Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
I Kátay Antal: Otthoni ég alatt í. Az ember alakoskodik olykor anyja előtt is. Hazatérvén dicséri főztjét, pedig a hús, s a grízes tészta is ugyanaz Kamcsatkában és Pusztaszabölcsön, s nem keserűbb az ital másutt. Mégis: valamit mondani kell, amit elhisz. Hát dicséri a főztjét. Kér kétszer is, telegyomorra, pedig csak az ég, az otthoni esti világ vonz újra meg újra haza, mert távolabb van a csillag, s a ragyogóbb otthon. Ez igaz! 2. Emlékszem: ( Kölydkkoromban mindig kisdolog ürügyén mentem a kertbe, ha éjszaka ujjai motoztak a fákon, s zajtalan felhők csiszolták ragyogóra a szép üvegég kirakatsorát, "* — s mit bántam akkor én a vacsorát —! Megálltam futóhomokján az útnak fájásig meredő nyakkal bámulni kékfényű ékszereit az otthoni égnek. 3. Egyszer sirva fakadtam: lehullt az egyik. Kavicsot dobtam helyette — kettőt — maszatos kézzel az égre, s hinni akartam, hogy felérve kifényesedik. Azóta három X állt elibém, s ritkábban kopogtatok otthon. De az ég, az otthoni ég vonz vissza ma is, mert körkörös ott a horizont, s belefér szemeim látómezejébe. 5. Az esti ég alatt sokáig állok valahányszor hazavisz az utam. számlálom újra, konok türelemmel a csillagokat, mint nyáját a juhász, mint rideg barmait a pásztor a hegyben. Mert élni itt: tűhegynyi csöpp világunk rengetegében másként nem lehet, csak otthoni égbolt távlataival, s otthoni csillagok múlhatatlan varázsával a szívben. Film — színház és a hősök Egy társadalmi - művészi jelenség margójára Sáli Rozália Öregember A színházba, moziba járók mér rég észrevették, hogy a színpadról és a vászonról hiányoznak a klasz- Nzikus vagy éppen romantikus értelemben vett hősök, a heroikus lángolásban élő figurák. Ha végignézzük a tavalyi vagy az idei filmtermést, nem is igen találunk ilyen nagybetűvel írott hősi szerepekre: legtöbbször csak egyszerű embereket láthatunk, akik ugyan emberileg sokkal közelebb kerülhetnek a nézőkhöz, de ugyanakkor egy kérdést is feltesznek: egy magatartás valóban eltűnt? Az így jöttem fiatal gyerek katonái éppúgy nem tévednek erre a területre, mint ahogy a Húsz óra is kikerüli a tipizálás ilyen útjait, jóllehet, a helytállás számos változatát mutatja be. , Az Álmodozások kora és a Zöldár szinte szenvedélyesen vitázik a régi, romantikus höskoncepcióval a természetesség nevében, de a Szegénylegények pátosza, vagy a Szentjános fejevé- •tele is ebbe a vonalba illik, miközben mindkettő keresi azt az új, korszerű hangvételt, mélyben a hős valóságos emberi tartalma ma, és nekünk megfogalmazható. A kritika is feljegyezte ezt a folyamatot, nevet is adott már neki a: „delhe- roizálás”. a hőstelenítés címszavát, jelezvén, hogy ez a törekvés inkább művészi elbizonytalan kodás, mint egy új társadalmi jelenség felfedezése Zárójelben talán. megemlítlhétjük, hogy ennek a vitának összecsapó véleményeit Somogyi Tóth Sándor kitűnő kisregénye, a Próféta voltál, szívem c. műve kapcsán olvashattuk: itt — a kritika egyik pólusán — fogalmazódott meg határozottan az a gondolat, hogy művészi fejlődésünkben van egy törekvés a hősiesség kikerülésére, az ironikus látásmódhoz való közeledésre. Nos — hadd mondjuk meg mindjárt fejtegetéseink elején — mi vitázni szeretnénk ezzel a borúlátó és sommás helyzetmegítéléssel. Szerintünk ugyanis művészetünk fejlődésének egésze, és különösen a legfrissebben rea-\ gáló ága, a film, egy újfajta — „hétköznapi” — hősiessség felfedezésének irányába halad, és e törekvésének csupán egyik mozzanata a romantikus hős ábrázolással való — legtöbbször önmagá ban is találó és egészséges — vitája. Nem a hősiesség tagadásáról, hanem újfajta jelentkezésmódjának kereséséről van tehát szó, melyet a hagyományos klisék már-már eltakarnak, s hogy fel lehessen fedezni, előbb ezeket a sémákat kell oldani. Gondoljunk csak a két legutóbbi filmbemutatóra, az Orvos halála és a Szentjános fe- jevétele c. alkotásokra. Az egyikben egy munkában eltöltött élet szürke és észrevétlen áldozatainak summáját hozza a közelgő, magát állandóan előre jelző vég. a másikban egy induló életpálya első megpróbáltatásainak emberi reflexeit keresi a film. Nem állítjuk, hoigy maradéktalanul sikerült is megoldani ezt a művészi