Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

1M6. okiéber M. 5 Vasárnap Tizenkét ember 873 holdon Ä nagyüzemi gazdálkodás új módszerét dolgozták ki Sza­badkígyóson. A mezőgazdasági technikum tangazdaságában ez év tavaszán egy 12 emberből álló munkabrigádot szerveztek. Rájuk bízták 873 hold szántó összes gondját. Ez a tizenkét ember termelte meg 360 holdon 28,7 mázsa átlagterméssel a bú­zát, 98 holdon 81,5 mázsa átlag­gal az őszi árpát, 70 holdon 200 mázsán felüti átlaggal a silóku­koricái, 140 holdon 39 mázsa átlaggal a lucernaszénát, 185 holdon 30 mázsa átlaggal a sze­mes kukoricát, 90 holdon pedig 150 kiló átlaggal a lueernarna- got. Az eredmény mindenből ki­magasló, jóval felette van a me­gyei átlagtermésnek. A brigád megértette Timkó Béla igazgató elgondolását, » valamennyien kiváló segítőivé, úttörőivé váltak a gazdálkodás valóban nagyüzemi színvona­lú szervezésének. Több szövetkezetben a tagság öregedőben van. S ha ezekben a tsz-ekben megvizsgálják, hogy cgy-egy dolgozó tagra hány ka- tasztrális hold gondja vár, akkor bizony meglepődnek, hiszen a legjobban elöregedett tsz-ben sem jut tagonként 78—73 hold. Szabadkígyóson viszont egy nö­vénytermesztési brigádtag, ta­vasztól őszig ekkora területet gondozott, takarított be, szántott fel. Igaz, a brigád itt komplex volt. Olyan emberekből állt, akik a növénytermesztés gépeinek kezelését ismerték, s a műhely­ben előkészített traktorokra, munkagépekre — ha a szükség úgy kívánta — naponta három­félére is ráült. Ez a brigád ön­elszámolás alapján tevékenyke­dett, a terven felüli termés ér­tékének 10 százalékát prémium címén kapta meg. A növénytermesztési munkák szervezésében Szabadkígyóson új lehetőséget találtak. Ennek eredményeként a termékek elő­állítására tervezett élőmunkát jelentősen csökkentették, amely a jövedelemnek a tervezettnél is kedvezőbb alakulásához veze­tett. ’•'■•elemes lenne több állami g' aságban és termelőszövetke­zetben meghonosítani a szabad- kígyósiak munkamódszerét. D. K. Újkígyós az Űj üzemegységgel bővült az újkígyósi Aranykalász Tlsz. A Földművelésügyi Minisztérium alapos megfontolás után burgo­nyavetőgumó előállító gazda­sággá léptette elő ezt a közös­séget. Az újkígyósiak rászolgál­tak ertre a bizalomra, hiszen holdanként ebben az esztendő­ben országosan is náluk termett legtöbb burgonya. Ezt az ered­ményt az PM is elismerte, sőt a szabolcsi krumpi termelő szö­vetkezetekben is süveget emel­nek az újkígyósiak burgonya- termesztési sikerének hallatán. Az elismerés messziről jött, s talán ezért is egy kicsit szívde­rítő, megnyugtató mindazok­nak, akik évekkel ezelőtt a párt megyei bizottságán és a megyei tanács mezőgazdasági osztályán bizonygatták: a hazai nemesítésű burgonya ezen a környéken biztonságosabban ter­meszthető, mint bárhol az or­szágban. Ha az újkígyósiak példáját követnék a hagyományos bur­gonyatermesztő községekben — élvonalban Almáskamaráson, Nagykamará­son, Kevermesen, Csanádapá- cáan és máshol is —, akkor az ország egyáltalán nem szorulna burgonyaimportra, mint tavaly is és azelőtt is. A szövetkezeti vezetőknek ér­demes lenne visszalapozni a zárszámadásokba és tanulmá­nyozniuk, hogy amikor hazai nemesítésű burgonyát termeltek, milyen bevételeket értek el. Jö­vőre az ideinél is több, jó mi­nőségű rózsa és gülbaba vető- giumó került a köztermesztésbe, így hát érdemes lenne Csanád- apácától Kevermesig, de más­hol is a burgonya termesztésére az 1906. évi területnél is jóval nagyobb határrészbe visszatér­niük. Mások is felnőhetnek az Újkígyóson