Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
1966. október 23. 6 Vasárnap A népművelés minden formájában politikai munka Gondolatok megyénk ötéves népművelési tervéről OKTOBER 17-ÉN megyei népművelési aktívaértekezlet volt Békéscsabán, melyen értékelték a második ötéves terv végrehajtását és ismertették a népművelés harmadik ötéves tervét. Az aktívaülés a tervet megvitatta, majd kisebb kiegészítésekkel egyhangúlag elfogadta. Valamennyien jól emlékezünk azokra a néhány évvel ezelőtt lezajlott vitákra, melyeken a népművelés tervezhetőségének kérdése szerepelt napirenden. Egyesek lehetségesnek, mások szükségtelennek tartották ezt. Nos, az idő eldöntötte a kérdést, méghozzá az előbbiek javára. Bebizonyosodott, hogy a népművelési munkát nemcsak lehet, de szükséges is tervezni Ezt ma már senki sem vitatja — s ez így helyes. A fő kérdés, ami foglalkoztatja a szakmabelieket, mit és hogyan tervezzünk? Az első kérdésre olyan alapdokumentumok adják meg a választ, mint az MSZMP VIII. kongresszusának határozata a népműveléssel kapcsolatban, az Ideológiai Irányelvek, az MSZMP IX. kongresszusának irányelvei, az Országos Népművelési Tanács irányelvei a népművelés 5 éves tervezéséhez. Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei tanács legutóbbi (1966. július 6.) együttes ülésén a népművelés feladatait így határozta meg: „A kővetkező tervidőszakban a népművelési munkának tudatosabban kell szolgálnia a szocialista világnézet terjesztését, a párt politikájának népszerűsítését, a közösségi szellem, az új erkölcs alakulásának, az általános műveltség tömeges és gyors terjesztését, a művészetek propagálását, az ízlés fejlesztését, a tömegek kulturált szórakozásának, s főként az ifjúság szabad idejének helyes felhasználását. Fokozatosan gondot kell fordítani az ifjúság, a tanyavilág és munkásság kulturális ellátására, a népművelési tevékenység koordinálására.” Röviden úgy is fogalmazhatnánk: a népművelés feladata meggyorsítani és hatékonyabbá j tenni az új típusú ember- nevelését Űj vonása a tervnek, hogy a korábbi — ágazatonkénti (intézményekben való gondolkodás és tervezés) feladatmegjelölések helyett a tartalmi, nevelési célkitűzések köré csoportosítja tennivalóinkat Látszólag formálisnak tűnhet a hagyományos tervezéstől való eltérés, de ha alaposan végiggondoljuk ennek lényegét, kiderül, hogy elsősorban tartalmi szempontból vált kívánatossá az új elgondolás szerinti tervezés. Miről van szó? Arról, hogy a népművelési munka egyetlen feladatát sem lehet eredményesen megvalósítani úgy, ha nem élünk a sokoldalú ráhatások lehetőségével, a hatások összhangjának és egyidőben való érvényesítésének megteremtésével. (Minden köz- művelődési intézménynek, minden népművelési formának fő feladataink hatékony megvalósítását kell szolgálnia.) A terv főbb nevelési célkitűzései: a népművelés területén tudatosan elősegíteni a sokoldalúan fejlődő szocialista ember marxista világnézetének erősítését, a párt politikájának népszerűsítését, a szocialista hazafiság eszméjének megszilárdítását; hatást gyakorolni az általános és szakmai műveltség növelésére, a termelő- munka színvonalának emelkedésére, a termelékenység fokozására. Jelentősen javítani a mezőgazdasági és műszaki propaganda- munkát; biztosítani a szocialista művészi ízlés kialakulását és elterjedését; a szabad idő fokozatos növekedésével nagyobb gondot fordítani a tömegek kulturális nevelésére, szórakozására. Tervszerűbben irányítani a szabad idő helyes felhasználását, újabb tömegekhez eljuttatni a kultúrát. Szélesíteni az ifjúság, a falu és a tanyavilág kulturális ellátottságát; a népművelési munka eredményessége érdekében jelentősen javítani az irányító, ellenőrző munka színvonalát. Nagyobb gondot fordítani a tömegeket ért hatások megismerésére és elemzésére, a káderhelyzet folyamatos javítására. EGY ÚJSÁGCIKK terjedelmét messze meghaladná, ha az egyes célkitűzések aprólékos boncolgatásába kezdenék. (Minden gyakorló népművelő tudja, hogy a tömören megfogalmazott feladatok mögött mennyi tennivaló, lehetőség ^rejlik.) A világnézeti, politikai nevelőmunkával kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a népművelés elsősorban és minden formájában politikai munka. Csak így értelmezhetjük, s csak így láthatjuk világosan a népművelési munka lényegét. Nem külön munkatervi feladatként kell foglalkoznunk a világnézeti neveléssel — mint ahogy ezt a korábbi munkatervekben tették —, hanem abból kell kiindulnunk, hogy a világnézeti nevelést az egész népművelési tevékenységnek kell megvalósítania és szorgalmaznia. Nincs olyan terület — általános és szakmai műveltség fokozása, a szocialista művészi ízlés kialakítása, az egyes intézmények munkájának különböző mozzanatai, tömegkommunikáció stb. —, amely nem válhatna világnézeti jelentőségűvé, ha népművelőink e cél érdekében használják fel. Ehhez viszont jó szakmai felkészültségre, szilárd marxista—leninista meggyőződésre, s nem i utolsósorban jó pedagógiai és pszichológiai érzékre van szükség. A világnézeti nevelés fontosságának hangsúlyozása természetesen nem jelenti a speciális és szakirányú feladatok háttérbe szorítását. Arról van szó csupán, hogy a szakirányú feladatok végrehajtását is nagyfokú eszmeiségnek kell áthatnia. Célkitűzéseinket akkor tudjuk eredményesen megvalósítani, ha tevékenységünk kiterjed a város, a falu és nem utolsósorban a tanyavilág dolgozóinak azokra a rétegeire, amelyekbe eddig nem jutottunk el. Feladatainkból adódik, hogy tudományosabb, elmélyültebb tervező- és végrehajtó munkára van szükség, csak így lehet bővíteni a népművelés hatókörét. Az emberek műveltségi színvonalában, szakmai ismereteiben lényeges különbségek vannak még egy-egy kisebb-nagyobb társadalmi egységen belül is. Alapvető feladat igényeik felmérése, elemzése. Munkánkat az elemzés tapasztalataira építve, differenciáltan kell végeznünk. Vizsgálnunk kell, hogy az embereket ért különböző hatások mit váltanak ki belőlük. A hatások eredményeire építsük [ további feladatainkat, vegyük figyelembe, hogy mi érdekli őket elsősorban, s keltsük fel érdeklődésüket az olyan problémák iránt is, amelyekkel szemben eddig közömbösek voltak. TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK jelenlegi szakaszában a proletár- diktatúra funkcióból a gazdasági szervező, irányító és a politikai, kulturális nevelőmunka a legfontosabb. A párt-, állami és gazdasági vezetők figyelme az elmúlt években inkább a termelés szervezésére és irányítására terelődött, s a politikai, kulturális nevelőmunkára nem jutott elég idejük. Vitathatatlan a lét elsődleges és meghatározó szerepe. Mégis meg kell mondanunk, hogy szemléletbeli változásra, a megfelelő arányok kialakítására van szükség ahhoz, ha tervünket valóra akarjuk váltani. Tudott dolog, hogy jelenleg községi szinten nem megoldott a népművelési munka összefogása, irányítása, ellenőrzése. A helyi szerveknek a tárgyi feltételek biztosításán túl — ami egyébként dicséretes, s szép eredményekről beszélhetünk e téren — foglalkozniuk kell a népművelés tartalmi problémáival is. Jó népművelést csak jól képzett népművelőkkel lehet végezni. Elismerésre méltó megyénk kultúrmunkásainak fáradságos, és egyre eredményesebb munkája. Meg kell azonban mondanunk őszintén, hogy jó részük nem tudott, s nem tud lépést tartani a magasabb követelményekkel. Nem megoldott a népművelők továbbképzésének jelenlegi formája sem. (A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya á jövő évben készíti el az egységes megyei továbbképzési tervet.) Függetlenített és tiszteletdíjas dolgozóink nem érzik át kellő módon az önképzés szükségességét és jelentőségét; nem is nagyon élnek ismereteik bővítésének e legkézenfekvőbb — igaz, sokszor komoly áldozatokkal járó — lehetőségével. A képesítési rendelet szintén a népművelési munka színvonalának emelése céljából látott napvilágot. Eddigi tapasztalataink igen kedvezőtlenek ennek betartásával kapcsolatban. Sok esetben a kinevező szerv illetékesei nem veszik figyelembe a kizáró okokat, s olyan személyek nyernek kinevezést, akik alkalmazására a rendelet értelmében nincs lehetőség. A népművelési munka színvonalának emelése megkívánja, hogy a kinevező hatóságok tartsák szem előtt az érvényben levő rendeleteket. MUNKÁNK SORÁN a tömegek — s ezen belül az egyén — világnézetét, szakmai műveltségét, ízlését, erkölcsét, életszemléletét kell formálnunk, alakítanunk. A szocialista módon élő, gondolkodó és dolgozó erpber nevelése egész társadalmunk ügye. Feladataink megvalósításához nem elég csak a kultúra munkásaira támaszkodnunk. Részt kell abból vállalnia a párt. állami, társadalmi és tömegszervezetek, gazdasági ágazatok vezetőinek, dolgozóinak, s nem kevésbé a népünk kulturális felemelkedését szívügyüknek tekintő társadalmi aktíváknak. Varga István a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója Vendégségben Lipták Pálnál Azt mondják róla sokan, hogy különös ember, azt is mondják, olyan egyéniség ő a megye könyvtárügye élén, ha nem lenne, ki kellene találni... Befelé mosolygó a humora, sokat megért, sokat látott emberek iróniájával lazúrozva. 1954-ben Lipták Pált, a könyvtárigazgatót Kossuth-díjjal tüntették ki. A festőművész Lipták Pált sem kell bemutatnunk. Művei másfél évtizede robbantanak szenvedélyes esztétikai vitákat, a kifejezésmód számolatlan útjait, lehetőségeit keresi. Alkotóháza, tanyája — hol így nevezi, hol úgy — a csabai határban áll derűs szőlőtőkék és gyümölcsfák társaságában. A ház valóságos néprajzi múzeum... (s.e.) Séta a sárguló kertben. Fotó: demény
