Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

W66. november 29. 4 Vasárnap Tsz-ek az új gazdasági mechanizmusban: Hogyan fejlődhet a tsz-ek gazdasági tevékenysége? ni. Könnyen ellenőrizhető tény, hogy a szövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevé­kenysége eddig meglehetősen kezdetleges volt és ezáltal nem­csak a tsz-ek, hanem a népgaz­daság számára is jelentős tarta­lékok maradtak kihasználatla­nul. A feldolgozási lehetőség hi­ányában sok hasznosítható ter­mék veszendőbe ment. A helyi kiegészítő tevékenység lassú fej­lődése, helyenkénti korlátozása nemcsak a tsz-eket, hanem a népgazdaságot is olyan jövede­lemforrásoktól fosztja meg, amelyek az egyébként meglevő mezőgazdasági kapacitások fel- használásával, az üzemben ke­letkezett hulladékok és mellék- termékek feldolgozásával feltár­hatók lennének. A tsz-ek szol­gáltató és értékesítő tevékenysé­ge pedig amellett, hogy növeli a tsz-ek jövedelmét, sokat segíthet a lakosság jobb élelmiszerellátá­sában, a mindennapi szükségle­tek kielégítésében. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a tsz-ek árbevé­teleinek ma még alig 10 százalé­ka származik a segéd-, mellék­üzemági ás egyéb tevékenység­ből, a nem mezőgazdasági jelle­gű kiegészítő tevékenység révén elért bevételek pedig mindössze 2 százalékot tesznek ki.. A szocialista átszervezés előtti években sok helyen foglalkoztak a mezőgazdasági termelés mel­lett más, gyakran ipari jellegű tevékenységgel is. Az, hogy a 1 ermelőszövetkezetek nem me­zőgazdasági tevékenysége nem fej­lődött csak részben, az az átszer­vezés következménye. A szövet­kezetek ilyen irányú tevékeny­ségét — legalábbis a közelmúlt­ban — már nem a tsz-ek gaz­dasági lehetőségei, hanem első­sorban a különböző tiltó jogsza­bályok és az egyes irányító szer­veik értetlensége korlátozta. Nem kis szerepet játszott ebben az elterjedt — általában igaz — el­vi megállapítás, hogy csak a korszerű, koncentrált nagyipar képes gazdaságosan, olcsón és gyorsan termelni. Ennek merev értelmezése következtében azon­ban megerősödtek azok a törek­vések, amelyek minden olyan te­vékenység felszámolását megkö­vetelték a szövetkezetektől, amely nem tipikusan a mező- gazdasági termelés szűkén ér­telmezett fogalmába tartozott. Az élet pedig már sok esetben bebizonyította, hogy a gazdasá­gosságot nem lehet szűkén, csu­pán egy-egy üzemre, vagy akár iparágra vonatkoztatva értel­mezni, hanem mindig azt a meg­oldást kell választani, amely az egész társadalom számára a leg­gazdaságosabb. A termelőszövet­kezetek jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzete, a feldolgozó vállalatok lehetőségei — min­den meggondolás emellett szól — lehetővé és egyben szükséges­sé is teszik az ipar és a mező- gazdaság szorosabb együttmű­ködését, a szövetkezetek gazda­sági tevékenységének fejleszté­sét. A Központi Bizottság mind­ezeket mérlegelte, amikor a gaz­dasági mechanizmus reformjáról szóló határozatában a tsz-ek gazdasági tevékenységének bőví- ,ése mellett foglalt állást. En­nek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglalkoz­hatnak, amelyre szükségük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentkezik és a maguk és a népgazdaság számára gazdasá­gosan tudják megoldani. A tsz- ek gazdálkodási körébe tartoz­hatnak tehát a jövőben azok a evékenységek is — pl. az érté- :esítés, takarmánykeverés, szál­lítás, tárolás, gépműhely-építés, feldolgozás —, amelyeket a kü­lönböző jogszabályok eddig til­tottak, vagy külön engedélyhez kötöttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz- ek gazdálkodási körének bővíté­se a mezőgazdasági termelés