörténik a baj. Hát nem érdekesek az emberek? A látszat — Lássuk, a pályást! — hangzik kórusban. A gyanúsított fél kézzel fordít a „volánon”, s a babakocsival átrobog az úttesten. Nyomban körülfogják. Hirtelen nagy csend, majd a legmélyebb csalódottság hangján morogja egyikük: — Tényleg üres. Még csak egy karácsonyfa sincs benne„. számolgató egy csarnok kitelne belőlük. Ügy látszik, 'nem számított a féles- leg-fuvar. Egyik délután látom ám, hogy a kútra igyekvő ismerősöm, Demeter bácsi, letéve kannáit, számolgatná kezdi a csöveket meg egyéb, könnyen mozdítható építőanyagot. Kérdésemre elárulja: azért cselekszi, mert öreg fejének szörnyen faj ez a nagy gazdátlanság. Egyedül az ad neki időnként örömteli vigaszt, hogy a számolás mindennap egyazon összeget eredményez. Nincs szarka a környéken. — Es ha az anyagraktárába vitetné a tanács ezt a sok mindent, Demeter bátyám? Pillanatig úgy néz rám, mint akii alkalmi munkakörének az elvételére tör, de aztán csak bólint: — Az lenne, öcsém, a legegészségesebb. Űj Rezső Fenyőfánál háromszázan Csilingelnek, a csengők... Bágyadt faggyú- cseppek gurulnak le a gyertyák oldalán. És valaki József Attila versét szavalja. Valaki mondja: — Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni... „Mennyből az angyal, lejött hozzátok...” Háromszáz úttörő figyeli a csendet a békéscsabai Balassi Művelődési Otthonban. Oldalra figyelnek; és fülükbe égett a szó, amit még nem tudnak, de szinte éreznek: Valami nagy, vagy tüzet kéne rakni. És lekerülnek a télikabátok. Bent. körül a székeken a város legjobb háromszáz úttörője lesi a szavakat. És szól a hegedű. — Ö is olyan, mint a másik, de... Hegedű van a kezében. Taps. — És ő is jön a színpadra. Az az ismerős kislány. — Verset mond. És aztán a kórus. Énekelnek. Nem, nem azt. „Mennyből az angyal, lejött hozzátok...” ^ — Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni! Nem, nem azt énekelik. —* Ismerem. — Egy osztályba jár velem. —1 Na és? — És?! 1966, úttörőkarácsony. .....lejött hozzátok...” A fenyő némán áll a 'farokban. Háromszáz gyerek csodálja. „...lejött hozzátok...” Gyerekek fülében az ének. „...lejött hozzátok...” Valaki ezt énekli rnesz- sze távolból. Valaki. 4 — Nézd csak a Jutkát. — Pszt. Átadom a meghívókat a hat legjobb úttörőnek az országházi fenyőfaünnepélyre. — Pszt. — Supala János, 3. számú iskola. Taps. Havas Mariann 5-ös, Mitykó Éva 6-os, Gregor Ilona 8-as, Bugyi Márta 10-es és Petőcz Mária 11. számú iskola. Taps. A fenyőfa csendben áll. Színes villanyégői csillognak a szemekben. „...lejött hozzátok..." És énekelnek: —1 Jaj, de pompás fa ez a fenyőfa, nincs árnyéka, csak játéka, jaj, de pompás fa. Kerek szemű kislány szavalja a vers utolsó két sorát: —* Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni, hogy melegedjenek az emberek. — Nem baj, kislány. Nem baj, hogy elvétetted — mondja az utolsó sorban egy férfi. — Ne is érezd jól: — Hogy felengedjenek az emberek. Vitaszek Zoltán
