Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-02 / 259. szám

SK5Ä. november 2. 5 I Szerda A Pen Club titkára Orosházán — Az MTI munkatársa Mezőkovácsházán — A Balázs Béla Stúdió kis filmje Békéscsa bán — Gazdag az értelmiségi klubok novemberi műsora — A TIT megyei szervezete elké­szítette november hónapra az értelmiségi klubok műsorát. Bé­késcsabán a többi közül kiemel­kedik a Művészeti Klub rendezvé­nye, amelyen november 8-án, ked­den este 7 órakor A modem ma­gyar kerámia címmel dr. P. Bres- tyánszky Ilona, az Iparművészeti Főiskola tanára tart előadást. Ezen az iEusztrációt a Képcsarnok Vál­lalat modem kerámiái adják. Szintén Békéscsabán Beszélgeté­sek művészi kisffilmek vetítése közben címmel, Péter László ta­nár kommentálásával, a Balázs Béla Stúdió kisíilmjeit láthatják november 30-án este 7 órakor az érdeklődők. A többi között vetí­tésre kerül: a Te és a Cigányok című film is. Békésen november 14-én este 7 órakor. A tengerek élő világa című színes dia- és mozgófilmekkel il­lusztrált előadásra kerül sor. Ezt Ráday Ödön tudományos kutató tartja. Gyulán november 9-én, Nagy Ernő gépészmérnök A Hold meglhódításáeak tervedről tart elő­adást. Mezőkovácsházán az MTI munkatársa, Gombos László no­vember 14-én este 6 órakor Ha­zánk szerepe és tevékenysége a nemzetközi diplomáciában címmel tart konferenciát a nemzetközi, a történelmi és a filozófia szakcso­port előadói számára. Illusztris vendéget fogad Orosháza no­vember 10-én délután 3 órakor: Irodalmunk a nagyvilágban — a Pen Club tevékenysége címmel Tímár György író, a Pen Club titkára tart érdekesnek ígérkező előadást. Időszerű, komoly tartalmi munkát... — Geszt művelődéspolitikai munkájáról tárgyalt a Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága — A Gyulai Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága október 28-án a többi között Geszt művelődéspo­litikai irányító munkájáról, is tár­gyalt. Megállapították, hogy a művelődési intézmények elhelye­zésére szolgáló kastély kerítése elhanyagolt, a rövidesen meg­nyíló, korszerű közlekedési úttal ellátott főutca is nagyobb rendet, tisztaságot kíván, mert így eszté­tikailag rontja a falu összképét. Művelődéspolitikai vonatkozás­ban hiba, hogy a testületi ülése­ken inkább a gazdasági problé­mákkal foglalkoznak, s gyakran elmarad az intézmények tartalmi munkájának értékelése. Sok az iskolások hiányzása, a járási át­lagnál jóval magasabb. A kultúrházban szakkör egyál­talán nem működik; javítani kell az ismeretterjesztő előadásokat is számban, minőségben egyaránt. A testületi üléseken általánosság­ban elmarad a tartalmi munka elemzésbe. A járási tanács végrehajtó bi­zottsága utasította a községi ta­nács végrehajtó bizottságát: na­gyobb gondot fordítson a tartalmi munkára, s a testületi üléseken időszerű problémákat, feladatokat I tárgyaljon meg. A továbbiakban ! pedig kérje gyakrabban a járási ; tanács művelődésügyi osztályának I a segítségét. gadná az ajánlatot. Nem olyan egyszerű valakit elmozdítani a helyéről, de még nehezebb a nyoméba lépni. „Nem!” — csú­szott már ki majdnem a száján, de Andrékó megelőzte. — Most ne adj választ! Va­csora utánig gondolkozz! De azt ne felejtsd, hogy a közgyűlés elé nem mehetünk üres kézzel! Az eső kicsit alábbhagyott. Andrékó elköszönt. Gémes és Mihály a következő sarokig még együtt mentek. Mihály lelki egyensúlya telje­sen felbomlott. Jólesett neki Andrékó bizalma. Érezte, hogy szinte lehetetlen lesz kitérni előle. Pedig ő, külö­nösen a mai délután óta egyálta­lán nem kívánkozik Menyhért helyébe. Egyszer ellene is for­dulhat a népharag, mert a szö­vetkezet megromlott „munkaer- kölcsét” nem biztos, hogy csak szép szóval helyre lehet állítani. Pedig rendnek kell lenni, mert másképp akárki kezében lesz is a gyeplő, a szövetkezet nem éviekéi ki a mélyből. A két ember szótlanul haladt egymás mellett. Gémes egyre jobban kacérko­dott azzal a gondolattal, hogy jobb is lesz, ha Mihályt választat­ják meg. Elég lesz neki a kerté­szeti brigád vezetése is. Jövőre nagyobb telepítést akarnak. So­vány önvigasz volt ez a korábbi felleges tervekhez képest, de j mindenáron közelebb akart ül­ni a kondérhoz. Megálltak a sarkon. — Mit szólnál hozzá, ha a közgyűlésen mégis rád esne az emberek bizalma? Mihály hallgatott. Gémesen most már makacsul úrrá lett a sebtiben kifundáit szándék. Neki olyan vezető kell, aki egy kicsit érzi is, hogy kö­szönhet neki valamit. Ha a ker­tészet élére kerül, megelégszik vele. Ha kell, még tanfolyamra is elmegy. Nem olyan idős ő még, hogy ne fogna a feje. Nem szabad hagynia, hogy Mihály húzódozásán haljon el a terve. — Ki vezetné a szövetkezetét, ha nem te? — mutogatott a ke­zével szenvedélyesen. — A tag­ság szeret, bízik benned! — Láttam ezen a délutánon! — felelte keserűen Mihály. — Lehet, hogy egy napon majd el­lenem is így lázadnak. Csak le­gyen, aki felbirizgálja őket! Gémes értette a célzást, de nem mutatta. — Tovább akarod tűrni Meny­hértet a nyakunkon? A nyaka- kadon? — tüzelte tovább Mi­hályt. — Józsi bécsi is bízik benne; — Az öreg nem számít! — Neked lehet, hogy nem, de nekem igen! 1 (Folytatjuk) Román vendégművészek Békéscsabán Hétfőn délután érkezett meg Békéscsabára a bukaresti Caragi- . ale Nemzeti Színház együttese hogy egyetlen vidéki vendégsze­repléseként a Jókai Színházban mutassa be Alexandra V óit in: Emberek, akik hallgatnak c. há- romíelvonásos színművét. A ro­mán színjátszást reprezentáló együttes budapesti előadásainak sorát szakította meg, hogy fel­lépjen Békéscsabán is, ahová Gyula, Elek, Kétegyháza, Méh­kerék r’omán anyanyelvű lakosa: közül mintegy háromszázan utaz­tak be, hogy lássák az előadást. Az 'ünnepélyes fogadás 5 óra­kor kezdődött a színház klubjá­ban. A fogadáson megjelent Biz< Gyula, a Művelődésügyi Minisz­térium Színház;! Fő igazgatóságé nak főigazgatója, Zalai György. a megyei pártbizottság titkára Ar. Kertész Márton, a megyei ta­nács elnökhelyettese és sokan mások, Békéscsaba közéletének képviselői. A kölcsönös bemutat­kozást követően Fass Károly, a Jókai Színház igazgatója köszön­tötte a vendégeket, rámutatva: nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy a román színművészet leg­jobbjait a békéscsabai színház­ban üdvözölheti. Zaharia Stancu akadémikus, a Caragiale színház főigazgatója' pohárköszöntőjében megköszönte a szeretetteljes fogadtatást. „Örömmel játszunk ebben a szín­házban s reméljük, nem utoljá­ra” — mondotta, majd sikert kí­vánt a Jókai Színház társulatá­nak: boldogok lennének, ha a Bu­karesti Nemzeti Színház színpa­dán láthatnák vendégül a csa­bai művészeket. Poharát a két nép barátságára, a román és a magyar művészek barátságára ürítette. A színház együttese A. Voitin színművét kitűnő előadásban mutatta be. A színmű hatásos és mély művészi eszközökkel adott élménydús híradást az 1943-as évekből, az illegalitásban küzdő román kommunisták har­cairól. S. E. Zalai György és dr. Kertész Márton üdvözli Zaharia Stancut, a Caragiale színház főigazgatóját. Vass Károly köszönti a román vendégeket. Bízó Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főigazgató­ságának vezetője Carmen Stanescu román művésznővel beszélget. Liviu Craciun, F. Nagy Imre, Geo Barton és Stefanik Irén a Caragiale Nemzeti Színház és a Békés megyei Jókai Színház mű­vészei a fogadáson. Fotó: üemény Anekdoták híres emberekről TETTETI MAGÁT Karl Helimeaximget, a berliniek L&22-i>en született kedvenc kabaré- J komikusát egyszer feljelentették, mert a Kanzler kávéházban egy nagyképűsége miatt közutála inaik örvendő dadogó urat utánzott. A bírósági tárgyaláson Helmer- ding, aki az izgatott panaszos mel­lett állt, tovább dadogott, mintha természetétől fogva csak így tudna beszélni. A bíró tiltakozott e csíny ellen, hiszen városszerte mindenki j ■ tudta, hogy' Helmerding a színpa- I dón folyékonyan beszél, i ..Igen” — dadogott Helmerddn za- zartalanul tovább, „a sz-szíwpadon ott t-tettetem magam!” A TÖRZSASZTALNÁL Egy napon a színészek törzsasz­talánál, amelynek Helmerding és kollégája,' Beckmann hűséges ven­dégei voltak, Helimerdinget közvet­len a kávéházba érkezése után fel­kérték, hogy mondjon valami újat, amin nevetni lelhet. Helmerding igen komoly hangon válaszolt: ..Igazán nincs kedvem nevetni! Képzeljétek: Beckmann meghalt! Hirtelen!” A hírt mindenki megdöbbenéssel és elszomorodva fogadta. Kisvártat­va felpattant a kávéház ajtaja és hangos köszönéssel, jókedvűen be­lépett Beokmann. Helmerding jelentőségteljesen fel­emelte ujját és alig hallhatóan sut­togta: „Az isten szerelmére! Ne­hogy eláruljátok magatokat! ö még nem tudja V’

Next

/
Oldalképek
Tartalom