ro­vására mehet Ez természetesen egy-egy szövetkezet esetében megtörténhet. Ilyenkor a hatósá­gi beavatkozás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevé­kenységgel foglalkozó tsz-ek pél­dája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú tény­kedése nemhogy visszaszorítaná, hanem inkább biztonságossá, megalapozottabbá teszi a mező- gazdasági termelést és olyan tartalékokat szabadít fel, ame­lyek az egész mezőgazdaság fej­lődését meggyorsítják. Ha a ter­melőszövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevé­kenységük létrehozásakor figye­lembe veszik a tsz munkaerő- helyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, felmérik a piacot és saját lehetőségeiket, a termékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi köve­telményeknek eleget tudnak ten­ni, és mindezeket a tényezőket mérlegelve tevékenységük bőví­tése gazdaságosnak ígérkezik, akkor ez a népgazdaság számára is hasznot eredményez. A gazdasági tevékenység bőví­tését igényli többek között, hogy a téli hónapokban a mezőgazda- sági munka jellege miatt a tsz- tagok százezrei tétlenségre van­nak kárhoztatva. A tsz-ekben egy dolgozó tsz-tagra évi átlag­ban 200 ledolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pedig még ennél is kevesebb. A téli foglalkoztatás a ftépgazdaság számára sok százezernyi új munkaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforrásokat, a tsz-tagok számára pedig a személyi jöve­delmük növelését jelenti. Külö­nösen jelentős lenne nemcsak a téli időszakban, hanem általá­ban is a gyenge tsz-ek ilyen irá­nyú tevékenységének bővítése, beleértve a közeli ipari üzemek­kel kialakított kooperációt, bér­foglalkoztatást és bedolgozást is. Sokféle előnyt ígér a tsz-ek és az élelmiszeripar együttműködé­se, a tsz-ek saját feldolgozó te­vékenységének fejlesztése. A mezőgazdasági termékek ún. elő- f eldől gozása sokat segíthet a ma gyakran jelentkező szállítási ne­hézségeken és egyben olcsóbbá is teszi a szállítást, hiszen ki­sebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Más­részt a tsz-ek saját feldolgozó kapacitásának növelésével nagy mennyiségű olyan terméket dol­gozhatnak fel, ami korábban po­csékba ment, s ugyanakkor hasznosan kiegészíthetik az élel­miszeripari termelést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen tovább­ra is a felvásárló vállalatok ma­radnak, de sokféle lehetőség adódik az állami kiskereskede­lemmel, a közületekkei, a ven­déglátóiparral, illetve közvetle­nül a lakossággal kiépítendő ér­tékesítési kapcsolatokra is. Ez megrövidíti az áru útját, s a fel­használók frissebb, jobb minősé­gű és általában olcsóbb termék­hez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek értékesítő tevé­kenységének fejlődése egészsé­ges versenyt eredményez a kü­lönböző értékesítő vállalatok kö­zött, s ennek elsősorban a lakos­ság látja majd hasznát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tsz-ek szabad partnerválasztási lehetősége a felvásárló vállala­tokat is munkájuk megjavításá­ra készteti. A termelőszövetkezetek gaz­dasági tevékenységének bővíté­séhez tehát a közös gazdaságok­nak is, a népgazdaságnak is olyan érdekei fűződnek, amelye­ket jobb lenne minél előbb ér­vényesíteni. Az irányító szervek akkor járnak el helyesen, _ ha gondosan mérlegelve a lehetősé­geket segítik és ösztönzik a tsz-eket gazdasági tevékenysé­gük bővítésére. Dr. Dankovits László Beszélgessünk a társadalmi munkáról Alig pár hét múlva vége az évnek, kezdődik egy új esztendő. Ilyenkor, amikor már kezdünk megbarátkozni azzal, hogy hama­rosan új évszámot kell írni leve­leinkre és a különböző iratokra, többször elgondolkozunk azon, vajon hogyan is telt el ez az év. Léptünk valamit előre, tudunk-e olyan tapasztalatokat leszűrni a munkánk során, amelyeket figye­lembe véve még jobb eredménye­ket érünk el az erősen közelgő új esztendőben? Urbán András, a Hazafias Nép­front városi bizottságának elnök, helyettese, a városi tanács építési osztályának előadója derűs nyu­galommal szedi elő feljegyzéseit, amikor arról érdeklődöm, vajon a társadalmi munkával kapcso­latban milyen tapasztalatokat le­hetne közreadni. — Talán azzal kezdeném — mondja mosolyogva —, hogy elő­ször röviden emlékezzünk meg az előző esztendőkről, öt éve fog­lalkozom a társadalmi munka szervezésével, illetve számon tar­tásával s nyugodtan állíthatom, minden év újabb és egyre szebb eredményeket hozott. Nézzük csak. Amíg 1961-ben 1 millió 431 ezer forint volt a társadalmi munka értéke — 6200 főnek 89 ezer órai munkája —, addig az idei 1 millió 500 ezer forintos tervet már kétszázezer forinttal túlteljesítettük, s nem tartom le­hetetlennek, hogy elérjük a 2 milliót. Hatezer-háromszáz fő 94 ezer órai munkája adja eddig ezt a hatalmas teljesítményt. A számok tényleg azt bizonyít­ják, hogy a fejlődés megfelelő ütemű, a város lakói sokat tesz­nek a köz érdekében. Egy kérdés azonban felmerül: — Az idei munkákban csak 100 személlyel több vett részt és mindössze ötezer órával többet teljesítettek. Honnan adódik az, hogy a pénzbeli értéknövekedése — mint ahogyan az előbb emlí­tettük — könnyen elérheti a fél­millió forintot? — Éppen ez jelenti a fejlődést többek között — kezd könnyen érthető magyarázatba Urbán And­rás. — Az előző években általá­ban mit végeztek társadalmi munkában például a járdaépí­tésnél? Csak az elavult téglajár­dák felbontását. Ma? Általában már aszfaltjárdát építünk, amely­nek a szegélyét is a lakosok ké­szítik, a vállalat csak az aszfalt­tal való leöntést végzi. Fényesen például 3200 méteres járda épült így, a környék lakosai közül negyvenen több mint 3000 órát dolgoztak. A lendületükre jellem­ző, hogy például Kovács János és Miklósi András száz-száz órát dolgoztak. A belterületen a Ke­mény, Nyisztor és Lestyán ut­cákban 1500 méter járda épült hasonló módon. Száznegyvenhat­ezer forint értékű társadalmi munka segítette a járdaépítést. Még komolyabb a fejlődés a víz­vezetékbővítésnél. A lakosság kö­rében egészséges türelmetlenség tapasztalható. Megértik, hogy ál­lami beruházásból lassúbb len­ne a fejlődés üteme és sokat tesznek a munkák gyorsítása ér­dekében. Míg az előző években csak az árok betakarását végez­ték, később részt vettek a kiásás­ban, most már anyagilag is hoz­zájárulnak a csövek megvásárlá­sához. Az idén tíz kilométerrel bővül a vízhálózat és a , lakosság több mint 600 ezer forint értékű segítséget nyújtott hozzá Háromszázhúszezer forint ér­tékű munkát végeztek a csabaiak a parkosításban, az utcák virág­gal való beültetésében. Különö­sen sokat tettek a Ságvári utca lakói és a Tulipán utcai lakóte­lepiek. Mondjam tovább honnan adódnak ezek a nagy összegek? Köztudomású, hogy a tervezés és költségvetés, valamint a külön­böző rajzok elkészítése nem ol­csó dolog. Az építési osztály há­rom dolgozója társadalmi mun­kában elkészítette többek között a Szamuely és Bercsényi utca aszfaltútjának a terveit és költ­ségvetését, ezenkívül részt vettek a vízvezetékhálózat tervezésében. Hagymási Károly, Szarvas László és Kovács György 322 ezer fo­rint értékű munkát végeztek, méltán megérdemlik a dicséretet. Nagyon sokan részt vettek az is­kolák, óvodák takarításában, a villanyhálózat bővítésében és számtalan más munkában. — Elismerést kaptak? — Elsősorban a környezetük becsüli meg őket a közösségért végzett munkáért, de sokan kap­tak emlékérmet is. Minden év­ben az előző év teljesítményét értékeljük s az idén 95 arany, 110 ezüst, 150 bronz fokozatú jel­vénnyel és 210 oklevéllel emlé­kezett meg a tanács a társadal­mi munkásokról. Természetesen bőven akad közöttük olyan, aki már többször megkapta a jel­vényt. Resetár Mátyás, a negye­dik kerület HNF-titlkára például négyszer, Cselovszki György há­romszor, Vizsnyiczai Jánosné pe­dig kétszer kapta meg az arany • fokozatot. Bízunk abban, hogy a jövő év elején is legalább ennyi­en: megkapják a lakosság el­ismerése mellett a „Városfej­lesztésért” emlékérem valamelyik fokozatát. Opauszky László Aratnak az Erzsébetek Már pénteken délután megtelt a békéscsabai virágbolt vásár­lókkal. Az Erzsébet-napi roham ekkor kezdődött, bár a virágbolt dolgozói jól felkészültek erre, a nemesebb vágott virág mégis pillanatok alatt elfogyott. Er­zsébet napján például már ko­rán reggel sem lehetett vágott rózsát kapni. A bolt vezetője el­mondotta, hogy többek között 400 szál szegfű, 800 szál ciklá­men,~és ennél jóval nagyobb mennyiségű krizantém várta az Erzsébet-napi köszöntőket. Ezen­kívül cserepes ciklámenből 300- at, és a különböző zöld virá­gokból — pálma, fikusz — több száz cseréppel készítettek elő. TÓTH LAJOS — Kisregény — 59. — A többség ellened van. — Te is! — Lejárt az időd! — Már utódom is van? — Van. — Mihály? Vagy Gémes?... Mi­kor Andrékó nem válaszolt, újra kérdezett: — Vagy te? — A közgyűlésen megtudod, ha nem mondasz le. — Nem adom meg magam! — jelentette ki konokul Menyhért. — Még én vagyok az elnök. A kezem messzire elér! — fenye­getőzött. — De csak egy kéz, Menyhért! — Vannak még, akik bíznak bennem! Kiment az udvarra. A kisebbik istállóból most ve­zették ki a hízó marhákat. Ha­marosan elindulnak velük a haj­tők az állomásra. Juhos is ott serénykedett. Nagy hangon adta ki utasításait. Hidegen fogadta Menyhért köszönését, mintha már nem is ő volna az elnök. Menyhért félrehívta. Juhos hebegett-habogott, mi­kor Menyhért elmondta, mi ké­szül ellene. Tudja, mert André­kó még otthon, a lakásán felke­reste kora reggel, hogy tízre kint legyen a taggyűlésen. A titkár megnyugtatta, hogy az ő levál­tásáról nincs szó. Gémesnek majd keresnek a mostaninál jobb helyet. Ilyen nagy szövet­kezetben elnökhelyettes is kel­lene. — Mondd már ki nyíltan, mel­lém állsz-e vagy nem? — sürget­te Menyhért válaszra a brigád­vezetőt. — Van, amikor az ember úgy elrontja a dolgát, hogy nem le­het helyrepofozni sehogyan se — mondta Juhos. — A te sze­kered bent ragadt a sárban. Nincs, aki kihúzza. Ezzel felült a biciklijére, s el­indult a hajtők után. Menyhért tehetetlen dühében ökölbe szorította a kezét. Hogy tudott ez a féreg is gazsulálni néki ezelőtt! Most meg? Köpött egyet. Feketéhez ment. Benne bízott legjobban. — Erősebb szél fúj, minek áll­ják szemközt véle? — mondta őszintén Fekete. — Hamar tudsz felejteni! — célzott gúnyosan Menyhért ar­ra, hogy ő tette Kondacs he­lyére. Fekete csak széttárta a kezét, s aztán a gondozókat sürgette. Menyhért ezután nem is pró­bálkozott senkinél. Visszaballagott az irodába, le­ült az íróasztal mellé, s latol­gatta, nem volna-e helyes, ha Andrékó ötletét elfogadná. Félórai gondolkodás után be­nyúlt a fiókba. Tiszta papírt vett elő. Megmártotta a tollat, aztán letette. — Én engedjék? Nyúlni akart újra a tollért, de a keze nem engedelmeske­dett. A magára maradás, a régi pozíció feladásának érzete meg­bénította. Csak agyában hábo- rogtak egymás után a gondola­tok. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom