Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

1>66. december Ili. 5 Péntek Olvasóink írják 9 szarvas-gyomai autébiiszfárat célszerűbb beosztásé! kérik az utazók Szerkesztőségünk huszonhárom gyomai és endrődi lakos aláírásá­val levelet kapott. Ebben a Szarvasra bejáró dolgozók azt panaszolják, hdgy a munkanapo­kon 17 óra 10 perckor, illetve szombaton 12 óra 15 perckor Gyomára induló autóbuszjáraton j embertelen a zsúfoltság, tűrhetet­len körülmények között kénytele­nek munka után hazautazni. Mint írják: „nincs olyan igényünk, j hogy a népgazdaságot e közieke- j dési viszonyok javítása érdekében j külön terheljük, hanem a jelen- j leg üzemelő autóbuszjáratok ész­szerű elosztását szeretnénk. Na­ponta 14 óra 30 perckor azonos időben két járat indul- Szarvasról Gyomára, amelyek minimálisan sincsenek kihasználva. Az egyik járatot későbbi időpontban, 171 óra 10 perckor kellene indítani és j így az esti nagyszámú utasforgal­mat le lehetne bonyolítani”. Amennyiben ennek akadálya vol­na, akkor a későbbi időpontban egy . különjáratot szeretnének Szarvas és a Rózsási Állami Gaz­daság között a helyi lakosok szállítására. Szombaton ugyan­csak a 14 óra 30-kor induló kettős járat közül az egyiket javasolják előbb, 12 óra 15 perckor indítani. Ez igazodik a különböző vállala­toknál és intézményeknél dolgo­zók munkaidejéhez, s így lenne véleményük szerint, elkerülhető a zsúfoltság. Levelükben olvasóink azt is észrevételezték, hogy a szóban forgó útvonalon a legkisebb mé­retű és műszakilag kifogásolható állapotban levő kocsik közleked­nek, amely szintén hátrányosan befolyásolja a forgalom lebonyo­lítását. Mint írják, a bejáró ta­nácsi, rendőrségi dolgozók, vala­mint a gépjavító állomás, a talaj­javító vállalat, a KSH járási ki- rendeltsége, a ktsz-ek, a járásbíró­ság, a Magyar Nemzeti Bank ki- rendeltsége, a terményforgalmi vállalat és egyéb szervek alkal­mazottainak problémája ez. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az illetékesek a levél alapján megvizsgálják majd a szarvas­gyomai közlekedés ' kérdését, amennyiben lehetőség van rá, figyelembe veszik az utazók ja­vaslatát, s a kocsik megfelelő be­osztásával, a menetidő célszerűbb rendezésével igyekeznek a forga­lom lehető legza\Tartalanabb lebo­nyolítását biztosítani. Baráti kapcsolni a KISZ és a határőrök között A kevermesi Kulich Gyula icember 10-én, is ellátogattak KLSZ-aiapszervezet fiataljai | Kevermesre, ahol délután a ha- évek úta jó kapcsolatot tarta-1 tárőr úttörőknek tartottak mű- nak a határőrökkel. Fábián soros előadást, este pedig a ki- László főhadnagy pedig rend- szeseknek és a falu felnőttei­szeresen tart előadásokat a ke­vermesi fiataloknak s a határ­őrök kultúr csoport ja rendszere­sen tart műsoros esteket. De­nek. Az előadást vidám bál kö­vette, melynek bevételét a''Ku­lich Gyula KlSZ-alapszervezet- nek ajánlották fel. K. G. Zenetanár volt már csak hát­ra a nyári műsorból. Ennek kar­mestere az a Bérül- Bokstedt, aki a kastély-játéko-k egyik ta- radhatatlan szervezője. Jóvoltá­ból tölti meg a nézőteret min­den alkalommal a zenei külön­legességre éhes közönség, mely­től — szintén minden este! — korhű jelmezekbe bújtatott né­zőtéri személyzet vesz búcsút az öreg kastély lépcsőin. Az idei nyár szállított egyéb nem várt szín­házi szenzációt is Stockholm­nak. Ingrid Bergman, több nagy sikerű nyygati film (Casa­blanca, Gázláng) női főszerep­lője, aki utóbb két éven át a svéd főváros Drámai Színházát igazgatta — leköszönt tisztségé­ről. — Abban a reményben vál­laltam el az igazgatást, hogy le­het mellette filmezni is! — nyi­latkozta most a népszerű sztár. — Én azonban nem tudok fél munkát végezni. Teljes szíve- ,met, energiámat, időmet adtam az évadokért, s nem élhettem másik szerelmemnek, a filmnek. Elég volt két esztendő. Jöjjön más. Én pedig megyek vissza Hollywoodba! Talán nem fe­lejtettek el annyira, hogy még néhány jó szerephez ne jussak! Ami viszont számunkra igen hízelgő, s operakultúránk ma­gas színvonalát igazolja: a Ki; rályi Svéd Dalszínház igazgató­jának, Gentele-nek kijelentése. Az igazgató nem oly régen Bu­dapesten járt és több előadást, balettet végignézett. — Ha Magyarországról valaki hozzánk jön ezután, nem sza­bad elvinni a svéd opera elő­adásaira, mert csak leégünk! Ám ahol oly fejlett a zeneok­tatás rendszere, mint a magya­roknál, ott az opera magas szín­vonala természetes — mondotta hazatértekor Gentele. Majd, meghívták művészeinket Stock­holmba, ahol Bartók balettjeivel őszinte sikert ért el Operahá­zunk. Betörtünk filmjeinkkel is a skandináv pi­acra. Igen jó kritikát kapott a Sodrásban, most pedig a can- nes-i fesztiválon első díjat nyert; Húsz ára, Sánta Ferenc regé­nyének filmváltozata, majd a feliratos Hannibál tanár úr be­mutatója következik. A magyar irodalom azonban koránt sincs rangjához illően képviselve a svéd könyvpiacon! Annak ellenére, hogy mi talán érdemén túl is fordíttatjuk, s forgalmazzuk magyar nyelven a svéd klasszikusokat és mai írói­kat. Bár cikkeznek irodalmi életünkről. Illyés Gyula költői díja, vagy például a Rozsdate­mető mint vitatéma, többször szerepelt a svéd lapok hasábja­in. De a mai magyar művek közül egy Déry Tiborra nézve nem éppen reprezentatív írás, a Niki az csupán, ami svédre for­dítva az utóbbi években megje­lent. S drága a szórakozás Svédor­szágban! A legolcsóbb mozijegy 5' korona, ami 30 forintnak fe­lel meg. A színházjegyek pedig 25 koronánál kezdődnek. Van ..Én is erre adtam a szavazatomat** Juhász Mátyásnét még a párt- kongresszus előtt bemutattuk lapunkban. Az akkori találkozás alkalmával éppen a háziasszonyi teendőit látta el, sütött, főzött, vasalt. Eközben mondott véle­ményt és foglalt állást egy-két kérdésben, főként a nők jogai­nak védelmére vonatkozóan. Most a munkahelyén találko­zunk vele, a békéscsabai 2. számú téglagyár égetőkemencéjénél. Tulajdonképpen folytatjuk a már régebben elkezdett beszélgetést, csakhogy ő azóta sok-sok élmény­nyel gazdagodott. Részt vett a IX. pártkongresszus hatnapos ta­nácskozásán, s az ott hallottak még jobban megerősítették őt ab­ban a tudatban, hogy pártunk helyes úton jár, mert valóban az j egész nép jólétét, felemelkedését szolgálja. * * * Már járt az Építők Rozsa Fe­renc Művelődési Házában, ahol a IX. pártkongresszust tartották. Először még 1958-ban, a SZOT kongresszusán, amelyen a munka- védelemről tárgyaltak és határo­zatot hoztak az egészségre ártal­mas munkakörökben a munka­idő 7 órára való csökkentésére. Társai bizalmából került a szak­szervezet legmagasabb fórumába éppen úgy, mint most a pártkong- resszusra. Az utóbbi azonban több I volt: az egész ország fejlődésének, jövőjének kérdéseit vitatták' meg. A legjobban az őszinte, min­den túlzástól, szépítéstől mentes hang és az ország vezetőinek köz­vetlensége ragadta meg a figyel­mét. A hozzászólások közül Enrique Listemek, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bi­zottsága tagjának a szavai tették rá a legmélyebb benyomást: — Csodálatos a spanyol kom­munisták hősies harca. A felsza­badulás előtt Magyarországom hasonló önfeláldozással küzdöttek olyan könyv, ami 90—100 koro­nába kerül. Hogyan? Miként? Egyszerű a magyarázat: a svéd ember ilyen irányú igénye, érdeklődése nincs arányban gazdasági lehetőségeivel! Mész- szire a magyarországi viszonyok mögött áll! Tehát ha a moziba, színházba kevesen járnak, ha egy verseskötet csak 500 pél­dányban jelenik meg, akkor ezek bemutatási, megjelenési 1 költségeit ama kevesekre kell Szétosztani! Svédországban írp nincs több (íznél, aki művésze­téből él meg. Legtöbbje főfog­lalkozásként állást vállal, tanít vagy könyvtáros, s mellékesen él írói hivatásának. Nő az érdeklődés viszont hazánk iránt a skandi­náv államokban. Mielőtt tenger- le szálltunk volna, hogy Helsin­kibe hajózzunk, még beszélget­ni tudtam nagykövetségünk ügyvezetőjével. Elmondotta, hogy csak az első fél évben 6 ezer svéd turistának adtak ki vízumot. Annyinak, mint tavaly egész esztendőben. Azt viszont nem említette, de én rájöttem, hogy az érdeklődés ilyen mérvű növekedésében nagykövetségünk sajtószekciójának is érdeme van. Rövid idő alatt 3 olyan népsze­rű, hazánk földrajzát, történel­mét, társadalmi életét bemutató ízléses zsebkönyvet jelentettek meg több ezer példányban svéd nyelven, amelyek mindé- j gyike sok téveszmét szétfoszlat, s valóságos életünkről, eredmé­nyeinkről tudósítja a külföldit, i Moldvay Győző | a magyar kommunisták is. Apám sokat beszélt róla. Ugyancsak gondolkodóba ejtet­te Betty Sinclaimak, Észak-íror- szág Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága tagjának a hozzá­szólása, amelyben az ír nemzet szabadságáért, függetlenségéért . vívott harcát vázolta megrendítő hangon. Főként ezekből vonta le « kö­vetkeztetést önmagában Juhász Mátvásné, amit most így fogal­maz meg: — Mennyire kedvezőbb a mi helyzetünk ahhoz, hogy felépítsük a magunk társadalmát, a szocia­lizmust! Ha ezt mindenki meg­értené, bizonyára még jobban, lelkesebben dolgozna. Hol van még egy más rendszerű ország­ban, hogy a dolgozó nő két és fél év szülési szabadságot, s erre az időre havi 600 forint segélyt kap? Persze, ezernyi más kedvezmény­ről is lehetne beszélni, amit mi már megszoktunk, természetes­nek tartunk, de ez a kérdés engem, mint nőt különösen érdekel. Leg­inkább azért, mert új és a kong­resszuson ón magam is ráadtam a szavazatomat. Jól az emlékezetében marad Szviridov Istvánnénak. az ófehér­tói Búzakalász Tsz elnökének a hozzászólása. Bátran, őszintén fel­tárta azokat a hibákat is, amelye­ken központilag kell javítani. A sok-sok élmény között említi meg, hogy az egyik szünetben egy idős bácsival beszélgetett, aki elmondta, hogyan kapcsolódott be a munkásmozgalomba és milyen feladatokat kapott. Ezekről akkor természetesen még a feleségének sem tehetett említést, aki az el­elmaradozása miatt féltékenyked jni kezdett. Majdnem családi tra- | gédia lett belőle. Ilyenekről a tör- j ténelemkönyvek nem írnak, pe­dig a forradalmárok emberi ér­tékét ezek a belső vívódások még magasabbra emelik. A legtöbb gondolatot mégis a gazdasági mechanizmus reform­jával kapcsolatos kérdések meg­vitatása ébresztette Juhász Má­tyásáéban. Ahhoz természetese; kevés volt még az ideje, hogy az ott hallottakat teljes összefüggés­ben is megértse. Egy azonban bi­zonyos, helyes az az elv, hogv aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Jól emlékszik Kádár elvtárs vitazáró beszédére, amelyben többek között ezeket mondta: „...nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, mag isten tudja milyen címen és mó­don sokkal többet kapnak a tár­sadalomtól, mint amennyire be­csületes munkával rászolgáltak Harcoljunk az ilyen élősdiek el­len, hiszen a szocialista társada­lom a munka társadalma”. * * * Amikor hazajött a kongresszus­ról Juhász Mátyásné, társai mind­járt körülvették és kérdésekkel halmozták el. S azóta is sok- sok szó esik a kongresszuson elhangzottakról a téglagyárban, ahol a beszélgetést az emberek gondjaihoz igazítják. S amit hal­lanak a küldöttjüktől, reménnyel, bizakodással tölti el őket, s új erőt merítenek belőle egész em­bert követelő munkájukhoz. Pásztor Béla Vésztői asszonyok a vietnamiakért A vésztői Béke Termelőszövet­kezet női szocialista brigádja Ba­logh Sándorné vezetésével bekap­csolódott a vietnamiak megsegíté­sére indított „Egy iskola, egy kór­ház” mozgalomba. Az asszonyok felajánlották, hogy két.napi mun­kájuk keresetót adják a vietna­miaknak. Nyolc asszony vállalta olyan területen a kukorica töré­sét, amely nem volt kiadva a tsz-tagságnaik, ezáltal elősegítet­ték, hogy minden kukorica idő­ben került a magtárba, ugyanak­kor az így keresett összeget eljut­tathatják a tsz és a nőtanács köz­reműködésével a vietnamiaknak. Ma este Szigligeti: Liliomfi címéi zenés vígjátékénak premierje a Jókai Színházban Ma, pénteken este 7 áraki lesz a Békés megyei Jókai Szín­házban Szigligeti Ede: Liliomf; című vígjátékának bemutató elő­adása. Az átdolgozó Mészöli Dezső, a zeneszerző Sárközi Ist­ván. Az előadást Daniss Győz. rendezte, főbb szereplői: Rom­vári Gizi, Dénes Piroska, Gálffy László, Cserényi Béla, Székely Tamás és Széplaky Endre. A zenekart Németh László ve­zényli, koreográfus Gyvricza Ottó, díszlettervező Suki Antal Karácsonyi rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — El jő díj egy darai 1500 forintos Kvarc filmfelvevő — Eredményhirdetést 1967. január /-/ számunkban Huszonötödik rejtvényünk: Képünk egy Békés megyei gyár közkedvelt termékének védjegyét ábrázolja. Kérdésünk: mi a gyár neve? Karácsonyi rejtvénypályázat 25. 1966. december 16. szelvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom