Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
* Világ proletárjait egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ST JT 1966. NOVEMBER 26., SZOMBAT Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM _________L___________________ _ I------ T ----- ——■■■■■■■■■■■ I ■■■MNI----, ...................... ■■■■■........ A boríték belül és kívül A pártkongresszus tiszteletére: Terven felül félmillió forint bevétel aprómagból Kétszázezer forint céljutalom a Bánkút! Állami Gazdaság legjobbjainak Szemléletes közvetlenséggel és összefoglaló megjelöléssel „borítókon kívüli”-nek nevezzük azokat az ingyenes társadalmi juttatásokat, amelyek a fizetési boríték mellett érkeznek ugyan, de azért természetesen számolatlanul beleszámítanak a családi költségvetések bevételrovataiba. Beleszámítanak? Érdemes már az itt tapasztalható kettősségen, a megítélésbeli különbségeken is elgondolkodni. Nyilvánvaló, hogy társadalmi méretekben, országos jövedelemelosztási nézőpontból a társadalmi juttatások millióit is a jövedelmi tényezők közé kell sorolni. Változik a kép, ha a másik oldalról: e bevételek címzettjei szempontjából nézzük. Kitűnik, hogy a társadalmi juttatások számottevő része ma már annyira megszokottá, természetessé vált, hogy az egyes ember lényegében — nem érzékeli! Magyarán: sok ilyen közvetett, társadalmi juttatást már réges-régen nem szokás nálunk a család jövedelmébe sorolni. Van-e különösebb jelentősége annak, hogy a tényleges jövedelmeket miként ítélik meg azok, akiket közvetlenül érint? Természetesen nem közömbös a jövedelem — az életszínvonal — érzékelése, személyi és társadalmi megítélése egyebek között azért sem, mert a jövedelmek ösztönző hatása is csak akkor bontakozhat ki, ha a „bevétel” érzékelhető, kézzelfogható. Egy újszerű statisztikai vizsgálat a közelmúltban érdekes módszerrel derítette fel: hogyan ítéli meg a közvélemény a jövedelmek emelkedését. A Központi Statisztikai Hivatal felkérésére több ezer háztartásban évek óta jegyzik a bevételeket, kiadásokat; ebből készülnek az országos háztartásstatisztikai adatok. Nemrég 4000 ilyen háztartás tagjait arra kérték: összegezzék véleményüket életszínvonaluk alakulásáról, s ily módon a véleményeket nyomban egybevethették a valóságos tényekkel, a családok saját, esztendők óta vezetett adataival. Kiderült a vizsgálatból, hogy a közvélemény általában csak nagyobb méretű életszínvonalemelkedést érzékel, s azok a háztartások, ahol egy év alatt az életkörülmények 3—5 százalékkal javultak, a kérdőíveken azt rögzítették: helyzetük „nem változott”. Logikusan következik ebből, hogy az országos jövedelmi adatokban’szereplő közvetett juttatások elismerése háttérbe szorul az értelmezési rangsorban. Érdemes áttekinteni: voltaképpen milyen összegekről, jövedelmi arányokról van itt szó? Nos, a lakosság összes jövedelmében — 1965-ben — a munkaviszonyból származó jövedelmek 49,8 százalékkal részesedtek, a társadalmi juttatások pedig 23,8 százalékkal, önmagában ez a 23 százalék is jelzi a közvetett, társadalmi juttatások méreteit, jelentős részesedését — de még ennél is szemléletesebb, ha nem álló, hanem mozgó képben mutatjuk be mindezt Az 1965-ben zárult ötéves tervidőszakban az összes jövedelmek növekedésén belül a különböző (pénzbeli és természetbeni) társadalmi juttatások kétszer olyan gyorsan emelkedtek, mint a közvetlenül munkából származó jövedelmek: az előbbi 35, az utóbbi pedig 18 százalékkal nőtt öt év alatt. Összegszerűen, forintban kifejezve: 1960—1965 között a társadalmi juttatás 25,5 milliárdról 34,9 milliárdra emelkedett, a munkaviszonyhoz kapcsolódó jövedelem pedig. 57,7 milliárdról 72,8 milliárdra. A harmadik ötéves terv — lényegében már az új gazdaság- irányítási rendszer szellemében — a jövedelemelosztásnak mégis azt a módját hangsúlyozza, amelyben elsősorban a munkához kapcsolódó, a végzett munka minőségétől, mennyiségétől függő jövedelmek emelkednek. A Központi Bizottságnak a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozata ilyen módon is kifejezi ezt az elvet: „Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében a fejlődés nagy tartalékát képezi a vállalati dolgozók munkaerejénél!, munkaképességének jobb hasznosítása, aminek egyik feltétele, hogy lényegesen jobb munkával lényegesen többet lehessen keresni”. A munka szerinti elosztás — történelmi horizontból nézve — átmeneti jellegű. Százszor igazságosabb a kapitalizmus elosztási formáinál, ahol a termelő- eszközök magántulajdona, a rang, a születés és egész sor egyéb — munkán kívüli — tényező alapvetően megszabja a jövedelmeket. Másrészt viszont a munka mint elosztási mérce, még nem veheti teljes egészében figyelembe a tényleges szükségleteket — ez majd holnap a történelmi jövő elosztási módja lesz. Ma még az az igazságos, s az felel meg a közmorál értékrendjének is, hogy az keressen többet, az éljen jobban, aki többet ad a társadalomnak, jobban dolgozik. Igaz, egész sor területen — a munkától függetlenül — a valóságos