Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
IlKití. november 12. 4 Szombat A jövő iáéi a tv-bau Az ablak mögött... Életemről (kedd, 17.55). Dokumentumfilm dr. Münnich Ferenc életéről 80. születésnapja tiszteletére. A munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről készült filmről a szerkesztő, Varga Zsuzsa mondja: — Eseményekben rendkívül gazdag pályafutást örökítettünk meg a celluloidszalagon. A még ma is töretlenül dolgozó Münnich Ferenc egész életútját igyekeztünk feleleveníteni, gyermekkorától napjainkig. A filmet, amelyet sok fényképpel és illusztrációval dokumentáltunk, maga Münnich Ferenc kommentálja színesen, érdekesen. Szeget szeggel (kedd, 19.05). Kétrészes színmű. Közvetítés a Madách Színházból, a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka. A fordító, Mészöly Dezső: — A darab Becsben játszódik Őénkebb szellemi tevékenységet! A jövő év végéig 14 növény- termesztési és 14 állattenyésztési szakelőadás, három-négy szákfilm vetítésének közbeiktatásával. Két ízben tanulmányi kirándulás, több ízben ankét a szakfolyóiratokban megjelent cikkekről. Ennyit ragadtunk ki a kamuti Béke Tsz-ben nemrégiben megalakult mezőgazdasági üzemi szakkör tervéből. A terv mögött, az a határozott cél húzódik, hogy az előadásokkal, filmvetítésekkel és tanulmányi kirándulásokkal növeljék a szakkör s ezzel egy- időben a szövetkezet tagjainak szaktudásét, szélesítsék eddigi ismereteik körét. Ez az út vezet a korszerű termelési technológia alkalmazásához, a növénytermelési és állattenyésztési hozamok növeléséhez, az adottságok jobb kihasználásához, a gazdálkodás hatékonyabbá tételéhez. Szükség van-e ilyen célokat kitűző üzemi szakkörökre? Feltétlenül! Még Kamuion is, ahol pedig nem kell szégyenkezni a gazdálkodás eddigi eredményeit illetően. Más, jóval gyengébb .szövetkézetekben pedig különösen szükség van rá. Ennek ellenére miért csak 17 üzemi szakkör alakult 1960, a kezdeményezés elindítása óta? Miért csak a tótkomlósi Viharsarok Tsz üzemi szakköréről tudják fenntartás nélkül elmondani a megyei irányító szervek, hogy az közmegelégedésre tölti be hivatását? A válasz az, hogy a járási szervek nem fordítottak megfelelő figyelmet és energiát a szervezésre, a már megalakult szakkörök működésére. Tegyük hozzá, hogy a megyei szervek sem. Ennek tudható be az, hogy ebből a szempontból a legutolsó helyet foglalja el megyénk. Az országban ugyanis 200 szakkör működött a legutóbbi felmérés szerint. A ml megyénkben a korábban megalakult 16 jó részének is ellaposodott a munkája, lényegében csak a statisztikában szerepelt. Nálunk az eleki Lenin és az újkígyósi Aranykalász Tsz volt ennek a nagyon szükséges mozgalomnak az, elindítója, úttörője. Eredményeik hatására megyénkben, pontosabban Gyulán hívták össze az első országos szakköri vezetők tapasztalatcsere-értekezletét. Azóta Eleken is ellaposodott, mondhatni, feloszlott a szakkör. Állítólag most már próbálnak újra lelket önteni belé, mert felismerték egykori áldásos működésének hiányát. Az újkígyósi szakkör még működik. Ezt azonban névlegesnek tartják többen is, mert tervében nem szerepelnek filmvetítésekkel egybekötött szakelőadások, tanulmányi kirándulások. Ezekkel együtt kétségtelenül kerekebb, egészebb lenne a működése. Az 'újkígyósi Aranykalász Tsz szakembereit azonban így is példaként lehet állítani megyénk szövetkezeti szakembereinek többsége eié. Azért, mert évek óta rendszerint összedugják a fejüket, s részben együttesen, részben külön-külön vállalják a növénytermelés, az állattenyésztés és a gépesítés egy-egy új technológiájának kísérletezését, bevezetését. Újkígyóson már évekkel ezelőtt kiadta a jelszót a szövetkezet igazgatósága. Azt, hogy egyetlen szakember sem elégedhet meg eddigi tudásával. Még kevésbé azzal, hogy az eddgi termelési módszerek végrehajtására csak kiadja az utasítást a brigád- és munkacsapatvezetőknek, s aztán legfeljebb ellenőrizze a munka menetét. Eke nagyon kevés. Tessék forgatni a szakkönyveket, elutazni a legfejlettebb módszerekkel gazdálkodó nagyüzemekbe, esetenként külföldre is, s aztán tessék ki top rengeni azok alkalmazását a szövetkezet viszonyainak és adottságainak megfelelően. A szakemberek szellemi frisseségének állandó szítása, ébren tartása így vagy más módon nagyon is indokolt megyénk szövetkezeteiben. Csak üdvözölni lehet, hogy ha későn is, de végre megindult a szakkörök szervezése a mézőkovácsházi járásban, s egy szerre tíz tsz-ben. Nem sürgeti senki, hogy ahány tsz, annyi szakkör működjön megyénkben, hiszen ennek is megvannak a tárgyi és személyi feltételei. Azt azonban el lehet várni, és el is várják a szövetkezeíi gazdák, és a társadalom többi tagjai is, hogy a mezőgazdasági szakemberek együtt és külön- külön is állandóan fejlesszék tudásukat, hogy töprengjenek, gondolkozzanak minduntalan az adottságok minél jobb kihasználásán. Megbocsáthatatlanul vétkeznek szövetkezeti gazdáink, a mezőgazdaságból mind több és olcsóbb terméket várok ellen azok, akik hosszú időre elmerülnek az eddigi termelési eljárások szűk prakticizmusában, s csak figyelmeztetésre, nógatásra látják meg, hogy alaposan lemaradtak az újat kutatók és alkalmazók gyors léptei mögött. Ahol már biztosítottak az anyagi és személyi feltételek — mellesleg ez évre is 247 ezer forint támogatást biztosít e célra megyénknek az állam —, ott alakítsanak szakkört. Ahol akadályokba ütközik a szakkör-alakítás, ott se elégedjenek meg az eddigi lassú észjárással és szellemi tevékenységgel, ösztönözzék és kötelezzék a szakembereket önképzésre, kutatásra, kísérletezésre, az új és újabb növénytermelési és állattenyésztési eljárások alkalmazására. Kukk Imre A Felsőnyomási Állami Gazdaság Ucreki üzemegysége éjjeliőröket vesz fel állandó munkakörbe. Fizetés kollektív szerint, illetményföldet a jogosultak kapnak. 536 — Shakespeare Wiennét írt —, persze inkább egy képzeletbeli, mintsem valódi Becsben. Egyébként, azt hiszem, Shakespsare- nék ez az" egyetlen drámája, amelyben "a magyarokról is említést tesz. Rögtön a darab elején: „Adjon Isten nekünk békét, de nem a magyat^király békéjét” — nem túlságosan hízelgő királyainkra és Miksa császárra, akire feltehetően vonatkozik a kitétel. Arthur Rubinstein Budapesten (szombat, 21.00). A Budapesti Zenei Hetek vendégeként hazánkban járt világhírű művészről készült dokumentumfilm. A szerkesztő, Vecsernyés János: — Érkezésétől elutazásáig kísértük kameránkkal Rubinsteint, vele voltunk a repülőtéri fogadástól a városnézésekig és a próbákig. Felvételeket készítettünk — a közönség érmék nem volt tanúja — az első, a Semmelweis utcai próbáról, . ahol először találkozott Ferencsík Jánossal és a Magyar Állami Hangversenyzenekarral. Ezt az Erkel színházi próba követte, ahol külön a tv felkérésére játszott egy Chopin-művet. Interjút is készítettünk vele Meissner Mihály révén. Arsene Lupin visszatér (vasárnap, 20.55). Magyarul beszélő francia film. A magyar szöveg írója, Bánki Stella mondja: — Ez a film is egyik része a végeláthatatlan sorozatnak, amelyben a francia filmesek a legendás Arsene Lupint, pontosabban csínytevéseit mutatják be a nézőknek. Egyet mái' mi is láttunk az elmúlt évben és azt hiszem, ez az újabb is hasonlóan jó szórakozást fog nyújtani. A Maurice Leblanc teremtette kitűnő figurának ezúttal egy román nővel való kalandját kísérhetjük figyelemmel, szó van ebben a kalandban három — különböző helyeken fellelhető — képről is, amelyek a rejtély kulcsát, no és a kincset jelentik, amelyről Lupin... De hát ezt már inkább meg kell nézni. Arsene Lupint — miként a sorozat valamennyi darabjában — a kitűnő Robert Lamoureux alakítja, magyar hangja Avar István. j. gyA BOV orosházi gyáregységében nemrég folyadékos előhűtőt építettek, amelynek részleges üzembe helyezésével gyorsabb lett a feldolgozás. Mint képünkön is látható, az új létesítmény belső része készült még csak el, de máris munkába állt, s az ablakon túl a szállítószalagon hideg levegőben cirkuíál a vágott baromfi. Fotó: Seleszt OOOOCXSOOQC'OOQOOOOOOOOQOOiiOOOOOOOCySOeiCaCiOOOOOOOOOC Ibolya szemek és Hírják néni Gondosan kicirkal- mazott zsinórírás bumfordi betűit olvasom: „Az Ibolyaőrs vállalja Hirják néni segítését”. Szépen feldíszített füzetben olvasható mindez, megörökített őrsi események, gyermekes kézimunkák, beragasztott képecs- kék közepette. A csanádapácai kis úttörők őrsi naplója. Bevallom, Hírják néni engem rögvest szíven'ütött. Már maga az, hogy éppen az Ibolya-őrs vállalásáról van szó. Magam elé képzeltem az őrs tagjait. Kisdobosok, tehát nem lehetnek idősebbek 8—9 évesnél, nemrég sajátították el á betűvetés tudományát. S kislányok, egyiküknek copfja lehet, másikuknak rövidre nyírt szöszke bubifrizurája, s valamennyiüknek — úgy képzelem —• csillámló ibolya szeme. Hogy Hírják néni patronálása nem valami megalapozatlan, jellegekben járó elhatározás, az kitűnik a szöveg további részéből. „Elmegyünk helyette ' bevásárolni és rendben tartjuk a ház udvarát...” A felajánlás tehát, úgy is mondhatnánk: „konkrét”. Az Ibolyaőrs ibolya szemű, barna varkocsú vagy szöszke buksijú, kék nyakke ndös kisan- gyalkái (mert nem jár még nekik a vörös nyakkendő, csak akkor majd, ha úttörővé avatják őket) öntudatosan, okosan és kicsiny szívük melegével fogalmazták meg, mi az, amit ők tenni képesek, tenni akarnak a közért, a társadalomért, mindnyájunkért. (Nos persze, amit rendes kötelességükön kívül, az iskolai munka felett, úgymond: társadalmi tevékenységként vállalnak.) Az ő erejük, áldozatkész jóakaratuk egyelőre Hírják néni udvaráig terjed. Nem kicsiny dolog és egyáltalán nem haszontalan. Az ibolya szeműek igazán kitettek magukért. TÓTH LAJOS — Kisregény — 52. — Már most se kellek! Láb alatt van a vén Farkas, mert nem érti meg az idők szavát! — gúnyolódott önmagával az öreg. — Ezért törhette magát! — Törtem, mert én mindent szívből csináltam! Becsülettel!. Ezt is, amit Menyhértért tettem. Azt hiszik, hogy’ én már gyenge vagyok. De nem hagyom! Nem hagyom! — hangoztatia mániákusan az öreg. — Csak nem nyugszik? — Míg szuszogni tudok, nem. Ha elbukik Menyhért, én is vereséget szenvedtem. Rossz tanítónak bizonyulok. Pedig nemcsak benne van a hiba. Az öregnek jólesett volna, ha Julcsa néni legalább helyeslőén bólogat szavaira, de az makacsul hallgatott. Ellenkezni nem mert, szíve akarata ellenére pedig nem nyilatkozott. Minél hamarabb szerette volna ágyba dugni az öreget. — Jöjjön, feküdjünk le! Józsi bácsi felkecmergett a sezlonról, s becsoszogott a szobába. Ám ezen az éjszakán se tudott nyugodni. Nem bírt szabadulni újabb gondjaitól. Most már azzal volt kénytelen küszködni, miként lehetne Menyhértet még megmenteni a leváltástól. Néha-néha át- íülelt a szomszéd ágyba. Julcsa néni csendesen szuszogott. Az öreg' azt hitte, alszik, pedig ébren volt ő is. Aggódott, hogy az urát előveszi a baja. Ha már möst nem bújkál benne, akkor reggelre. Julcsa néni is tervezgetett. Magda további életét parentálte magában. Legjobb lenne talán az, ha a válóper után eladnák azt a házat, és ideköltözne hozzájuk. Vegye meg Menyhért a másik felét, ami Magda nevén van. Ez lenne a legjobb. Csak vigyázni kell, nehogy Menyhért túljárjon az eszén. Józsi bácsi is birkózott önmagával. Mái- nemcsak az fájt neki, hogy Menyhértet ki akarják űzni a szövetkezetből, hanem az, hogy őt is semmibe nézik. Ilyenek lennének az emberek? Ha egyszer elvesztik a fejüket, nem lehet megállítani Őket, csak ha kitombolták magukat? Újra maga előtt látta Gémesék arcát. Egyik konokabb, mint a másik. S már nem morognak, pusmognak maguk közt. Támadnak! Álmában is azokkal viaskodott, akik Menyhért ellen szervezkednek. Itt is hiábavalónak mutatkozott a küzdelem. Ebben a képzelet által feldúlt világban Horváth Mihály volt a legkonokabb ellenfele. Tépte, ránci- gálta az agronómust, de az nevetve lökdöste el minduntalan a kezét, mintha csak gyönge játékszer volna. Már görbe botjával püfölte Mihályt, de az egyre hangosabban kacagott meddő erőfeszítésén.
