Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-30 / 282. szám
1966. november 30. 9 Szerda Húsz kilométerre Békéscsabától A sík vidéken ilyenkor a ködök is laposan hömpölyögnek, és ha esténként a távolban feltűnik valami kicsi fény imbo- iyogva. az is elmerül, vagy csak bátortalanul bukkan élő újra. Azt gondolja az ember, olyan ez a tájék, mint egy tenger, ahová nagyon kellene egy világítótorony. Főleg a késő őszi és a téli hónapokban, hogy mutassa a magános csónakoknak: merre a kikötő. Nem holmi tengeri kalandregény bevezető sorai ezek. Nem. Azért íródnak, mert átvitt értelemben nagyon-nagyon kell a osabaszabadi öregeknek és fiataloknak egy kulturális világítótorony; egy olyan reflektorcsóva, amely nem csupán a kis települést, hanem a körülötte húzódó három tanyaközpontot is elárasztja fénnyel; magához csalogatja hívójeleivel az ott élő embereket i Most nincs köd, csaiokásan, mintegy ravasz szemhunyorítás- sal kacsingat a novemberi nap. Az iskola déli oldalánál őszülő fekete kutya ásít. Arrébb telepszik, amikor benyitok az igazgatói irodába. — Bozó Dezső igazgató vagyok és engedje meg, hogy kitaláljam azt is, miért jött, — Olyan mozdulattal veszi elő a fiókból az .,építési tervet”, mint aki ezt nem először teszi, és rendkívül rutinosan magyarázza, mint aki ezt sem először teszi: — Hát szóval — a sóhajtás is olyan, hogy nem először kezd bele meggyőzni valakit —, ha kiütünk egy közfalat és még egy kis átalakítási munkát is végzünk, akkor nyerünk egy 250 férőhelyes kultúrtermet, de ezzel szimultán a MOKÉP-től mozigépet, normálvászanat; nyernénk ezzel a gyermekeknek és esténként a felnőtteknek egy zsibongót, meg az iskolának egy szertárat. Ha csak magát az objektumokat nézzük is, végtelen nagy a nyereség, hisz’ a költségvetése mindössze 106 ezer forint... Mutogatja, rajzolja, megnézzük a leendő helyiségeket. — Rugalmasan meg tudjuk oldani úgynevezett rolósközfallal a két terem összekötését. Ez csak az anyagi oldala. A másik az, amit ennek a kissé mostoha gyerkeként kezelt községnek kulturális felemelkedéséért tehetnénk. Kilométereket gyalogolnak az emberek egy-egy előadás vagy bármilyen kulturális rendezvény alkalmával. De nem fémek be egyelőre többen, mint legfeljebb ötvenen-hatvanam mert nincs megfelelő nagyságú termünk. Nem tudom, miért állunk így, pedig mindössze csak húsz kilométer választ el bennünket Békéscsabától. De mi nem a megye- székhelyhez, hanem Békéscsaba városhoz tartozunk. A költségvetésünk a kultúrterem kialakítására meghaladja a 100 ezer forintot, ez az összeg már azt a szerencsétlen n^vet kapja, hogy „beruházás”, tehát csak a megyei tanács adhatja meg. Mondom, mi a városi tanácshoz tartozunk pénzügyileg is; a KÖFÁ-ból ez a költség nem fedezhető. Hogy miért vagyunk mostoha gyerekek? A villany is nagyon nehezen akart világítani a csabasza- badi embereknek, az iskolában meg még később villant fel a fénye. Jartarp en sok, helyen. Megértést, szép szavakat, együttérzést. s annak elismerését, mennyire fontos a kultúrterem kialakítása, megkaptam. De konkrét támogatást ez ideig ez a kezdeményezés még nem mondhat a magáénak. Azért csak hiszem azt, hogy lehetőség nyílik egy olyan pénzügyi átcsoportosításra, amely módot talál a tervünk megvalósítására... Szünetre csengetnek, a gyerekek tízórait majszolva álldogálnak a fal mellett. Az udvarra nem mehetnek ki, ott az előző napi esőzéstől még nagy a sár. Tudom, hogy a zsibongóban harapnák inkább az almát vagy a zsíros kenyeret, de hát olyan még egyelőre nincs. Ilyenkor, novemberben a nap pályája is rö- videbb. Már öt órakor sötét van és lapos köd ül a tájra. Mozdulatlan köd, amely esetleg csak szélfúvásra bolydul meg és néha villan föl benne egy-egy kis magános fény. De az is eltűnik vagy eltéved, mert nincs világítótornya ennek a településnek, amely fénycsóvájával meleg terembe, intelligens emberi szóval, jó előadásokkal, jó filmekkel vonzaná az embereket, Csaba- szabadi csak 20 kilométernyire fekszik Békéscsabától, attól a várostól, amely kulturális vonatkozásban is néha az ország határain túlra tud fényt juttatni —de pásztázó reflektora mintha egy kicsit átsiklana Csabaszabadi fölött. Ternyik Ferenc Egy iskola, egy kórház Mint hírül adtuk, a decemberben lezáruló vietnami segélyakciói felhívása eljutott megyénk üzemeibe, munkahelyeire, és a már közölt sok A füzesgyarmatiak példát mutatnak a szocialista brigádversenyben Napjainkban gyakran szóba kerül a gazdasági irányítás. Erről beszélgettünk Szarka Zsig- monddal, a füzesgyarmati Bocskai Étterem vezetőjével. Az általa vezetett 14 tagú kollektíva már háromszor nyerte el a „Szocialista brigád” megtisztelő címet. A kollektíva tagjai évek óta dolgoznak együtt, s még 1962-ben tűzték ki ezt a célt. Az első évben elképzelésük nem vált valóra. Keresték a helyes utat. Ma már ismert számukra a mozgalom. Kongresszusi vállalásaikban szerepel, hogy az idén negyedszerre is elnyerik a „Szocialista brigád” címet. A tanulás sem idegen a brigád tagjaitól. A szakmunkásbizonyítványt egy dolgozó kivételével már megszerezték. Egyikük most jár egységvezető tanfolyamra. Egy brigádtag pedig vállalta, hogy elvégzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Van tanulója is a kollektívának, aki minden tekintetben kitűnően elsajátította a szakma ismereteit. Jól dolgoznak, évek óta teljesítik tervüket. Az idén a háromnegyedéves tervet 102 százalékra teljesítették, ami 1 millió 577 ezer forintnak felel meg. Saját termelésű ételforgalmuk 383 ezer forint. A vállalt 200 óra társadalmi munkájuk helyett 320 órát dolgoztak le. Kijavítottak és lefestettek 120 kerti széket Az új presszónál a betonozási munkákat ők végezték, akárcsak az étterem előtti parkosítást. ▲ községi szociális otthon lakóit rendszeresen látogatják. Az anyák napját is az öregekkel együtt ünnepelték és ilyen alkalmakkor szerény ajándékokkal kedveskednek az otthon idős lakóinak. Az étterem zenekara pedig minden esetben vidám zenével szórakoztatja őket. A szocialista brigád tagjai a IX. pártkongresszus tiszteletére indított versenyben is élenjárnak. Back Gyula. ezer forint segély növeléséhez csatlakozott és a vietnami nép igazságos harcában vállalt' szolidaritást a megyei tanács vb gépkocsivezető kollektívája. November 24-én a békéscsabai vasútállomáson vagonkirakást végzett s az itt keresett pénzt a dolgozók a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak ajánlották fel. A műszakban részt vettek: Zsilák János, Tímár Zoltán, Eitel Mihály, Korai János, Bessenyei Attila, Csete Sándor, Szaszák Pál, Valach Pál, Valach György. Kvasz János, Körös- ladányi Illés, Paulcsik Pál, Kocka János, Szikszai István, Kacsala Mihály és Kupkai Árpád gépkocsivezetők. Valamennyiük cselekedete emberségből példás. II GYAPJÚ ÉS MÜSZÁLAS TAKARÓ MELEG. KÖNNYŰ ÉS OLCSÓ 5006 yiNfiiatrewre? A fáraó „Egyetlen becsvágyunk az volt, hogy úgy forgassuk A fáraó-t, hogy a művészettörténész ne túl sok hibát találjon benne. A film elkészítése alatt tanácskoztunk a legnagyobb egyiptológusokkal és sok anyagot gyűjtöttünk, hogy a lehetőségekhez képest hűek maradjunk a korhoz. Mindent ennek az elvnek vetettünk alá, és tartózkodtunk mindattól a külsőségekben megnyilvánuló látványosságtól, amit a mozilátogatók a hasonló témájú nyu-, gáti szuperprodukciókban már megszoktak.” Jerzy Kawalerowicz lengyel rendező mondotta ezeket egy nyilatkozatában új filmjéről, A iáraó-ról, mely Boleslaw Prus világhírű regénye nyomán készült. Az író azokat a drámai eseményeket eleveníti meg, amelyek a huszadik dinasztia idején, mintegy 3 ezer évvel ezelőtt játszódtak le Egyiptomban. XIII. Ramszesz, az ifjú fáraó a hőse Prus regényének és Kawalerowicz filmjének, az a fáraó, aki szembefordult a papok kasztjával és a haladás eszményeit akarta megvalósítani. Különös, érdekfeszítő film A fáraó. Különös elsősorban azért, mert a rendező több vonatkozásban szakított a sztereotip megoldásokkal, és érezhetően fő célja végig az, hogy a történelmi hűség — sem cselekményesen, sem hangulatilag — csorbát ne szenvedjen. „Mindent ennek az elvnek vetettünk alá” — mondotta Kawalerowicz — és a film vitathatatlanul meglevő gyengéi is ebből következnek. Kár, hogy pontosan a főhősről, XIII. Ramszesz életéről, belső küzdelmeiről nem kapunk annyit, hogy erre építhetnénk az egész filmet átfogó értelmi-érzelmi nézőpontunkat, bár a fáraót alakító Jerzy Zelnik több magas szintű, magával ragadó jelenettel ajándékozza meg a nézőt. Érdekes kísérlet volt — kár, hogy nem egy vonatkozásban az is maradt — az, hogy kínosan ragaszkodnak a korabeli egyiptomi öltözködéshez, az érzelmeket kifejező gesztusokhoz, viselkedéshez, szokásokhoz. Ezen túl a tárgyaknak, az arcok fényképezésének, a tájaknak és a színeknek is dramaturgiai jelentést adtak, sokak számára éppen a színezés az, amely a film legmeghökken- tőbb alkotórészének tűnik. Ezek a szípek kevéssé realisztikusak, feladatuk az, hogy a néző a kor iszonyú távolságát feltétlenül megérezze. A filmben nincs zöld, piros és kék, dominál az okkersárga, a szereplők ruhájának fehérsége és az emberek testének szürkéskék árnyalata. Ha összevetjük Kawalerowicz filmjét a hasonló témájú nyugati szuperprodukciókkal, első megítélésünk az, hogy a lengyel rendező eszközei, módszerei nem a látványosságot, a történelmet könnyen meghamisító álromantikát, szentimentalizmust szolgálják, hanem azt a félreérthetetlen törekvést, hogy bevilágítva 3 ezer esztendő mély kútjába, az embert, az ember vágyait, gondolatvilágának mozgató erőit keresse és bontakoztassa ki; hogy rámutasson az emberiség történelmének ezúttal az ókori Egyiptomból kiragadott olyan pillanatára, amikor a jobb akarása vitte tovább a történelem szekerét. Sass Ervin limai Csalódás a bürokráciában... A napokban elhatároztam, hogy az elég sok helybeli utam gazdaságosabb lebonyolítása érdekében nyugdíjas bérletei váltok, de már eleve viszo- lyogtam tőle, hogy mennyi hivatalos procedúra, Ponciustól Pilátusig való járás után kapom majd meg azt. Amikor ebből a célbői megjelentem Békéscsabán az AKÖV Hunyadi téri állomásán, valóban csalódnom kellett, de ezúttal kellemesen. Ugyanis, mivel kéznél voltak a szükséges igazoló írásaim és fényképet is vittem magammal, egy helyen, egyetlen személy intézte el a dolgomat és öt percen belül már a kezemben is volt a bér Jetigazolván.v és az első havi bérletjegy is. Ez a gyors és csupán a V - nyegre kitérő, bürokráciamentes ügyintézés olyan kellemes benyomást váltott ki, hogy fel kell rá hívjam más szerveink figyelmét is. Jó lenne, ha mások is minél szélesebb munkaterületen követnék az AKÖV példáját. (s—d) i