elért 300 mázsán felüli holdanként! termésátlagig, csak vállalniuk kellene a bur- gonyatermesztéssel járó felada­tokat, mindenekelőtt a terme­lési technológia átvételét és al­kalmazását. D. K. volna vele. De hát csak ő van így? Elválnak, s mindegyik új életet kezdhet még. Ha a tör­vény lezárja az ügyüket, nem vethetnek a szövetkezetiek sem­mit se Menyhért szemére. A má­sikat, aki szeretője volt, elveszi. Ami meg itt kint történt, nem katasztrófa. Csak nem szabad el­ereszteni Menyhért kezét. Majd ő a sarkában lesz, csak engedje az egészsége. Szeretett volna bizakodva nézni a jövőbe, de nagyon súly­talanul szárnyaltak elképzelé­sei. Legjobban az kínozta, miért van, hogy bizonyos idő után fe­leslegesnek tart egy vezetőt a kö­zösség. Talán ő is így járt vol­na, ha nem nyugdíjazzák? Most, hogy csak fél lábbal van már a szövetkezetben, nem ve­szik komolyan? Vén bolondnak vélik, akit tisztességből még nem’ löktek a lomtárba? De nem! Akkor nem hallgattak vol­na rá ezen a délutánon. Valóban Menyhértben volna a hiba, csak ő nem látná? Ez az, amit nem tudott, de nem is alkart elismerni. Az a szándék kísértette, ha teljesen lecsihad a hangulat, bemegy a járási pártbizottságra. Vagy előbb kellene? De mikor? A holnap délelőttöt nem paza­rolhatja el tanácskérésre. Megállt a faluszélen. Meg kell várnia Gémeséket, s még most rábírni ókat, hogy a közgyűlés összehívását halasz- szák el. Pár perc múlva odaért a há­rom „szervező”, mert útköz­ben Gémes már a szerepeket is kiosztotta. Elhallgattak, amikor észrevet­ték az út szélén álldogáló Józsi bácsit. — Folytassátok csak! — biz­tatta őket kicsit gúnyosan az öreg. Egyik se szólt semmit Andrékó és Mihály szégyen­keztek, hogy az öreg nélkül fog­tak a tervezéshez, de igazat ad­tak Gémesnek, hogy nem sza­bad bevonni Józsi bácsit, mert ő csak kerékkötő. Ha a gyűlés teljesen Menyhért ellen fordul, akkor az öreg is tehetetlen lesz. — Mi van a mozgósítással? — kérdezte Józsi bácsi. Ismét nem feleltek. — No testvér — fordult az öreg Gémeshez. — Nekem nem lehet elmondani? Most már válaszolni kellett Jánosnak. — Másodszor nem csaphatjuk be az embereket! — Persze, hogy nem! — Akkor meg miért gúnyoló­dik? — Mert még van egy kis kö­zöm a szövetkezethez! (Folytatjuk) Műszaki fejiesztés az új gazdasági mechanizmusban Beszélgetés Frank János elvtárssal, a KGM Műszaki Fejlesztési Főosztály vezetőjével Műszakiak, közgazdászok köré­ben gyakran elhangzó vélemény, hogy a műszaki színvonal ugrás­szerű emelését a korszerűtlen gé­pek könyörtelen kiselejtezésével lehetne elérni. Ez — sajnos — az állomány alapos csökkenését je­lentené, munkaerőfelesleget te­remtene, ugyanakkor a termelést is visszavetné. Mi lenne benne akkor a jó? Az. hogy jó néhány gyártmány színvonala a korsze­rűtlen előállítás miatt nem csökkenne, nem emelné a költ­ségeket, s még egy színvonalbeli stagnálás sem állna elő, hanem — •természetesen kellő anyagi be­fektetéssel — a kényszerítő kö­rülmények miaitt Is erőteljesebb műszaki fejlesztés következne. Nem csupán az anyagi lehető­ségek korlátozottsága, hanem az említett elképzelés kimunkálat- lansága sem teszi lehetővé ezt a kíméletlen „szanálást”, így a fokozott műszaki fejlesztés meg­valósítását is más úton kell el­érni. Ez a járható út, pedig az űj gazdasági mechanizmus bevezeté­sével épül majd ki. Fejlesztés — egyedi módra Volt idő, amikor a vállalatok egy része nem használta fel a rendelkezésre állő műszaki fej­lesztési alapot. Igaz, hogy erről már csak múlt időben beszélhe­tünk, de ennek apropóján felte­hető a kérdés, vajon miért volt ez így, s mi szükséges a még na­gyobb arányú műszaki fejlesztés megvalósításához? Erről, valamint a növekvő ön­állóság és a műszaki fejlesztés kapcsolatáról, az újítások, kuta­tások perspektívájáról és az átlagosnál nagyobb felfutás előtt álló iparágakról beszélget­tünk Frank János elvtárssal, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztály ve­zetőjével. — A központi irányítás, a sokféle kötöttség, nem egy esetben az érdektelenség, a gazdálkodás mel­lett a műszaki fejlesztésben sem biztosított a vállalatok számára megfelelő lehetőségeket, ami a korábbi években különösen hát­ráltatta a műszaki fejlesztést — kezdte a főosztályvezető, aki ma­ga is mérnökember. s az „élet egyetemeit” a Deb­receni Gördülő Csapágy­gyárban járta ki. — Az új gazdasági mechanizmus, ugyan­úgy, mint a gazdálkodásban a műszaki fejlesztésben is nagyobb lehetőségeket biztosít. Az eddi­gi elképzelések szerint a jövőben is változatlanul megmarad a mű­szaki fejlesztési alap, amely va­lójában a vállalat értékesítéséből származik, s attól függően, hogy a gyártmány bírja-e a fejlesztést, növelhető az alap. Bővülnek vi­szont a fejlesztési kulcsok, ame­lyeket a termék fejlesztési igé­nyétől tesznek függővé. Megszű­nik az a gyakorlat is, hogy a műszaki fejlesztési alap fel nem használása esetén a felügyeleti minisztérium visszavonhatja az összeget. A jövőben ez nem így történik, nem vonható el, sőt a vállalat saját nyeresége terhére is fejleszthet. idézne elő egyensúlybomlást. Ép­pen ezért az ilyen területeken egy-egy technológiai ágazat fej­lesztése a célszerű, amelyre az új gazdasági mechanizmus beveze­tésével, az előbb említettek alap­ján, lesz is lehetőség. „ Gebines ” kutatóintézetek Az űj gazdaságirányítási rend­szer és a fokozottabb műszaki fej­lesztés megvalósításáért nyilván fokozottabban kell támaszkodni az újításokra, találmányokra... — Az újítási és találmányi kó­dex alapos változtatásra szorul, hiszen bármilyen furcsán is hang­zik, de ma még a vállalatok nem­egyszer érdektelenek egy-egy újí­tás, korszerűbb technológiai el­járás bevezetésében. Az a furcsa helyzet alakult ugyanis ki, hogy egy beadott'újítás alapján a kö­vetelményeknek jobban megfelelő terméket eladó külkereskedelem és a feltaláló részesedik a ha­szonból, a gyártó cég, amely va­lójában a terméket előállította, nem dotálható. Az új kódex min­den bizonnyal megszünteti majd ezt a visszásságot! \ — A kutatóintézetek működése változatlan marad? — Az elképzelés szerint a köz­ponti alapból történő finanszíro­zás helyett önfenntartó, illetve önfejlesztő intézetekké válnak, I vagyis vállalati formában gaz­dálkodnak és saját nyereségük­ből élnek majd. Amolyan „gebi- nessé” alakulnak, amely jó érte­lemben jelent majd nagyobb ön­állóságot. A cél ezzel kapcsolat­ban az, hogy ne csupán a felta­lálás, egy-egy új eljárás kidolgo­zása legyen a feladatuk, hanem ezután hasznosítás is következ­zen. Ezzel valójában kettős érde­keltség alakul ki, hiszen a válla­latnak célja lesz a találmányok bevezetése, a kutatóintézetnek pedig a találmány hasznosítása. Európa-csúcsot állítunk fel — Melyek azok az iparágak, amelyek a harmadik ötéves terv­ben, s ezen belül az új gazdasági mechanizmus 'bevezetésével nagy­arányú műszaki fejlesztés előtt fiinak? í — Jelentős a híradástechnika, az élelmiszer- és a vegyipar fej­lesztése, a leglényegesebb azon­ban az úgynevezett közúti jármű­program megvalósítása. Ez az autóbusz-, a tehergépkocsik és a dömperpark kialakítására, vala­mint a vasúti járművek számá­A gyulai járási tanács elké­szítette az 1967-es évi költségve­tési javaslatát. A javaslatból ki­derül, hogy jelentős mérvű anya­giakkal támogatják a következő évben a járásban az iskolai ne­nak növelésére vonatkozik. E program szerint Európában el­sőként mi gyártunk majd évente hétezer autóbuszt és ugyancsak jelentősen emelkedik az előbb felsorolt járművek száma is. — Megoldható-e ez saját erő­ből? — Nem. s igen kedvezőek a Szovjetunióval történő kooperá­ció feltételei. E szerint hazánkban gyártják valamennyi gépkocsi­hoz az egységes hátsóhidat és a Servő-kormányt. A KGST-ben részt vevő államok természetesen más alkatrészt, elsőhidat, sebes­ségváltót gyártanak, ami a rész­egység-szakosítás lényege. Így elérhető, hogy a járműgyártó ipar egy bizonyos részénél legyen na­gyobb műszaki fejlesztés, ami a minőségi igények biztosítéka is, — mondotta a főosztályvezető. Az új gazdasági mechanizmus, tehát nem mostohagyerekként ke­zeli a műszaki fejlesztés prob­lémáját, hanem itt is a nagyobb önállóság biztosítása, az anyagi érdekeltség több résziről törté­nő szem előtt tartása a cél. A ki­emelt, nagyobb fejlesztés előtt álló iparágaknál pedig a nemzet­közi kooperáció is hozzájárul a magasabb műszaki színvonal megteremtéséhez, amely a jó ér­tékesítés előfeltétele. Sei észt Ferenc Az üzletek ünnepi nyitvatartása A megyei tanács kereskedel­mi osztályának tájékoztatása szerint az üzletek november 7-i, valamint az ezt megelőző kétnapi nyitvatartása a követ­kező: November 5-én, szombaton az élelmiszerboltok hétköznapi, az iparcikkboltok és a vendéglátó- ipari üzletek szombati nyitva­tartási rend szerint árusítanak. November 6-án, vasárnap az iparcikk- és az élelmiszerboltok egész nap zárva lesznek. A va­sárnapi nyitvatartásra kijelölt élelmiszer-, édesség- és dohány­boltokban a vasárnaponként szokásos ideig lehet vásárolni. A vendéglátóipari egységekben szombatinak megfelelő időben lesz záróra. November 7-én, hétfőn az iparcikk- és az élelmiszerbol­tok nem nyitnak ki. A vendég­látóipari egységek vasárnapinak megfelelő ideig árusítanak. többi között háromszáz ismeret- terjesztő előadás lebonyolítását támogatja a költségvetés. A kulturális ágazat költségve­tése 4,2 százalékkal magasabb lesz 1967-ben, mint az idén volt. Háromszáz ismeretterjesztő előadás — Kilencszáz felnőtt tanuló- Elkészült a gyulai járási tanács 1967-es évi művelődésügyi költségvetése — — Különösen vidéken súlyos gondként jelentkezik, néhány, több évtizeddel ezelőtt alapított, s kor­szerűtlen eljárással dolgozó üzem léte, illetve a fejlesztés kérdése. Várható-e a jövőben ezzel kap­csolatban valami generál-megol­dás? — Vidéken nem csupán a szö­vetkezeti, hanem az állami ipar egy részénél is jelentkezik ez a probléma, s generál-megoldásra sajnos, nem lehet számítani. En­nek ugyanis elsősorban az anyagi lehetőségek korlátozottsága az oka, másrészt pedig egy esetleges meg­szüntetés a munkaerőhelyzetben velő-oktató munkát és az isko­lán kívüli népművelést. A költ­ségvetési előirányzat a dolgozók középiskoláiban háromszáz fel­nőtt továbbtanulását biztosítja a levelező és az esti tagozaton. A dolgozók általános iskoláiban 600 felnőtt hallgató részvételével szá­molnak. A sarkadi középiskolás diákotthon felújítására 200 ezer forintot irányoztak elő. A ter­melőszövetkezeti szakmunkáskép­zés keretében száz ipari tanuló képzési költségeit biztosítják. Az iskolán kívüli népművelésben a Hajtóka!, rakodókat, lóápolót fölvesz az ÉPFU Békéscsaba, Szerdahelyi utca. 35319

Next

/
Oldalképek
Tartalom