Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
*966. október 6. 4 Csütörtök Nem mindegy, milyen az Néhány hete — egész pontosan: augusztus 31-én — apró- hirdetés jelent meg a Népszabadságban, amelyet érdemes szó szerint idézni: „Elektronikus műszerek tervezésében jártas, 3—5 éves fejlesztési gyakorlattal rendelkező villamosmérnököt, továbbá jó vagy jeles diplomával és egy műszaki nyelv ismerettel rendelkező kezdő villamosmérnököt fejlesztési laboratóriumba felveszünk”. A hirdetés végén ott áll a pontos cím és telefonszám, nem titok tehát, ki lép fel a hirdetésben foglalt kikötésekkel. A jó vagy jeles diplomával szövegrész első olvasásra is megállásra késztet: helyes igény ez? Igen, helyes, egészséges folyamatot jelző mérce ez, szakítás azzal a ma még sok helyen tapasztalható felfogással, hogy „mindegy, csak diploma legyen”. Üzemeinkben, vállalatainknál diplomaimádatként jelölik azt a hibás felfogást, s a belőle következő rossz gyakorlatot, amely nem tesz különbséget diploma és valódi szaktudás, a tanulmányi évek alatt felhalmozott ismeretanyag és igazi hozzáértés között. Nincs mód arra, hogy az irányító posztra kerülő szakember alkalmasságának valamennyi feltételére — a politikai megbízhatóságtól a megalapozott szakismereteken át az emberekkel való bánni tudásig — kitérjünk: maga a diploma és diploma közötti különbségtevés is érdemes arra, hogy alaposabban boncolgassuk. Hazánkban az összes foglalkoztatottak — a népgazdaság valamennyi ágazatában dolgozókat értve alatta — négy százalékának van felsőfokú végzettsége: ez az arány évről évre tovább javul, hiszen a tanulmányaikat befejező fiatalok közül 1960-ban 3,5 százalék szerzett felsőfokú képesítést, 1965-ben niár 6,2 százalék, s a tervek szerint 1970-ben ez 9,5 százalékra emelkedik. A harmadik ötéves terv végén tehát majd’ minden tizedik végzős fiatal diplomás lesz. Éppen e gyorsuló Ütemű fejlődés figyelmeztet arra a természetes igényre, hogy fokozott mértékben kell előnyhöz juttatni azokat, akik már az egyetemen, a főiskolán megalapozottabb tudásra, nagyobb ismeretanyagra tettek szert. 1950-ben 4345-en szereztek oklevelet valamilyen felsőfokú intézményben, 1965-ben már 13*938 diplomás lépett ki Vállalatok, közületek, termelőiszövetkezetek, FIGYELEM! Béreljen gépek, áruk, termények megóvására — raktározási célokra — építkezési munkákhoz stb. TERÍTÖPONYVÁT (6x8-as), napi 18,— Ft PAVILONSÁTRAT (5.10x5,10) havi 620,— Ft, heti 175,— Ft HÁZSÁTRAT (3x4 m) havi 350.— Ft, heti 100,— Ft bérleti díj mellett. Bérbe vehető: a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalattól. Budaipest IX., Közraktár utca 30. Telefon: 336—499. Kívánságra bérlő költségére vasúti szállítást is vállalunk. 3252 a diploma az egyetemek, főiskolák kapuján. Ki kockáztatná meg azt az állítást, hogy például a 3116 műszaki diplomás — ennyien végeztek 1965-ben — mindegyike egyformán érti a dolgát? A diploma mint okmány, jelentős különbségeket takar, hiszen igencsak nagy az eltérés a végig jeles, s az évről évre az utóvizsgákon is éppenthogy osak átbukdácsoló diplomás felkészültsége között! Az apróhirdetés, amit bevezetőben idéztünk, nem fehér hollóként jelentkező bizonyítéka a fokozódó igényességnek, a jó szakemberek növekvő becsületének, annak, hogy üzemeinkben, vállalatainknál nem pusztán diplomásokra, hanem megalapozott szaktudású, valódi hozzáértéssel rendelkező irányítókra van szükség. A kezdőnek — s ez igen természetes — nincs elegendő tapasztalata, a rutinos kollégák mellett tétovának, bizonytalannak hat: ám jóval könnyebb átsegíteni a buktatókon azt, aki rátermettebb, tehetségesebb, szorgalmasabb. Egyik textilüzemünk laboratórium-vezetőként vegyészmérnököt kívánt alkalmazni: pályázatot hirdetett. A több mint húsz jelentkezőt alaposan „megforgatták”. Még attól sem riad-, tak vissza, hogy próbafeladatokat jelöljenek ki. Végül is sokféle tény összevetése alapján dönthettek. Az állást olyan mérnöknő kapta meg, aki a nála jóval magasabb beosztású jelölt- társait is — sportnyelven szólva — lekörözte; hibátlanul oldva meg minden feladatot. A sok közül egyetlen példa ez, de bizonyítja, nemcsak helyes, hanem szükséges is az egészséges verseny, hogy a tényeket és a végzettséget igazoló papírokat együttesen összevetve lehet csak reális értékítéletre jutni. Mindez még csak az érem egyik oldala: a másik oldalon az áll, hogy nincsenek örök érvényű diplomák. A tíz vagy tizenöt éve megszerzett oklevél — ha tulajdonosa azóta nem tartott lépést szakmája fejlődésével, elhanyagolta a továbbképzést — ma már jóval kevesebbet ér, s értéke megállíthatatlanul csökken. 1955-ben például 460-an szereztek mezőgazdasági diplomát: ha az azóta eltelt tizenegy évet közülük néhányan elvesztegették, hiába van meg az oklevelük, az élet messze elhagyta őket. Ahogyan egy idős, nagy tudású mérnök megfogalmazta — tréfás szavakkal, de nagyon is megszívlelendő tartalommal —, „a diploma megszerzése csak minden rossz kezdetét jelenti”. Mert a diploma tulajdonosának többé nem lehet nyugta: újra és újra vizsgáznia kell— munka közben. A harmadik ötéves tervben jelentősen fejlődik a felsőfokú technikumok rendszere: évente 4500—5000 hallgatót vesznek fel az első évfolyamra; az egyetemek és főiskolák első évfolyamaira pedig 9500—10 000 fiatal kerülhet be évente. Megközelítően tehát tizenötezer fiatal pályázik a majdani diplomára: jó, ha tudják valamennyien, hogy milyen igényekkel, milyen mércével várják őket jövendő munkahelyeiken! Kedves vendégünk • • t — Rövid írás Jancsó Adriennéről — ' Sokan, főleg a színpadi irodalomban jártasak nagyon jól tudják. hogy a népballadák mintegy előzetesei a színpadi műveknek: a drámáknak. A három részre szakadt Magyarország idejében az erdélyi önálló fejedelemségben, amely végső fokon hivatalosan is képviselte a XVI. századi Magyarországot. virágozhatott igazán a ballada műfaja. A népi balladamondók ' ebben a tömör, epikai műfajban egyedül szólaltatták meg a szereplőket; ha kellett énekelték is a mű egy-egy sorát, ha kellett; az előadó egyben eszelős fiatal lánnyá változott, vagy reszkető hangú öregemberré. A ballada: miniatűr dráma; aki előadja: univerzális színész. Ilyen Jancsó Adrienne. Pályája Kolozsvárott kezdődött. Később Budapesten, a Néphadsereg Színházban folytatódott. Kevésnek érezte azonban, hogy egy-egy műben csak egy szerepet játsz- hassék. Az egész drámát egyedül szerette volna a színpadon megjeleníteni. Erre a mai drámák nem adtak lehetőséget. Maradt egy műfaj: a ballada műfaja, s azon belül is a népballada. S mivel népballadáink legbővebb vizű forrása a székely népballadákból táplálkozik, az erdélyi származású művész ezeknek tolmácsolásában találta meg hivatását. Rendkívüli drámai erő, csodálatos hangszín és orgánum, díszlet nélküli színpad, a művész szerencsés, szigorú intellektuális külseje, sima, sötét öltözéke, és a művel való szinte az eredetit visszaadó azonosulás, hazánk leg- mvatottabb balladamondójává ivatják Jancsó Adriennét. „Jaj, lelkem... jaj, idegenben ett meg ez a fekete főd...” — Egyik portréírója említi meg azt a székely siratót, amelyet a napokban /olt alkalmam hallani. Ö, menynyi tragédia, mennyi, a földhöz •agadt, egyedül maradt asszony /égtelen lelki fájdalma sír hoznánk ennek tolmácsolásából. A művésznő póz nélkül, de öszto- lösen kezébe temetett arccal sír- a-jajgatja; színésznyelven: j improvizálja a mérhetetlen fáj- j ialmat. Az arc eltakarása nem színpadi fogás; az egyszerű, urát \ lirató asszony szemérme: „Ne ássák eltorzult almomat...” A naDokban fiatalok, öregók ! tizenhárom alkalommal hallgathatták napjaink legnagyobb balladamondó művészét. Fekete gépkocsiba ülünk; ő sötét ruhában hallgat. Csak már- ványszerűen fehér arca világít, s nagy, kerek, fekete szeme csillan meg. ha egy szemközt jövő gépkocsi reflektorsugara megcsillogtatja. Súlyos egyéniség, mélyen érző művész: ha kell, mély férfihangon teremt zordon hangulatot a színpadon, hogy egy pillanattal később tiszta szerelmet esedezzen akár két ok távval feljebb is, szűzi lányhangon. Egy-egy tolmácsolt ballada után a publikum néma maradt: — az elhangzott mű levegőjét nem merték megtörni az ifjúsági klubok diák-, és a könyvtárak felnőtt hallgatói. Egy-egy est befejezése után se nem „bravó'”, se nem zajos közbekiáltásoktól volt hangos az iskolák nagyterme vagy az intim könyvtár, helyette a halk, meghatott köszönet hangzott el. Sokszor szerepelt nálunk Jancsó Adrienne, és nagyon sokszor várjuk még őt, aki a legeldugodtabb faluban is terjeszti irodalmunk nagy kincsét: a népköltészetet. Álljon itt ez az írás — ennek reményében. Ternyák Ferenc Bútor- és lakberendezési kiállítást rendeznek Medgyesegyházán Október 9—16-ig vásárlással egybekötött bútor- és lakberendezési kiállítást rendez Medgyesegyházán a helybeli és a Tótkomlósi Földművesszövetkezet. Lóczi János, a Tótkomlósi Fmsz kereskedelmi osztályának vezetője elmondta, hogy a kiállításra tíz vagon bútor érkezik. Köztük a hagyományos Béke garnitúrától a legmodernebb magyar, csehszlovák és jugoszláv lakószobáig számos garnitúra közül választhatnak az érdeklődők. Igen sok konyhabútort is bemutatnak a kiállításon. A komplett lakószobákon kívül egyedi darabok is megvásárolhatók. Bohus Mihálynak, a Medgyes- egyházi Fmsz osztályvezetőjének tájékoztatása szerint lakberendezési cikkeket és háztartási gépeket állítanak még ki a művelődési teremben. Ez alkalommal lakberendezési előadásra és filmvetítésre kerül sor. Közkedveltté vált az endrődi tejbolt (Tudósítónktól) Alig néhány, hete nyitotta meg j az Endrődi Földművesszövetke- I zet a község első tejboltját, s az! máris közkedveltté vált. Különö- j sen azok örülnék az új szövetkezeti létesítménynek, akik korán reggel indulnak munkába. A tejbolt ugyanis minden reggel már 5 órakor nyit és forralt tejen, valamint tejes kávén kívül kakaót is lehet itt kapni. A gyomai kenyérgyár friss süteményt biztosít. Véha Józsefné, az üzlet vezetője elmondta, hogy igen kedveltek a különféle tejtermékek, de sokan vásárolnak cukorkát es csokoládét is. Közúti balesetek mérlege A száguldó, szabad utat követelő, vésztjóslóan szirénázó mentőautó gyakran jelenik meg a közúton, s legtöbbször közlekedési baleset színhelyére siet. Az év első fél évében megyénk területén 297 közlekedési baleset történt, többen váltak nyomorékká, nyolcán pedig életüket vesztették. Vajon természetes-e, hogy a gépkocsik számának emelkedésénél gyorsabban emelkedik a balesetek száma? Vajon bele keil-e törődnünk abba, hogy életpályák törnek ketté, egyre többen fizetnek életükkel mások hibájáért vagy saját könnyelműségükért? A munkapadnál egy hiba: anyagi kár; a közlekedésben: emberélet. Nem lehet és nem szabad elfogadni a jelenlegi helyzetet, hiszen rajtunk, azokon, akik a járműveket vezetik, s mindenkin, aki közlekedik, tehát az embereken múlik, emelkedik-e a jövőben is a balesetek száma. A baleseti okokat vizsgálva megállapítható, hogy lényegében azonosak a korábbi években történt közlekedési balesetek okaival. Gondatlan vezetés 66, szabálytalan kanyarodás 43, gyorshajtás 22, szabálytalan előzés 21, szabálytalan áthaladás az úttesten 19, elsőbbség meg nem adása 13, ittas vezetés 18, műszaki hiba 13, kivilágítás elmulasztása 8 esetben okozott balesetet. Közutaink egy része , még korszerűtlen, nem szolgálja a biztonságos közlekedést. Gépjárművezetőink nagyobb része ennek tulajdonítja a balesetek számának emelkedését, noha a balesetek okai nem ezt bizonyítják! A baleseteknek mindössze 4,4 százaléka történt útban rejlő hiba miatt, tehát a balesetek nagyobb százaléka az emberi figyelmetlenségből, gondatlanságból, könnyelműségből származik. A balesetet okozó járműkategóriák közül a legtöbb balesetet a motorkerékpárosok okozták: 105 esetben. Személygépkocsi 55, tehergépkocsi 49, kerékpáros 34, ló- fogatos 27, vontatóvezető 18, autóbusz 7. munkagépvezető 2 esetben okozott balesetet. Ezek következtében 76-an súlyos, 112-en könnyű sérülést szenvedtek. Mint mindig, ez évben is Békéscsabán, az orosházi és a gyulai járásban volt a legtöbb baleset. Hatvanöt az orosházi, 63 Békéscsaba. 43 a gyulai, 30 a békési, 25 a szarvasi, 22 a szeghalmi, 21 a sarkadi, 18 a gyomai és 11 a mezőkovácsházi járás területén történt. A balesetek következtében 514 203 forint anyagi kár keletkezett. A gyermekek 1965-ben 10, ez év első fél évében kilenc esetben okoztak balesetet, melyek leginkább az úttesten való szabálytalan áthaladásból eredtek. Két esetben súlyos, egy esetben halálos, hét esetben könnyű sérüléssel. A balesetek száma mindannyiunkat figyelmeztet. Még nagyobb és fokozottabb óvatossággal kell közlekedni. Mindezek mellett említést érdemel a kulturált, udvarias közlekedés, amivel megyénk területén még igen sok a probléma. Az említett okok feltétlenül azt igazolják, hogy a közlekedésben részt vevő gyalogosok és járművezetők nem tartják be fokozott mértékben az előírt KRESZ-
