Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
\ 1966. december 23. Péntek A RADIOBAM UmOWUK ' ‘V ' • A tanári szobában Tomkái Judit riportja azt a kívülállók többségében élő téves elképzelést oszlatja el, hogy a tanári szoba az órák utáni kikapcsolódás, pihenés, szórakoztató , csevegés ideje. Alapjában véve nem is lenne rossz, hiszen a következő órára pihenten, kedélyileg kiegyensúlyozottan induló pedagógus önmaga és az osztály számára egyaránt megnyugtatóbb jelenség lenne. Ám az a 10—20 perc- ilyesmire nem elég. Az otthoni felkészülés ellenére is csak at kell futni és gondolni a ta- nffcandót s az előző óra hatása sem a kikapcsolódást szolgálja. De a „lyukas órás” tanár sem kivétel. A nevelő az első csengetéstől az utolsóig nevelő (de még otthon és álmatlan éjszakáin is), s mint ilyen, képtelen akár percekre is elszakítani magát hivatásától. így történt ez abban az esetben, mikor az egyik fővárosi iskolában a hosszú szünetben v lelkendezve újságolta egyik tanárnő a társának, hogy osztályjellemzés céljából osztályfőnöki órán dolgozatot íratott tanítványaival a hazaszeretet fogalmáról. Kolleganője vitába szállt vele. Bizonygatta, hogy az olyan sok értelmi és érzelmi összetevőből álló fogalom meghatározása, mint a hazaszeretet. még tanult, tapasztalt felnőtteknek is erős fejtörő és nehéz feladat, nemhogy általános iskolásoknak, A tanáriban levő több más nevelő is köréjük sereglett és bekapcsolódott a vitába. A téma más oldala is szóba került. Például jó néhányan amellett kardoskodtak, hogy az osztályfőnöki órának nem az a célja/ hogy dolgozatírás, statisztikai felmérés formájában folytatódjanak az órák, hanem éppen ellenkezőleg; mód adódjék a nevelő és a tanulók közti emberibb, melegebb kapcsolatteremtésre, egymás igazabb, őszintébb megismerésére, melyre a többi orákon. azok tanszerűsége miatt, magától értetődően nincs lehetőség. Felvillantották "a pedagógiai elidegenedés veszélyét, mely az oktatás érzelmi részének kiiktatása, elhanyagolása esetén támadhat. Más vé- leményűek is csatlakoztak a vitához s mire a pauza véget ért, a vélemények és ellenvélemények összecsapásában megszületett a mindannyiuk által elfogadott igazság, miszerint a tanításban, nevelésben az értelmi és érzelmi egyensúly kialakítására és megőrzésére kell törekedni, s akkor minden a maga helyé«, marad, s céljának, rendeltetésének megfelelően érvényesül. Ily módon az osztályfőnöki órák is megmaradnak a .tanulók és nevelők egymást megismerése bevált eszközének, ami nem zárja ki, hogy közülük néhány ne szolgálhatna az iskolai közvéleménykutatás — vagy ha úgy cetszik „osztályjellemzés" — alkalmi céljául, Ü j Rezső Prolongált „Hideg napok" Vésztőn A vésztői Szabadság mozi november 30-ig mind a látogatási, mind a bevételi tervét, valamint a 'kongresszusi felajánlását is teljesítette. A többi között a mozi dolgozói több mint 4 ezer forint értékű társadalmi .munkát végeztek, s ebben az évben eddig, a múlt évhez viszonyítva 4 ezerrel növekedett a mozilátogatók száma. Egy ember áll előttem a hús KÖZÉRT-ben és ismerősnek tűnik. December 15-én és 16-án a két előadásra tervezett Hideg, napok című filmet mutatták, be a helyi nézőknek. Ezt azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel prolongálná kellett, s az összesen megtartott öt előadáson több mint 1700 látogató jelent meg. Agrármérnök lesz az elnök Á Igen, most már tudom, ő az. * Kétezer éve lehet, amikor először találkoztunk. Gladiátorok voltunk mindketten és a rómaiak több század magunkkal egy tömlőében gyűjtöttek össze bennünket, amíg rá kerül a sor, hogy gyilkoltuk egymást. Földalatti alagutat vájtunk és szökni akartunk. Utolsó percben megszólalt ö: — Értesítettem az őrséget. Nincs igazatok. Lássátok be, hogy szegény patríciusoknak is kell valami szórakozás. Visszabújtunk odúinkba. Másodszor Párizsban találkoztunk. Mindketten közkatonaként szolgáltunk. Csapatunk éhezett, s a forradalom kitörése hírére mozgolódni kezdett. Arisztokrata tisztünk kihirdette, hogy megtizedelnek bennünket. At kellett volna adnunk fegyvereinket, de nem tettük. Ekkor azonban Ö kilépett a sorból és igy szólt hozzánk: — Igaza van a kapitány úrnak... Adjátok oda a fegyvert. Különben is kilenc az egyhez, hogy életben maradunk... Átadtuk fegyvereinket. Vagy százhúsz évvel később egy gyárba kerültünk mindketten mint munkások. Egy nap kihirdették, hogy tíz százalékkal csökkentik a béreket. Valaki elkiáltotta: akkor legyen sztrájk. Ö azonban felugrott egy gépre és így szónokolt: — Térjetek észre. A tőkésnek is szüksége van a betevő extraprofitra! Lehár gasz tott fővel ol- dalogtunk el. Most tehát itt áll előttem a KÖZÉRT-ben. Igen, Ö az. Civil ruhában van, mint én, húst vásárol, mint én. Sorban áll, mint én. Egy asszony előttünk rövid karajt kér. A hentes egy ma rók mócsingot dob a húsra. Az asszony tiltakozik, a tömeg melléje áll. A hentes már-már vesztesként marad a csatamezőn. de ekkor megszólal Ö: ■— Igaza van a hentes kartársnak, utóvégre a mócsingot is el kell adni... Igen, ez Ö. És most már emlékszem, a múltkor is találkoztam vele, amikor a villamoson valakit legorombított a kalauz, a tömeg vészt- jóslóan hallgatott, de Ö megszólalt: az ilyen emManapság. nagyon helyesen egyre több' szó esik arról, hogy csak azok az emberek építhetik eredményesen szocialista társadalmunkat, akik nap mint nap igyekeznek elsajátítani szakmájuk legújabb vívmányait, akár szakfolyóiratok, szakkönyvek lapozgatásával, akár felsőfokú iskolákban szerzett ismeretekkel. Most olyan embert kerestünk megyénkben, aki vezető szerepet tölt be a mezőgazdaságban, s hétköznapi munkája mellett ismereteit is gyarapítja, egyszóval, művelődik, mert érzi, tudja: e nélkül nem tud használni sem a maga vezette szövetkezetnek, sem népgazdaságunknak. Csík Pétert, az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet elnökét otthon találtam, ág}-ban. A csíkos dunnahuzaton nyugvó kezében nyitott, könyvet tartott — Sajnos, a doktor ágyba parancsolt — szólt influenzás, fátyolos hangon —, pedig nem sok kedvem van ehhez meg nem is nekem találták ki, hogy fényes nappal heverésszek. Igaz, hogy most nem nagyon fényes a nap — könyököl fel és néz ki a párás ablakon: vigasztalanul esik az eső, mindenütt sár, pocsolya, vadvíztócsák. — Szóval, rémélem: két-három nap múlva felkelhetek. — Közben megemeli a könyvet is, futtában el tudom olvasni a címét: „Útmutató a talajok gyakorlati minősítéséhez”. — A betegnek pihennie, szórakoznia kell, nem pedig az ágyban is tanulni... Hunyorít betegségtől kissé duzzadt szemhéjaival: — Én a napi munka elvégzése után csak könyvvel tudok elaludni esténként, de mondhatnám így is, hogy éjszakánként, hiszen éjfél tájban még hallom, amikor kiesik a kezemből a könyv, de már akkor fölemelni nincs kedvem. Tanulok. Sokat. Kell. Kimondom kereken és őszintén: ha rajtam állna, kötelezővé tenném minden tsz-elnöknek, aki háromezer holdon felüli szövetkezetét vezet, hogy végezzen agráregyeteber utazzék taxin, ugye kalauz úr? Amikor egy üzletben miaki hosszabban nézegette az árut és rászóltak, Ö duruzsolta oda az eladónak, bámulom 'magát, kedvesem, hogy ilyen angyali türelme ran a ssekánl vevőkhöz. met. Rettenetesen nehéz... Engem egyszer már a betegség is ledöntött a lábamról, arra is gondoltam: „Na, Péter, nincs tovább, abbahagyjuk a tanulást, különben is senki sem kötelezett rá, hogy egyetemre járj Gödöllőre, te magad találtad el...” — És? — Hát most ott tartok, hogy december 15-én sikei-esen túljutottam a harmadik évfolyam utolsó vizsgáján is. Olyan ez, mint a hétfogyasztó csütörtök: a felén túljutottam, mindössze két évem van már csak hátra. Elgondolkodik: Az üdülőben valaki kevesellette az adagot, Ö hangosan odaszólt a gondnoknak: az ilyen alakok otthon krumpli- paprikást sem esznek. A gazdasági főnök valakinek nem akart ceruzát adni a hivatalban, Ö volt az, aki helyeselt: akinek ceruza kell, vegyen magának... És természetesen Ö az, aki a hentestől szín húst, a gazdásági főnöktől egy tucat ceruzát, a. i'illa- moson helyei és az üdülőben dupla adagot kap. Igen, ismerem Öt évszázadok óta. Novobáczky Sándor — Szóval, ahogy kezdtem: rel ienetesen nehéz a tsz vezetése, a családi élet, azonkívül minden fél évben kétszer egyhetes előkészítő az egyetemen, na és természetesen a kollokviumok, szigorlatok... i — Szinte kérdeznem se kellene: a tsz vezetésében hasznosítja-e az egyetemen szerzett ismereteket? — Ezt válaszolhatom: egészen más a szemlélete annak az embernek, aki meglevő gyakorlati tapasztalataihoz elméleti tudást is szerez. Szerintem az olyan termelőszövetkezeti elnök, aki agráregyetemet végez (vagy végzett), nagyvonalú, sokkal jobban látja az összefüggéseket, és nem for- gácsolódik szét az apró-cseprő hétköznapi munkákban; tisztábban látja, mi az ő konkrét feladata annak érdekében, hogy tsz-e erősödjék és a tagok egy munkaegységre eső jövedelme növekedjék. Megint csak azt tudom mondani, amit az elején: „Ha rajtam állna.... háromezer holdon felül kötelezővé...” — Mennyit oszt egy munkaegységre az Aranykalász? — Hát úgy gondolom, hogy -az 50 forint meglesz. És ezzel az évvel elégedett vagyok, mert a tagság is az. Elköszönöben hozzáteszi még: — Ehhez köze van annak is, hogy nemcsak én, hanem a tsz- ben is sokan tanulnak közép- és felsőfokú szakiskolákban... Ternyák Ferenc A legfiatalabb művelődési otthon ... * , .. ; % f./y > ÍV* ‘ , >%■ . .' i' 'fó V'-, . A, ■ W, VI; v •• *»• ■ vgu; v a . : ■ ^ Gádoroson ezelőtt négy esztendővel határozták el, hogy a köz- ségfejlesztési alap jelentős részét félrerakják, s az összegyűlt forintokból egy minden igényt kielégítő külíúrkomfainátot építenek. Ezt a falu 5 ezer főnyi lakossága is kérte, s támogatta. 1964-ben kezd tek hozzá az építéshez, s most december 2I-én felavatták ezt a minden igényt kielégítő kultúrintézményt, Háromszázötven férőhelyes színház-mozi terme, emeletén könyvtár és klubszobák, szakköri helyiségek, modem nagy színpad, négy öltöző, büfé, ruhatár és központi fűtés várja a község lakosságát... A megyei tanács végrehajtó bizottsága támogatásával összesen négy és fél millió forint költséggel elkészült kultúrkomlbdnátot ünnepélyes keretek között Püski Gábor elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztálya népművelési csoportjának vezetője adta át. A zsúfolásig megtelt nézőtéren öregek és fiatalok tapsoltak lelkesen az orosházi Madrigál együttese és a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Otthon népitánc-együtte- sének színvonalas műsorán. Cirkusz a javából“ Az okányi Radnóti Miklós Művelődési Otthon öntevékeny színjátszó együttese hagyományosan minden évben egy-egy újabb vígjáték vagy komédia bemutatásával, kedveskedik mi nd a helyi, mind a környező községek nézőinek. Most hosszú hónapok fáradságos munkájával az okányi műkedvelők Sós György: Cirkusz a javából című komédiáját tanulták be, s a karácsonyi ünnepeken az okányiaik előtt viszik színbe a kultúrházban. Ezt követően a környező kis községekbe is ellátogatnak, ahová .— szintén hagyományosan — előzetes meghívásokat kaptak.
