Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

186ÍL október 23, 4 Vasárnap „Ha szót kapnék, ezt mondanám el“ Három küldött véleménye két nappal az orosházi járás pártértekezlete előtt Pártunk. IX. kongresszusára való felkészülés során valamennyi alapszervezet számot adott eddigi munkájáról, s a szeptemberi taggyűléseken megválasztották a magasabb szintű pártértekezletek küldötteit is. Az orosházi járásban október 25-én kerül sor a párt­értekezletre, amelyen mintegy 200, különböző munkaterületekről egybegyűlt küldött képvisel több ezer kommunistát. A pártértekezletre való felkészülés már befejeződött, s az itt hozzászólni kívánó küldöttek is összeállították már mondanivalói­kat. Két nappal az orosházi járás pártéletének nagy jelentőségű eseménye előtt három küldöttnek tettük fel a kérdést: hogyan készültek a pártértekezletre, s ha szót kapnak, mit mondanak majd el? Válaszaikban saját munkaterületük eredménye, gondja tükrö­' ' / ződik. SZÉCSÉNYI LÁSZLÓ társadalom felelős, s ennek szel­lemében kell munkálkodnunk. LÓCZI JÁNOSNÉ nem először vesz részt pártérte­kezleten. Huszonegy évvel ezelőtt lépett a pártba, s gazdag mozgal­mi múltja során legutóbb is részt vett hasonló eseményen. A tót- komlósi Viharsarok Tsz tagja, s a most létesült korszerű tojató- telepen dolgozik. — Tudomásom szerint a két szövetkezet közös vállalkozásá­hoz hasonló nagyüzem kevés van az országban — kezdte Lócziné. — Egy kialakulóban levő új tünk a pártértekezletre — mond­ta az éppen munkától elszakított főagronómus. — Vállaltuk, hogy október 30-ig befejezzük az őszi betakarítást, s javítjuk a munka minőségét. Eddig sikerült teljesí­teni vállalásainkat, s a tsz csak­nem hetven kommunistája, lel­kes tagsága a biztosíték arra, hogy ez a jövőben is így lesz. ", ““,“7.7“.* _ “j — Ha szót kapnék, szeretném el­mondani, hogy az utóbbi négy a csorvási általános iskola és gimnázium igazgatója, a községi párt-végrebajtóbizottság tagja. Közvetve fi 00 diák „atyja”, s negyventagú tantestület vezetője. — Mint pedagógus természete­sen az oktatási reform alapján az ifjúság nevelésében ránk háruló feladatokkal foglalkozom —kezd­te a csorvásiak egyik küldötte. A feltett két kérdésre a válasz ki­csit egyet is jelent, hiszen a pártértekezletre való felkészülés egyben az ott elmondandók össze­gezését is jelentette. Kis szünet után így folytatja az igazgató-tanár. — Az ifjúság nevelésével kap­csolatban három dologról szeret­nék majd szólni. Az egyik a ha­zafias érzés kialakításának foko­zása, a másik a munkára nevelés során a nagyüzemi szemlélet ki­alakítása, a harmadik pedig a társadalom felelőssége az ifjúság nevelésében. Ügy vélem, az egész­séges haza iránti szeretet feléb- lesztésével, ennek az érzésnek a fokozásával válhat igazán inter­nacionalistává a fiatal. Valahogy úgy is mondhatnám ezt, ne alkar­juk először Bécset, aztán Pécset megismertetni egy diákkal, ha­nem inkább fordítva. Ami a kér­dés második részét illeti, néhány javaslatot szeretnék majd elmon­jelentkezik, s ha hozzászámítjuk azt is, hogy több mint 25 millió forint beruházási költséggel épült üzemről van szó, akkor ezek a gondok még inkább megsokszoro­zódnak. Mindjárt a tojótelep létesítésének gondolatát is sokan idegenkedve fogadták, ami most azért már megszűnőben^ van. S hogy ezt elmondhatjuk, abban ré­szünk van nekünk, kommunis­táknak is. — Hogy mit mondanék el, ha felszólalnék? Talán azt, hogy egy új üzem létesítésekor azért for­dítsanak több gondot a munka összehangolására, mert néhány nap múlva bejöhet az esős idő, s a mi üzemünket, ami az úttól jó néhány száz méterre van, nem tudjuk majd megközelíteni. El­mondanám még azt is, hogy a tsz-ek párt- és gazdaságvezetősé­gének választásakor ne „féljenek” esztendőben javult a gazdálkodá­sunk, de nagyobb arányú gépesí­tésre, kulturáltabb munkakörül­ményekre, s a politikai munka fokozására lenne szükség Külö­nösen az őszi csúcsidőben kelle­ne a több gép, s egy kicsit az emberekkel való fokozottabb tö­rődés. Hosszas gondolkodás után — úgy látszik, mindent mérlegel — még ezt mondja a főagronómus: — Szeretném még a pártérte­kezleten jelenteni, hogy a plénum összeülésének napjára befejeztük a kenyérgabona vetését. Nem könnyű feladat ez, de teljesíthető, s úgy érzem, ezzel bizonyíthatjuk majd, hogy az ország amelynek kenyeréért fáradozunk, számíthat ránk. — Ha szót kapnék, ezt monda­nám el... Kép, szöveg: Seleszt Ferenc A pártkongresszus tiszteletére: Jelentős vállalások — Jó eredmények — Társadalmi munka — Felajánlás — KISZ-védnökség Ifjúsági vezetőik, alapszervezeti KISZ-titkárok részére tartott ok­tóber 20-án, csütörtökön egész napos értekezletet a KISZ békési járási bizottsága. Az alapszerve- zeték képviselői beszámoltak a IX. pártkongresszus tiszteletére tett munkavállalások eddigi tel­jesítéséről. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a járás ifjúsági szervezetei helyesen értelmezték a KISZ felsőbb szerveinek fel­hívásait. Üzemi fiatal, termelőszövetke­zeti dolgozó, diák és kereskedel­mi alkalmazott egyaránt kiveszi részét a közösen vállalt felada­tok végrehajtásából. A békési gimnázium KISZ-fiataljai már eddig mintegy 24 ezer órát dol­gozták az őszi betakarítás során. Kétezer óra társadalmi munkát műhelyépítésre és klubszoba ki­alakítására fordítottak. A mező- berényi gimnázium tanulói 20000 órát dolgoztak és munkájuk érté­ke 100 000 forint. Elismerésre méltó a mezőbe- rényi Petőfi Tsz KlSZ-szerveze- ténék 150 000 forintos terven fe­lüli vállalása is. Vizesfáson a Lenin Tsz KISZ-szervézete a 8,5 millió forinttal épülő istállókom­binát felett vállalt védnökséget. Dicséretes eredmény az, amit a Mezőberényi Gépjavító Állo­más fiataljai értek el: kongresz- szusi felajánlásukat 290 ezer fo­rintra teljesítették. Jól sikerült tisztasági hónapot tartottak, és az újítási hónapban 30 ezer fo­rint értékű újítást nyújtottak be. Jő eredménnyel dolgozik a békési Október 6 Tsz-ben Cson­ka János ifjúsági brigádja. A tsz KISZ-szervezete is eredmé­nyesen segíti az őszi betakarítást. Tizenegy fiatal vett részt cukor- répasarabolásban és összesen 3 ezer óra társadalmi munkát vé­geznek. Fabulya Balázs A békéscsabai Napsugár Bábegyüttest is meghívták a 15. bochumi nemzetközi bábfesztiválra A napokban felkerestük a Ki­váló Együttes címmel és „A Szo­cialista Kultúráért” jelvénnyel kitüntetett békéscsabai KPVDSZ Napsugár Bábegyüttesnek ebben a művészeti ágban nemzetközi­leg ismert és elismert vezetőjét, Lenikefi Konrádot munkahelyén, a megyei népművelési tanácsadó­nál, hogy megérdeklődhessük: igaz-e a hír, miszerint meghívták őket a most sorra kerülő XV. bochumi nemzetközi bábfeszti­válra az NSZK-ba? — Annyira igaz — válaszolta —, hogy már kezünkben az útle­vél is, a vízum is és kis — 14 tagú — kollektívánk már nagy­ban csomagol. Mikor történt a meghívás? — Tulajdonképpen ezelőtt két évvel, a Karlovy Vary-i nemzet­közi bábfesztiválon, ahol szerep­lésünk annyira' megtetszett a bábszínházak — Bochymban mű­ködő — német intézete vezetősé­gének, hogy meginvitáltak. — Most tehát elérkezett az al­kalom? — Igen. És méghozzá milyen kitűnő alkalom! Október 31-től november 15-ig rendezik meg a XV. bochumi nemzetközi báb- fesztivált, amelyen mi is részt veszünk — mondta Lenkefi Kon- rád. H. R. TÓTH LAJOS dani. Elsősorban azt, hogy az a nőktől. Jó néhány termelőszövet- üzemlátogatasok szervezésénél le- kezetet ismerek, amelynek veze­hetőleg olyan munkahelyre vi­gyük a fiatalokat, ahol nem az tűnik szfemükbe elsősorban, ami rossz, hanem, ami jó. A serdülő különösen fogékony az őt ért kü­lönféle hatásokra, s arra kell tö­tőségébe csak elvétve választottak nőt. ZENGŐ KÁROLY sem először készül ilyen nagy je­lentőségű eseményre. Csaknem rekedni, hogy olyan hatások ér- f két évtizede tagja a pártnak, jék, amelyek a későbbiek során munkahelyén, a nagyszénási Le- kedvezően befolyásolják fejlődé- nin Tsz-ben pedig főagronómus. sét. Végezetül azt szeretném — Termelőszövetkezetünkben majd elmondani, hogy fiatalsá- elsősorban a kongresszusi munká­sunkért valamennyien, az egész verseny meghirdetésével készül­BÉKÉS MEGYEI NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT növényvédő szaktechnikust keres. Írásbelii jelentkezést a békéscsabai hirdetőbe kérjüik leadni. 85696 — Kisregény — 36. Gémes sápadva figyelte, mint szaporodnak körülötte a tagok. Most már nincs visszakozz! Vál­lalni kell mindent, ha eddig el­érkezett. Csak ura tudjon ma­radni a helyzetnek. Kondacs Miska hevessége aggasztotta egy kissé, de bízott magában, hogy meg tudja ő fogni ezeket, ha valami esztelensóget akar­nának. Hajdú könnyen hajlítha­tó, ha okosan beszélnek vele. Az őrmesterasszonyt pedig majd elhallgattatja, ha bolondságra akarja sarkallni a tömeget. Döbbenetes látvány volt, ahogy a nagy tábla különböző pontjairól, bukdácsolva a sorok közt, igyekeztek minél hama­rabb odaérni a tagok. — Bizonyosan a pénzt oszt­ják! — vélekedett némelyik. Volt olyan is, aki elesett a nagy nyüzsgésben. Nyomban fel is ugrott, nem akart lemarad­ni. Még nem tudta egyikük sem, miért rohannak, de a leve­gőben már ott lógott, izzatt a lázadozás, amit most már senki sem állíthat meg. A hamarabb érkezők kérde­zősködtek, miért kellett ide­jönni. — Nincs pénz! — terjedt el gyorsan a hír, és mire az utolja is befutott, már ők is tudták, hogy négy órakor nem fizet­nek. Kis ideig a nyugtalan mozgo­lódáson, súgdolózáson kívül más nem történt. — Figyeljetek csak Gémesre! -— igyekezett Kondacs Miska át­venni az alvezér szerepét. Andrékó nem bírt tovább vár­ni. Lesz, ami lesz, odamegy, s a lelkűkre beszél. Még vissza lehet fogni az összecsődített tö­meget. Ha Gémes feltüzeli őket, nagy baj lesz. — Gyeire, Mihály! — hívta az agronómust. — Nem engedhet­jük, hogy János felizgassa őket! — Akkor felizgatja! — mond­ta fásultan Mihály, de magában örült is a látványnak. Csak men­jen be a tömeg az iroda elé vagy egyenesen be az irodába. Akkor majd Józsi bácsi is meglátja, itt csak egy segít, ha Menyhértet leváltják. — Dobd félre az érzókenyfke- dóst! Itt most a jövőről van szó! — agitálta még a párttá tkár. — Kinek a jövőjéről? Meny­hértéről? Minek védjem? — kérdezte Mihály, mert az ördög mindjobban kísértette. Hadd lá­zongjanak csak a tagok! Köve­teljék a maguk igazát! Eleget harcolt ő eddig helyettük. Andrékó utoljára próbált még Mihály józan eszére hatni. — Én mindig átéreztem a pa­naszod, Mihály. Segítettem is, ahol csak tudtam. Nem viszon­zásként, de kérlek, most te se­gíts nekem. — Nem! — csikorgatta maka­csul a fogát Mihály. — Ez a ko­média nélkülem játszódik le. A tömeg morgása, kiabálása egyre jobban odahallatszott. — Nézd! — mutatott oda And­rékó. — Ha elindulnak, az isién se tartja őket vissza. — És ketten mit kezdünk ve­lük? — Neked hisznek? — Ezért nem megyek. Most ón

Next

/
Oldalképek
Tartalom