Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
AZ MSZMP IX. KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSA i 1 (Folytatás az 1. oldalról.) felhalmozást, illetve az erre a célra felvett hitelek visszafizetését saját erőből fedezni tudják. Az önálló gazdálkodás e követelményeit a gazdaságok egy részénél csak olyan fokú további mezőgazdasági árszínvonal-emeléssel lehetne megvalósítani, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasztói árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a városi fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva, a felvásárlási áraltat csak kisebb mértékben emelhetjük, viszont egybekapcsoljuk azt a termelőszövetkezetek korábban felgyülemlett hiteleinek rendezésével. Szükségessé vált a termelőszövetkezeti hitel rendezése Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz keTült a közös gazdaságokba, amely ma mér nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csökkent az értéke. Hasonlóképp kiesett a termelésből az átszervezés utáni években létrehozott ideiglenes építmények, öntözőtelepek, egyéb befektetések jelentős része is. Ezenkívül az állóeszközök egy része az elmúlt években fokozatosan elhasználódott. A termelőszövetkezetek viszont — pénzügyi eszköz híján — ez év elejéig nem képez-' hettek amortizációs alapot. Ennek következménye az volt, hogy a fejlesztés zöme, de a pótlás egy részé is állami hitelből történt. Mindezek miatt válik szükségessé a termelőszövetkezetele hitelállományának rendezése. A kormány határozatokat hozott a hitelrendezésre. Ezt a következő alapelvek szerint kell a jövő esztendőben lebonyolítani : — A hitelrendezés során törölni kell a termelőszövetkezeteket terhelő állóeszköz- és közép lejáratú forgóeszközhitelekből azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelése után nincs fedezete; — A hitelrendezés után megmaradó hitelállomány arányos legyen a ténylegesen használható eszközállománnyal; — A fennmaradó hitelállomány törlesztésének ütemezését a termelőszövetkezet tényleges teherbíróképességétől , függően kell meghatározni: a hitelrendezés fontos célja, hogy a hitelfegyelem megszilárdulhasson. ben reálisan várható emelkedése és a mostani hitelrendezés a termelőszövetkezetek egy részében — különösen a mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezetekben — még nem teszi lehetővé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz ugyan, hogy a felgyűlt hitelek nagyobb részét a mostani rendezés során törlik, de az is igaz, hogy a rendszeresített amortizációs alapot saját árbevételeikből csak részben tudják fedezni, mert a mostoha természeti viszonyok miatt még az egyszerű újratermelésre sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú állami támogatását ezután is fenn kell tartani. Tisztelt Kongresszus! A mezőgazdasági tervezés kialakult rendjében már a múlt év második felében történtek bizonyos változtatások az új mechanizmus szellemében. Az állami gazdaságokban körülbelül egyharma- öával csökkentették a kötelező t tervmutatók számát. A felvásárló vállalatok az idei felvásárlási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel már közvetlenül kötötték. A mezőgazdasági termelésben előbb említett változtatások azt a célt szolgálták, hogy növekedjék az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ' önállósága, erősödjék a gazdaságok és a felvásárlók közvetlen gazdasági kapcsolata, a tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feladatok elvégzésétől. , Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az intézkedések a tervezett mennyiség leszerződésében nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. Már a közeljövőben igyekszünk tovább bővíteni a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A mezőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része képes is az ilyen kiegészítő . tevékenységet gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különböző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás stb.) saját üzemi szükségleteik kielégítésére vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak, családtagjainak folyamatos és helyi foglalkoztatása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kisipari termelőszövetkezetekkel és földművesszövetkezetekkel. A munkásosztálynak és a városi lakosságnak csak előnyös, ha a mezőgazdasági üzemek gazdasági tevékenységének bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztságunk is jól jár, mert a szűk értelemben vett mezőgazdasági tevékenység sok nagyüzemben nem nyújt sem kielégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt a dolgozók életkörülményeinek javítására. Fontos célunk, mint azt a kongresszus határozati javaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között. Az eddigi ár- és hitelrendezés együttesen lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek már 1967. január 1-töl megteremtsék az állóeszközök teljes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból .nemcsak pótlásra, hanem bizonyos korszerűsítésre és kisebb bővítésre is mód'lesz. A hitelrendezést felhasználjuk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben állandóan lekötött és növekvő forgóeszközállomány szintjéig fel kell tölteni a forgóalapokat, nagyobbrészt saját erőből. E célból a szövetkezetek a részükre most egyszeri alkalommal nyújtott közép lejáratú forgóeszközhitelek segítségével létrehozhatják a termelésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagyságú — forgóalapjukat. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a termelőerők fejlődésének útjából hárította el a legfőbb akadályt, hanem — éppen az előbbi révén — a parasztság társadalmi helyzetének, szociális körülményeinek gyökeres megváltoztatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült kedve'zmén yes betegellátásban, nem kapott családi pótléRövid idő múlva új szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapelveiben és rendszerében azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjevekhez igazodik. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli, kot. Fokozatosan, még a harmadik hiszen a nyugdíjjárulék-befizetéötéves terv időszakában a családi pótlék is azonos lesz a munká- sokével. si rendszer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egyséSzeretnék kiemelni két lényeges körülményt Az egyik: a felvásárlási áremelés és a termelőszövetkezeti hitel- rendezés nem elsősorban a szövetkezeti parasztság személyes jövedelmének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fejlődését szolgálja, s ezúton forrása lesz nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelmek jövőbeni emelkedésének is. Azért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók egy része rendszerint csak az előbbire gondol, ha a felvásárlási árak emeléséről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emelkedni fognak, mégpedig a nép- gazdasági tervekben előirányzott ütemben. A másik lényeges körülmény az, hogy a mezőgazdasági árszínvonalnak a harmadik ötéves tervPauí Fröhlich és Max Reimann kongresszusi tanácskozása. MTI Fotó — Papp Jenő felvétele gesen a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni. Ez a 7,5 százalék magában foglalja a betegellátási és balesetbiztosítási járulékot is. Ezenkívül a szövetkezeti tagok személyi jövedelmük után a bérből élőkével azonos módon progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot). Emellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 százalékát a szövetkezet tagjait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet által meghatározott egyéb szociális, kulturális kiadások fedezésére. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a pártkongresszus jóváhagyó állásfoglalása esetén 1967. január elsejétől lép életbe. Ügy gondoljuk, ezek az intézkedések különösen a középkorú férfiakat és a mai fiatalokat ösztönzik majd arra, hogy falun maradjanak, s talán részben a lassú visszaáramlást is elősegítik. A jövedelemelosztási és munkadíjazási formák megválasztása ezután is a tsz-ek belső ügye lesz Továbbfejlesztjük a jövedelem- elosztási módszereket is. Előmozdítjuk, hogy a Szövetkezetek az évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb azonban 80 %-át termelési költségként kezelve már év közben garantáltan és rendszeresen munkadíjként kifizethessék a teljesített munka után tagjaiknak. A mostoha természeti körülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezeteknek az állam segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel mértékétől függően és ennek előmozdítására — az adott viszonyoknak megfelelő évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb 80 százalékát ők is garantálhassák és kifizethessék. A jövedelemelosztási és munkadíjazási formák megválasztása természetesen ezután is a termelő- szövetkezetek belső ügye lesz. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk eredményei, a gazdasági irányítás reformja, a termelőszövetkezetek megszilárdulása és további erősítése lehetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyugvó perspektivikus rendezését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően nálunk a termelőszövetkezetekben ez ideig csak a föld használata volt a közös — a behozott paraszti földek azonban a tagok személyes tulajdonában vannak. A földtulajdon és a föld- használat jelenlegi állapota azonban egyre növekvő ellentmondásokra vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövetkezeti parasztok elhalálozása, az ennek következtében előállott öröklés, valamint a faluról való elvándorlás révén növekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdonába, akik nem termelőszövetkezet tagok, nem foglalkoznak élethivatásszerűen mezőgazdasági munkával. Emiatt a termelőszövetkezetek használatában levő földeknek jelenleg már egyötöde van nem termelőszövetkezeti tagok tulajdonában. Az ennek következtében mintegy 130 ezer kívülálló személynek rendszeresen fizetett földhaszonbér évente hozzávetőlegesen 230 millió forinttal terheli a termelőszövetkezeteket. Elengedhetetlen a szövetkezeti földtulajdon bevezetése A földtulajdon és a földhasználat elkülönüléséből, az öröklés és az elvándorlás folytán mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat biztonságát és nehezítik a hosszú távú befektetéseket. Éppen ezért a Központi Bizottság úgy látja, a szocialista forradalom teljes megvalósításához elengedhetetlen a szövetkezeti földtulajdon bevezetése és fokozatos kiterjesztése. Előnyös lesz ez a szövetkezeti parasztságnak és előnyös egész szocializmust építő társadalmunknak is. A szövetkezeti földtulajdon meggyőződésünk szerint a szocialista tulajdon egyik formájának tekintendő! Megvalósítását fokozatosan és gazdasági eszközökkel lehet és kell elérni. A kívülálló személyek, a nem szövetkezeti tag örökösök tulajdonában levő földek megváltási ár ellenében kerülnek a szövetkezet tulajdonába, a szövetkezeti földalapba. Úgyszintén megváltási (habár eszmei) ár ellenében kerülhetnek a szövetkezetek tulajdonába a használatukban levő állami tartalékföldek, ha ezt kérik. Ugyancsak megváltási árat kell fizetni annak a tsz-tagnak a részére, aki földjét felajánlja szövetkezeti tulajdonba. Az ilyen megállapodás a szövetkezet és a övetkezeti tag földtulajdonos közötti szabad elhatározás, a legszigorúbb önkéntesség alapján jöhet csak létre. E téren mindenféle kampányszerűség szigorúan tilos, a. sietség és türelmetlenség káros. E folyamat hosszú időt fog igénybe venni, •' annál is inkább, mert a megváltási árral járó anyagi terheket maguknak a termelőszövetkezeteknek kell viselniük. Javasoljuk, hogy hívják össze a termelőszövetkezetek kongresszusát A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összhangban célszerű és szükséges a termelő- szövetkezetek demokratikusan megválasztott társadalmi szervezeteinek kialakítása. E társadalmi szervezetek a következők lesznek: a termelőszövetkezetek országos kongresszusa, amely négy- évenként ül össze, továbbá a kongresszus által megválasztott országos termelőszövetkezeti tanács, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek. Legcélszerűbb, ha e szövetségek a megyéken belül gazdasági tájkörzetek szerint alakulnak meg. E szövetségek elsősorban olyan feladatokkal foglalkoznak, amelyekkel a társult szövetkezetek megbízzák, illetve, amelyek választott szerveik határozataiból következnek. így például elláthat(Folytatás a 3. oldaUrn.)