szükségleteket kell már ma is a társadalmi gondoskodás mércéjének tekinteni. Csak egyetlen példa erre: a több gyermeket nevelő családok számára, munkájuktól függetlenül, intézményesen is több tár- ' sadalmi juttatás jár; ugyanez vonatkozik az idősekre, a bete- | gekre. Egészében azonban — te- f hát a társadalom jövedeleméi- f osztási alapelveként — célsze- j rű mégis a munka rangját, életszínvonalmeghatározó erejét növelni. Ez jó a társadalomnak, hiszen így teremthetjük meg az életszínvonal általános emelésének anyagi feltételeit, s jó annak is, aki az átlagosnál többet, jobbat, korszerűbbet ad munkájával, gondolataival a közösségnek, s természetes, hogy magasabb színvonalú ellenszolgáltatást is várhat érte! Tábori András A Bánkúti Állami Gazdaság kollektívája 1966-ban minden időszerű munkában a legjobbak között szerepelt. A termésátlaguk a szokásosnál is magasabb volt, mégis korán végeztek a betakarítással, és segítettek másoknak is. Szalontay János igazgató a következőket mondotta el munkájukról: — A tavasszal 250 dolgozónk nevezett be a kongresszusi verscnymozgalomba. Összesen 774 ezer forint terven felüli eredmény elérését vállalták. Most, amikor valójában befejeztük a mezei munkát, elmondhatom: azok is derakasan dolgoztak, s nagy részt vállaltak a kimagasló eredményekből, akik papíron nem neveztek be a versenybe. Csupán az aprómagvakból — amit főleg nyugati cégeknek termeltünk — félmillió forintnyi terven felüli eredményt könyvelhetünk el. Búzából, őszi árpából 22 mázsa felett termeltünk, cukorrépából 33 mázsával haladtuk túl holdanként a tervet, de jól fizetett a kukorica és egyéb növény is. — A legjobbak nevét egész hosszan sorolhatnám. Godó Lajos és Hankó János kerületvezető, Forgó Albert, Juhász Mihály, Hollandi Károly, Farkas Sándor és más vezető beosztású egyén csakúgy, mint a traktorosok, a gépszerelők éjt nappallá téve dolgoztak Se vasárnap, se éjszaka nem húzta ki magát senki a munkából vagy éppen az ellenőrzésből. Én jól tudom, hogy a traktoros akkor is szántott volna vasárnap vagy éjszaka, ha nincs a nyomában a kerületvezető, vagy az agro- nómus. De jólesett, hogy amazok sem keresik a saját kényelmüket, szórakozásukat, amikor sürgős a munka a földeken. — A jó munkáért céljutalmat adtunk legjobb dolgozóinknak, a szakvezetőket is beleértve. Ebben az évben 200 ezer forintot szántunk erre a célra. 1967-re már a mostani tapasztalatok alapján készültünk fel. Gyönyörű búzavetések zöldellnek a határunkban. Félő, hogy túl fejlettek a gabonák. Befejeztük az Amint annak idején lapunkban többször beszámoltunk: igen nagy sikert- aratott az idén augusztusban Békéscsabán rendezett megyei ipari és újítási kiállítás. A kiállítás tapasztalatainak elterjesztésére, további népőszi mélyszántást is, a tavasziak alá ismét jó magágyat tudunk készíteni. A talajtérképek alapján táblánként határozzuk meg a növények technológiáját. A téli hónapokban lesz időnk részletesen ismertetni a dolgozókkal az elképzeléseket. Ügyelünk a fajtakérdésre, a tápanyagutánpótlásra és egyéb tőlünk függő tennivalókra. A meglevő gazdasági épületeinket a szokásosnál jobban kihasználjuk, s az új esztendőben legalább 100 ezer árucsirkét nevelünk eladásra. A Bánkúti Állami Gazdaságban — ahol a tervek túlteljesítéséért nyereségrészesedésre számíthatnak a tagok — a kongresszusi munkaverseny sok hasznos tanulságot hozott. A. R. szerűsí tésére annak idején a Szakszervezetek Megyei Tanácsának megbízásából kes- kenyfilm készült. Ezt a meghívottak részére csütörtökön délután vetítették le Békéscsabán, a Technika Házában, A film előzetes bemutatóján részt vett Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője, Nagy István, az SZMT vezető titkára, Lipták Pál, az SZMT titkára, Körösfalvi Pál, a MTESZ megyei szervezetének titkára, Goldberger János, a KISZŐV elnöke, Porkoláb Károly, a MTESZ ipar- gazdasági bizottságának vezetője, Lipcsei Imre, az SZMT közgazdasági munkabizottságának vezetője. A mintegy 20 perces film a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti ipar termékbemutatójáról készült felvételek mellett a szakmaközi újítási kiállításról is több érdekes epizódot elevenít fel. A bemutatót élénk eszmecsere követte, melyben a nézők elmondták észrevételeiket és javaslatokat tettek a film — amely előreláthatóan 20 perces lesz — végleges elkészítésére. A javaslatok alapján írják meg a film forgatókönyvét és állítják össze a kísérő zenét. A tanulságosnak ígérkező filmet, amely a közeljövőben elkészül, az üzemeknél és vállalatoknál mutatják majd be, Ez is fontos! / Nagy gondot fordítanak a csabacsűdi Lenin Tsz-ben a nyári munkákban használatos gépek téli tárolására. Ez a képünk akkor készült, amikor Szklenár Pál, a tsz elnöke, Sznyida Pál, a Szarvasi Gépjavító Állomás technikusa és Dénes Kálmán, a szövetkezet gépcsoportjának vezetője ellenőrizte a gépek konzerválását. Fotó: Malmos Fi Int készül az augusztusi megyei ipari és újítási kiállításról Előzetes bemutató a Technika Házában
