Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

1966. OKTOBER 11., KEDD

Ära: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM

Gondolatok a közmondásról

Közmondásos már filológusok, etimológusok, pszichológusok, s a gondolataink kifejezésével foglalkozó egyéb tudományok képviselői között, milyen felületesen alkalmazzuk a — közmondásokat. Gyakran mondjuk

— például —, hogy „tévedni emberi dolog”, ám, csak ritkán tesszük hozzá a mondás folytatását: „viszont tévedéseinkben megmaradni: ostobaság”. Belénk rögződött tévedés kapcsolódik — a többi között — ahhoz a mondáshoz is, hogy „Az ember saját szerencséjének kovácsa”. Nem akarom itt a filológusok kenyerét elvenni, de tény, hogy a mondás eredeti görög értelmében a „szerencse”, ez a jó vagy rossz véletlen valójában az ember jéllemét jelöli. Hiszen enél- kül csupán frázissá válik a gyakran használt mondás, olyanná, amelyet csak azért iktatunk szavaink közé, hogy mondjunk valamit annak, aki tanácsunkat kéri, ám akinek nem tudunk igazán megfelelő tanáccsal szolgálni. Lehetetlen ugyanis, hogy teljes meggyőződéssel figyelmeztessünk valakit arra: tőle függ a szerencséje. Hiszen a „szerencse” éppen azt jelöli, ami nem tőlünk függ és nap mint nap tapasztalhatjuk

— a magunk életében és a másokéban is —, hogy miképpen semmisít meg a gonosz véletlen vagy akár egy másik „kovács” komiszsága valami olyasmit, amit pedig gonddal és szeretettel kovácsoltunk ki.

Izgalmasabb és reálisabb — kérdés viszont, mennyire lehetünk saját jellemünk kikovácso- lói? A pszichológusok sokat foglalkoznak a kérdéssel, hogy vajon a jellem mennyire nevelhető és hogy a problémák, konfliktusok feltárása, tudatosítása és az értelmező, okos akarat „mozgósítása” miképpen tudja' megváltoztatni fiatalok — és nem csupán fiatalok — rossz irányba fejlődő személyiségét.

A lényeg az, hogy képességeink kibontakozása sok mindentől függ, hogy kivirágzanak-e, vagy elszáradnak-e vajon érzéseink, az nagymértékben attól a visszhangtól függ, amit a bennünk csírázó indulatok kiváltanak az emberek között. Ha azt mondjuk — és a korszerű lélektan kutatói kísérletekkel is bizonyítják ezt —, hogy az ember saját jellemének kovácsa, akkor lehet-e nem számolni azzal, hogy a jellem hordozója, az emberi személyiség nem légüres térben él? Lehet-e figyelmen kívül hagyni, milyen eldöntő jelentőségű, hogy miképpen reagálnak a többiek egy-egy megnyilatkozásunkra? Hiszen közhely, hogy a legjobb szándékú embert is mélységesen el lehet keseríteni, s emberkerülővé silány ítani.

Mégis áll az, hogy az ember

saját jellemének kovácsa. Csak éppen nem mindegy, mivé kovácsoljuk önmagunkat?! Ha abból indulunk ki, hogy az ember önmagában van a világban, hogy önnönmaga az egész világ, ha nem számolunk a többiekkel, akkor... ákkor törékeny jellemmé alakulunk, olyanná, akit a bántás vagy akár csak a vélt hántás is megtörhet. De pusztító hatású az is, ha valakinek nincs fogékonysága a közösség általában nem látványos segítsége iránt. Számolni kell a többiekkel! Ez az a törvény, amelyet Aiszkülosztól Shakespeare-en át Gorkijig és József Attiláig oly ékesszólóan fogalmaztak meg a lélek és a jellem nagy irodalmi „doktorai”. A pedagógia, a pszichológia és több más tudomány korszerű és nagyszerű módszertani segítséget nyújthat ahhoz, miként lehet igazi jellemekké válnunk. Olyan receptet azonban semmiképp sem adhatnak, amely feleslegessé tenné egyéni erőfeszítéseinket annak eléréséhez, hogy érzékenyek legyünk az emberi szolidaritás iránt, hogy tudjunk kezet nyújtani és kezeket elfogadni. Jófajta alkalmazkodás nélkül — a marxista szociológia mostanában kezdi megkülönböztetni az egyéniséget fel nem adó alkalmazkodást a túlalkalmazkodástól, a „kon- formizmus”-tól — nem lehetünk igazán bátor, igazán szabad, önmagunkhoz méltó személyiségek. Saját jellemünknek mi vagyunk a kovácsai, az üllő és a kalapács azonban — és még a láng is, amelyben a vas megedződik — a külvilág, az emberi társadalom.

Mi történik azonban azzal, aki úgy „kovácsolja” magát, hogy közösségi érzés helyett a közösségben való vakhitet fejleszti ki magában? Aki nem azzal csapja be magát, hogy csak ő érdekes a világon, hanem azzal, hogy eltökéli: a többiek részéről nem érheti sérelem? Vannak olyan emberek, akik — abból a realitásból kiindulva, hogy a mi társadalmunk minden eddigi társadalomnál magasabb rendű — úgy vélik, hogy ha nem esik tégla a fejükre, vagy nem hibáznak, akkor nem történhet semmi rossz velük; a nép rendje majd megóvja őket minden bajtól. Ügy véljük, az ilyen, a valóságot illúziókkal „gazdagító” lelkek roppannak össze a legkönnyebben. Nem számolnak azzal, hogy még nem élünk tökéletes világban, s ezért aztán az igazságtalanokat, a bürokratákat, a közönyöseket azonosítják az „elvesztett paradicsom”-mal, a szocia- lizmussaL

„Tévedni emberi dolog...” Ezt elismerni könnyű és kellemes. „Viszont tévedéseinkben megmaradni ostobaság...” — ez már nehezebb. Ám, csak így teljes a mondás.

Antal Gábor

Nagyon lassú a búzavetés üteme

megyen kben Clésesettmegyei operatív bizottság

Olyan összíkóp alakult ki a teg-1 napi operatív bizottsági ülésen, j hogy megyénkben leglassúbb azj őszi munkák, de különösen a bú- | zavetés üteme országszerte. A cseppet sem kedvezőbb időjárású

1963-as esztendőben, amikor történelme folyamán elsőnek fejezte be október 31-re a búza vetését megyénk, ilyenkorra már 105 ezer hold vetésnél tartottak a term előszó vetkezetek. Azitán egy évvel később ilyenkorig 74 ezer, tavaly pedig csak 65 ezer 500 hold búzát vetettek el október 10-ig. Az idén szinte semmivel sem jobb a helyzet, pedig jóval korábban érték be a különböző növények, s a nyári munkák során is háromhetes időelőnyre tettek szent a szövetkezetek.

Megmagyarázhatatlan, hogy miért nem tartják be az általuk elkészített, elfogadott vetési ütemtervet, s miért csak 25—27 ezer hold földet vetnek be a kívánatos 40 ezer hold helyett hetenként.

I Ez idő szerint mintegy 160 ezer ' hold vetőszántás kellene készen j legyen, ezzel szemben mindössze ! 80 ezer hold van azzal együtt, amit már bevetettek. Pélő, hogy a vetés üteme tovább lassul amiatt, hogy kevés területen van előkészítve a magágy. A megye szövetkezeteiben üresen áll ugyan mintegy 35 ezer hold kender-, cukorrépa- és napraforgóföld, de ezeknek vetésre való előkészítését nem szorgalmazzák, azért, mert több helyütt olyan álláspontra helyezkedtek, hogy kukorica után vetik el a búza jelentős részét. Ha nem változtatnak ezen az elhatározásukon, akkor semmi biztosíték nincs arra, hogy október 31-ig az előírt területen a földbe kerüljön a kenyérgabona magja.

Az operatív bizottsági ülésen részt vevők szóvá tették, hogy szombat délután és vasárnaponként alig lehet a határban szántáson, vetésen dolgozó gépeket látni.

Az orosházi járásban helytelen

szokássá vált, hogy a traktorosok egy része egyszerűen leállítja a gépet, s hétköznap is a háztáji kukorica és valamilyen részes cukorrépa betakarításával bíbelődik. Alig hihető, hogy a múlt hót folyamán megyénk termelőszöverke- zetei egyenként naponta átlag csak mintegy 25 hold búzát vetettek el. Most már nagyon rövidül az idő október 31-ig. Éppen ezért indokolt, hogy a járási pártbizottságok és tanácsok, de a községi pártbizottságok és tanácsok is nagyobb gondot fordítsanak a vetés szorgalmazására, a helyenként jelentkező akadályok elhárítására. Többek között a gyulai járás egyes termelőszövetkezeteivel is meg kellene értetni, hogy ne várjanak téttienül arra, hogy majd valahonnan disztillert kapnak, hanem vásárolják meg az AGROKER-től, aha jelenleg 30 darab áll a raktáron, 30 PK—5-ös eke és az őszi munkákban használatos egyéb munkagépek társaságában.

Vasárnap is vetettek a békési Uj Élet Termelősxövetkexetben

Nem pihentek az erő- és munkagépek vasárnap sem a békési Üj Élet Tsz-ben. A tervezett 380 hold búzából ugyan már elvetettek addigra 292 hódat, de az a tervük, hogy október 15-ig befejezik a vetést. A szövetkezet elnöke azzal indokolta az igyekezetét, hogy az utóbbi években még egyszer sem tudták idejében elvetni a búzát s a megázott földön jórészt a talaj felszínére került a mag, ami miatt növekedett a

Megkezdődött a komplett kórházi berendezések exportja

Hétfőn elindult Jemenbe egy százágyas kórház

Az orvosi műszerek gyártásával foglalkozó Medicor Művek az önálló külkereskedelmi és vállalkozói jog lehetőségeit felhasználva nemcsak műszerek, hanem teljesen felszerelt kórházak értékesítésével is foglalkozik.

Egy-egy kórház felszereléséhez 25—30 ezer féle cikk tartozik, s ezeket a gyár mintegy 300 alvállalkozótól szerzi be. Ez a jelentős kooperáció sikeresnek bizonyult. Máris szállítottak kórházi berendezéseket Vietnamba, az EAK-ba és Iránba.

Hétfőn Jemenbe indítottak egy teljesen berendezett 100 ágyas kórházat minden olyan felszereléssel, amire egy gyógyintézetnek szüksége lehet. A berendezést hátáridő előtt kellett a csepeli kikötőbe szállítani, mert a Duna várható rohamos apadása miatt a „Tihany” a tervezettnél tíz nappal előbb indult Jemen felé.

A Medicor Művek egyébként itthon is sok kórházat felszerel- a mostani ötéves tervidőszakban, szám szerint tizenkilencet. A 450—500 ágyas kórházakat a többi között Hatvan, Salgótarján, Nyíregyháza, Karcag, Siófok, Zalaegerszeg kapja.

fagyveszély és csökkent a termés. Az eddig elvetett búza borsó és napraforgó után került földbe. A kukoricaföldböl mindössze 60 holdat vetnek be búzával. A 190 hold kukoricáiból 90 holdat már letörtek, s jórészt betakarították a szárat is. A szövetkezet elnöke megdicsérte a Mezőberényi Gépjavító Állomás dolgozóit, akik nagy szorgalmat és igyekezetét tanúsítottak eddig. Nekik köszönhető az is, hogy a kukorica 'betakarításáig szinte nincs egy talpalatnyi mélyszántani való föld sem a békési Üj Élet Tsz-ben.

Szóba került az is, hogy azokban a szövetkezeteikben, ahol elvégezték a talaj fertőtlenítését aldni- nos szuperfoszfáttai vagy más vegyszerrel, ott nem jelentkezik a csócsároló veszélye. Elleniben kezd tömegesen szaporodni és nagy kárt okozni a mezei pocok.

A növényvédő állomás a gyomai Győzelem és az orosházi Üj Élét Tsz-ben végzett kísérleti pocokirtást tiodán-oldat kipermetezésével. Indokolt, hogy a szövetkezetek ne várjanak; csak a növényvédő állomásra, hanem ahol erőteljesen szaporodik a mezei pocok, ott a rendelkezésre álló vagy beszerezhető mérgek fel-használásával lássanak hozzá az irtáshoz.

KÖSZÖNT JUK ŐKET. Fotó; Demény Gyula