Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

1968. december 18. 5 Vasárnap Mi okozza az időnkénti vízhiányt Békéscsabán ? ÚJ ÜZEM A KÖZSÉG PEREMÉN Jövőre részben mér Sokszor okoz kellemetlen meg­lepetést Békéscsabán a bérházak emeleti lakóinak a vízihiány. Aki iőz, mos vagy éppen mosako­dik, ilyenkor tanácstalanul áll a csap előtt: vajon mikor jön meg a „kedve” újra, hogy vizet adjon? Nyáron még érthető, hogy a nagy felhasználás miatt csök­ken a nyomás és a magasabb helyekre időnként nem jut fel a víz. Télen azonban nehezebb erre indokot találni. Pedig csúcsfogyasztás idején most is vannak zavarok. Mi okozza a bajt? Ahogy Priskin Gyulától, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójától megtudhatjuk, elő­ször is az, hogy mindössze 30 centiméter átmérőjű csövön ér­kezik a víz a városba, ami már nem győzi az igényeket kielégí­teni. Ehhez most még egy má­sik körülmény is hozzájön: ok­tóber 1-től négy szivattyú he­lyett csak kettő működik a vá­rosi vízműtelepen, mert kettőt leszerelnek és azok helyett na­gyobb teljesítményűt szerelnek be. Az új szivattyúk abba a víz­toronyba nyomják majd a vizet, amelynek az építését 1967 első fél évében kezdik meg és két év alatt készítenek el. A vízkérdés persze a vízto­rony üzembe helyezése után sem oldódik meg véglegesen. A növekvő Igények alapján feltét­lenül szükséges Újkígyósról egy második vezetéket is megépíteni, mégpedig olyat, amelynek 40 centiméter az átmérője. Onnan jelenleg 5—6 ezer' köbméter víz érkezik, bár a kút teljesítőké­pessége egyharmaddal több. Outokumpuban pedig mostaná­ban fedeztek fel egy olyan gaz­dag rézlelőhelyet, aminek hoza­ma Európában rövidesen a leg­magasabb fokra emeli Finnor­szág réztermelését. Az ország gazdaságának volu­mene egyébként általános1 és erőteljes növekedést mutat. Az 1954-es termelést tekintve 100 százalékos alapnak, az elmúlt 11 esztendő summája során követ­kezőként alakultak a finn ipari termelés mutatói: faipar 129, papírgyártás 256, ércipar 187, élelmiszeripar 175, textilipar 122, vegyipar 261, bányaipar 217 százalék. Hogy jobban érzékelhető le­gyen ez a táblázat, közgazdász­ismerősünk, Pekka Hangisto ki­fejtette, hogy például 1965-ben hárommillió 673 ezer tonna cel­lulózét állitottak elő Finnország­ban, az ugyanazon évben fejlesz­tett elektromos energia pedig 14 milliárd 612 millió kilowatt­óra volt. — Érdekes megemlíteni, hogy iparunk termékeinek legjobb vásárlója Anglia és 1 a Szovjet­unió — mondotta Hangisto úr. — Az előbbi éves kivitelünk 21 százalékát, a szovjet állam pe­dig 16 százalékát vásárolta meg 1965-ben. S ezek az államok jár­nak elöl a behozatal tekinteté­ben is! A Szovjetuniótól például évi importunk 15 százalékát sze­reztük be az elmúlt esztendő­ben. Mit termel ugyanekkor a mezőgazdaság ? Amit a hűvös skandináv ég­hajlat lehetővé tesz! Az évi át­lagos hőmérséklet ugyanis plusz 5 fok Helsinkiben, s a legme­legebb nyári hónapokban sem éri el az átlagos 18 fokot. Pár száz kilométerrel északabbra azonban még zordabb az éghaj­lat, és nehézzé teszi az eredmé­nyes földművelést. Ilyen körülmények között te­megoldódik a gond Amíg a második vezeték meg nem épül, addig volna egy meg­oldás a vízhiány enyhítésére, mégpedig a régi városi kutak bekapcsolása a hálózatba. Az idén májusban a vállalat egy kutat próbaképpen be is kap­csolt, amely napi 150 köbméter­rel növeli a vízmennyiséget. A meglevő 14 régi kútból napi 2376 köbméter vizet lehetne nyerni, a szerelési munkákra azonban mintegy másfél-kétmil­lió forintra lenne szükség. Az eddig elmondottakhoz tud­ni kell még, hogy a vízigényt nagymértékben növeli a kon­zervgyár, amely szezonidőben egy-egy napon annyit használ fel (esetenként még többet), mint az egész város lakossága. A gyárnak két tárolómedencé­je van, amit szakaszosan esnem folyamatosan töltenek fel. Ilyen­kor a víz nagy része oda áram­lik, a kis átmérőjű vezetékek­ben pedig lecsökken a nyomás és nem jut fel a bérház emele­teire a víz. Ennék ellensúlyozá­sára jövő nyáron négy kút lé­tesül Kisréten, amit a szezon kezdetéig bekapcsolnak a háló­zatba. Végeredményben tehát a víz­hiány végleges megszüntetésére vannak elképzelések, tervek. Remélhetőleg ezek megvalósul­nak és jövőre már kevesebb lesz a lakosság panasza a víz­ellátás miatt. Addig is azonban helyes lenne, ha a konzervgyár­ban a medencék folyamatos fel- töltésével megelőznek a hálózat időnkénti túlterheltségét. hát természetszerű, hogy az ál­lattenyésztésre fekteti a fő súlyt Finnország, bár gabonatermesz­tésben is önellátók lettek az utóbbi években. Az állatte­nyésztés alapja a marha, mely­nek tenyésztése a tejfeldolgozó ipar fejlettségét hozza magával. A finn vaj, sajt keresett és megbecsült áru a külföldi piaco­kon! A piacot emlegetve jut eszembe egy ked­ves anekdota, amelyben a Hel­sinki régi piacterén álló szö­kőkút játssza a főszerepet. E tér szögletében még a két háború között volt egy pati­ka, abban egy derék gyógysze­rész. A derék, bohém gyógy­szerészt mindennap meglátogat­ta jóbarátja, Vallgren, az ismert szobrászművész, aki abban az időben készítette éppen a tér közepére szánt saökőkutat, bronz hableánnyal, s négy vizet spriccelő fókával. Ügy tervez­ték, hogy a tengerre tekint majd a hableány, amint az egész tér beosztása megkívánta volna. S most — mint körül is csodál­tuk! — mégis a tér leg jelenték­telenebb oldala felé pillog, de pontosan háttal annak a sarok­nak, ahol a patika hajdan ál­lott. Miért? Szó sincs baklövésről! Viszont a kútavatást követő napon már egész Helsinki tudta, hogy pár héttel korábban, mint felállítot­ták volna a szoborcsoporttal ékes kutat, kegyetlenül összeve­szett a két jóbarát, r^re a ci- vakodást Vallgren a következő epés kifakadással zárta le: Megállj, te vén méregkeve­rő! örökké csak a fenekét fo­god látni az én meztelen hable­ányomnak ! Moldvay Győző A primer;ekercseléi nagy figyel­met igényel. sága fogadott tisztaság, rend és sok zöld virág közepette. A hal­ványkék, csinos munkaköpenyben szaporán dolgozó fiatal lányok és asszonyok végzik a rövid idővel ezelőtt még ismeretlennek tűnő tekercselés mesterségét. A mosoly­gós arcok, a kérdésünkre adott fe­leletek mind azt mutatják, hogy kz itt dolgozók gyorsan megsze­rették munkájukat. Szeghalom első ipari üzemének létrehozása és beindítása nem ment valami gyorsan és könnyen. Az illetékes párt- és tanácsi szer­veknek sokat kellett érvelni, bi­zonyítaná, amíg a Szarvasi Vas-, Fémipari ütsz szeghalmi telepe 51 do' . szóval megkezdhette munká­ját. A kezdeti nehézségeken már túl vannak, úgy érzik, szükség van Sánta Mária műszerész a trafók átütését vizsgálja 3 ezer voltos feszültséggel. A virággal díszített tekercseld-teremben fiatal női gárda végzi szorgos munkáját. Szöveg: Pankotai. Fotó: Esztergály Szeghalam község szélén áll egy régi, nagy malomépület, melyet hosszú ideje csak raktárnak hasz­náltak. Kívülről a vendégmarasz­taló sárban nemigen tudtuk el­képzelni, hogy hol dolgozik itt a ktsz tekercselőüzeme. A malom megkerülésével azonban szembe­ötlőit egy sokablakos, frissen fes­tett műhelyépület, melyben ez év augusztusában indult meg a ter­melés. Amikor beléptünk a tekercsélő­terembe, figyelő női szemek soka­termékeikre, és szívesen tanulják a fémipari munka fortélyait. Az üzem szűk kis irodájában Fehér József, a telep vezetője ma­gyarázza és rajzokon mutatja el­képzelésüket, a jövőt. A tervek­ben vázoltak a jelenlegi nehéz­ség ellenére is igen biztatóak. Mert nehézség is jócskán akad. Jelenleg skálaizzó-foglalaitot és exportra diatranszformátort gyár­tanak. Az öthónapos üzem zavar­talan termelését, az exportigé­nyek kielégítését már most ve­szélyezteti az anyaghiány, illetve a minőségileg nem megfelelő fél- késztermék. A nagy tervek lényege, hogy 150 nőd és 50 férfi munkaerőt ösz- szesaerelő részlegben foglalkoztas­sanak. A távolabbi cél pedig a részleg önálló ktsz-be való fejlesz­tése. A kezdeti lépések minden­esetre már megtörténtek. Elké­szült az a tervdokumentáció, melynék megvalósítására átalakít­ják a régi malomépületet, és 200 dolgozónak 6 és fél millió forintos beruházással nemcsak korszerű, többszintes munkatermeket, ha­nem a szükséges szociális létesít­ményeket is biztosítják. Az építkezés, ha minden jól megy, egy éven belül már meg is valósul, de valamit azért „ki­felejtettek” a tervezők. Tulajdon­képpen hol fognak a 200 ember részére főzni, illetve hol fognak étkezni? A tervben nem szerepel sem konyha, sem ebédlő. Jó lenne ezen még a kivitelezés megkezdé­se előtt változtatná... Fehér József telepvezető mu­tatja az építkezés terveit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom