Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

\ 1966. december 23. Péntek A RADIOBAM UmOWUK ' ‘V ' • A tanári szobában Tomkái Judit riportja azt a kívülállók többségében élő té­ves elképzelést oszlatja el, hogy a tanári szoba az órák utáni kikapcsolódás, pihenés, szórakoztató , csevegés ideje. Alapjában véve nem is lenne rossz, hiszen a következő órá­ra pihenten, kedélyileg kiegyen­súlyozottan induló pedagógus önmaga és az osztály számára egyaránt megnyugtatóbb jelen­ség lenne. Ám az a 10—20 perc- ilyesmire nem elég. Az ottho­ni felkészülés ellenére is csak at kell futni és gondolni a ta- nffcandót s az előző óra hatása sem a kikapcsolódást szolgálja. De a „lyukas órás” tanár sem kivétel. A nevelő az első csen­getéstől az utolsóig nevelő (de még otthon és álmatlan éjsza­káin is), s mint ilyen, képtelen akár percekre is elszakítani ma­gát hivatásától. így történt ez abban az eset­ben, mikor az egyik fővárosi iskolában a hosszú szünetben v lelkendezve újságolta egyik ta­nárnő a társának, hogy osz­tályjellemzés céljából osztályfő­nöki órán dolgozatot íratott tanítványaival a hazaszeretet fogalmáról. Kolleganője vitá­ba szállt vele. Bizonygatta, hogy az olyan sok értelmi és érzelmi összetevőből álló foga­lom meghatározása, mint a ha­zaszeretet. még tanult, tapasz­talt felnőtteknek is erős fejtö­rő és nehéz feladat, nemhogy általános iskolásoknak, A tanáriban levő több más nevelő is köréjük sereglett és bekapcsolódott a vitába. A té­ma más oldala is szóba került. Például jó néhányan amellett kardoskodtak, hogy az osztály­főnöki órának nem az a célja/ hogy dolgozatírás, statisztikai felmérés formájában folytatód­janak az órák, hanem éppen el­lenkezőleg; mód adódjék a ne­velő és a tanulók közti embe­ribb, melegebb kapcsolatterem­tésre, egymás igazabb, őszintébb megismerésére, melyre a többi orákon. azok tanszerűsége mi­att, magától értetődően nincs lehetőség. Felvillantották "a pe­dagógiai elidegenedés veszé­lyét, mely az oktatás érzelmi részének kiiktatása, elhanyago­lása esetén támadhat. Más vé- leményűek is csatlakoztak a vitához s mire a pauza véget ért, a vélemények és ellenvéle­mények összecsapásában meg­született a mindannyiuk által elfogadott igazság, miszerint a tanításban, nevelésben az értelmi és érzelmi egyensúly kialakítására és megőrzésére kell törekedni, s akkor minden a maga helyé«, marad, s céljá­nak, rendeltetésének megfelelő­en érvényesül. Ily módon az osztályfőnöki órák is megma­radnak a .tanulók és nevelők egymást megismerése bevált eszközének, ami nem zárja ki, hogy közülük néhány ne szol­gálhatna az iskolai közvéle­ménykutatás — vagy ha úgy cetszik „osztályjellemzés" — al­kalmi céljául, Ü j Rezső Prolongált „Hideg napok" Vésztőn A vésztői Szabadság mozi no­vember 30-ig mind a látogatási, mind a bevételi tervét, valamint a 'kongresszusi felajánlását is tel­jesítette. A többi között a mozi dolgozói több mint 4 ezer forint értékű társadalmi .munkát vé­geztek, s ebben az évben eddig, a múlt évhez viszonyítva 4 ezer­rel növekedett a mozilátogatók száma. Egy ember áll előttem a hús KÖZÉRT-ben és ismerősnek tűnik. December 15-én és 16-án a két előadásra tervezett Hideg, napok című filmet mutatták, be a helyi nézőknek. Ezt azonban a nagy érdeklődésre való tekin­tettel prolongálná kellett, s az összesen megtartott öt előadá­son több mint 1700 látogató je­lent meg. Agrármérnök lesz az elnök Á Igen, most már tu­dom, ő az. * Kétezer éve lehet, amikor először találkoz­tunk. Gladiátorok vol­tunk mindketten és a rómaiak több század magunkkal egy tömlőé­ben gyűjtöttek össze bennünket, amíg rá ke­rül a sor, hogy gyilkol­tuk egymást. Földalatti alagutat vájtunk és szökni akartunk. Utolsó percben megszólalt ö: — Értesítettem az őr­séget. Nincs igazatok. Lássátok be, hogy sze­gény patríciusoknak is kell valami szórakozás. Visszabújtunk odúink­ba. Másodszor Párizsban találkoztunk. Mindket­ten közkatonaként szol­gáltunk. Csapatunk éhe­zett, s a forradalom ki­törése hírére mozgolód­ni kezdett. Arisztokrata tisztünk kihirdette, hogy megtizedelnek bennün­ket. At kellett volna ad­nunk fegyvereinket, de nem tettük. Ekkor azon­ban Ö kilépett a sorból és igy szólt hozzánk: — Igaza van a kapi­tány úrnak... Adjátok oda a fegyvert. Külön­ben is kilenc az egyhez, hogy életben mara­dunk... Átadtuk fegyvereinket. Vagy százhúsz évvel később egy gyárba ke­rültünk mindketten mint munkások. Egy nap ki­hirdették, hogy tíz szá­zalékkal csökkentik a béreket. Valaki elkiál­totta: akkor legyen sztrájk. Ö azonban fel­ugrott egy gépre és így szónokolt: — Térjetek észre. A tőkésnek is szüksége van a betevő extrapro­fitra! Lehár gasz tott fővel ol- dalogtunk el. Most tehát itt áll előt­tem a KÖZÉRT-ben. Igen, Ö az. Civil ruhában van, mint én, húst vásárol, mint én. Sorban áll, mint én. Egy asszony előttünk rövid karajt kér. A hentes egy ma rók mócsingot dob a húsra. Az asszony tilta­kozik, a tömeg melléje áll. A hentes már-már vesztesként marad a csatamezőn. de ekkor megszólal Ö: ■— Igaza van a hentes kartársnak, utóvégre a mócsingot is el kell ad­ni... Igen, ez Ö. És most már emlékszem, a múlt­kor is találkoztam vele, amikor a villamoson va­lakit legorombított a kalauz, a tömeg vészt- jóslóan hallgatott, de Ö megszólalt: az ilyen em­Manapság. nagyon helyesen egyre több' szó esik arról, hogy csak azok az emberek építhetik eredményesen szocialista társa­dalmunkat, akik nap mint nap igyekeznek elsajátítani szakmá­juk legújabb vívmányait, akár szakfolyóiratok, szakkönyvek la­pozgatásával, akár felsőfokú is­kolákban szerzett ismeretekkel. Most olyan embert kerestünk megyénkben, aki vezető szerepet tölt be a mezőgazdaságban, s hét­köznapi munkája mellett ismere­teit is gyarapítja, egyszóval, mű­velődik, mert érzi, tudja: e nélkül nem tud használni sem a maga vezette szövetkezetnek, sem nép­gazdaságunknak. Csík Pétert, az újkígyósi Arany­kalász Termelőszövetkezet elnö­két otthon találtam, ág}-ban. A csíkos dunnahuzaton nyugvó ke­zében nyitott, könyvet tartott — Sajnos, a doktor ágyba pa­rancsolt — szólt influenzás, fá­tyolos hangon —, pedig nem sok kedvem van ehhez meg nem is nekem találták ki, hogy fényes nappal heverésszek. Igaz, hogy most nem nagyon fényes a nap — könyököl fel és néz ki a párás ablakon: vigasztalanul esik az eső, mindenütt sár, pocsolya, vadvíztócsák. — Szóval, rémé­lem: két-három nap múlva fel­kelhetek. — Közben megemeli a könyvet is, futtában el tudom ol­vasni a címét: „Útmutató a tala­jok gyakorlati minősítéséhez”. — A betegnek pihennie, szóra­koznia kell, nem pedig az ágyban is tanulni... Hunyorít betegségtől kissé duz­zadt szemhéjaival: — Én a napi munka elvégzése után csak könyvvel tudok el­aludni esténként, de mondhatnám így is, hogy éjszakánként, hiszen éjfél tájban még hallom, amikor kiesik a kezemből a könyv, de már akkor fölemelni nincs ked­vem. Tanulok. Sokat. Kell. Ki­mondom kereken és őszintén: ha rajtam állna, kötelezővé tenném minden tsz-elnöknek, aki három­ezer holdon felüli szövetkezetét vezet, hogy végezzen agráregyete­ber utazzék taxin, ugye kalauz úr? Amikor egy üzletben miaki hosszabban né­zegette az árut és rá­szóltak, Ö duruzsolta oda az eladónak, bámulom 'magát, kedvesem, hogy ilyen angyali türelme ran a ssekánl vevők­höz. met. Rettenetesen nehéz... En­gem egyszer már a betegség is le­döntött a lábamról, arra is gon­doltam: „Na, Péter, nincs tovább, abbahagyjuk a tanulást, külön­ben is senki sem kötelezett rá, hogy egyetemre járj Gödöllőre, te magad találtad el...” — És? — Hát most ott tartok, hogy december 15-én sikei-esen túlju­tottam a harmadik évfolyam utolsó vizsgáján is. Olyan ez, mint a hétfogyasztó csütörtök: a felén túljutottam, mindössze két évem van már csak hátra. Elgondolkodik: Az üdülőben valaki kevesellette az adagot, Ö hangosan odaszólt a gondnoknak: az ilyen alakok otthon krumpli- paprikást sem esznek. A gazdasági főnök va­lakinek nem akart ce­ruzát adni a hivatalban, Ö volt az, aki helyeselt: akinek ceruza kell, ve­gyen magának... És természetesen Ö az, aki a hentestől szín húst, a gazdásági főnöktől egy tucat ceruzát, a. i'illa- moson helyei és az üdü­lőben dupla adagot kap. Igen, ismerem Öt év­századok óta. Novobáczky Sándor — Szóval, ahogy kezdtem: rel ienetesen nehéz a tsz vezetése, a családi élet, azonkívül minden fél évben kétszer egyhetes elő­készítő az egyetemen, na és ter­mészetesen a kollokviumok, szi­gorlatok... i — Szinte kérdeznem se kelle­ne: a tsz vezetésében hasznosít­ja-e az egyetemen szerzett isme­reteket? — Ezt válaszolhatom: egészen más a szemlélete annak az em­bernek, aki meglevő gyakorlati tapasztalataihoz elméleti tudást is szerez. Szerintem az olyan ter­melőszövetkezeti elnök, aki agrár­egyetemet végez (vagy végzett), nagyvonalú, sokkal jobban látja az összefüggéseket, és nem for- gácsolódik szét az apró-cseprő hétköznapi munkákban; tisztáb­ban látja, mi az ő konkrét fel­adata annak érdekében, hogy tsz-e erősödjék és a tagok egy munkaegységre eső jövedelme növekedjék. Megint csak azt tu­dom mondani, amit az elején: „Ha rajtam állna.... háromezer holdon felül kötelezővé...” — Mennyit oszt egy munka­egységre az Aranykalász? — Hát úgy gondolom, hogy -az 50 forint meglesz. És ezzel az év­vel elégedett vagyok, mert a tag­ság is az. Elköszönöben hozzáteszi még: — Ehhez köze van annak is, hogy nemcsak én, hanem a tsz- ben is sokan tanulnak közép- és felsőfokú szakiskolákban... Ternyák Ferenc A legfiatalabb művelődési otthon ... * , .. ; % f./y > ÍV* ‘ , >%■ . .' i' 'fó V'-, . A, ■ W, VI; v •• *»• ■ vgu; v a . : ■ ^ Gádoroson ezelőtt négy eszten­dővel határozták el, hogy a köz- ségfejlesztési alap jelentős részét félrerakják, s az összegyűlt forin­tokból egy minden igényt kielé­gítő külíúrkomfainátot építenek. Ezt a falu 5 ezer főnyi lakossága is kérte, s támogatta. 1964-ben kezd tek hozzá az építéshez, s most december 2I-én felavatták ezt a minden igényt kielégítő kultúrin­tézményt, Háromszázötven férő­helyes színház-mozi terme, emele­tén könyvtár és klubszobák, szak­köri helyiségek, modem nagy színpad, négy öltöző, büfé, ruha­tár és központi fűtés várja a köz­ség lakosságát... A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága támogatásával összesen négy és fél millió forint költséggel elkészült kultúrkomlbdnátot ünne­pélyes keretek között Püski Gá­bor elvtárs, a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya népművelési csoportjának vezetője adta át. A zsúfolásig megtelt nézőtéren öregek és fiatalok tapsoltak lel­kesen az orosházi Madrigál együt­tese és a gyulai Erkel Ferenc Mű­velődési Otthon népitánc-együtte- sének színvonalas műsorán. Cirkusz a javából“ Az okányi Radnóti Miklós Mű­velődési Otthon öntevékeny színjátszó együttese hagyomá­nyosan minden évben egy-egy újabb vígjáték vagy komédia be­mutatásával, kedveskedik mi nd a helyi, mind a környező községek nézőinek. Most hosszú hónapok fáradságos munkájával az okányi műkedvelők Sós György: Cir­kusz a javából című komédiáját tanulták be, s a karácsonyi ün­nepeken az okányiaik előtt viszik színbe a kultúrházban. Ezt kö­vetően a környező kis községek­be is ellátogatnak, ahová .— szintén hagyományosan — elő­zetes meghívásokat kaptak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom