Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
A Központi Bizottság lieszámoiója (Folytatás az 1. oldalról.) lése évenként 10,9 százalékkal növekedett. A világ területének 26 százalékán szocialista országok vannak, amelyek 1965-ben a világ ipari termelésének már 38 százalékát adták. A Szovjetunió, majd a szocialista világrendszer létrejöttével megszületett a világon az az erő, amelyre támaszkodva a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népeik megindíthatták győzelmes szabadságharcukat imperialista le- igázóik ellen. A második világháborút követően az egykori gyarmati területek helyén hatvan új független állam született. Ötven évvel ezelőtt a föld területének 77 százalékán az imperialisták gyarmati elnyomása alatt élt a föld lakosságának 66 százaléka, ma a földterület 4 százalékán állnak fenn még „klasszikus” gyarmatok. Kádár János ezután az imperialisták új, leplezett neokolonia- lista módszereiről szólt, majd kiemelte: — Az újonnan függetlenné vált országokban napirendre kerül a társadalmi fejlődés kérdése,, az, hogy a kapitalista vagy a nem kapitalista utat választják-e? A belső feudális, burzsoá és militarista elemek és az imperialisták nem egy helyen szövetkeztek a társadalmi fejlődés megakadályozására és ott, ahol a haladó erők nem voltak elég szervezettek vagy éberek, nem tudták megakadályozni a reakció ideiglenes felülkerekedését. Ennek szembetűnő példája Indonéziában a múlt év szeptemberében kirobbant válság, a kommunisták és más haladó emberek tömeges lemészárlása. A példátlan nemzeti tragédia mély fájdalommal tölt el bennünket. Meggyőződésünk, hogy az indonéz nép forradalmi erői újra rendezik soraikat és ismét fontos tényezői lesznek a nemzeti felemelkedésért és a nemzetközi munkásosztály ügyéért vívott imperialistaellenes küzdelemnek. Az imperialisták gyarmati rendszere és új, álcázottabb le- igázó törekvései ellen küzdő népeknek és vezetőiknek, az újonnan felszabadult országoknak számolniuk kell azzal, hogy szabadságuk csak akkor lesz teljes és szilárd, ha továbbfejlesztik a forradalmi erők egységét, együttműködését, ha a belső és a nemzetközi problémák megoldásában az imperializmus elleni közös harc érdekeiből indulnak ki, nemzetközileg pedig igaz és önzetlen barátaikra, a szocialista világrendszer országaira támaszkodnak. Tisztelt Elvtársak! A tőkés világon belül jelentős változások mennek végbe. Bár a vezető tőkés országok gazdasági és katonai ereje növekedett, tovább mélyült a kapitalizmus általános válsága. Az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődése következtében gyengül az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepe az imperialista táborban. Éleződtek az egyes tőkés országok egymás közötti ellentétei és mélyreható politikai válságba kerültek az amerikai vezetés alatt álló katonai és politikai szövetségek. Széthullott a bagdadi paktum, meggyengült a távolkeleti imperialista szövetségi tákolmány, a SEATO. A ciprusi válság kapcsán a görög—török ellentétek feltárták az imperialisták Földközitenger menti katonai rendszerének gyengeségét. Felbomlott a NATO katonai szervezete és általában az amerikaiak által az európai szocialista országok ellen sawrvezett hidegháborús imperialista front. Egyes európai kapitalista államok, közöttük NATO- államok, kezdik az amerikai háborús tervek szolgálatánál és kockázatánál hasznosabbnak találni a normális kapcsolatokat, a békés egymás mellett élést a szocialista országokkal. A vezető tőkés államokban is növekednek a gazdasági nehézségek. Az Egyesült Államok költségvetésének mind nagyobb részét'emésztik fel a fegyverkezési kiadások. Növekszik az állam- adósság. Csökkennek az arany- készletek és a dollártartalékok. Az inflációs nyomás nehezedik. Komoly valutáris és gazdasági válsággal küzd Anglia, megtorpant a konjunktúra a nyugateurópai országokban. Növekszik a munkanélküliség az Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban, Franciaországban. Általános jelenség a tőkés országokban, hogy a növekvő terheket teljes mértékben áthárítják a munkások, általában a dolgozók, vállára, ennek nyomán fokozódik a sztrájkmozgalom. Tavaly csupán az Egyesült Államokban mintegy négyezer sztrájk volt, amelyben másfél millió ember vett részt. Ezek a megmozdulások egyre gyakrabban párosulnak a monopóliumok hatalma elleni politikai fellépéssel és jelentős hatást gyakorolnak a tőkés államok belpolitikai életére. Az imperializmus lehetőségeinek korlátozódása és mélyülő válsága egyrészt kapcsolatok keresésére, az úgynevezett „fellazítá- si” taktika kísérleteire, másrészt kalandor lépésekre sarkallta a legagresszívebb monopoltőkés köröket. A vezető tőkés hatalom, az Egyesült Államok kormánya mi- litarizálja az országot, lábbal tiporja a nemzetközi kapcsolatok törvényeit. Az amerikaiak vietnami agressziója korunk egyik legszé- gyenteljeiebb háborúja, amellyel az amerikai kormány a népirtás nemzetközi bűntettét követi el. Az amerikaiak, saját bevallásuk szerint, csupán az idén több bombát dobtak Vietnamra, minit a második világháború alatt az egész csendes-óceáni hadszíntérre. Népünk a szolidaritás érzésétől áthatva egységesen áll megtámadott, hősiesen harcoló vietnami íestvéreink oldalán. Támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front igazságos követeléseit és harcát. Politikai, diplomáciai, gazdasági és védelmi eszközökkel segítjük az agresszió ellen küzdő vietnami népet. Azit tartjuk, hogy minden népnek erkölcsi kötelessége Vietnam megsegítése, és mindazoknak, akik felelősséget éreznek népükért és a békéért, össze kell fogniuk az amerikai agresszorok megfékezésére, a háború tüzének eloltására. Az amerikai kormány, miközben folytatja és fokozza vietnami agresszióját, képmutatóan gyakran beszél a békéről és a háború politikai megoldásáról. Ennek az útja azonban csak egy lehet: az 1954-es genfi egyezmény tiszteletben tartása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának feltétel nélküli megszüntetése, az amerikai csapatok kivonása Dél-Vietnamból, a délvietnami nép ama jogának biztosítása, hogy maga döntsön sorsáról. Az USA kormánya csak ennek a nemzetközi egyezményeken alapuló, a nemzetközi jog tiszteletben tartását jelentő rendezésnek az elfogadásával bizonyíthatja, hogy valóban békét akar, s minél előbb teszi ezt, annál jobb az Egyesült Államoknak is. Elvtársak! Az európai békét súlyosan veszélyezteti az Atlanti-óceán két partján elhelyezkedő két legagresszívebb monopoltőkés csoport, az észak-amerikai és a nyugatnémet politikai, gazdasági és katonai ölelkezése. S ez nem csupán az európai szocialista országok, de valamennyi európai ország biztonságát fenyegeti. A béke és az európai biztonság jelentős tényezője az erős 'német munkás-paraszt állam, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság, amelynek eredményei, s aktív békepolitikája nagy nemzetközi elismerést váltott ki. Bonnból újabban olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy rendezni óhajtják kapcsolataikat, a diplomáciai kapcsolatokat is, az európai szocialista országokkal. Ezt a törekvést értékeljük.'A szocialista országokban azonban jelenleg jogos bizalmatlanság él Nyugat-Németország iránt. A bizalmatlanság eloszlatásának feltétele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya ismerje el a második világháború/ után kialakult nemzeti határokat, hagyjon fel a két német állam létének anakronisztikus tagadásával. A Német Szövetségi Köztársaságban üldözik a haladó erőket, viszont szabadon működnek a revansista és újfasiszta erők, amelyek a legutóbbi tartományi választásokon • még képviselethez is jutottak. A szocialista országok ellen diverzáns, kém- és terrorista szervezetek, emigráns ügynökségek, uszító rádióállomások működnek az NSZK-ban és mérgezik az európai légkört, zavarják az országok normális kapcsolatait. E jelenségek felszámolása nélkül a bonni politika felelősei nem várhatják, hogy a szocialista országok őszintének tekintsék a kapcsolatok normalizálására és fejlesztésére vonatkozó szavaikat. A bonni kormánynak el kell döntenie, hogy tovább folytatja-e veszélyes, a német érdekeket is sértő, zsákutcába vezető politikáját, amely elszigeteli nemcsak a szocialista Európától, hanem az európai országok többségétől, vagy hajlandó konstruktív módon hozzájárulni az európai béke biztosításához. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti értekezletén közös álláspontot alakítottunk ki, s azt nyilatkozatban rögzítettük. A Központi Bizottság úgy véli, hogy fokozni kell erőfeszítéseinket a bukaresti nyilatkozatban megfogalmazott program, az európai béke és biztonság megvalósításáért. A Magyar Népköztársaság a beszámolási idő alatt is tettekkel bizonyította sok államközi tárgyaláson és találkozón, hogy kész előmozdítani az európai államok közötti megértést, a gazdasági és kulturális együttműködést mind a kétoldalú kapcsolatok, mind az államcsoportok kapcsolatainak vonalán. Valljuk, hogy noha különböző társadalmi rendszerű államok léteznek, a béke megszilárdítása érdekében lehetséges és szükséges lépéseket tenni Európa népeinek, országainak kollektív biztonságáért. A párt első titkára ezután hazánk külpolitikájáról, népköztársaságunk növekvő nemzetközi tekintélyéről szólt. Kiemelte: Külpolitikai kapcsolataink közül különösen jelentős számunkra a Szovjetunióhoz, valamint a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához csatlakozott szocialista országokkal, közvetlen szövetségeseinkkel való legszorosabb együttműködés ápolása és fejlesztése. A Központi Bizottság, kormányunk eddig is arra törekedett, hogy hozzájáruljon a KGST munkájának fejlesztéséhez. Az eredmények ismertek; a szocialista országok hosszú lejáratú szerződéseken alapuló, biztonságot adó és növekvő áruforgalma népgazdaságunk fejlődésének nélkülözhetetlen eleme, ezenkívül van közös olajvezetékünk, energiarendszerünk, vagonparkunk, működik a közös bank. Mi, figyelembe véve gazdasági kapcsolataink politikai jelentőségét és szocialista jellegét, támogattuk, részben kezdeményeztük az érdekeltséget bejelentő tagállamok két- és több oldalú közös vállalkozásainak, mint például az eredményesen működő INTERMETALL-nak a létrehozását is. Szocialista együttműködésünk fejlesztéséért, s azért, mert közösen sok feladatot oldhatunk meg kevesebb ráfordítással, a Magyar Népköztársaság a jövőben is támogatja a KGST-együttműködést, annak továbbfejlesztését. Fejlődnek kapcsolataink az úgynevezett harmadik világ országaival is. Az utóbbi négy évben kormányunk nagy számban bonyolított tőkés országok képviselőivel hivatalos diplomáciai látogatásokat, tárgyalásokat — folytatta. Kölcsönös előnyökkel járó gazdasági, továbbá kulturális megállapodásokat kötöttünk és hajtottunk végre. Fejlesztettük idegenforgalmunkat és jelentős ' személyforgalmat valósítottunk meg nyugati tőkés országokkal is, hogy ily módon is előmozdítsuk a népek kölcsönös, jobb megismerését, barátságát, a béke ügyét. A különböző társadalmi rendszerű országokkal fennálló kapcsolatainkban törekedtünk a nemzetközi kommunista mozgalom nagy moszkvai tanácskozásain közösen kialakított elveknek megfelelően, a VIII. kongresz- szus határozatait követve a békés egymás mellett élés elvét megvalósítani. A jelenlegi világ- helyzetben a forradalmi marxista—leninista elmélet és gyakorlat megköveteli az imperialista agresszió, az aknamunka és a „fellazítási” tevékenység, a szocialista országok megosztására irányuló minden kísérlet határozott visszautasítását. Pártunk, kormányunk ezt teszi, de ugyanilyen forradalmi álláspont küzdeni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósulásáért. A Központi Bizottság, a kormány ennek megfelelően és eredménynyel dolgozott. A kongresszus erősítse meg ezt a teljességében marxista, szocialista külpolitikai irányzatot és gyakorlatát. Tisztelt Elvtársak! A haladás erőivel együtt küzdünk az imperialisták agresszióinak visszaveréséért, most mindenekelőtt az agresszió ellen hősiesen küzdő Vietnam testvéri népének hatékony megsegítéséért. Küzdünk a különböző társadalmirendszerű országok békés egymás mellett élésének, a népek barátságának megvalósulásáért, a tartós és egyetemes békéért. Támogatunk minden kezdeményezést, amely ezeket szolgálja: az általános leszerelésre, az atommentes övezetek megteremtésére, az atomfegyverek elterjedésének meg akadályozására, az atomfegyverek betiltására és megsemmisítésére irányuló javaslatokat. Mindezt bonyolult helyzetben tesszük. De a legbonyolultabb külpolitikai helyzetben is van megbízható iránytűnk, amely a jó utat mutatja: az összehangolt magyar nemzeti és osztályérdekek, a marxista—leninista elmélet, a proletárinternacionalizmus, melyek alapján kidolgoztuk külpolitikánkat. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának céljai változatlanok. A tevékenység alapjául szolgáló elvek: 1. Minden imperialista törekvéssel szemben védjük nemzeti függetlenségünket, a Magyar Népköztársaság szuverenitását; 2. Küzdünk a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséért, politikai, gazdasági és katonai súlyának növeléséért; 3. Szolidárisak vagyunk a tőkés országokban élő munkástestvéreinknek a demokratikus szabadságjogokért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmeivel; 4. Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmak harcait a régi és új gyarmatosítás, az imperialista elnyomás és agresszió ellen; 5. Fejlesztjük az együttműködést Ázsia, Afrika, Latin-Ame- rika független országaival; 6. Küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósításáért; 7. Egész nemzetközi tevékenységünk középpontjában változatlanul a világháború kirobbantásának elhárítása áll az egész békeszerető emberiség erejének összefogásával. Társadalmi fejlődésünk alakulása, a belpolitikában elért eredményeink Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Áttérek társadalmi fejlődésünk és az osztályviszonyok alakulásának tárgyalására, a belpolitikában elért eredményeink ismertetésére. A társadalmunk osztályszerkezetében végbement mélyreható változás számszerűen mérhető. Az 1949-es állapothoz képest 1966-ig a következőképpen alakult a helyzet: — A szocialista iparban dolgozók száma 521 ezerről 1 millió 480 ezerre, csaknem a háromszorosára növekedett. A munkások és alkalmazottak összlétszáma 1 millió 630 ezerről kereken 3 millió 400 ezerre, több mint a kétszeresére nőtt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak száma 10 ezerről 1 millió 50 ezerre növekedett. A kisipari termelőszövetkezetek taglétszáma 8 ezerről 192 ezerre emelkedett. A kisáruterme- lők száma viszont 2 millió 322 ezerről 142 ezerre csökkent. Az ország gyors , ütemű és nagyarányú iparosodásának megfelelően 1949 óta az összes dolgozók számán belül a mezőgazdaságban dolgozók részaránya 52 százalékról 32 százalékra csökkent. Adatok bizonyítják, hogy nálunk a földbirtokosok és kapitalisták kisajátításával a kizsákmányolás megszűnt, társadalmunkban csak dolgozó osztályok vannak. Majd később, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozásával a szocialista átalakulás a népgazdaság minden területén végbement. Az osztályviszonyokban beállott jelentős változások a társadalom fejlődésének eredményei, egyben további átalakulásnak, a szocialista társadalom teljes felépítésének új alapjai és feltételei. Munkásosztályunk az utóbbi négy évben odaadó munkájával nagymértékben hozzájárult a népgazdaság fejlesztéséhez, a döntő folyamat, a társadalom szocialista átalakulásának élén haladt, (Folytatás a 3. oldalon.) t
