Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-09 / 264. szám

I$#6, november #. 5 Szeri* Körül telein többen és reálisabban kell továbbfejleszteni a közös igazgatása iskolákat A megyei tanács vb megvitatta a falusi gimnáziumok és szakközépiskolák helyzetét A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap délelőtt 9 órakor ülést tartott. A vb előző ülésein hozott lejárt határidejű határo­zatok végrehajtásáról Klaukó Má­tyás vb-elnök adott tájékoztatót, majd megvitatták a közős igaz­gatású iskolák munkájának ér­tékeléséről szóló jelentést, mely­nek előadója Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője volt. Az értékelő jelentés rövid át­tekintést ad a közös igazgatású iskolák szervezésének jelentősé­géről, emlékeztet azokra a ténye­zőkre, melyek az ilyen Iskolák létrehozását indokolták. A fő cé­lok egyike kentsék a A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya évek óta kiemelt feladatnak tekinti az új közép­iskolák segítését — mondotta ki­egészítésül Gácsér József, az osz­tály vezetője — és ez nemcsak az ellenőrzés és a felügyelet terv­szerűbb irányításában merül ki, bá/ az is jelentős, hogy a kö­zépiskolai szakfelügyelet tagjait egy-egy új gimnázium vagy szakközépiskola patronálásával bízták meg. Megállapította, hogy a tanulmányi eredmények — saj­nos — nagyon egyenetlen és el­térő képet mutatnak, helyenként a követelmények alapos ismere­tének hiánya is megmutatkozik, az volt, hogy csők- j Az ok: a tárgyi és a személyi nagy gimnáziumok feltételek gyengesége. Azokban tarthatatlan zsúfoltságát, más­részt pedig valamennyi tovább­tanulásra jelentkező tanuló fel­vételét biztosítsák. Ilyen iskolá­kat elsősorban nagyobb községek­ben szerveztek, olyan helyeken, ahol azok önálló középiskolákká fejlődhetnek. A közös igazgatású iskolák kivétel nélkül az általá­nos iskolák épületeiben kezdték meg működésüket. Közben fel­épült a mezőberényi 8, a körös- ladányi és kondorosi 4 tantermes középiskolai rendeltetésű iskola is. Az értékelés összeállítói úgy találták, hogy a középiskolai osz­tályok bútorzata megfelelő, a kor­szerű középiskolai oktatást bizto­sító szertári és egyéb felszerelt­ség azonban még megközelítőén sem kielégítő. A személyi felté­telek bizonyos vonatkozásban ja­vultak. Míg az indulásnál alig volt egy-két középiskolai tanár, addig az 1966—67-es tanévben már 55 gimnáziumi és szakközép­iskolai osztályban 47 középisko­lai tanár működik. A még min­dig fennálló 35 középiskolai tanár hiányát részben 18 jól felkészült általános iskolai tanár pótolja, részben a nevelőtestületek túl­órában biztosítják a tanítás za­vartalanságát. az új középiskolákban, ahol ezek a feltételek nem hiányoznak, semmivel sem érnek el gyengébb eredményt, mint nem egy régi nagy középiskolában. Ezt a főis­kolai és egyetemi felvételek is bizonyítják. Mezőberényből. Kö. rösladányból és Medgyesegvhá- záról például a jelentkezők több­ségét felvették a felsőfokú in­tézményekbe. A vitában a felszólalók a kö­zös igazgatású iskolák hálózatá­nak további fejlesztését az ed­diginél reálisabb felmérések függvényévé tették s rámutattak arra, hogy a szakközépiskolák je­lenlegi nagyfokú specializáltsága nem megfelelő, általánosabb szak­mai ismereteket kell nyújtani egy-egy szakterületről. A végrehajtó bizottság ezután elfogadta a határozati javaslato­kat. melyek a nagyobb anyagi se­gítség biztosítását és a közös igazgatású iskolák további fej­lesztésének reálisabb ütemét szor­galmazzák. A vb elvi döntést ho­zott arról, hogy néhány közös igazgatású iskola középiskolai osz­tályait — elsősorban Orosháza és Szeghalom közvetlen környékén — megszüntetik. Ezt a döntést az indokolja, hogy ezekben az is­kolákban a tanulók létszámának folyamatos biztosítása és a vég­zett középiskolások munkába he­lyezése nem megnyugtatóan vagy egyáltalán nem megoldott. A vb ezután megtárgyalta az 1966. november 16-i megyei ta­nácsülés anyagát. S. E. Teret és iskolát neveztek el Bereczki Mátéról Kunágotán Bereczki Máténak, a magyar i vember 6-án került sor. Délelőtt gyümölcskertészet megalapítójá- 1 0 órakor az iskolák úttörői, a nak emlékére nagyszabású ünnep- ! községi KISZ-szervezet és a séget rendeztek Kunágotán no- vember 6-án, vasárnap. A nagy gyümölcskertész 1864-ben egész Európában elsőként hozott létre Kunágotán egy hiteles csemete1- kertet. Az 1895-ben elhunyt tudós halála előtt egész életművét a Természettudományi Társaság­nak (a mat TIT elődjének) ado­mányozta. Kunágotai csemetekertje meg­alapításának századik évforduló­ján 1964-ben határozat született, hogy Kunágotán emlékművet he­lyeznek el. Erre a napokban, no­— Hát ő nem lesz itt? — cso­dálkozott Bálint. — Minek hívtuk volna ide? — mordult fel Kutasi. — Elébe csak kész tényekkel mehetünk t — jelentette ki Gé­mes. — Amikor mi itt már vég­érvényesen döntöttünk. — Az öreg csak elrontana mindent. Még lebeszélne benne­teket — jegyezte meg gúnyo­san. — Ha délután nem hall­gattok rá, már mindenen túl lehetnénk. — Akkor is! — erősködött Kiss Bálint. — Az öregnek itt a helye! Gémes nem akarta, hogy vég­leg két részre szakadjanak. — Emberek, ha már a kezdet kezdetén marakodunk, sose ju­tunk közös nevezőre. Most az a legfőbb, hogy Menyhértet me- nesszük. Remélem, ebben egyet­értünk? — nézett Kiss Bálintra. — Ez világos Gémesnek feltűnt Andrékó szótlansága. Csak nem akar va­lami más „javaslatot” előhozni? — Te is így látod, ugye, Ist­ván? — kérdezte a titkártól. Andiékónak nem tetszett, hogy Gémes ennyire kezébe akarja fogni a gyeplői. Mégis most visszavonhatatlanul nyilat­koznia kell. Vagy szakít Meny­hérttel, vagy vállalja a harcot a többség ellen. Menyhért szekere megfeneklett. De Gémes csak a közösség érdekében akarja-e Menyhértet félrelökni ? — Nincs más kiút! — vála­szolta keményen, mintha önma­gát is erősíteni akarná. Már elmúlt negyed kilenc, és még Mihály mindig nem je­lentkezett. Gémes attól tartott, úgy megsértette, hogy csakugyan nem jön el. Akkor pedig új taktikára van szükség. Döntés nélkül nem szabad szétereszteni a kupaktanácsot. A többiek is észrevették idegességét. — Hol késhet Mihály? — kér­dezte Zsarkó. — Én is szeretném tudni! — járkálgatott köztük türelmetle­nül Gémes. Majd puhatolózni próbált. Bercsényi Tsz kiszesei kegyelet- stafétát indítottak a temetőbe, a tudós, síremlékéhez, amit annak idején a Természettudományi Társaság' állított fel. A fiatalok koszorút helyeztek el a síremlé­ken. Ezt követően délelőtt fél 11 órakor a kultúrházban — amelyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség — Szatmári Sándor, a községi pártbizottság titkára megnyitó szavai után dr. Koz­ma Pál, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektora emlékezett meg Bereczki Mátéról, méltatta mun­kásságát. Majd dr. Gyúró Ferenc, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa előadására került sor, amelyben a gyümölcskerté­szet legújabb eredményeiről szá­molt be. Délután a falu lakosságának nagy érdeklődése mellett Katona Antal, a község tanácselnöke le­leplezte Bereczki Máté mellszob­rát, s ünnepélyesen bejelentette, hogy a teret Bereczki térnek ne­vezik a jövőben, s úgyszintén a kunágotai mezőgazdasági szak- középiskola is hivatalosan felveszi a nagy tudós nevét. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos és megyei szer­vezete nevében dr. Varró József országos tudományos titkár, dr. Szilágyi Géza, a TIT agrárszak­osztályának országos elnöke, dr. Krupa András, a TIT Békés me­gyei titkára és Frankó János, a TIT megyei agrárszakosztályának Mindennapjaink demokráciája (2.) Á tettek „igen"-je Természetesnek tekintjük, hogy tanácstagi beszámolón, képviselői fogadóórán szóvá tesz- szük azt, amit hibának tartunk; az üzemi termelési tanácskozá­son. termelőszövetkezeti közgyű­lésen keményen bíráljuk a visz- szásságokat; felhasználjuk az újságok, a rádió nyilvánosságát, hogy segítséget kérjünk helyi gondjaink megoldásához. Való­ban: természetes is ez, hiszen így vagy úgy, de mindenképpen közös ügyeinkről szólunk, mert az egyes ember sorsának ala­kulásában mind nagyobb részt vállal a társadalom. És eppen ezért ennek fordítottja is igaz: az egyes embernek is mind na­gyobb aktivitással kell bekap­csolódnia az állami, társadalmi, helyi ügyek intézésébe. Míg előbbi mind általánosabb való­ság, addig utóbbinál sok és sok­féle a tennivalónk. Többféle idevonatkozó tanul­sággal is szolgál mindaz, ami egyik községünkben történt: a tanácsülésen — tizenhét felszó­lalás után! — úgy határoztak, hogy társadalmi munkában rendbe hozzák a községet az új településsel összekötő utat. Ká- tyús, sárral elöntött három ki­lométeres útszakasz ez: kétszáz­nál több családnak jelent köny- nyebbséget rendbetétele. A fel­szólalók nagy többsége helyesel­te az elhatározást, s két hét múlva, amikor az első társadal­mi munkanapra sor került, szer­számmal felfegyverkezve meg is jelentek mintegy háromszázan. Hamar megcsappant azonban a lelkesedés, amikor kiderült: a leginkább érintettek közül igen kevesen vannak jelen, s a ta­nács által biztosítandó kőzúza­léknak negyede érkezett csak meg, a többi még valahol va­gonban van. Baj volt a szerve­zés körül is, az emberek egy ré­sze álldogált csak, másokat ide- oda küldözgettek. A következő vasárnap már csak ötven körül volt az önkéntes munkások szá­ma... A tanácsülésen az új települé­sen élők tanácstagjai választóik régi kívánságaként tolmácsolták az út rendbehozatalát: ám, amikor ugyanezek a tanácstagok társadalmi munkára hívták vá­lasztóikat. egyszeriben megcsap­pant az érdeklődés. És tovább rontotta a helyzetet a már emlí­tett szervezetlenség' stb. A tör­ténet nem egyedülálló: sajnos, sűrűn előfordul, hogy nincs elég becsülete az önzetlen akti­vitásnak, s ugyanakkor az is. hogy az emberek csak a sza­vakig. a kívánságokig, a bírá­latig jutnak el, de a legfonto­sabbhoz, a tetthez már nem. Szavak és tettek szoros kötő­dése alapja, mondhatni létezési feltétele a szocialista demokrá­ciának. És ez egyaránt érvénves „felfelé” meg „lefelé” is: nem elég igényelni az állampolgárok fokozott közreműködését, ha­nem biztosítani kell annak szer­vezeti, formai feltételeit is — mint ahogy például kormány­rendelkezés határozta meg az üzemi termelési tanácskozások új rendjét, tartalmi gazdagítá­sát azzal, hogy a gazdasági veze­tés számára határidőhöz kötöt­ten kötelezővé tette a válasz­adást —, s ugyanakkor a köz- gondolkodás formálásával mind szélesebb körben szükségletté kell tenni a közügyekben való részvételt. Szükségletté? Igen. azzá! Már ma is sok pKan polgára van hazánknak — hi­szen sok százezer aktivista tévé kenykedik a különböző társadal­mi szervezetekben —, akik nem elégednek meg azzal, hogy ki­töltik szavazólapjukat, hogy egy-egy gyűlésen felszólalva he­lyeslik politikai, gazdasági cél­jainkat, hanem napról napra munkájukon túl is tesznek, cse­lekednek jobb holnapunk, gaz­dagabb életünk érdekében. Ta­nácstagok és szakszervezeti bi­zalmiak, népi ellenőrök és nép­frontbizottságok tagjai, a nőta­nácsban tevékenykedők, kisze- sek — életünk valamennyi terü­letén ott vannak már azok, akik jól tudják, hogy a tett, a cselekvés a legnyomósabb igen- szavazat a szocializmus mellett. Ennek társadalmi méretű kibon­takoztatása, minden állampol­gárral való megértetése pedig nemcsak nagyszerű feladat, ha­nem — történelmi szükségszerű­ség is! Mészáros Ottó Motorosok alkonya, avagy hogyan látja a javítórészleg vezetője A hosszú derűs ősz után hezen szoktuk meg a sűrű hideg esőt s szomorúan búcsúztunk a napfénytől, amelyet feltételezhe­tően tavaszig nem sokat fogunk élvezni. Különösen kellemetlenül érintette a megváltozott időjárás a motorosok nagy táborát. So­kan, dacolva az időjárással, elke­__________ seredve „csúszkálnak” a síkos _ Pedig nélküle nem elnöke helyezték el_a kegyelet ko- jutákon. Vajon hogyan vélekedik í szőrűit. Megkoszorúzták az em- mos(- a motorosokról a lakatos I lekmuvet a járás part-, allami sokra megyünk. — Nem bizony — dörmögte j szervei, a TIT járási -szervezete, a Kiss Bálint. — Mi lesz, ha el se jön? — kérdezte Gémes. — Van miköztünk más is, akiben megbízna a tagság! — mondta Kutasi. — Mert nekünk máshonnan való elnök nem kell! Még akkor se, ha a pártbizottság úgy akarná! — nézett Andrékó- ra. — Megválasztjuk Jánost! — mondta Hajdú, mintha csak az ő leikébe férkőzött volna Gémes ördöge. Senki sem válaszolt rá. (Folytatjuk) községi tanács és az iskolák tanu­lói. és gépjavító ktsz motórkerékpár- javító részlegének vezetője? — Ez az idő, a november már A MEZÖHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG megvételre felajánl 20 db Zelor K—25, IQ db Szuper-Zetor, 18 db Csepel, 10 db RS—09 cseremoiorokat, 20 db Csepel motorblokkot 516 ne- j a „motorosok alkonyát” jelenti — i mondja Lipták János — és azt, hogy a mi forgalmunk is csök­ken. Mostanában már jórészt csak azok ülnek motorra, akiknek a munkába járáshoz ez a jármű okvetlenül szükséges. Sajnos, akadnak közöttük sokan, akik nem veszik figyelembe a napon­ta változó útviszonyokat. Míg a nyáron, illetve akkor, amikor s.zárazak az utak, elvetve akad egy-egy sérült motor, mostaná­ban szinte mindennap javítunk olyat, amely bizony ledobta a gazdáját. Október utolsó hetébsn csappant meg a forgalom, a napi 15—20 motorkerékpár helyeit alig javítunk meg négyet-otöt.. Sokszor találkozunk a kis Mo­pedekkel, amelyeket a garanciális időn belül háromszor be kell mu­tatni a tulajdonosoknak, s mi el­végezzük a kis motorokon a meg­felelő karbantartást, illetve ellen­őrzést. Természetesen bőven akadt emellett Danuvia és Pan­nónia is, azt hiszem, a motorosok nagy része ezt a két típust ked­veli-ky -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom