Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-30 / 282. szám

A IX. PÁRTKONGRESSZUS KEDDI TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról) ta alapján lehessen felülvizsgálni a pártbüntetést. Eddig ugyanis a fegyelmi bizottságok a kiszabott pártbüntetéseket három év eltel­tével külön kérés nélkül is, auto­matikusan felülvizsgálták és álta­lában törölték. Ezt meg kell szün­tetni. Többen javasolták, hogy a kö­telezettségüket nem teljesítő párt­tagokat ne töröljék, hanem zárják ki a pártból, a Központi Bizott­ság úgy véli, hogy a tg-lés és ki­zárás közötti megkülönböztetést célszerű fenntartani. A kizárás csak súlyos fegyelmi ügyekben — a párt politikájának tudatos eltorzítása, a párton belüli frakci­ózás, a kommunista erkölcsi nor­mák durva megsértése, törvény­szegés és az ehhez hasonló esetek­ben — kell alkalmazni, a kizárt személyeket csak a kizárást jóvá­hagyó felsőbb szervek előzetes hozzájárulásával lehet ismét tag­nak felvenni a pártba. A törlés is szigorú határozat, de akik így kikerültek, későbbi időpont­ban a felsőbb pártszervek külö/i engedélye nélkül is felvehetők újra a pártba, hogy ha arra alkal­masak. Pártunk kommunista vonásai­nak további erősítését hivatott szolgálni az a javaslat, hogy — a fegyveres testületek, a pártappa­rátus, a tömegszervezetek köz­pontjainak kivételével — minden pártalapszervezetnek legyen joga és kötelessége a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a ve­zetők beszámoltatása. Ezzel lénye­gében megszűnne a hatáskörkü­lönbség a termelőüzemek és hi­vatalok, intézmények pártalap- szervezetei között. A Központi Bizottság fontos­nak tartja a pártirányítás megja­vítását az állami szervekben, a fegyveres erőknél és a tömegszer­vezetekben. Az érvényben levő szervezeti szabályzat a párt és e szervek kapcsolatát — helyenként feladatát is — három fejezetben rögzíti. Ilyen részletes szabályo­zásra nincs szükség. Helyesebb, ha a párt alkotmánya rövidebben és egy helyen szögezi le a pártirá­nyítás alapelveit valamennyi álla­mi és tömegszervezet, illetve tö­megmozgalom számára. A pártszervezetekben egyöntetű helyesléssel fogadták azt a kiegé­szítést, amely a párttagok köte­lességévé teszi a közéletben való cselekvő részvételt. Tisztelt Kongresszus’ Kedves Elvtársak! Az új szervezeti szabályzatban javasoljuk rögzíteni, hogy a Köz­ponti Bizottság a két kongresszus között jelentős politikai kérdések megtárgyalására és eldöntésére országos pártértekezletet hívhat össze. Ajánljuk ugyanakkor elhagy­ni azt a megítélésünk szerint for­mális jogot, amely szerint a párt­tagok egyharmadának kívánságá­ra rendkívüli kongresszust lehet összehívni. A párt gyakorlatában a kong­resszus ilyen módon való összehí­vására még nem volt példa. Soron kívüli kongresszust a párt termé­szetesen tarthat, de kezdeménye­zését a kongresszus által válasz­tott Központi Bizottságra lehet bízni. Az eddigiektől eltérően javasol­juk, hogy sem a Központi Bi­zottságba, sem a pártbizottságok­ba ne válasszanak póttagokat. A mostani választás már eszerint történt. Egyidejűleg javasoltuk megnövelni a testület tagjainak számát. A póttagság rendszere az illegalitás körülményei között fontos volt, mert a vezető szervek munkájának folyaniátosságát biz­tosította. A későbbiek során a ve­zetők előiskolájává és a társadal­mi megbecsülés kifejezőjére vált. Ma már nincs szükség arra, hogy a nagy létszámú vezető testületek­ben kétféle jogú tagok legyenek. A póttagság megszüntetésével e testületek munkája egységessé válik, tagjaik pedig egyforma fe­lelősséggel rendelkeznek. A mó­dosított szervezeti szabályzat ter­mészetesen továbbra is biztosítja a kooptálás lehetőségét. A Központi Bizottság az eddigi tapasztalatok alapján javasolta a kongresszust megelőző pártérte­kezleteknek, hogy ne válasszanak revíziós bizottságokat. Kérjük a kongresszustól e döntés megerő­sítését és ajánljuk, hogy a kong­resszus ne válasszon Központi Re­víziós Bizottságot. A revíziós bi­zottságok teljesítették hivatásu­kat, őrködtek a párt pénzgazdál­kodása, ügyvitele és munkarend­je felett. Javasoljuk, hogy a kong­resszus fejezze ki elismerését azoknak az elvtársaknak, akik fá­radhatatlan ügyszeretettel pél­damutató munkát végeztek a re­víziós bizottságokban. Ügy véljük azonban, hogy a munka egyszerű­sítésével a revíziós bizottságok feladatait a Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság, illetve a pártbizottságok el tud­ják látni. Javasoljuk, hogy a Köz­ponti Bizottság pénzgazdálkodásá­nak ellenőrzését a kongresszus utalja a Központi Ellenőrző Bi­zottság feladatkörébe. A pártbi­zottságoknál működő fegyelmi bi­zottságok jogkörét javasoljuk vál­tozatlanul hagyni; ezek továbbra is kizárólag fegyelmi határozatok előkészítésével foglalkozzanak. A budapesti és megyei pártbizottsá­gok pénzgazdálkodását, ügyvite­Tárgyal a kongresszus. lét és munkarendjét a Központi Bizottság, az alsóbb szintű pártbi­zottságokét pedig az őket közvet­lenül irányító pártbizottságok végrehajtó bizottságai ellenőriz­zék. Több helyen vitát váltott ki az a javaslat, hogy a szervezeti sza­bályzat ne írja elő kötelezően a kommunista csoportok létrehozá­sát. A Központi Bizottságot az ve­zette, hogy a kommunista cso­portok működése a legtöbb he­lyen formális volt, az idő túlha­ladta őket. Az állami és tömeg­szervezetek vezetőségeiben a párt­tagok többségben vannak, helyen­ként ez az arány 60—90 százalé­kos. Az itt dolgozó párttagok ér­tik a párt politikáját és annak szellemében tevékenykednek. Ter­mészetesen, ahol ez szükség es, al­kalomszerűen össze lehet hívni a kommunistákat, de ezt nem kell a szervezeti szabályzatban előírni. A lakóterületi pártmunka ta­pasztalatait áttekintve, javasol­juk törölni a szervezeti szabály­zatnak azt a részét is, amely kö­telezővé tette az egy házban vagy háztömbben lakó párttagok lakó- területi pártcsoportba szervezé­sét. A lakóterület kommunistáit, amikor erre szükség van, az ille­tékes pártszervezet bármikor ösz- szehívhatja és különböző felada­tokkal megbízhatja. A Központi Bizottság a felsorol­takon túl több kisebb módosítást is javasol a szervezeti szabályzat­ban, ezeket azonban nem tartjuk szükségesnek külön indokolni. tankörükbe tartozó állaim! szerve­ket, szüntessék meg a párhuza­mosságokat, a párt és állami mun­ka elvileg is hibás összefonódott- sá’gát. Hasonló módon dolgozza­nak a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak pártirányításában. Száműzzék a munkából a szűk látókörű, praktidsta vonásokat. Nem szabad azonban szembeállí­tani az elvi, politikai irányítást a gyakorlatiassággal, a pártmunka operativitásával. A gazdasági me­chanizmus reformja önmagáiban is megköveteli, hogy a pártszervek minden lényeges mozzanaton raj­ta tartsák kezüket, s gondoskod­janak a párthatározat maradékta­lan végrehajtásáról. A reform mint nagy társadalompolitikai kérdés, minden dolgozó embert érint, ezért a Központi Bizottság­tól az alapszervezetekig biztosi- tani kell az össztársadalmi, helyi és egyéni érdek összhangját. A gazdaságirányítás új rendsze­re minden vezető számára na­gyobb önállóságot, döntési lehető­séget, biztosit. Minden vezető — párttag vagy pártonkívüli — alap­vető kötelessége, hogy a párt és a kormány politikájának szelle­mében tevékenykedjen. Nem két­séges, hogy ez a törekvés vezérli őket, mégis szükséges hangsúlyoz­ni : az alapszervezetek megnöveke­dett jogai jelentik majd az egyik legfontosabb biztosítékát annak, hogy a megnövekedett önállóság a szocializmus érdekeit szolgálja, hogy a párt politikájával össz­hangban álló helyi döntések szü­lessenek és hogy megvalósuljon a politika végrehajtásának haté­kony, közvetlen, a dolgozók véle­ményét is figyelembe vevő ellen­őrzése. i A helyenként ma is jelentkező hibás gyakorlattal ellentétben a pártszervezetek munkájában él kell kerülni a gazdaságvezetés fel­adatainak . ismétlését, esetenkénti átvállalását, az aprólékos beavat­kozást a gazdaság operatív irányí­tásába. Mindez csökkenti a gazda­sági vezetés felelősségét, pedig éppen a pártszervezetek köteles­sége az egyszemélyi felelősség el­vének érvényesítése és erősítése A pártszervezetek hivatása A módosítások célja, hogy a párt jobban megfeleljen vezető szerepének Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszámo­lójában Kádár elvtárs kifejezte azt a meggyőződésünket, hogy a következő évek egyik legfonto­sabb feladata a munkásosztály és a párt vezető szerepének tovább­fejlesztése. Valamennyi javasolt módosítás célja, hogy a párt még jobban megfeleljen hivatásának, vezető szerepének; még sikeresebben tudja irányítani a szocializmus építését és a proletárdiktatúra szerveinek, szervezeteinek erre irányuló tevékenységét. Ennek realizálását szolgálja az a javaslat is, hogy — a fegyveres testületeket és már említett munkaterületeket kivéve — min­den pártalapszervezet joga és kö­telessége legyen a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a ve­zetők beszámoltatása. Mindez elő fogja segíteni, hogy ne csak or­szágosan, hanem helyileg is to­vább növekedjék a párt vezető, ellenőrző szerepe. Nagy jelentősé­gű és minőségileg új feladatokat jelent ez a hivatali pártszerveze­teknél a bürokrácia, a lazaságok elleni harcban, az ott • dolgozó kommunistáknak a köz szolgála­tára való nevelésében. Üj köve­telményeket támaszt azonban a legfontosabb területen, a gazdasá­gi életben tevékenykedő alapszer­vezetek munkájában is. A követ­kező időszakban a pártszervezetek fontos feladata lesz, hogy ismer­tessék a gazdaságirányítás re­formjának lényeges vonásait. Elméleti oldalról megközelítve, a párttagoknak a szocializmus po­litikai gazdaságtana újabb követ­keztetéseit kell elsajátítaniuk, s a pártban magas színvonalú gazdaságpolitikai, közgazdasági propagandát kell folytatni. Területi pártszervezeteink a párt és az állam viszonyáról a Központi Bizottság beszámolójá­ban kifejtett következtetéseket jól megértve fejlesszék munkastílusu­kat. Politikailag irányítsák a ha­A pártszervezeteknek az a hiva­tása, hogy a gazdaságpolitika tu­datosításával, végrehajtásával és megvalósításának ellenőrzésével foglalkozzanak, s ne a technikai jellegű .részletfeladatokat oldják meg. Azt szeretnénk, hogy a párt- vezetőségek és a titkárok még in­kább a politika végrehajtásának irányítói, segítői és biztosítói le­gyenek s ne diszpécseri munkát végezzenek. A párt gazdaságszervező mun­káját, az egyes helyeken kialakult hiedelmekkel ellentétben, erősíte­ni és fejleszteni kell. A pártszer­vezeteknek rendelkezniük kell az­zal a politikai ítélőképességgel, hogy el tudják dönteni: a helyi állami, gazdasági szerv a párt po­litikájának szellemében határo­zott-e vagy sem. Amennyiben a gazdasági szervek hibás döntést hoztak, kötelességük bírálni és he- lyesbíttetni azokat. A pártszerve­zetek ellenőrző tevékenysége lé­gyen tehát következetesen folya­matos, rendszeresen számoltassák be a vezetőket, kutassák az eset­leges hibák okait, és figyelmüket ne a jelentéktelen részletekre, ha­nem a végrehajtás jobb feltételei­nek megteremtésére összpontosít­sák. A párt szervezetek jogainak ki- szélesítése csak akkor fogja a párt vezető szerepét erősíteni, ha ezek­kel helyesen tudnak élni. A na­gyobb önállóság egyben több fe­lelősséget is követéi. A jövőben ezért fokozott figyelmet kell for­dítani a pártalapszervezetek mun­kájának megjavítására. Az alap­szervezetek tevékenykednek köz­vetlenül a dolgozók között, nekik kell azonnal reagálni a problé­mákra és véleményekre. Mint ed­dig, a jövőben is az alapszerve­zetek lesznek a párt politikája végrehajtásának letéteményesei. Ebből a meggondolásból szüksé­ges, hogy röviden szóljunk tevé­kenységüknek, mint a pártmunka egyik legfontosabb területének né­hány vonásáról. A pártalapszervezetek többsége az elmúlt években betöltötte hiva­tását és eredményesen valósította meg feladatait. Reagáltak a terü­letükön jelentkező problémákra, jelezték a felsőbb pártszervek­nek gondjaikat és konkrét intéz- Jtedéseket javasoltak megoldásuk­ra. Volt azonban nem kevés olyan pártszervezet is, amely csak re­gisztrálta az eseményeket, de ke­vés erőfeszítést tett a helyzet meg­javítására. 'A pártalapszervezetek munkája nem merülhet ki a ne­hézségek, problémák jelzésében. Nem lehetnek csak passzív jelző­szervek, hanem elsősorban politi­kai, harci szervezetek, amelyek­nek végig kell vezetniük a küz­delmet a párt politikájának vég­rehajtásáért és meg kell oldaniuk minden problémát, ha erre sa­ját erejükből képesek. A felsőbb pártszervek szerepe akkor kerül előtérbe, amikor a nehézségek meghaladják a helyi pártszerve­zetek erejét és lehetőségeit. A pártmunka minden területé­ről, így az alapszervezetek mun­kájából is száműzni kell a for­mális vonásokat, meg kell aka­dályozni a bürokratikus megnyil­vánulások elburjánzását. Az utóbbi időben megint találkozni ilyen jelenségekkel. Újra szapo­rodott a felesleges értekezletek száma, növekedett a jelentések mennyisége. Ennek hatására me­gint sok a felesleges munka és kevesebb idő jut a dolgozókkal való közvetlen kapcsolat ápolá­sára. Küzdeni kell az ilyen for­mális és bürokratikus megnyilvá­nulások léte és újjáéledése ellen. A pártmünka eredményességét nem az értekezletek, jelentések számán, hanem a dolgozók poli­tikai hangulatán, cselekvőkész­ségén és a párt politikájának végrehajtásán kell mérni. Tisztelt Kongresszus! A kommunista párt sikeres munkájának nélkülözhetetlen fel­tétele, hogy szervezeti felépítésé­ljen, gyakorlati tevékenységében helyesen alkalmazza a demokra­tikus centralizmus lenini elvét. Csakis a párton belüli demokrá­cia bontakoztathatja ki a párt- (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom