Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
1966. november C. 2 Vasárnap •• Ünnepi nagygyiíléi Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról.) cializmus ügye szempontjából nagy fontossággal bír, hogy a kommunista- és munkáspártok időről időre összegezik a nemzetközi forradalmi harc tapasztalatait és közösen alakítják ki politikájuk legfontosabb feladatait. A nemzetközi imperializmussal szemben csak közösen lehet eredményesen harcolni! Ezért 1957-ben és 1960-ban Moszkvában a kommunista és munkáspártok beható elvtársi vita és tanácskozás után közös nyilatkozatokat fogadtak el. E két nyilatkozat a nemzetközi munkásmozgalom alapvető kérdéseiben meghatározta a kommunista világmozgalom általános politikai irányvonalát, amely a békés egymás mellett élés politikáját, a felszabadító mozgalmak segítését, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítését szolgálta. Mindez napjainkra is változatlanul érvényes. A legutóbbi évek tapasztalatai igazolták ennek a közösen kialakított marxista—leninista irányvonalnak a helyességét. Csaknem valameny- nyi kommunista és munkáspárt Tisztelt Nagygyűlést Kedves Elvtársak! A nagy október nyomán végbement fejlődés és változások eredményeként korunkra — amiben most élünk — az a legfőbb jellemző, hogy a szocialista világrendszer a történelmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. Hiba lenne azonban a fejlődésnek ezt a fő tendenciáját mechanikusan értelmezni. Az imperializmus nem nyugszik bele abba, hogy a történelem halálra ítélte. Puccsokkal, az államok bel- , ügyeibe való burkolt és nyílt beavatkozással, még háború árán is meg akarja hosszabbítani életét. Az utóbbi időkben számos országban végbement események mutatják mindezt. Az USA példátlan népirtó, gyarmatosító háborút folytat a hős Vietnam mindkét részének népe ellen, nap mint nap a bombázógépek százait küldi a békés vietnami falvak és városok fölé. Éppen ezért a jelenlegi nemzetközi helyzet legégetőbb problémája az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója. A vietnami nép szabadságharca az amerikai betolakodók ellen nem csupán helyi konfliktus. A vietnami nép nemcsak saját nemzeti érdekeit, de közös ügyünket, a békét, a szocializmust, az egész haladó emberiség érdekeit is védelmezi. Jelenleg az imperialisták amellett, hogy fokozzák agresz- sziójukat, békeszólamokkal, a népek félrevezetésével igyekeznek leleplezni valódi céljaikat. Johnson úr, az USA elnöke, az amerikai választási harc időszakában a legszebb ígéretekkel, a „nagy társadalom” megvalósításának jelszavával állt a választópolgárok elé és nyerte el szavazatukat. Ma viszont — szöges ellentétben az akkor békés és a belső szegénység elleni harcot hirdető ígérgetéseivel — a nyílt, agresszív háború politikáját valósítja meg. Ez is a híres amerikai „demokráciához” tartozik: egészen mást tenni a valóságban, mint amit előzőleg megígértek. A vad brutalitás, a fasiszta módszerek nyílt és széles körű alkalmazása, a népek alapvető jogainak semmibevétele: íme, ezek jellemzik az USA kormányának mai politikáját. A Szovjetunió hatalmas katoennek alapján dolgozott az elmúlt években és jelentős sikereket ért el. A sikerek azonban még nagyobbak lehettek volna, ha a közösen elfogadott politika megvalósítását nem zavarják meg azok az egységbontó kínai erők, amelyek az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezleten az általuk is elfogadott határozatoktól eltérő, külön irányvonalukat akarják rákényszeríteni a nemzetközi kommunista mozgalomra. A Kínai Kommunista Párt teljesen eltért a moszkvai közös nyilatkozatok irányelveitől és szembeállította velük saját politikai vonalát, amelyet a nacionalizmus, az anarchizmus, a kispolgári ultraforradalmiság és az egyre durvább szovjetellenes- ség jellemez. Ez a politika igen nagy károkat okoz a! béke, a szocializmus ügyének, az egész nemzetközi munkásmozgalomnak, súlyosan megnehezíti az amerikaiak gyalázatos agressziójától sokat szenvedő hős vietnami nép megsegítését. A kínai vezetők sorozatosan visszautasítják az akcióegységre irányuló nai ereje féken tartja az ag- resszorokat. A szocialista világ- rendszer léte a béke megőrzésének legfőbb biztosítéka. Ezért a szocialista világrendszer politikai, gazdasági és katonai erősítése az egész emberiségnek közvetlen érdeke. A szocialista országok ereje nem utolsósorban egységüktől, összefogásuktól függ. Éppen ezért megteszünk mindent az egység és az összefogás erősítéséért. Nemrégiben Bukarestben tartották tanácskozásukat a Varsói Szerződés tagállamainak vezető képviselői. Megvitatva a jelenlegi politikai és katonai helyzetet, két igen fontos nyilatkozatot fogadtak el: az egyiket az USA vietnami agressziójáról, a másikat az európai béke és biztonság megszilárdításáról. Pártunk és kormányunk a közösen elfogadott nyilatkozatok szellemében elsőrendű kötelességének tartja, hogy a béke biztosításáért, a szocializmus állandó további erősítéséért dolgozzék, és e célok érdekében szervezze és irányítsa egész népünk tevékenységét. Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óriási hatással volt A szocializmus történelmileg még igen rövid idő óta van jelen az emberi társadalomban. Alapvetően ebből következik, hogy a szocialista országok kü- lön-külön és együttesen is még sok gyakorlati nehézséggel küzdenek. Nem szabad azonban ennél figyelmen kívül hagyni, hogy a szocializmus eddig többségében olyan országokban győzött, amelyekben a termelőerők, a gazdasági és társadalmi viszonyok rendkívül elmaradottak voltak. A proletárforradalom győzelmével ezt az elmaradottságot egy csapásra megszüntetni nem lehet, hanem huzamos erőfeszítésre és proletárinternacionalista összefogásra van szükség. Éppen ezért valamennyi szocializmust építő ország kommunista pártjának, kormányának és népének hűségesnek kell lennie a marxista—leninista elkezdeményezéseket, és ezzel objektíve aZ Egyesült Államok imperialistáinak segítenek. Az utóbbi időszakban lezajlott úgynevezett „kulturális” forradalom eseményei megmutatták, hogy a jelenlegi kínai pártvezetés mennyire eltávolodott a szocialista eszméktől és menynyire semmibe veszi a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit. Ahol összetörik az évszázados kínai kultúra remekeit, ahol üldözik — sőt esetenként meggyilkolják — az internacionalizmushoz hű kommunistákat, ott a kulturális forradalomnak semmi köze sem a szocializmushoz, sem a forradalomhoz, sem a kultúrához. Éppen ezért a kommunista és munkáspártok — köztük a mi pártunk is — az egység megszilárdításáért küzdve fellépnek a Kínai Kommunista Párt vezetőinek rendkívül káros politikája ellen, és vitatkoznak nézeteikkel. Ezt elsősorban azért teszik, mert nacionalista kalandorpolitikájuk akadályozza a népek fő ellensége, az imperializmus elleni harcot és kompromittálja a marxizmus—leninizmus eszméit. a magyar munkásmozgalom fejlődésére és ezzel hazánk egész történelmére is. A dicsőséges Magyar Tanácsiköztársaság az orosz munkásosztály forradalmi példájára elsőként jött létre, megdöntve a burzsoázia hatalmát. 1945-ben o Szovjetunió szabadította fel népünket a fasizmus rémuralma alól, és így vált lehetővé, hogy népünk létrehozza a kizsákmányolástól mentes, új szocialista társadalmát. Két évtized telt el azóta, és minden tapasztalatunk azt igazolja, hogy számunkra a Szovjetunió nemcsak felszabadító, hanem barát, testvér és segítőtárs, amely egyben békénk, biztonságunk és nemzeti függetlenségünk biztos támasza is. Ezért saját tapasztalatunk alapján is elmondhatjuk, hogy 1917 októbere óta a proletárin- ternacionalizmus próbaköve: a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom első szülöttével, a legidősebb és legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. Pro- letárintemacionalista egységünk a Szovjetunióval történelmi tényéken, és a mai világhelyzet objektív realitásán alapul. Ezt sohasem szabad elfelejtenünk! vekhez és nagy állhatatosságot, türelmet kell tanúsítaniuk. Tartós eredményt csak az elvi politika, a marxizmushoz való hűség és a mindenkori körülmények reális, mély elemzése hozhat. Minden egyes szocialista országnak nemzeti érdeke az, hogy kapcsolataik minden irányú fejlesztésére törekedjenek. Ennek elősegítésére hoztuk létre a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát és a Varsói Katonai Szerződést. A szocialista országok sokoldalú, az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködése lehetővé tette a történelemben eddig nem ismert újfajta kapcsolatok kiépítését és ápolását a politikai, a gazdasági, a tudományos és műszaki, valamint a kulturális élet számos területén. A Magyar Népköztársaság részvétele a szocialista országok politikai, gazdasági és katonai összefogásában teljesen megfelel nemzeti érdekeinknek. Az igazi nemzeti érdekeket akkor .szolgáljuk helyesen, ha a proletárnemzetköziség jegyében összefogjuk erőinket a többi szocialista országgal és szerte a világon minden olyan erővel, amely a békéért, a szocializmusért és a haladásért küzd. A magyar nép nemzeti erejének, képességeinek megsokszorozását, építőmunkájának meggyorsulását eredményezi az, hogy a szocialista országok közösségéhez tartozik. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Népünk óriási utat tett meg 1945 óta és pártunk vezetésével átalakította társadalmi, gazdasági és kulturális életünk egész szerkezetét. A felszabadulás előtt hazánk iparilag fejletlen, mezőgazdasági jellegű ország volt. A magyar ipar lényegében 50 család tulajdonában összpontosult, akik az öt legnagyobb bankkal együtt az ország egész gazdasági életét irányították. A mezőgazdaságban a nagybirtokrendszer volt az uralkodó. Az elmaradottságot jellemezte, hogy a két világháború között — 1926-tól 1937-ig — az ipari termelés növekedése nem érte el az évenkénti 4%-ot, az egy főre jutó fogyasztás pedig évi átlagban csupán 0,7%-kal nőtt. Mindemellett a Horthy- fasizmus bűnös rablóháborúba vitte az országot, melynek során több mint 400 ezer magyar pusztult el, a közvetlen anyagi károk értéke pedig körülbelül 22 milliárd pengő volt, ami a háború előtti évek átlagos nemzeti jövedelmének mintegy 4—5-szörösét tette ki. A szocialista építőmunkát tehát igen nehéz körülmények között kellett elkezdenünk és ez különösképpen megnöveli azoknak az eredményeknek az értékét, amelyeket a szocialista építésben felmutathatunk. Az eredmények tükrözik a szocialista társadalmi rend előnyeit a kapitalista renddel szemben, a magyar nép szorgalmát, tehetségét és bennük van a Elvtársak! A csak vázlatosan, felemlített történelmi változások kivívását jelentős mértékben előmozdította az, hogy fokozódott a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk, hogy szorosabbá miit népünk barátsága, összefogása a Szovjetuniómii és a többi szocialista országgal. Ma már széles körű együttműködés jellemzi a szocialista országokkal kialakított gazdasági kapcsolatainkat. Az e téren bekövetkezett fejlődésre jellemző, hogy az ország nemzeti jövedelmének közel háromszoros növekedése mellett 1965-ben összes külkereskedelmi forgalmunk ötször annyi volt, mint 1949-ben. Külkereskedelmi forgalmunk 69%-át a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Hazánk szocialista fejlődésében kiemelkedő szerepet tölt be a Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködésünk. Amíg 1958-ban külkereskedelmi forgalmunknak 27%-át, addig 1965-ben már 36 százalékát bonyolítottuk a Szovjetunióval. Szovjetunió igen sokoldalú testvéri segítsége is. Népünk kiemelkedő eredményeit tükrözi, hogy 1965-ben a nemzeti jövedelem háromszorosa volt az 1938. évinek, ipari termelésünk pedig mintegy ötszörösére növekedett a háború előttihez képest. 1965-ben az egész iparban 1,5 millióan dolgoztak, körülbelül kétszer any- nyian, mint 1938-ban. A mezőgazdaságban is igen nagy fejlődést értünk el. Ma már szocialista nagyüzemi gazdaságok működnek falvaink- ban, átalakul az egész mező- gazdaság képe, a falusi ember mindennapi munkája és élete. Ma már nem a ló, hanem a gép, nem a pislákoló petróleumlámpa, hanem a villanyfény jellemzi a magyar mezőgazdaságot, a mostani falu életét. Parasztságunk az eltelt időben saját tapasztalata alapján ismerte fel, hogy egyéni boldogulása elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódik a szocialista mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek erősödésével. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok termelése a mezőgazdaság szocialista átalakítása befejezésének évéhez — 1961-hez — képest 1965-ben 30%-kal, árutermelésük pedig ennél is nagyobb mértékben, 38%-kal növekedett. A termelőszövetkezetek tagjainak a közösből származó jövedelme pedig 1965-ben 44%-kal volt nagyobb, mint 1961-ben. Az elért eredmények meggyőzően bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét a kisáru- termelő gazda^gokkal szemben. ' A félszabadulás óta alapvetően megváltozott az ország lakosságának anyagi helyzete is, igen sokat javultak élet- és munka- körülményei. Ezt mutatja — többek között —, hogy 1965- ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 70%-kai volt nagyobb, mint 1949-ben, az egy főre számított reáljövedelem pedig még nagyobb mértékben nőtt, és 1965- ben kétszer annyi volt, mint 1949-ben. A lakosság életkörülményei, egészségügyi és szociális ellátottsága is igen nagy fejlődésen ment keresztül. Ma már több mint 12,7 milliárd devizaforint értékű árucsereforgalmat bonyolítunk le egymás között, ami 1970-ig további 70%-kal fog növekedni. A magyar—szovjet árucsere- forgalomra az a jellemző, hogy kivitelünk alapvetően gépi berendezésekből, különböző késztermékekből, míg behozatalunk döntően az ipar és a népgazdaság számára nélkülözhetetlen fontosságú nyers- és alapanyagokból, fűtőanyagokból áll, de jelentős értéket képviselnek a gépipar termékei, komplett gyárberendezések, a különböző fogyasztási cikkek. Ez előnyös népgazdaságunk számára. Különösen jelentősek e gazdasági együttműködésben azok a konkrét iparági egyezmények, amelyek hosszú évekre elősegítik szocialista iparunk gyors ütemű fejlődését és biztonságot adnak egész tervgazdálkodásunkhoz. Gondolok itt elsősorban a magyar—szovjet timföld- és alumíniumegyezményre, a legutóbb megkötött gyógy- (Folytatás a 3. oldalon.) A szocialista világrendszer léte a béke legfőbb biztosítéka A szocialista országok érdeke, hogy kapcsolataikat fejlesszék Sokoldalú magyar—szovjet együttműködés