feladatot, mégis mindkét filmen átcsillan az alapvetően új törekvés: hőseik számára a megpróbáltatások, az élet kisebb-nagyobb áldozatai nem kikerülendő, vagy elviselendő terhet jelentenek, hanem'olyan feladatot, melyet természete- dobását, a hőssé felnövés ókban vizsgázzanak helyisen vállalnak, a bennük keserves és megrázó átváló helytállás nélkül nem ját mutatta be teljesen új is tudják életüket elkép- eszközökkel. állásból, gerincességből ez a fajta művészi szemléletmód tudja feltárni az emberség új rétegeit. Itt ugyanis a helytállás szerkezete is átalakul. Nem néhány órára vagy néhány hónapra kell óriási ellenálló erőt tanúsítani, hanem sokkal veszedelmesebb „kelepcékkel” kell megküzdeni. A morált, gerincességet alattomosan és lassan alámosó „életfogytiglani” helyzetekben kell ezt az új emberséget kialakítani és a hétköznap hősének bizonyulni. És most már visszatérhetünk a bevezetőnkben felvetett problémánkhoz. Ennek ________ az új helyzetnek legérzéket etszik, egy újfajta heroiz- várja mindenkitől kömye- nyebb rezonátora a filmes zelni. Hogy az orvos a halál árnyékában is betegeiért lohol, s hogy a fiatal tanítónő saját „fejevétele” árán harcol ki iskolát és kultúrát a tanyai nebulóinak — ez mindkettőjük számára valami természetesen életükhöz, egyénisé-' gükhöz tagozó vonás. Pedig egyébként tele vannak csalódással, szenvednek, némelyik hivatal vagy az emberek értetlenségétől, életük botlások sorozata is Ez az új törekvés az irodalmi fejlődésben is megtalálható. Gondoljunk Jorge Semprun A nagy utazás c., jelentőségében ma még alig felmérhető regényére. Ennek a műnek főr alakja szinte példája lehetne az „ellenhősnek”: tudatosan kerüli a „pompás”, heroikusán kiaknázható helyzeteket. S jóllehet végigharcolja az ellenállási mozgalmat, helytáll a koncentrációs tábor poklában, — tehát nem „héroszok” mégsem tartja magát hé- és mégis kirajzolódik eb- rosznak. De ennek a ma- ben a magatartásban egy gatartásnaik másik oldala, megkapó emberség, ha úgy hogy szinte kegyetlenül elmus. Hasonló etika vezeti az Álmodozások korának „felnőtt kamaszait” is, jóllehet ott még egy fázjssal korábban kapcsolódik be a felvevőgép: az életpálya kezdésének álmai felől láttatja figuráit, és az illúziók löhámlásának logikáját, társadalmi menetét akarja ábrázolni. De a lényeg itt is annak keresése, mi marad meg ezekben a fiatalokban, emberségben, kizetében, hogy adott nehéz helyzetben természetesen vállalja ki-ki a nehezebbik feladatot: mert — mondja Semprun — az ember saját méltóságát, sőt szabadságát, emberségét csak így, ezzel az áldozattal őrizheti meg. Itt nem a régi franciás-romantikus hősiesség szólal meg tehát, hanem egy új heroizmus. az az életvitel, mely saját egyéniségét, emberségét akarja tartásban és nagyot afca- kiteljesíteni azzal, hogy rásban akkor is, ha hamisnak bizonyult illúzióikat elvesztik. , Ebben az új ábrázolási törekvésben kettős folyamatról van szó. Bgyhőst kívánó helyzetekben vállalja a legvégsőt is: mert tudja, hogy a kitérés, az elmenekülés az emberi és morális elzülléshez vezet. Míg a régi típusú hősiesrészt a hamis illúziók, pó- ség-képben a hangsúly el- zok vagy egyszerűen: a tör- sősorban az áldozatok nágy- ténelmileg mái túlhaladott ságára esett, addig a kom- magatartásformák lehántá- munista Semprun — szerinsáról, melyet az irónia színeivel próbál megoldani ez a törekvés. Másirészt ennek a kritikának funkciója az, hogy szabaddá tudja tenni azokat a rétegeket, melyekben egy valóságos emberi gazdagság tűnhet már elő, s így hozzáférjen a ma formálódó, alakuló újszerű emberséghez és helytálláshoz. Ez az új magatartás- forma nem „szép” a szó romantikus értelmében, s mégis rendkívül vonzó, meggyőző, mert valahogy annak a fejlődésnek leszűrt, emberivé formált párlatát tudja hősiesebben adni, ami ebben az országban — és bennünk — húsz tünk ■— egy új etika megfogalmazója: megmutatja, hogy embernek maradni bizonyos nehéz helyzetekben csak az áldozatok természetes és póz nélküli vállalása révén lehet, s a hősiesség elsősorban az egyéni ki- teljesedés igénye, s így szolgálja a közösség világtörténelmi céljait. Érdekes, hogy a szovjet novellaírónemzedék írásaiban ugyanezt a hangot, ezt az etikus szemléletmódot látjuk: az ember személyes kibontakozásához néha bizony hőssé is kell emelkedni. És ezt egyszerűen, csendben, csillogó „nagyjelenetek” nélkül lehet igazán megvalósítani. (Gondoljunk Szimoév alatt bekövetkezett. Ez :nov újabb háborús tárgyú a kettős szerep lesz a víz- novelláira.) választó is, mely elhatárol- . . ... ,,, ja egymástól az ún. „szkep- A SZOVjet novellisták tikus”i műveket a mával és Semprun témái azonban nagyrészt a háborúból meszenvedélyesen elkötelezett alkotásoktól, s mely ez utóbbiaknak elégtételt tud szolgáltatni. A kritika — egyes elemzésekben —már megtette ezt a megkülönböztetést, de a köztudatban rítik anyagukat. Az új szemléletmód azonban, mely eközben kialakult, nemcsak ebben a témában teljesedett ki, hanem segített felmérni azokat az új emberi rétegeket is, melyevalahogy mégis még hiba- a jelen történelmi, tár pontként szerepel a „hősi- sadalmi fejlődés hozott ma- etlenites ’ fogalma és jelen- gava] s melyet most kéz sége. A valóságban az a helyzet, hogy van Ilyen „negatív” jellegű deheroi- zálás is, de művészi fejlődésünk fő vonalát mégis egy új magatartásforma keresése, és néha sikeres telitalálata határozza meg. Érdekes, hogy az új szerkezetű hősiesség kutatása nemcsak a mi filmművészetünket jellemzi, hanem egy kicsit világjelenség is. Hadd utaljak arra a tendenciára, melyet a szovjet filmek indítottak el, elsősorban a Ballada a katonáról c. alkotás „hősieden dünk csak igazán felismer-' ni. Olyan helyzetekben, mikor az élet már nem kívánja, hogy az emberek végsőkig feszített szituácia novella volt: itt jelent meg ennek az új társadalmi jelenségnek művészi feldolgozása legelőször. Az újfajta hősszemlélet és hőstípus itt tört magának először utat. A dráma — legalábbis ebben az évadban — nemigen tudta nyomon követni ezt a társadalmi és emberi , változást. Talán Salamon Pál: Magadra kiálts! c. darabja volt az egyetlen, mely megkísérelte ezt az újfajta heroizmust megközelíteni: az életet megszokással, kézlegyintéssel támadó közönyével szembeni ellenállást bemutatni. Az évad többi darabja ' inkább a vígjátékok eszközrendjével járta körűi a póz és az üres tartás figuráit, s hámozta le az üres hősiesség látszatát. A legszínvonalasabban Vészi Endre Pécsett játszott Ember a szék alatt c. darabjában. Az ő főalakja valóban „ellenhős”, aki nem akar hős lenni, és az élet mégis rákényszeríti, hogy vállalja ezt a szerepet is. Ez a fordított helyzet számos találó emberi mozzanat kiemelésére ad alkalmat. De annak a jelenségnek, melyről itt szólni próbáltunk, ez a darab is csupán negatív lenyomatát adja: az újszerű hősiességet csupán körüljárja. A drámaírás egészében is adós maradt e probléma tovább-bogo- zásával. Az az áttörés, melyet három-négy évvel ezelőtt láthattunk Dobozv, Darvas, Szakonyi drámáiban, s melyet Hubay Miklós drámakötetének címe tudna leginkább összefoglalni: „Hősökkel és hősök nélkül” — nem talált folytatásra. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy most csupán a készülődés szünetében vagyunk, és a felfedezett új emberi-társadalmi jelenség varázslata után sokkal nehezebb ennek a jelenségnek belső, bonyolult szerkezetét felmérni és kifejezni — ezért ez a viszonylagos adósság — a filmhez mérten. Almási Miklós ÚJ KÖNYV Wolf: Ketten a határon A hitleri őrjöngés forr- pontján a Szudéta határvi- , , , , . déken játszódik ez a feszült hosiessegevel , embeisege- j izgalommal teli regény. vei. De ebbe a sorba tarEgyik hőse egy cseh komtozik a nemrég bemutatott jnunista, aki a legválságo- olasz ellenállásfilm, a Ná- &abb napokban ott reked a poly négy napja is, mely j határon a fasiszta elözönlők szintén elhagyta a hábo- gyűrűjében s pártutasításra rús filmek hagyományos I kénytelen ott is maradni, felfogásmódját, és a gyáva. I álnéven és álruhában. Egy háborút, lövöldözést utáló | parasztgazdaságba szegődik találja meg igazi párját és jóban, rosszpan hű harcostársét. Az ő történetük áll a regény középpontjában s mellettük s fölöttük száguld a történelem mindent legázoló vonata. Nálunk kevéssé ismert immár történelmi események véres színhelyét és harci eseményeit ismerhetjük meg a mesterien boolasz kisemberek öni'elál- | el béresnek s egy lányban nyolított történetben.