Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

1966. november 11. 4 Péntek •• Öreg fóliánsok, iratok otthonában Táj-, illetve helytörténeti kutató- ládátok felkutatása, mint az a 45- j A földosztás történetének légión­kon kívül alig tudja valaki is, | ös földreform, az 1948-as magyar tosabb — és hallatlanul érdekes hogy a gyulai vár néhány szoba-:—csehszlovák lakosságcsere-J— hazai dokumentumait tartat­jában a XVIII. században levél- | egyezmény, vagy később a tsz-be | mázzá. Békés megye szolgáltatta tár volt. A helyiségek egy része az Ilépések alkalmával szükséges! hozzá a legtöbb anyagot és annak 1715-ben közigazgatásilag újjá- j v°h- Jelentős a kutatóforgalmuk i jó megszervezése, irányítása a le­szervezett Békés iratait, jegyző- Us> különösen a szomszédos levél- j véltár igazgatójának, dr. Szabó könyveit s a pallosjoggal is ren- j tárakéhoz mérten Legutóbb Ferencnek és munkatársainak ér- delkező megye törvénykezésé- ! Csehszlovákiából jártak itt, a Bé- ! öeme. dokumentumokat |kés megyei szlovákság , letelepe­re vonatkozó őrizte polcain. Az érdekes és ér- ; désének történetét kutatták, lékes anyag a XIX. század elején i Aradról azért jöttek, hogy az egy­átkerült a megyeházára, vagyis a városi tanács mai épületébe, s kori aradi színtársulat Békés me ! gyei szereplésével kapcsolatban Az intézmény évi költségvetése globálisan 180—200 ezer forint. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ennyi a létfenntartási összeg. Az . “ i a T " lelhessenek írásos képes nvomok-! itt is működő egészséges növeke­mint ilyen, a megye első közmű- temesseneK rasos, Képét <Vou , „orin, %a, JL velődési intézménye lett. (Máso­dik a gyulai múzeum, mely 1869 ben létesült.) Jelenlegi helyisége it a kecskeméti levéltár minta já , „. , ............................................ r a alakították ki, 1904-ben. Az l““? I ra. De a levéltár munkatársai is | gyakran vannak távol. Járják a ] vidéket egyrészt a községek taná- I esi és vállalati irattárának ellen­sem köztudott, hogy ebben az in­tézményben 1845 óta van főhiva-| tású levéltárosi státus. Az első ve­sokat tartanak helytörténeti té­mákról, miként az 1891-es föld- | munkásmozgalmi események 75. bciöU IC V CX Lctl UWJ. ölctlUS. Aó triAU VG- l - j. j i ' • n i ' \ t • yjr • ' 1 zetők egyike Szakáll Lajos köl- if.^ordu ója alkalmabo «. K>al tő volt, Petőfi barátja, akit halha- kasokat «.van.torol tatnak a me- tatlanná lett társa itt meg is látó- gJ,ebe”.k°; gatofct néhányszor. Továbbá ma is él Gyulán a 90 esztendős Anta- lóczky Nándor, akinek neve két okból is említést érdemel; először is, hogy az ő szolgálati ideje ed­dig a leghosszabb. 1904-től 1987-ig egyfolytában levéltároskodott, a másik: a levéltár mai, aránylag modem belvilágának a kialakíIta­tása az ő érdeme. Mindezt mintegy bevezetőként dr. Szabó Ferenc, a Gyulai Állami Levéltár fiatal igazgatója mondja el az egyik helyiség öreg fólián- sokkal körülvett, csendes zugá­ban. És ahogy tovább' tájékoztat bennünket, valósággal kibontja, kicsomagolja a „levéltár” még meglehetősen poros fogalmát a rok dokumentumanyagából. A Tanácsköztársaság 50. évforduló­ja alkalmából, vagyis 1969-ben egy nagy megyei reprezentatív kiállí­tás lesz, zömében levéltári anyag. Jelenleg a Kossuth Kiadónál egy országos forrásműkiadvány ké­szül, mely a felszabadulás utáni J érdemelt lesz. élet megindulásával kapcsolatos. I dés, szó szerint, falakba ütközik. A helyiségek már annyira zsúfol­tak, hogy a megőrzést érdemlő iratok begyűjtése nagyon leszű­kült, mondhatni, megállt. Bőví­tés vagy a közelben levő más he­lyiségek átadása segítene. A le­véltárban két kilométer hosszú­ságú anyag van jelenleg és a me­gye területén begyűjtésre váró­nak a hossza egy kilométernyire becsülhető. Ha figyelembe vesz­niük a Gyulai Állami Levéltár­nak az egész megyére, sőt határa­in túlra is terjedő igazgatási, el­lenőrzési, tudományos és népmű­velő tevékenységét, úgy véljük, támogatásuk mindenképpen meg­Utuzár Krasii Gazdag anyaggal jelent meg a Békési Élet harmadik száma cÁ latiu l s zili játszás hetije A Békéscsabán időszakonként megjelenő Békési Élet című nép­fényre, megtisztítva attól a hamis : szerű tudományos és kulturális elképzeléstől, hogy annak alig van ’antológia harmadik szarna 152 köze a mai élethez s nem más, ] oldal terjedelemben a közelmúlt- mint kizárólag régi irományok, j ban hagyta el a nyomdát. Az an- sárgult dokumentumok szürke ; tológia - melyet a TIT Békés lárháza. A valóság? A ma mát megyei szervezete és a MTESZ két tudományos es két admimszt- - . „ , , . iátori feladatot végző munkatárs- Szervezete ad ki ­sál rendelkező közművelődési in- p so cet S7-ama alapjan már or- tézmény feladatkörébe tartozik szagos tudományos körök érdek- például a megyében levő összes lődését. is felkeltette. A harmadik szervek jelentőséggel bíró irattá- szám az elért sikert feltétlenül rainak ellenőrzése. További bízó- j tovább fokozza, gazdag tudomá­nyi ték a mai élettel való szoros i nyos anyaga, vitacikkei, recenziói, kapcsolataikra az is, hogy napon- ; szemle_ és hfrrovata magas ^ ta sok ügyfél fordul meg náluk j szakképzettség igazolása, mester- levéd és segédlevél kérése céljá- j ból. A munkaadó szervek és az ! SZTK megkeresésére szolgálati bevezetőben az antológia szer­időt is igazolnak. Mindezt a hosz- j Vesztő szú évtizedek alatt hivatalból 1 vonalú. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében íródott bizottsága megállapítja, , .. .. . i hogy szolgálni, és egyben alakíta­raktarozott iparhatosagi es mun- . . ,. . . . , • kaadói nyilvántartások gondos i ^szocialista művelődési elvem- megőrzésének köszönhetik. Mun- j ke|> fórumot adni mindenkinek, kásmozgalmi dokumentumokkal I akinek módja, lehetősége, „belső sajnos, már nem állnak ilyen jól. j kényszere” a kifejezés — ez a Az 1930-as évek munkásmozgalmi ; folyóirat célja. A szocialista ha- anyagának nagy része elveszett, el- j zaíjság * a szocialista demokra­téneti szempontból oly fontos do- t,zmus elmeinek ^teljesítése*. a kumentumanyag. mely az 1937-es ; nagy lefogásokkal kapcsolatos. j tudás, a műveltség terjesztését a Békési Életben publikáló tudó­nem került elő. Egyedül a vádirat | mányos kutatók munkássága is elősegíti. Az antológia e legújabb számá­ban több tanulmányt olvasha­tunk. Dr. Szabó Ferenc: Újabb adatok az 1891. évi viharsarki agrárszocialista szervezkedések van meg. Figyelemre méltó funkciói még a levéltárnak a következők: a me­gyebeli anyakönyvezési munka hathatós támogatása, eredeti épü­lettervek felkutatása — miáltal elkerülhető az után tervezés, ... „ _ , mely nagyobb létesítmény esetén ;kiterjedéséről; Sipitzky András: 25—30 ezer forintra rúghat —, a ^ Mezőhegyes! Cukorgyár törté- rendezetlen tulajdon- és vagyon- jnete az alapítástól napjainkig; dr, jogi viták, adózási kérdések el- ; Dank Viktor: Kőolaj és földgáz sál mák 75. évfordulója alkalmá­ból rendezett orosházi ünnepsé­gekről, Vajda Aurél, Horváth Jó­zsef és Daniss Győző könyvrecen­zióit, és Sass Ervin cikkét a Gyulai Várszínházi Játékok har­madik évéről. Az antológia nagy teret szentel képzőművészeti alkotások bemu­tatására is, a harmadik számban ezúttal Fontos Sándor, Koszta Rozália, Fülöp Erzsébet. Stefániái Edit, Hajdik Antal, Mizó Mihály műveivel ismerkedhet meg az ol­vasó. A Békési Élet következő száma már 1967-ben jelenik meg. A ne­gyedik szám előkészületeit a szerkesztő bizottság már megkezd­te A műkedvelő színjátszásnak igen nagy a hagyománya. A magyar munkásmozgalom törté­netében gyakran találkozunk olyan részletekkel, amelyek ar­ról számolnak be, hogy a mun­kásszínjátszók indexen levő színdarabok előadásával fejez­ték ki elégedetlenségüket a ka­pitalizmus embertelenségei el­len; fejezték ki óhajukat egy szqbad társadalom megszületé­se iránt... Néhány esztendőtől ezelőtt még megyénkben is megrendez­ték a műkedvelő színjátszók versenyét; rangsorolták a cso­portokat, díjazták a legjobba­kat. Ma már ez nincs. Hogy helyes volt-e, az ilyen mozgal­mak háttérbe szorulása, erre az élet ad választ. Békés megyé­ben is. mint az egész ország­ban, hogy így mondjuk: nagy a konkurreneiája a műkedvelő szín játszóénak. Azzal kezdjük, amit sokak szerint már az unásig hangoz­tatnak, hogy a televízió és a rádió közel viszi a legnagyobb drámákat a legjobb művészek tolmácsolásában a legeldugot- tab falvakba is. Merülhet föl V kifogás: hogy más az, amikor a néző közvetlen közelről, ele­venen láthatja a . nagy mű meg­jelenítőit, a színészeket; s az előadás után még autogramot is kérhet tőlük. A válaszunk er­re ez: van megyénknek szín­háza, a Jókai Színház, amely évről évre változatos műsorral, évről évre igényesebb előadás­sal lepi meg közönségét; teremt újabb és újabb bázisokat az eddig fehér foltoknak számító falvakban. Visszatérve a néhány évvel ezelőtt „virágzó’’ műkedvelő fa­lusi színjátszásra, néhány dol­got meg kell állapítanunk. Pél­dául azt, hogy kik és hogyan vállaltak a szó szoros értelmé­ben szerepet a darab megvá­lasztásában, a szerep kiosztásá­ban és a mű színpadra vitelé­ben. Láttunk mi olyan falusi csoportot is, amely Schiller: Ár­mány és szerelem című drámá­ját „vitte színre”. Mondanunk sem 'kell, hogy az alkalmi dísz­let, a kölcsönkunyerált kosz­tümök, és a szereposztás, meg egyáltalán az egész előadás még csak paródiának sem volt jó. De hagyjuk ezt a részét a do­lognak. Meg kell említenünk, ami tálán a leglényegesebb: kik vettek, vagy vesznek részt ma is egy falusi színjátszó csoport­ban? Két-három fiatal pedagó­gus; néhány fiatal a községből s egy öreg, akit sokáig kell ka­pacitálni, míg elvállalja a nagy­mama vagy a nagypapa szere­pét. Hosszú hetek munkája, nagy anyagi kiadás, a dolgozó „kölcsönkérése” a munkából és aztán — egy bemutató előadás fél házzal... A fél ház jelentős része is rokon, jó barát, isme­rős, akik már csak megnézik a Jancsit vagy a Katit. A töb­biek alig várják, hogy véget ér­jen az előadás, mert „utána hajnalig tánc...” Van, aki fölveti: „No jó, de vannak olyan falvak megyénk­ben, amelyeknek tenyérnyi szín­padára nem juthat el a Jókai Színház sem.” Igaz, ezek az em­berek is vágynak arra, hogy élő-közeiben lássanak színpadon mozgó embereket, akik kilép­nek a hétköznapi életből, s a színpadon mutatják be, hagy tudnak o munkán kívül mást is produkálni. Itt helye van még a műkedvelő színjátszásnak, he­lye van még annak, hogy helyi erőkből, de szigorúan műked­velői kereteken belül szerezze­nek vidám perceket a falusi publikumnak. Persze, az sem „baj”, ha ehe­lyett inkább kis irodalmi jel­legű, illusztrált előadások ke­retében a község egyik művelt, szakos pedagógusa, szép verse­ket szépen tolmácsoló, ügyes diákokkal bemutatja valamelyik nagy magyar költőnket. Mert az egy szál zongora kíséretével „elő­adott” nagyoperettek kora le­járt. Ezt nem mi találtuk ki — az élet produkálta... T. F. — Kisregény 51. döntéséhez szükséges egykori Köziilet munkaerőigénye Az ÉM 44. sz. All. Építőipari Válla­lat azonnal felvesz — budapesti mun­kahelyekre — fémcső-állvánvozőkat, ácsokat, hideg burkol ókat (gyakorlat- ta!!), kőműveseket, kubikosokat és j yirágh Ferenc és Sass Ervin cik­Békés megyében, Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény, dr. Virágh' Ferenc: Vég' Gyula 400 évvel ezelőtt című írását tették közzé. Az ismeretter­jesztés rovatban dr. Tóth Lajos ír a szarvasi ismeretterjesztés történetének haladó hagyomá­nyairól, a vitarovatban pedig dr. férfi segédmunkásokat. Családfeantar­i kei jelentek meg. Koszta Rozália lóknak havi 360,— Ft (napi 15,— Ft), „ ,, , ,, ,,, , . „em családfenntartóknak havi M0.- ,a ^ekely Aladar emlékkiállítást Ft (napi io,— Ft) kGionéiési dijat fi- ' ecenzalja, Csoor István a má- zctünk, amennyiben vidéki lakásbeje- ■ SOdik dél-alföldi tárlatról jelen- lentéssel rendelkeznek és állandó la- i tetett meg irodalmi levelet. A kóhelyükre naponta nem térnek haza. | „Tények, dokumentumok, emlé- Munkásszállást és napi kétszeri étke­zést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha, szak­munkásoknak szerszám szükséges. Cím: Budapest V., Kossuth rajos tér óig Gádorosi Vass István beszá- munkaerögazdáikodás. sió mólóját az agrárszocialista moz­kek” rovat dr. Gábris József, Fi- j ladelfi Mihály és Gácsér József | cikkeit közli, a szemlerovat pe- j Az öreg mindinkább érezte, hogy csatát veszít. — Mindannyian felelősek vagy­tok! Különösen ti! — mutatott Mihályra és Andrékóra." — Én nem! — hördült fel Mi­hály. — Tanúim vannak rá, hogy mindenféle marhaságot el­leneztem ! — így van! — felelték rá a többiek kórusban. Józsi bácsi megpróbált még egy érvet előhozni. — Magdával békésén meg­egyeztek. Elválnak. A magánéle­te lassan helyreáll. Higgyétek el, rendes ember lesz belőle, , ha mi, akik itt vagyunk, odaállunk mellé. Különösen ti — mutoga­tott azokra, akik már régebben tagjai a szövetkezetnek. — A feleségit hitegethette, csa­logathatta, de mi meguntuk. Elég volt! — jelentette ki Kuta- si. Az öreg tehetetlenségében elő­vette az utolsó adut, — Jót Főzzétek csak a tervet! De én is megyek oda, ahol igaz­ságot mérnek egyformán, min­denkinek! — fenyegette meg őket, s elhatározta, ha így el­szabadult a pokol, akkor a fő­kolomposok feleljenek majd Suhajdának. — Menjen, Józsi bátyám! — felelte Gémes. — A mi életünk­be nincs beleszólása senkinek! Az nem bűn, ha jobbat akarunk! — Csak a te szándékod ha­mis! Te uszító vagy! — Maga is hamar tud felejte­ni! — mondta gúnyosan Gémes. — Ha az volnék, akinek maga tart, már délután végeztünk vol­na a maga védencével. — Egy ember nem élhet szá­zak nyakán azok akarata ellenére! — kiabálta Kutasi. — Ez is igazság! Ezt is mondja meg, ahová menni akar! Józsi bácsi úgy érezte, szét­robban a feje. Megfogta Mihály mellén a nagykabátot. — Te pedig mondd ki, hogy vállalod! Úgyis ezt akartad. Hadd örüljenek, hogy az öreg Farkas hiába ugrált. Csak vi­gyázz, nehogy hozzám menekedj majd, ha azok, akik most dicsőí­tenek, le akarnak lökni a nye­regből. Ne feledd, új lóra min­dig akad új lovas! — Vállalom! — jelentette ki Mihály. Az öreg azt hitte, elszédül. — Áruló! — vágta Mihály szemébe. — Ti meg a cinkosai vagytok! Mindannyian! Mind­annyian! — kiáltotta rekedten, és a sírás határán volt, amikor kiszaladt a konyhából. Gémes vigyorogva tette be utána az ajtót. Az öreg makacs­sága minden rokonszenvet ki­űzött belőle. Ö már teljesen sza­badnak hitte az utat terve meg­valósítása előtt. A többiek hallgatásában ott lappangott á szánalom Józsi bá­csi iránt. Sajnálták az öreget, akinek még mindig nem esett le a hályog a szeméről. Kicsit fél­tek is tőle, hiszen, ha a pártbi­zottságra megy panaszra, a dél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom