Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

IMS. december 20. 5 Kedd A történelem hiteles feltámasztása — Tudósítás a nagykereki Bocskai-ünnépről — Ismeretes, hogy a fővárosi sajtó, a rádió és a televízió többször is tudósította az ország népét a hajdúk letelepítésének 360. évfordulóján rendezett Bocskai-ünnep december 10 ~i debreceni eseményeiről. A ren­dezvénysorozat december 11-én a bihari Nagykerekiben folyta­tódott. Katonazenékar köszöntötte Nagykereki népét. Az ünnepi tanácsülést követő várkastély­udvari ünnepségre ezrek gyűl­tek össze. A hajdúvárosok kül­döttségével együtt jó volt látni több, Bocskai nevét viselő ter­melőszövetkezet, úttörőcsapat és intézmény képviselőit is. A bihari hajdúk sorsát és te­hetségét megtestesítő Szabó Pál a Hazafias Népfront Országos Tanácsának köszöntését, tiszte­letét hozta. Bocskai hadi népére emlékező ünnep ez. Mindenki várta mér felsorakozó katona- fiaink tiszteletadását. A deb­receni helyőrség parancsnoka: Sárközi Elemér alezredes lép a várkastély déli falába helyezett emléktáblához, hogy leleplezze. S a Himnusz hangjainál, sortü- aek ismétlődő dörrenése közben koszorúznak a néphadsereg, a népfront, a 6 hajdúváros, Kis­marja és Nagykereki képviselői. Bagdi Kálmán, a helyi tanács vb-elnöke azokat az időket hoz­za fel tanulságul, amikor a vár­kastélyt, a nemzeti múlt e be­szédes tanúját a közöny, és a felelőtlenség majdnem a széjjel­hordott várfalait sorsára juttat­ta. Megköszönte a történészek, építészek, művészek s a fizik' i dolgozók tervszerű munkáját, melynek eredményeként a haj­dúsággal együtt ünnepelhet az ország. A kiállítások megnyitása kö­vetkezik. Egyik: „A hajdúk a magyar történelemben'’. Ran­gosságát jelzi: rendezőkönyvének írója Dr. Benda Kálmán, a tör­ténettudományok kandidátusa. A kiállítási szekrényekben több mint 200 műkincs (sók közülük védett!), magyar, török és német hadfelszerelési tárgyak, iratok, metszetek, festmények, térké­pek, könyvek, pénzek, a népi gazdálkodás tárgyai, fényképek láthatók logikus sorrendben, művészi csoportosításban. A tartalmi és esztétikai szempont­ból a fővárosba, is beillő mú­zeum nemcsak a legújabb. Réigi hiányt is pótol. Az első és az egyetlen múzeum, amelyik ha­zánkban méltó emléket állít a hajdúk történelmi tettének. Ha­tása m űvelődéspolititoailag is je­lentős. Szabó Pád Kossuth-dí jas véleménye: „A régi-régi adós­ságot végre a bihari nép törlesz­teni kezdte ezzel a mai ünnep­séggel. Olyan nagy és szép ez a törlesztés, amelynek a haszna visszaáramlik az időben bőség­gel.” A gazdag korabeli müvekből összeállított kulturális műsor a kedvező benyomást csak teljes­sé teszi. Az ünnep befejezése után is van mire emlékezniük a résztvevőknek. Az évforduló tiszteletére Nagykerékíben bemutatott „fe­jedelmi és főúri díszfegyvere­ket” a Magyar Nemzeti Múzeum egy nap múlva természetesen visszaszállította. „A hajdúk a magyar történelemben” c. kiál­lítás kapuit szélesre tárta, hogy az érdeklődők továbbá töme­geit emlékeztesse őseik tettére, s helytállásra szólítsa a késői utódokat. I m. I. fordított munkái kerültek ke­zembe. A végső indíttatást pe­dig egy magyar íróküldöítség látogatása adta. Pár éve Veres Péter, Lengyel József, Képes Géza, Burányi Ferenc járt ná­lunk, több alkalommal talál­koztam velük, s részt vettem különböző irodalmi jellegű be­szélgetéseken, amelyek a mai magyar próza és költészet érté­keivel, problémáival ismertettek meg... Utána már csak egy szik­re kellett... Először a magam jószántából magyar népmeséket ültettem finn nyelvre, s a Finn —Magyar Társaság kiadta. Sar- kadi Imre Gyáva című regényé­hez jutottam ezután. Nagyon megtetszett. De nemcsak ne­kem, hanem a finn asszonyok legnagyobb lapja, az Husi Kái­nén szerkesztőjének is. A folyó­irat folytatásokban közötte a re­gényt... Ekkor már a kiadók ke­restek és bíztak meg munkával. A legnagyobb finn cég, az Ólá­vá tavaly rám bízta Fejes End­re Rozsdatemető-jét. Most szep­temberben kerül az üzletekbe. Egy másik vállalatnál nemrégen Illyés Gyula könyvét, a Puszták népé-1 adtam le! — Dolgozik valami újabb munkán? — Egyelőié olvasgatok. Pas- suth két regénye van nálam, azokat tanulmányozom. Hogy miért éppen feléje fordult a fi­gyelmem? Ebben a kiadóknak is részük van. No és az olvasókö­zönségnek. Nálunk a történelmi regények a legkelendőbbek vagy az olyan művek, melyek a történelem jelentősebb ese­ményeivel állnak valahogyan kapcsolatban. Itt Van például a nagyon tehetséges Väinö Linna: Ismeretlen katona című regénye alig ötmilliós kis országunk bar egy év alatt 300 000 példányban fagyott el. Cselekménye az orosz—finn háború idején ját­szódik, egy sorkatona sorsán, keservein viszi végig az olvasót, s kelt benne gyűlöletet minden­nel szemben, ami csak háború. Linnának van egy másik nagy sikerű háromrészes műve, a ..Sarkcsillag alaitt”. Első kötete Magyarországon is megjelent már. Ez a trilógia az egyszerű falusi ember, Koskela életén át a finn parasztság sorsát tárja az olvasó elé a múlt század végétől egészen a második vi­lágháborúig. A múltba és történelembe tekintés per­sze, nem tártaivá vissza Metsistöt attól, hogy mást is kézéivé vegyen. — Olyan űj magyar regénye­ket, amelyek nálunk is érvé­nyes problémákat feszegetnek — mondja. — Csak az a baj, nem jutok hozzájuk! — Hogyan érti ezt? — Nincs kapcsolatom magyar kiadókkal, írókkal. Egyedül Helsinki egyetemének magyar intézetére vagyok utalva. Az meg főleg nyelvészeti könyve­ket kap, a szépirodalmat né­hány folyóirat közvetíti csupán Finnországba... Útra való olvasmányul ma­gammal vittem Tersánszky egyik kötetét, s a mai magyar költészet antológiáját. Vissza nélkülük jöttem. Mindkettő Metsistönél maradt. Emlékként, barátságunk pecsétjeként. De szeretném hinni, hogy ez csupán a kezdet! S akikre így vagy úgy tartozik e munka, mi­előbb kapcsolatot teremtenek irodalomművészetünk e lelkes, fiatal külhoni propagátorával. Könnyebbségül még a fcímét is ide jegyzem: Helsinki 55. Mäkelän-katu 23. Hasznos munkát, Olavi! Moldvay Győző Hová fiatalok? Megjelent a Békés megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályának 1967. évi pályaválasztási tájékoztatója A kék-fehér színinél felezett és piros szalagnyomással díszí­tett tetszetős külsejű borítóla­pon ez olvasható: Békés me­gyei pályaválasztási tájékoztató az 1967. évre. A tájékoztató meglepően sok­féle lehetőségét tárja fel a to­vábbtanulás, a szakmaszerzés módjának vés mikéntiének. Pél­dául a mezőgazdaságii szakmun­kásképzéssel kapcsolatban meg­tudhatja az olvasó, hogy mi a mezőgazdasági tanulói jelent­kezés és szerződéskötés helye, módja, ideje. Felsorolódnak a megyénkben működő mezőgaz­dasági szakmunkástanuló-isko­lák, a választható szakmák s a tanulókat szerződtető gazdasá­gok. Hasonló részletességgel tárja fel az iparitanuló-képzós megyei lehetőségeit. Tanintéze­tek, helyű pari iskolák pontos címét, az ipari és kereskedelmi szakmák sokféleségét, a jelent­kezés módját, a kereskedelmi és az ipari szakmunkástanuló­kat szerződtetni kész vállalatok nevét, helyét tudhatja meg az érdeklődő. Nyilvánvaló, hogy a nyolc ál­talánost végzetteknek nem min­degyike megy helyiipari iskolá­ba, hanem középiskolában tanul tovább. Éppen ezért a tájékoz- tató tartalmazza a közép- és a szakközépiskolák teljes megyei címjegyzékét, felvilágosítást nyújt a gép- és gyorsíród, az egészségügyi szakiskolai, vala­mint a hivatásos tiszt kán-rési lehetőségekről. Magába foglalja a felsőfokú technikumok, fő­iskolák, egyetemek címjegyzé­két. Elmondhatjuk, hogy a megyé­ben évek során megjelent ha­sonló tájékoztatók sorában ez az 1967-es eddig a legsokoldalúbb, legteljesebb s a gyakorlati le­hetőségeket valóban figyelembe vevő kiadvány. Minden iskola és oktatási intézmény rendelke­zik vele s a szülők akár gyer­mekeik tanintézetében, akár a megyei munkaügyi osztály útján hozzájuthatnak a bér ne ' foglaltakhoz. Az idő i9 sürget, hiszen januárban, februárban mind a nyolca­dikos általános, mind pedig a középiskolák negyedik osztályo­sai esetében tanulónak és szü­lőnek már döntenie kell a pá­lyaválasztást s a továbbtanulást illetően. -—hr— Bálintné világa így egész ízes tájszólásáról ismerték meg már kislánykorában, s ha vala­hol nevét említik, az ember fülé­ben cseng az a kellemes akcen­tus is, amely jellegzetessé teszi beszédét. Persze Bálint Istvánné- nak nem ez a különös ismertető- jele. Sokkal inkább élettörténete és munkája. A fáradhatatlan tenniakarás, a szívósság, amely olyan emberre jellemző, aki nem ismeri a lehetetlent és a kudarco­kat is el tudja viselni. A szeghal­mi járási nőtanács titkára, amíg eljutott idáig, hosszú utat tett meg. Már a felszabadulás első napjaiban eljegyezte magát a mozgalommal. Romantika és a mozgalom — Füzesgyarmaton laktunk ak­kor — mondja visszaemlékezve a forró napokra — Itt lettem tag­ja, a pártnak, s akkor nem volt furcsa, hogy 17 éves koromban. Erős volt itt a proletármozgalom, s mi, fiatalok szép számmal vet­tünk részt a munkában. Persze ifjúi fejjel akkor még nem tud­tam teljesen felfogni, mit is je­lent számunkra a munkásmozga­lom, a párt. Már 1945 telén két­hetes pártiskolát szerveztek a községben s engem is javasoltak. Főleg az vonzott, hogy izgalmas és romantikus volt az akkor szen­zációnak számító pártiskola, melynek hallgatói az egész falu előtt nyilvánosan vizsgáztak. A választási harcokban kerékpáros összekötő voltam. Kell-e ennél érdekesebb megbízatás egy fiatal lánynak? Örömmel vállaltam. Staféta a térijei A mozgalmi munka meghozta a szerelmet is. A két fiatal együtt járt gyűlésekre, tanfolyamokra, együtt vett rész minden megmoz­dulásban, s így alakult át a közös munkában szerzett barátság sze­relemmé, melyből 1949-ben házas­ság lett. Ettől kezdve viszont' kevesebbet volíak együtt. A jel- j szó ott csengett mindig a fülük- j ben: tanulni, tanulni, tanulni, s| ők ketten felváltva követték. Ha a férj ment el két- vagy több he- j tes pártiskolára, az asszony otthon j maradt. Amikor a férj hazajött, ment ő. Szeged, Békéscsaba, Szeghalom egy-egy állomása a tanulásnak. Azután az első funk­ció jött. Még 21 éves sem volt, ! amikor függetlenített béketit­kár lett, s ekkor érte a nagyobb csalódás, kudarc. Az idősebbek magára hagyták az ambícióval teli fiatal pártmun- j kást. „Csak nem fog bennünket J egy tacskó irányítani?” — ez volt a véleményük. Bálintné el­keseredett. Otthon nélkül, távol a férjtől, a szülői háztól árvának érezte magát, s ehhez hozzájárul­tak a körülmények is. Még csak egy albérleti szoba sem jutott ne­ki. Hamarosan feladta hát a küz­delmet és visszament. Azóta persze már megtanulta: hátrálni sohasem szabad, s ezt következe­tesen be is tartja. önzetlenül Nem sokáig maradt azonban otthon, a szeghalmi járási nőta­nács — akkor MNDSZ — első függetlenített titkára lett. A munka itt sem volt kevesebb. Sokszor éppen a legfontosabb otthoni teendőiben zavarták meg, hívták, jöjjön napraforgót gyűj­teni vagy más munkára és szer­vezze az asszonyokat. Volt példa arra is, hogy a lekvárfőzést hagy­ta abba ezért. Akkoriban sűrűn akadt ilyen feladat, de mindig kiállítás a Yilágtakarékossá^i Nap pályázati anyagából Ez év október 31-én Világta- karékossági Napról emlékeztek meg a takarékpénztárak. Ebből az alkalomból az OTP orszá­gos szinten perselypályázatoí hirdetett valamennyi általános és középiskolás fiatal számára A KISZ Békés megyei Bízott sága ezzel párhuzamosan eg} takarékossági témájú rajzpályá­zatot hirdetett a meigye tanulói részére. Az OTP mindkét, pá­lyázat anyagából kiállítást ren­dezett, amely Orosházán az if­júsági házban december 20-tól 22-ig díjtalanul megtekinthető. szívesen ment, s biztatta a töb­bieket. Az önzetlenség legszebb példája/volt ez az időszak, hiszen minden anyagi vagy egyéb ellen­szolgáltatás nélkül dolgozott sor. - szór a késő éjszakai órákig. A családalapításra se nagyon gondolhattak. Mindketten le vol­tak kötve, s gyermeknevelésről szó sem lehetett, pedig ők is vágytak arra, hogy vidám gyer­mekkacaj töltse be a kis ottho­nukat, akárcsak más családban. Most már két fia van és nagyon boldog édesanya. A férj minden házimunkában sokat segít. — Csak úgy lehet nyugodt ott­hon, kiegyensúlyozott családi élet. ha kölcsönösen segítjük egymást — mondja erről. — A férjem na­gyon megértő, s talán nem lenne ilyen, ha nem küzdöttünk volna együtt a mozgalomban a nagy cé­lokért. Sokat jár vidékre ő is, de úgy osztjuk be az időnket, hogy a család ne vallja kárát. Gyer­mekeinket is erre neveljük, na­gyobbik fiam már segít a háztar tásban. A tanulást most sem hagyták abba. A férj azóta technikumi érettségit szerzett, s néhány éve a feleség váltotta fel a tanulás­ban. Jelenleg a békéscsabai köz- gazdasági technikum negyedéves hallgatója. Élete tehát most is mozgalmas, változatos, a szabad idő sem sok, de mint mondja: így egész. A közös célokért való küzdelemből nem maradhat ki. hiszen munkájával hozzájárul ah­hoz, hogy szebb, boldogabb le­gyen a kis és nagy család élete s a kettő egymástól elválasztha tatlan. Kasnyik Judit A FŐVÁROSI VILLAMOSVASÚT FELVÉTELRE KERES pálvaiavító-feléoitménves munkásokat Munkafeltételek: Rendszeres nappali, esetenként éjszakai munka, 8 órás napi munkáid ível. Kereseti lehetőség: Az előírt teljesítmény elérése esetén kb: 1700 forint, melyhez a téli hónapokban 700—800 forint munkásszálláson eltöltött készenléti díj számítható. pályatisztító- takarító munkásokat, munkásnöket Munkafeltételek: Rendszeres nappali, esetenként éjszakai munka, 8 órás napi munkaidővel. Kereseti lehetőség: Az előírt munkafegyelem betartása és megfelelő munkavégzés esetén 1300 forint, melyhez a téli hónapokban 500—600 fo­rint munkásszálláson eltöltött készenléti díj számítható. Juttatások: Téli-nyári egyen ruha, téli köpeny, bakancs, vattás öltöny, esőköpfeny, gumicsizma. Munkásszállás: (fő­zési lehetőséggel) havi 75—100 forint térítés ellenében Na­pi egyszeri üzemi étkeztetés térítés ellenében. Díjmentes villamos, autóbusz és BHEV utazási igazolvány a dolgo­zóknak és családtagjainak. Felvétel esetén útiköltségtérités. Jelentkezés: a Fővárosi Villamosvasút Központjában Budapest, VII. kér., Akácfa utca 15. _______________.________________ 5118

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom